Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-16 / 1719. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 16. INNEN—ONNAN AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között srnnnii közösség nincsen. Nem 'ebet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az étet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZF.R- IJEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpuszt.dt. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom **«*• beyet^r énitiiik a '•éiri társadalom keretein belől. Milyen jó volna, ha a természet legalább is annyira igazságos volna az emberekkel, mint mondjuk a csillagokkal. Ha egy csillag betöltötte hivatását egyszerűen lehull az ismeretlenségbe, vagy pedig múzeumba kerül, ahol aztán megtekintik, hogy mi is volt. Az embereknél éppen megfordítva van. A “hulló csila- gok” akiknek már rég él kellett volna tűnni a közéleti láthatárról s legfeljebb mint múzeumi tanulmánv jöhetnének számításba, minduntalan előtörnek és nagy dikciózás közben tanácsokat osztogatnak, mert ők azok, akik visszatudnák tenni a régi karékvágásból kizökkent világot. Egy ilyen hulló csillag Herbert HooVer. Aki az elnöksége alatt 15-20 millió munkanélkülit zúdított az országra, aki a harctérről visz- szatért katonákkal cipőfűzőt és almát áruitatott, aki két csirkét ígért minden fazékba, de ehelyett csak kotyvasztott levest juttatott millióknak, most aztán a televízión és rádión keresztül egyszuszra megmondta, hogy mi a baja a világnak és hogyan lehet azon segíteni. Ez a lehullt csillag mint valami nagy bűvész ha kell a kabátujj ából rázná ki az atombombát az oroszokra, Európát és Ázsiát hagyná úgy, ahogy van és bűvész pálcájával Amerikát megtudná védelmezni annyira, hogy a nagytőkések és a részvényesek befektetései mégis behoznák a busás kamatokat. Egyébként az egész beszédének burkolt lényege az, hogy a múlt évi tanácsát nem fogadták el, vagyis csak egyetlen baja van az egész világnak és az semmi más mint az, hogy nem Herbert Hoover az Egyesült Államok elnöke. Hát jól van, bizonyos öregek iránt tisztelettel kell viselkednünk, hát legyen úgy, hogy ez a baja, de ez a szerencséje is! Hulló csillagokról lévén szó, hát az amerikai magyaroknak különösen bőven van részük belőlük. Annyi magyar csillag hullott ide, ha azok megkövesedve múzeumba kerülnének, hát bizony egy külön épület kellene a megkövesedett magyar hulló csillagok elhelyezésére. De hát ezek sem akarnak szépen elmúlni, mint a hivatásukat tisztességesen betöltött hulló csillagok, sőt ellenkezőleg, amióta ide hullottak úgy jár a szájuk, mintha a Mayfloweren jött Pilgrimek közvetlen leszármazottai lennének. Egy ilyen különösen sokat kelepelő lehullt csillag, valami Fábián Béla nevű alak aki odahaza országgyűlési képviselő volt és aki állítólag csak azért nem hullt bele Hitlerék égető kemencéjébe, mert Hitlerék részére szaglászati szolgálatot teljesített. Ez az ur, amióta itt van, pontosan tudja, hogy mi történik Magyarországon. Valós á g o s rémregényes históriákat irt le eddig is az amerikai magazinokban, most aztán mindezt bete- téte a This Week cimü magazinban, melyet a Readers Digest is átvett. Ennek az urnák az eddigi “leleplezései” szerint már több magyar munkást vittek el Szibériába, mint amennyi Magyarországon van, most aztán a deportált egyének gyermekeit egyszerűen elrabolja a magyar kormány és gyermeknevelő intézetekben helyezi el őket. így az- íán az anyák akik majd valamikor visszakövetelik gyermekeiket, egyforma jeleket tetováltat- nak úgy magukra, mint a gyermekeikre, hogy majd annak idejön felismerjék őket. A hátborzongató tetoválási láz, ami Fábián szerint nagyban dívik odaát, valahogy lekicsinylő szint vet az apákra, hát azok nem akarják többé gyermekeiket. Hogy ismeri fel az apa a gyermekét, ha az anya előbb meghal. Vagy a tetoválási jelt az apa annyi éveken át a fejében hordja? Ezzel a Fábiánnal úgy vagyunk, mint a Forrestal államtitkárunkkal voltunk, az is addig kiabálta, hogy az oroszok az atombombát fogják ránk dobni, hogy amikor a Jtüzjelzési szirénát hallotta, kiugrott az ágyából és ordította, itt vannak az oroszok! Persze később az ablakon ugrott ki. Akik azt hitték, hogy az idehullt csillagok már kihazudták magukat, nagyon tévedtek, mert ott, ahol az ilyen tetoválási agyvelő van működésben, egész biztos, hogy jön a többi. Nem is tudom, hogy mi lett volna Amerikával, ha ezek a hulló csillagok nem poty- tyantak volna közibénk. Nem aktom azt mondani, hogy az elnökjelöltek is pontosan beletartoznak a hulló csillagok társaságába, de valahogy énnekem sehogysem tetszik ez a nagy port verő Eisenhower cécó Bármennyire is hiszem azt, hogy mellékes, hogy ki is ül az elnöki székben, ott úgy is a legnagyobb hatalommal rendelkező gazdasági érdekeltségek dominálnak, nekem mégsem tetszik ez az Eisenhower féle mutatvány. Utóvégre ő már betöltötte katonai hivatását és éppen nyugdijbavonulás előtt áll. Azt is tudom, hogy a politikai kacskaringos utón nem okvetlen kell a katonai hapták állás, ott jobbra-balra térni s a zavarosban halászni, mindent ígérni, semmit sem adni a fő összetétele a politikának. De ehhez is gyakorlat kell. Különben is Eisenhower elég jól föl volt építve az elnökjelöltségre, mindaddig, amig nem mondta meg, hogy hol áll. Csodálatos, ha talán süket-néma maradt volna, nagyon- könnyen meg is választották volna. így azonban azt mondják, hogy hogyan nézne ki, ha mondjuk egy nyugdíjba vonulás előtt álló falusi kisbiró azt mondaná, na most fölcsapok generálisnak, hogy nyugdíjazásom alatt, legyen mivel tölteni az időmet. Ahogyan mondják, Amerika a lehetőségek országa, azt azonban úgy kellene értelmezni, hogy minden lehetőséget fölhasználni arra, hogy a péptömegek jóléte legyen előmozdítva s nem kiváltságos érdekeltségeké, mint ahogyan ma van. Arra kéne lehetőséget keresni, hogy minden háborús készülődés nélkül, mely elsősorban a muníció gyárosok jólétét biztosítja, minden munkás részére munka legyen és ne munkanélküliség réme fenyegessen milliókat. Arra kéne lehetőséget keresni, hogy ne legyenek gazdagok és ne legyenek szegéTisztelt Szerkesztőség, ' uda- tom, hogy a Kalendáriumot megkaptam. Nagyon sok jó dolog van benne, mint Takács János “Bizonyítvány” elbeszélése is, amely való igazság, mert én is átmentem ilyen dolgon gyerek koromban. Mellékelve küldök öt dollárt, előfizetést, naptár és Mezőségi védelmére. Varga László Fieldboro Tisztelt Munkástársak: A múltban a Bérmunkást járattam, de betegség és saját hibám folytán az előfizetést elhanyagoltam. De mivel sohasem volt szándékom sem a munkásságnak, sem munkáslapnak kárára lenni, itt küldök 15 dollárt, minden hátralékom kiegyenlítésére. Hatos János, Akron Tisztelt Munkástársak: Itten küldöm az előfizetésemet és a naptái' árát, amit csak a napokban kaptam meg, de ugylátom, hogy igen jó dolgok vannak benne. Molnár Mihály, Avella Tisztelt Munkástárs: Alulírott szives tudomására hozom, hogy az ezévi (1952) nyék, hanem a békés termelésben mindenki bőségesen és jól ellátva legyen mindennel. Persze ilyesmi nem lehet az elnökségi programban, ezért lehet lehetséges, hogy hulló csillagokat akarnak elkapni és az elnöki székbe ültetni. A nép igazi érdeke akkor fog majd előtérbe kerülni és valóra válni, ha majd a hulló csillagok helyett a ma emberei fögják a világ sorsát a kezükbe venni és irányítani. Bérmunkás Naptárt én már megvettem és átolvasás után, tanulmányi szempontból igen jó nevelő irodalmi értéknek tartom. De hogy ezt ne csak üres szóval dicsérjem, ide mellékelek két dollárt ezen kitűnő naptár költségeihez adományozva azt. Guz Bence, Cleveland Tisztelt Honfitársak: A küldött kalendáriumot megkaptam és itt küldök öt dollárt érte és az előfizetésem rendezésére. * Csapó János, Canada Kedves Munkástársak: Mellékelve küldök öt dollárt. Egyet a naptárért, melyet már át is olvastam és kezdem újból olvasni. Remek dolgok vannak benne. Minden betűje hasznos szellemi táplálék. Három dollár az előfizetésem megújítása. Egy dollár Mezőségi munkástárs védelmi alapjához. Bánya segélyen élek, 1949 márciusában búcsút mondtam a bányának, hogy volt olyan kegyes hozzám, hogy élve megválhattam tőle. Sikert kívánok a Mezőségi ügyhöz. Hegyi Imre, Cleveland MUNKÁS LEVELEK ________________________ MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI
