Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-06-07 / 1732. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. junius 7. Az úgynevezett szomszéd országokból: rémhírek (Vi.) Paris, május 26 (AP) — A francia rendőrség most vasár­nap letartóztatta Andre Stilt, a kommunista L’Humanite lapnak a főszerkesztőjét. A letartóztatást az igazság­ügyi miniszter rendelte el, mivel őt tartják felelősnek azért, hogy Mathew Ridgway generális elle­ni tüntetést szervezte, aki a szö­vetségesek főparancsnoka Euró­pában. New York — Hat amerikai alkalmazottat elbocsájtottak az Egyesült Nemzetek szolgálatá­ból, akiknek junius 15 és 30 kö­zött fel kell adni az állásaikat. A hat ellen az volt a vád, hogy kommunistákkal barátkoz­tak, vagy meglettek nevezve Wittaker Chambers és Eliza­beth Bently által, hogy valami­lyen összeköttetésben voltak oly szervezettel, amely a háború alatt kémszervezet volt. Tokio — Ötszáz rendőr megtá­madott egy gyárat. Tokio kül­városában és letartóztattak 14 egyént, leginkább kommunistát. A vád ellenük az, hogy ők vezet­ték a májusi ünnepélyeket, vagy abban résztvettek. Eddigi letar­tóztatások száma, meghaladja a 955-öt, ezen tüntetéssel kapcso­latosan. Pusan, Korea — A délkoreai rendőrség letartóztatott öt par­lamenti tagot. Egyet azért fog­tak el, mert megölt egy délkó- reai kapitányt, a másik négy el­len nem lett a vád ismertetve. A parlament elnöke, Kim Dong .Sung mondta, hogy még mások ellen is elfogatási parancs van kiadva, de a vádat most sem is­mertetik. Washington — Az American Civil Liberties Union (Amerikai Polgári Jogokat Védő Szerve­zet) azt kéri, hogy semmisítsék meg a Smith üldöztetési tör­vényt, mert az rémséges vesze­delmet jelent a szólás szabad­ságra. A törvény melynek alap­ján a 11 kommunista vezért eli­téltek 1949-ben, tiltja .tanitani vagy elősegíteni a kormány megdöntését erőszakkal. Azon füzetben, melyet a CLU adott ki,ezen törvényelleni állás­pont azon alapszik, hogy a nép megvitathatja és észszerűen meghatározhatja jövőjét. A fenti öt hirt egy nap, egy lapból szedtem ki. Észrevehető, hogy nincs ezek között hir, más szabad országnak nevezett he­lyekről, mint Egyiptom, Malay, Indo-Kina, Tunisia, Alger, Mo­rocco, Spanyol, Görög, Török és a délamerikai országokból, ahol már nem is hir az ilyen tö­szoknak támadó szándékaik len­nének, azt nem ma,-hanem már egy-két évvel ezelőtt végrehaj­tották volna, nem várnák meg azt, amig a tervezett 50 hadosz­tály áll velük szemben, nagy re­pülő parkkal, tankokkal, atom­bombával. meges letartóztatás, kivégzés és polgárjogok lábbal tiprása. Az amerikai kormány Nor­man Thomast, a sárga szocialis­tát küldte Tokióba, mint május elsejei főszónokot, akit rémsége- sen felbosszantott, hogy az ő szemei előtt, a koreaiak között a legtöbb délkóreai a forradalmi északkoreai zászlók alatt vonul­tak föl. Még talán ha szóhoz ju­tott volna, sem tudott volna be­szélni dühében. De, hogy meg­érthessük ezt, valamint az áru­ló szocialisták dühét, fiz alábbi hírekkel kell megvilágítani: Tokio — A japánok bebörtö­nöztek 125 koreait, akiket visz- szahoztak Délkoreából, miután a japánok oda deportálták őket, de a koreai köztársaság nem fo­gadta be őket. Ezek azon csoport között vol­tak, amikor 410-et deportáltak, de ezen 125-re a kormány azt állítja, hogy japán polgárok. Valami 800.000 koreai van Ja­pánban. A japán sajtó állítása szerint, ezeknek fele az észak­koreai kormánynak a pártolói. Pusan — Keyes Beech jelen­ti: Az Egyesült Nemzetek meg akarják akadályozni a délkoreai kormány összeomlását. Minden UN tiltakozás ellené­re is, az öreg Sygman Rhee el­nök elhatározta, hogy minden erőszakkal megtartja a hatal­mat saját kezeiben. Associated Press, mint a United Press riporterei prominensen számoltak be, noha ezen hírszol­gáltató vállalatok külügyi téren az amerikai kormány sajtóügy­nökei gyanánt szerepelnek. Wal­do Drake, a túlzóan háborús uszító Los Angeles Times leve­lezője igy irt a szerződés aláírá­sáról : A SZAKADÉK mélyítése “A német nép pesszimizmusá­nak legfőbb oka az, hogy jól lát­ják, miszerint ez a szerződés annyira elmélyíti Németország két (keleti és nyugati) része kö­zött a szakadékot, hogy abba mindkét rész belepusztulhat mert csak a legvéresebb polgár­háború révén egyesülhetnek. De meglátszott magukon a külügy­minisztereken is, hogy tudatá­ban vannak ennek a ténynek. Azért Acheson sietett kijelente­ni, hogy a Nyugat biztonsága addig nem nyer befejezést, amig Nyugat- és keletnémetország egyesítése meg nem valósul.” Ez a biztatás azonban egyben megerősítése annak a gondolat­nak, hogy a kettészakadt Né­metországot fegyverrel akarják egyesíteni, — ami azt jelenti, hogy Németországot Korea sor­sára akarják juttatni. Nemcso­da tehát, hogy a német nép nem lelkesedik olyan polgárháboru­A nyolcadik hadsereg pa­rancsnoka Van Fleet generális, tanácskozott Rheevel az elnök erősen védett kastélyában Pusan mellett. Arra akarta Rheet rá­bírni, hogy ne rendelje vissza a harcvonalból a délkoreai pa­rancsnokokat, hogy az általa ki­hirdetett statáriumot megerősít­sék. Amint az egyik UN megfigye­lő megjegyezte, ez egy katonai puccs akart lenni, Rhee elrendel­te a statáriumot négy nappal ezelőtt, hogy összetörje a parla­mentben az ellenzéket. A parlament 96 szavazattal 3 ellenében elvetette a statáriu­mot Pusan területén, ámbár megengedte az ország más te­rületein. A délkoreai parlamentnek ] 42 tagja volt, de az előző hírek sze­rint soknak bujdosni, menekülni kellett Rhee elől. Ez a szavazás megmutatja, hogy a 142-ből csak 99 mert megjelenni és sza­vazni Rhee ellen, aki minden erő­szakkal meg akarja menteni ta­talmát. Ebben az amerikai hid- sereg tett neki nagy szolgálatot az utóbbi években. Mivel csak 20 százalék szavazatot kapott az 1950 májusban történt szavazá­sokon, nagy szüksége volt az amerikai védnökségre, de nem a parlamentjének, sem a most bujdosó képviselőknek, valamint a háború ellen lázadó lakosság­nak. így fest az amerikai szabad­ság Koreában és az egész vilá­gon. Ez a tőkés rendszer kizsák­mányolásának és a velük szövet­kezett árulóknak a szabadsága. ért, amely befejezné a rombo­ló munkát, amit a világháború végén abbahagytak és amelynek romjait, még ma sém takarítot­ták el teljesen. Dacára a nagy hü-hónak, ez a szerződés nem nyújt teljes függetlenséget Nyugatnémet or­szágnak, mint a sajtóügynökök feltüntetni igyekszenek. Talán éppen azért kellett a 400 oldal­ra terjedő szerződés, hogy a szavak özönében úgy lehessen elrejteni a korlátozásokat, hogy az átlagos ember ne tudja, hogy tulajdonképpen mit is Írtak alá a külügyminiszterek. A szerző­dés legfontosabb pontjai ugyan­is azok, amelyek megszabják azt, hogy Nyugatnémetország­ban továbbra is ottmaradnak áz angol-amerikai-francia csapa­tok, mintegy félmillió ember, akiknek szabad mozgást tartot­tak fenn és jogot az aláíró ha­talmak fegyveres beavatkozásra azonnal, mihelyt véleményük szerint ezen hadtesteket valami veszély fenyegeti. Azért az a “függetlenség”, amit Nyugatnémetországnak ad­nak, valójában csak addig ter­jed, amig a Bonn kormány kö­veti az aláíró hatalmak, — leg­inkább Amerika, — útmutatá­sait. Ilyen útmutatás gazdasági téren az, hogy decentralizálják a Hitler idejében alakított nagy ipartelepeket. Ez a szépenhang­zó frázis közönséges nyelven azt jelenti, hogy a német iparokat ugyan újra kifejleszthetik, de csak úgy, ha azok egységeiben az amerikai tőkések helyezked­hetnek el. A MUNKÁSOK ELLENZIK A szakszervezetek és a Szo- ciál Demokrata Párt élesen el­lenzik ezt az egyezséget. A Bonn kormány számit arra, hogy a munkások majd nagy tünteté­sekkel igyekeznek a jóváhagyás megakadályozására. Mert a szerződés csak akkor emelkedik jogerőre, ha az érdekelt négy ország parlamentje jóváhagyja. Az első jóváhagyást az ameri­kai szenátustól várják és a fran­cia meg az angol parlamentek követni fogják, mert ellenkezés esetén megtorlásul az amerikai kormány csökkentheti a külön­böző címek alatt kuitalt pénz­ügyi és katonai segítséget. Pedig a franciák is igen nagy aggodalommal nézik a németek újbóli felfegyverzését, ami nem csoda, hiszen 1870 óta a német hadigépezet háromszor gázolta le Franciaországot. Milyen ga­rancia van arra, hogy az újból felépített német katonai hata­lom nem-e fordul megint fran­ciák ellen? Másrészről az ame­rikai tőkével újjáélesztett német ipar a francia ipar korlátozását jelenti, ami a francia ipari pan­gáshoz, nagyszámú munkanélkü­liséghez vezethet. Szóval volt elég ok arra, hogy az érdekelt népek örömrivalgás helyett inkább bánatos, csaknem könnyező szemmel nézték a nagyjelentőségű szerződés alá­írását. Washington — Az Air Force 12 olyan rezervista repülő tisz­tet, akik nem akartak többé re­pülni, nem állított hadbíróság elé, hanem elbocsájtotta őket szolgálatból a szokott “honor­able” jelzővel, vagyis büntetés nélkül. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK május 31-ig: Kálmán Gazsi, Star City ----- 1 J. Vizi, Akron ....................—- 2 Joe Basha, Milwaukee........... 1 M. Mikulás, Chicago ............. 1 M. Kurucz, Cleveland............. 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 2 L. Páll, Ambridge................... 2 F. Pusztay, Chino.........-.....— 1 J. Roskovits, New York ....... 1 St. Ádám, Trenton------------- 1 L. Bauer, Newark ...............•• 1 Hung. Sick Benev. Fed. Bethlehem -----*----------- 2 St. Visi, Detroit..................~~ 1 G. Bakos, Los Angeles -------- 1 A. Nussbaum, Chicago ......... 1 M. Stefankó, Saint James..... 1 S. Gajdos, New York ............. 1 J. Deák, Akron ....... 1 Mrs. H. Molnár, Elsinore ---- 1 P. Molnár, Cleveland ______ 1 J. Schneider, Detroit______ 1 Ch. Pallós, Miami ................. 2 B. Gellen, Highland Park ...... 1 Ch. Vass, New Brunswick__ 1 Mary Krivokucha, Detroit .... 1 Geo. Kish, Cleveland ............. 1 St. Hornyák, Phila ...... 1 J. Szalay, So. Bend ......____- 1 J. Siket, East Chicago_____ 1 J. Nagy, W. Mifflin _______ 1 St. Martina, Cleveland ......... 2 St. Topercer, Cleveland ____ 1 Készül az uj háborús front (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Oldalképek
Tartalom