Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-14 / 1733. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 14. A közvélemény irányítója TÖBBSZÖR ELÍTÉLT, KÖZISMERT SVINDLER IRÁNYÍTJA AZ AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNYT. — AZ A&P SZEREPE A NÉP FÉLREVEZETÉSÉBEN Irta: SPENCER KLAW Az utóbbi években gyakran halljuk, hogy Amerikában a köz­véleményt a kulisszák mögött elbújt egyének irányítják. Ez a köz­vélemény-irányítás ma már professzionális hivatássá fejlődött. Ennek az uj mesterségnek, vagy munkakörnek a követőit általá­ban “public relations counsel” név alatt emlitik. És mint minden mesterségben, úgy itt is vannak gyengébbek, jobbak és kiválóbbak, akik azán nagyobb hírnévre és" nagyobb jövedelemre tesznek szert. A “public relations counsel”, akit azelőtt csak a “sajtóügy- nök”-nek hívtak, megsértődne, ha ilyen közönséges néven emlí­tenék, noha valójában ezt a munkát végzik. Némelyikük ön­magát is eleget hirdeti, mások viszont nagyhangú titulusok mögé bújva operálnak. Ilyen pél­dául a legbefolyásosabbak egyi­ke, Carl Byoir is. Bizonyára ér­dekelni fogja az olvasót ezen “public relation counsel” ismer­tetése, mert világot vet arra, hogy milyen emberek irányítják az amerikai közvéleményt. Carl Byoir alacsony, már hí­zásnak indult, beszédes, de más- külömben nem sokat mutató 63 éves ember, aki nagyon konzer­vatív módon öltözködik s new yorki irodája az East 40-ik utcá­ban szintén egyszerű berendezé­sű. Nem is hinné tehát az em­ber, hogy ennek az irodának oly kliensei legyenek, mint például B. F. Goodrich Company, Bendix Aviation Corporation, The Ame­rican Can Company, The Radio Corporation of America, The Great Atlantic and Pacific Com­pany és más hasonló nagy cé­gek. Ezeknek a szolgálatára dol­gozta fel Byoir a világ legna­gyobb “public relation” irodát, másszóval a Carl Byoir & Asso­ciates sajtóügynökséget. TÖMEGTERMELÉS Dr. Maria Montessori által Olaszországban nem sokkal előbb kezdett ovódai tanítási módszerről. Saját bevallása sze­rint ezen felolvasások olyan si­keresek voltak, hogy 63,000 dol­lár jövedelmet hoztak neki, mert sikeresen hirdette a Montessori által ajánlott segédeszközöket. A nagy jövedelmet tehát ezen segédeszközök árulásával érte el. PATENT MEDICINÁK Ez adta neki az eszmét arra, hogy John Martinnal szövetkez­ve olyan könyveket írtak a gyer­mekek részére, amelyekbe bele­szőtték a jól megfizetett áru­cikkek hirdetéseit. Innen beeve­zett a Hearst újságokhoz, itt ér­te az első világháború, amely alól úgy bujt ki, hogy az akko­ri sajtófőnök, George Creel iro­dájába dolgozta be magát. A háború után politikai térre tette át működési körét, sajtó­ügynöke lett Thomas Masaryk- nak, aki később Csehszlovákia elnöke lett. Mikor ez elhagyta Amerikát, Byoir a Szovjet Uni­on ellen áskálódó litván kor­mány szolgálatába állt. Amikor itt nem keresett eleget, beállt patent medicina készítőnek. A patent medicinák terén szö­vetségre lépett a hírhedt E. Virgil Neal-lel, aki igen szeré­nyen csak az A.M., Ph.D. és LL.D. címeket magának. Ezzel a hírhedt múltú svindlerrel együttesen vetették piacra a “Nuxated Iron” nevű kotyvalé- kot. Óriási hirdetésekkel dolgoz­tak, amelyekben azt állították, hogy aki ezt a kotyvalékot isz- sza, mégha félhalott is, nagyon erős ember lesz belőle. Megvá­sárolták Jess Willard nehézsú­lyú boxoló világbajnok beleegye­zését arra, hogy a hirdetésekben azt írhatták, hogy nagy erejét a Nuxated Iron rendszeres hasz­nálatától nyerte. De amikor Jack Dempsey leverte Willardot, megvásárolták az uj bajnokot is és most már azt hirdették, hogy Dempsey csak a Nuxated Iron ivásával volt képes olyan erőre szerttenni, hogy ellenfelét leverhette. Bizonyos idő múltán a csalás­ért pörbe fogták őket és a kor­mány eltiltotta a kotyvalék áru­lását. A huszas években nagy szenzáció volt a Nuxated Iron kotyvalék esete. Amikor a kor­mány végetvetett a Nuxated Iron csalásnak, Byoir a Tuvin testvérekkel szövetkezve “Kelp- malt” név alatt egy másik koty­valékot hozott piacra. Ez a koty­valék, ha a sovány ember itta, akkor izmokat növesztett, de ha kövér ember kente a testére, ak­kor soványitó kúra lett belőle. És dacára az ily nyilvánvalóan látható csalásnak, Byoir hirde­téseivel sokat eladtak és nagy pénzeket csináltak vele mindad­dig, amig az Amerikai Orvosi Egyesület panaszára a kormány megint közbe nem lépett. L Byoir következő vállalata oly hajfestő volt, amely egyben ha­jat is növesztett, vagyis a ko­pasz ember már nemcsak hogy hajat növeszthetett vele, hanem mindjárt olyan színűt is, ami­lyen megfelelt az Ízlésének. A Federal Trade Commission azon­ban a “Blondex Hair Tonic” csa­lásnak is végetvetett. Ezek után Byoir visszatért a közvélemény irányítás mezejére. (Befejezés a jövő számban) Byoir nem tartozik az olcsó- jánosok közé; évi minimális 72 ezer dollárt számit ügyfeleinek az esetleges költségek megtérí­tésén kívül, amelyek szintén ha­talmas összegeket tesznek ki. Ilyen kiadások például a Byoir által alkalmazott irók fizetései, füzetek, könyvek, stb, kiadásai. Byoirt nem kedvelik a kollé­gái, mert mint mondják, abból a hivatásból — sajtóügynökség­ből, — tömegtermelést csinál, vagyis elkaparitja a többiek üz­letét is. De azonkívül Byoirt nem tartják elég képzettnek erre a “magas” hivatásra, amihez állí­tólag szükség van a történelem, irodalom, gazdaságtan, szocioló­gia, vallás, filozófia, lélektan és egyéb tudományok ismeretére. Byoir nem mestere ezen tudomá­nyoknak, csak másoktól, az al­kalmazottaitól kapja. Nézzük tehát, ki is ez a Byoir, az ame­rikai közvéleményir á n y i t á s nagymestere ? Carl Byoir,1888-ban született Des Moines, Iowa, városban. Az Iowa egyetem elvégzése után a Columbia egyetemen tanult jo­got, ahol kereseti forrás gya­nánt felolvasásokat tartott a "Kinai titkok" (Vi.) Drew Pearson, akire még McCarthy Joe sem tudja ráfogni, hogy kommunista ér­zelmű, leírja, hogy még 1949- től kezdődőleg, egy hatalmas szövetség dolgozott együtt Chi- ang Kai-shek-kel, hogy Ázsiá­ban a harmadik világháborút megkezdhessék és Chiangot visszategyék a kínai nép nyaká­ra. Ezen szövetségben Pearson szerint is, McArthur volt a fő­fővezér, a szó minden értelmé­ben. így ezen bandának nagyon is kapóra jött a koreai háború. Már akkor egészen biztosra vet­ték, hogy sikerül a tervük, sőt az amerikai kormány hátamö- gött folytak tárgyalások, meg­egyezések Chiang és a fő-főve­zér McArthur között. Ez mér­gesítette fel Trumant annyira, hogy elcsapta a felfuvalkodott fővezért. Pearson-nak kezeiben vannak táviratok, melyeket egymással kicseréltek ezen összeesküvők. A táviratok nyomán követeli némely kongressmen, hogy vizs­gálják meg a “China Lobyt" is. De úgy a követelők, mint a töb­biek, akik nagyon is jól ismerik ezen banda működését és a ban­da tagjait, nem merik azt vizs- gálgatni, bolygatni, mert na­gyon bűzös volna. Ezen bizalmas táviratok kö­zött van a következő is, melyet 1950. julius 14-ikén küldtek ki, három héttel a koreai harcok megkezdése után: “Akár küldenek csapatokat a kínai kommunisták Koreába, akár nem, mely másodlagos kér­dés, de a háború ki lesz terjeszt­ve Dél-Koreából egész biztosan. Akár lesz a háború kiterjesztve Európára és más ázsiai orszá­gokra, akár nem, nekünk türe­lemmel kell várni és nem fe jezni ki véleményünket.” Ez és ehez hasonló távirato­kat megszervezték azok, akik szerették volna kivizsgálni Mac- Arthur szövetségét Chianggal, de azok vannak többségben, akik azt helyeslik, még akkor is, ha kerülő utón lett megkötve. Ezek között vannak Taft, Know- land, Bridges szenátorok, sok más nagy nevű politikus, de na­gyon sok bankár és azok meg­bízottai, mint Dulles is. Most meg jönnek vissza Chi- angnak a tanácsadói, akiket Truman küldött oda, hogy vezé­reljék a Chiang csapatait, mind­mind amellett van, hogy ameri­kai hadihajók, repülőraj segít­ségével kezdjék meg a háborút Kina ellen, mert azt állítják, hogy Chiangnak azon félmillió hadserege, melyet ők vezetnek, sokkal erősebb volna, mint az a két és félmillió, melyet széjjel­vertek a vörösek. A KIS NYULACSKA LONDON — Az angol királyi ház hivatalnoki személyeztének nem irigylésre méltó a sorsa, mint sokan képzelik. Nem elég a gyász, amit az elhunyt jó ural­kodóért mutatni kell; a nagy háborús feszültség; a kénysze- ritett takarékosság, hanem még sok minden más kellemetlenség is közbejön. A minap is, — szomorú, kö­dös reggellel kezdődött napon, — nagy ijedelem támadt a kirá­lyi palotában. A rémült szolga­sereg lábujhegyen lépkedve jár­kált egyik teremről a másikra s suttogva mondták egymásnak: “A nyúl, a nyúl, a nyulacska!” Aztán jöttek előbb a kisebb ran­gú hivatalnokok, majd a főtisz­tek és mind csak a nyulacska után kérdezősködött végtelen nagy szomorúsággal. Délfelé hatalmas, fényes auto­mobil állt meg a királyi palota előtt. Egy szolga szállt ki belő­le, két magasrangu tiszt felü­gyelete alatt. A szolga kis do­bozt vitt a kezében, amelyben . . Oh igen, “His Highnes”, a 3 éves Charles trónörökös reggel a kis nyulát kérte, — a kitömött kis nyulat, amelyet a régi lakás­ban felejtettek s igy nem tudták azonnal odaadni a nemzet remé­nyének, azért volt olyan bána­tos az egész királyi palota, egész London, sőt talán még az egész angol birodalom is. A BŰNÖZÉS TERJESZTŐJE WASHINGTON — A képvi­selőház egyik bizottsága vizsgá­latot folytat arra, hogy a tele­vízió programok valóban bűnö­zésre csábitják-e a fiatalságot. Ezt a vizsgálatot Gathings (D. Ark.) képviselő indítványára kezdték meg, aki azt állítja, hogy a televízión bemutatott rablások, gyilkosságok, nagy mulatozások és a fényűző élet a fiatalságot hasonló életre csá­bítja és a televízió igy a bűnö­zés terjesztőjévé lett. Ha* ä lapot csomagoló pa­piroson a neve mellett azt lát­ja, hogy 1952 JUNE, vagy még korábbi jelzés mutatja, hogy meddig van lapja fizet­ve, ne várjon külön felszólí­tást, hanem küldje be az elő­fizetési diját, amely most az Egyesült Államok területére évi három dollár. Legyen se-. gitségünkre ezzel munkánk­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom