Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-24 / 1730. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 24. magyartalanok is, úgy kitekerik a szép magyar nyelvet, hogy abból egy különleges amerikai magyar zsargon lett. Nagyon szeretik emlegetni ezek a szerkesztő, kiadó urak, hogy ők a magyar kultúra fáklya vivői nagy Amerikában, holott az egész irodalmi tevékenységük kimerül a szégyenletesen fantáziátlan rémregényeknek a folytatásokban való leköz- lésében. Két-három éven keresztül közölnek egy-egy ponyvaregényt, tele gróffal, báróval, elszegényedett nemes hölgyekkel és főleg sok-sok gyükossággal, nem hogy nem nevelői, hanem valósággoi elbutitói az ’olvasóiknak. Ezt a kis bevezetőt azért kellett leírni, mert ezek a sajtótermékek állandóan azon sirnak, hogy a magyar kultúra odahaza meghalt, megölték a vörösek és helyébe orosz propaganda Írások, filmek és színdarabok szerepelnek. . Ugyan erre a sorsra jutott a magyar tudomány is. A tudósok, irók, színészek, festők és szobrászok a legnagyobb nyomorban élnek. Hosszú heteken keresztül - figyelemmel kisértem a magyar lapokat, a szakirodalmat, színházak, mozik műsorait, hangversenyeket, mindent, ami ösz- szefüggésben van azzal, amit kultúrának nevezünk. A művészetnek közönség kell: A magyar kultúra soha sem fejlődhetett ki a régi Magyarországon, már abból az egyszerű okból sem, mert nem volt elegendő közönség, amely olvasott, színházba, kiállításokra járt volna. A magyar úri réteg, értve alatta a mágnásokat, nemeseket, katonatiszteket, magasabb államhivatalnokokat, édes keveset törődött a magyar kultúrával. Könyvet nem olvasott, színházba, operába csak “társadalmi kötelezettségből” járt, legfeljebb az operetteket, illetve az operett primadonnákat kultivál- ta. írókat, művészeket lenézte, egy vonalba helyezte a muzsikus cigányokkal. Az irodalmat, zenét, szinmü- vészetet, képző művészetet, a kis vékonypénzü intellektuel réteg, a kereskedők, iparosok egy része és a szervezett munkásság élvezte és tehetsége szerint támogatta. A nagy paraszti tömegek kul- turigényei legfeljebb a kalendáriumig terjedtek, annál is inkább, mert ennek egy jó része írástudatlan volt, vagy legfeljebb a neve leírásáig terjedt ki a tudománya. A magyar földbirtokos osztály érdeke a tudatlan paraszt volt, mert a tudatlan ember a legjobban kizsákmányolható alany. Ez volt az oka annak, hogy a magyar irók, művészek, tudósok legjobbjai kénytelenek,voltak kivándorolni, vagy otthon nyomorogni, leszámítva azt a kis réteget, amelyet az uralkodó osztály kiemelt, hogy kultur mázzal hivalkodhassék. Az irók, művészek, tudósok túlnyomó részének, nem volt' módja arra, hogy alkotását a fentemlitett rétegen kívül is bemutathassa. A kultúra alapja az elemi iskola, az elemi iskolai tanító és a régi Magyarországon ugyan volt iskolakötelezettség, de azt nem akarták, de nem is tudták betartani, mert nem volt elegendő iskola, mert az iskolakötelesek jó része nem járhatott télen iskolába, mert nem volt csizmája, nyáron meg mert részt kellett vennie a munkában, korához képest kisbéres, vizhordó, libapásztor, stb. A tanító meg a legnyomoru- ságosabban fizetett pária volt, miután az iskolák tekintélyes része az egyház kezében volt, a tanítóknak kellett ellátni a kántor szerepét is, nem ritkán a harangozó is tanító volt. Nyomorgó tanulók, nyomorgó tanítók nem vethetik meg a kultúra alapját. így bizony nem nagyon sok sirnivaló van a régi magyar kultúra pusztulásán, különösen nem az amerikai magyaroknak, mert ezeknek nagy része, nagyon keveset kapott ebből a kultúrából, mely valójában elpusztult, hogy helyet adjon egy magasabb, nemesebb kultúrának, amely ma már nem egy kiváltságos réteg, hanem az egész magyar nép kultúrája, amelyet a magyarságon kívül is milliók élveznek. ÜJ KÖZÖNSÉG Az uj magyar rendszer alapja ellentétben a régi rendszerrel az, hogy a nép értelmes, gondolkodó, széles látókörű legyen. Éppen azért az első teendői közé tartozott az analfabetizmus felszámolása. A téli tanfolyamok ezrein tanították meg az Írástudatlan felnőtteket, az irás-ol- vasás tudományára úgy, hogy ma már csak elvétve lehet olyan felnőttet találni, aki nem tud irni-olvasni. Az iskola kötelezettség idejét 6 osztályról 8 osztályra emelték fel. Államosították az iskolákat, gondoskodnak arról, hogy az iskolakötelesek ne csak kénytelenek legyenek, de tudjanak is iskolába járni. Az elemi iskolák százait nyitották meg. A legkisebb falvaknak is meg van már a modern iskolája. Nem kell a gyermekeknek kilométereket gyalogolni, hogy eljussanak az iskoláig. A tanítók fizetését rendezték, ma már nem a nemzet napszámosai, hanem a lemegbecsültebb kultur munkásai. Középiskolák nyíltak a kis ipari és bányavárosokban, amelyet a munkások és parasztok gyermekei töltenek meg, kiknek csak egy elenyésző része jutott el a múltban a középiskoláig. A régi egyetemek mellett uj egyetemek, szakiskolák nyíltak meg, amelyekben ma már a fiatalság szintén munkás és paraszt gyermekekből verbuválódik. Az analfabétizmus felszámolása az elemi iskolák modernizálása, a közép- és főiskolákba uj nagy rétegek benyomulása adta meg az alapot egy olyan széles tömegekre kiterjedő magasabb kultur életre, amelyről a régi Magyarország urai, művészei, tudósai álmodni sem mertek. (Folytatjuk) Igazságügyi komédia (Vi.) Lapunkban egy párszor irtunk Santo Perrone és társairól, akik egy néhány nagyobb üzemnek voltak a felbérelt sztrájktörői. Névszerint — amelyet többszörös vizsgálaton bizonyítottak — a Michigan Stove és a Briggs, bérelte és használta őket. Ugyancsak azt is bebizonyították, hogy Perronék csak a Michigan Stove-hoz több mint hatvan szicíliai sztrájktörőt hozattak be, törvény ellenesen, akik mint a kámfor széjjel lettek ugrasztva, amikor a sztrájk- töréssel kapcsolatosan a Kefau- ver bizottság mindezt megtudta és nyilvánosságra hozta. Most végre kihirdették a büntetést. Ugyanis Perrone-ék bűnösnek ismerték el magukat az ellenük emelt vádakkal szemben, melyek csak a sztrájktöréssel kapcsolatos munkások összeve- rése, esetleg egy-két gyilkosság volt. Persze azt nem kutatták, hogy milyen utóhatással volt azon munkásokra az összeve- rés, melyeket perronne és szicíliai gangszterei, valamint vele elitéit négy társa osztogattak ki a union építőknek. Mielőtt a büntetést megmondjuk a kiváncsi olvasóknak, meg kell említeni, hogy csak az ócskavas kereskedés, melyet ők ingyen kaptak, a két említett gyártól, évente közel százezer dollárt jövedelmezett nekik. Ezekből Perrone és veje, büntetésben visszafizet egy-egy ezer dollárt, két kisebb társainak fizetnek ötszáz dollár büntetést és ez az egész. Perrone-t, mivel töbször volt büntetve, kétévi tii- to-szabályok (probation) alá helyezik. Ezen tiltóparancsban benne van, hogy a próbaidő alatt nem szabad nekik összeverni, üldözni azokat, akik ellenük tanúskodni mertek. Perrone társait és vejét Orlandot, aki a Briggs ügyeket kezelte, valamint Harry Johnson, Nono Mi- naudo és William Warfordot, akik blackjackkel kezelték a sztrájkotokat, csak 500-500 dollár birságra ítélték. Persze a felbujtókat Mr. Fryt és Robinsont meg sem említették. Még azt sem, hogy mi lett az összevert munkásokkal. Ez lett a vége annak a nagy porral, széllel megindított gangszterek elleni vizsgálatnak, melyeket heteken keresztül, óriási nagy költséggel végeztek. Pont vagy folt lett téve az egészre. A SZÁZÉVES UNION CINCINNATI, O. — Az Inter, national Typographical Union most ünnepelte fenállásának 100 éves évfordulóját. A nyomdászok union ja az első amerikai országos szervezet, amely 100 év óta megszakítás nélkül működik. Yokohama — James G. Devine generális, a 40-ik tüzérbrigád parancsnoka kijelentette, hogy meg fogják büntetni azon amerikai katonákat, akik azzal mulattak, hogy egy az utcán haladó truckról lassót dobtak egy japán biciklistára és a szerencsétlen embert több száz yardon át maguk után vonták a kövezeten. Az “amerikai mulatság” áldozatát súlyos sebesüléssel szállították a kórházba. DOBLER FERENC BRIDGEPORT, Connecticut — Megint kevesebben vagyunk eggyel, akik a munkásosztály felszabadulásáért küzdünk, a kizsákmányoló osztály ellen. Megboldogult Munkástársunk odaadó olvasója és támogátója volt lapunknak és azelőtt tagja volt a szervezetnek is. Vagy 4 hónappal ezelőtt, súlyos betegség támadta meg és hiába volt szerető családjának minden áldozatot meghozó gondozása és több ízben igénybe vett kórházi kezelése, az orvosi tudomány képtelen volt megküzdeni, a halált okozó kórral. E hó 10-én megváltotta a halál nagy szenvedésétől, gyászba borítván szerető családját. Temetése e hó 13-án volt a Frank Polhe temetkezési intézetből, melyen a sok jóbarát és ismerős tette tiszteletét, virág erdővel borított ravatalánál. Sajnos, hogy egy kívánságát nem tudtuk megadni neki, hogy őtet Fishbein munkástárs temesse, nem tudom mi volt az oka, hogy Fishbein nem jöhetett, igy a gyászháznál Somogyi Elemér munkástárs tartotta a gyászbeszédet, a temetőben pedig Barcza munkástárs búcsúztatta családjától rokonaitól és barátaitól. Gyászolják bánatos özvegye, akivel 38 évet töltött el örömben, bánatban és a családért való küzdelemben. Gyermekei, Gyula, Frank és családja, Lajos és családja, Helen és családja, Mary és családja, Jozefin és férje, unokatestvére Novák Ferencz és családja. A gyászoló család köszönetét mond a virág küldőknek, valamint a temetésen résztvevőknek. y Virág vásárláshoz az alábbi munkástársak járultak: Kish József, G. Barcza, Pirigyi Károly, Károlyi István, Nagy Péter, S. Stefanoczki, F. Bodnár, J. Pataki, L. Zajdó, J. Bodnár, M. Bereczki, J. Györkös, F. Sta- ri. A gyászoló család $15.00 küld a Bérmunkás támogatására, J. Bodnár munkástárs virágmegváltás címén 5 dollárt küld szintén a Bérmunkásnak. Tudósitó. A Bérmunkás szerkesztősége és olvasótábora, ezúton küldi részvét nyilatkozatát a gyászo- gyaládnak.
