Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-17 / 1729. szám

1952. május 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ELŐKELŐ POLGÁR! William C. Horley, Pert Am­boy, N. J. városának egyik leg­tekintélyesebb polgára. Foglal­kozása a First Bank and Trust Co. vice-president je, a St. Peter Episcopal Church elnöke, a Community Chest elnöke, a Red Cross direktora, a Boy Scoutok főnöke, az American Institute of Banking helyi csoportjának el­nöke, stb., stb. Mint ilyen kiváló, vallásos és nagy hazafi, kétségtelen, hogy a bokros teendői között, nem fe­ledkezik meg a vörösökről sem. Természetszerűleg gyűlöli a szervezett munkásokat, az oro­szokat, kinaiakat és az egész külföldi bandát. Egy ilyen kiválóság disze a városnak, ilyennek már előre köszönnek, mint ahogy tették Mr. Horley-vel is egészen addig, amig gyanússá nem vált és egy kissé alaposabban a körmére nem néztek és megállapították, hogy ez a polgárok díszpéldá­nya a rábizott pénzekből, egé­szen rövid idő alatt 430 ezer dol­lárt lopott el. Ebben a ténykedésében nem gátolta őt sem a vallási mivolta, sem a sokféle elnöksége, sőt ezt a sokféle elnökséget és “köztisz­teletet” használta fel arra, hogy meglopja a betéteseket. Mert egy ilyen “istenfélő”, kommu­nista ellenes parazitát, senki sem merne gyanúsítani. Ez a mai társadalmi rendszer, amelyben a hazafiak, kiváló pol­gárok, nyíltan mint Horley és leplezve mint Du Ponték, lopják Amerika népét, amely mindin- káb elveszti a türelmét és las­san rájön, hogy sem a Horley, sem a féker politikusok nem se­gítenek rajta, ezek hazafisága, a birtokaikat, gyáraikat, nagy profitjukat jelenti. Ezek lehető­leg a törvény keretein belül lop­ják az államot, az adócsalásaik­kal, hadiszállításoknál vesztege­téssel, profitot sajtolnak ki. Lopják a népet az árdrágítással, a megdolgozott munka értéké­nek jelentékeny visszatartásával és ha más mód nincs, úgy mint Pert Amboy díszpéldánya, a be­tétesek pénzébe markol bele. A mai társadalom rothadtsá­gát, erkölcsi sülyedését mutat­ja az a jelenség, hogy a korrup­ció, a csalások rendszeressé vál­tak, hogy az egész társadalmi rendszer minden rétege a bűnök minden fajtájában állandó emel­kedést mutatnak, amelyben jó példával a társadalmi “szine- java”, a nagy hazafiak, politi­kusok, közhivatalnokok, járnak elő. Ha nem akarjuk a közerköl­csök további sülyedését, úgy si­ettetni kell a mai társadalmi rendszer elkerülhetetlen buká­sát és az amerikai fejlett terme­lési lehetőségekhez való Ipari Demokrácia megvalósítását. NE KÖPJ RÁ! Angliának meg vannak a ma­ga nagy s megoldhatatlan prob­lémái, A nagy gyarmati biroda­lom feltartózhatatlanul hull da­rabokra. A gyarmatok már nem elégszenek meg látszat függet­lenséggel, teljesen meg akarnak szabadulni a kizsákmányolóik- tól. Iran, Egyiptom, Malaya szi­getek, Burma tessékelik ki az angol gyarmatosokat. Bent az országban az életnívó folyton sülyed. Anglia hires szö­vőipara majdnem teljesen le­állt, mert az alacsony bérek és magas árak a minimumra csök­kentették a belső fogyasztást, kivétel még nincs, mert az ame­rikai kormányzat megtiltotta a Szovjetekkel, Kínával és a Népi Demokráciákkal való kereske­dést. Igen, ez a második probléma. Anglia, amely a világot uralta, elvesztette a függetlenségét úgy kül- mint belpolitikailag a Wall Street füttyére kell táncolniok, ugyannyira, hogy komoly moz­galom indult meg Anglia függet­lenségének a visszaszerzésére. Súlyosbítja a helyzetet az őrült fegyverkezés is, amelyet szintén az amerikai imperializmus for­szíroz ki. De miután ezek a kérdések úgy is megoldhatatlanok, hát az angol kormány a legújabb komoly bajt igyekszik megolda­ni sürgősen. Ebben a kérdésben teljesen egyetért az “őfelsége a király kormánya” éppen úgy, mint “őfelsége kormányának ellenzé­ke” Attlee elvtársék. Ugyanis a király ^meghalt és helyébe az Erzsi leányzó került. Ilyen trónváltozást igyekszenek üzletileg is kihasználni. Erzsikét a legkülönbözőbb formába nép­szerűsítik, a képe megjelenik ká­vés bögréken, fej, nyak és zseb­kendőkön, melltükön, órákon és más közhasználati cikkeken, amelyeket azután a királyhu angolok sietnek megvásárolni. Illetve a nagy szegénység kö­vetkeztébe nem veszik a luxus cikkeket, hanem az olcsó árut, amelyet használni is tudnak, igy főleg zsebkendők kerültek nagy­számban forgalomba, amelyek­nek a gyártását és árusítását a kormány most betiltotta. A tilalomnak a bevallott oka az, hogy a lojális angolok nem csak nyönyörködnek a Böske zsebkendőre festett képébe, de azt használatba is veszik. Tud­valevő, hogy a ködös Angliában a lakosság nagyon náthás, krá- kog, köpködnie kell és miután a földre köpni egészségtelen, hát a zsebkendőt veszi igénybe és pont Erzsébet képébe köp bele, akkor még Truman is olyan subversive volt, hogy őket is meg­dicsérte? Avagy csupán azt a tényt akarták demonstrálni, hogy politikusok hajlandók akárkivel is szövetségre lépni, ha pillanat­nyi érdekük úgy kívánja? Nem vagyunk politikusok, talán azért nem értjük ezt a dolgot. sőt oda fújja az orrát is. Ezt mindenki beláthatja, hogy nagy tiszteletlenség és sürgősen orvo­solni kell és ezért jött a tilalom és nem szabad őfelsége képét rápingálni zsebkendőkre, éjjeli edényre, pelenkára, igy csak a kávésbögrék, alsószoknyák, al­sónadrágok, stb. fogják ezután népszerűsíteni Anglia “pin-up” görljét. Egy másik előnye a rendeletnek az, hogy igy a lojá­lis angolok kénytelenek megvá­sárolni a drágább cikkeket is, hogy kifejezzék a király hűségű­ket. Köpni nem szabad őfelségére, de talán gondolkozhatnának az angolok azon, hogy milyen fe­lesleges, haszontalan intézmény ez az egész királyosdi és itt vol­na már az ideje annak, hogy mint egy ócska régiséget a mú­zeumba tegyék a trónt, őfelsége és egész pereputtyával együtt. Ez sokkal eredményesebb volna, mint a köpés. BÉKE KILÁTÁSOK Dacára annak, hogy éppen most írták alá a kormánymeg­bízottak az egységes európai hadsereg felállítását, amely­ben a vezető szerepet, illetve az ágyutöltelékek tömegét Francia, Olasz és Nyugat Németország adná, amelyet Belgium, Hollan­dia és Luxenburg egészítene ki egy millióra. Dacára, hogy Amerika heten­ként robbantgatja az atombom­bát és újabb 5 billió dollárt kér a kongresszustól atom fegyve­rekre, valójában sokkal több va­lószínűség van a háború elkerü­lésére, mint bármikor az utóbbi években. A fenti háborús jelenségeket nem kell nagyon komolyan ven­ni, mert az inkább a sötét erdő­be fütyülő gyerekeket jellemzi, aki a fütyülésével a bátorságát fitogtatja a képzeletbeli ellensé­gével szemben, de valójában már nagyon szeretne kint lenni az erdőből. AZ EURÓPAI HADSEREG A megalkotói, kivétel nélkül ellenzik annak a felállítását és­pedig nem csak a népek, hanem különböző okokból az uralkodó osztályok is. Ellenzik a népek főleg mert ellenzik a háborút, de ellenzik azok a rétegek is, amelyek szí­vesen látnák a nem kapitalista országok letörését, mert egy ilyen “egységes” hadsereg, ame­lyet Amerika és Anglia kénysze- ritett ki, amely egyforma ruhá­ba és fegyverrel lenne ellátva, mert a hadseregnek zsoldos jel­lege lenne és elveszítené a nem­zeti jellegét. A francia és német imperia­lizmus ostorát már ismételten megkóstolt másik négy ország burzsoáziája ellenzi, hogy ebbe a hadseregbe a német vezérkar­nak vezető szerepe legyen, vi­szont a német vezérkar teljes önállóságot követel az ágyutöl- telék szállításáért. Miután ezt az egyezményeket a parlamentek­nek is jóvá kell hagyni, nem nagy a valószínűség arra, hogy az a francia és a német parla­mentekben keresztül menjen. A másik nagyhatalom Olaszország parlamentje, ugyan a mai ösz­szetételébe mindent elfogad, de az olasz nép mindig balra to­lódik és az amerikai lapok jelen­tése szerint, a most következő községi választásoknál, minden valószínűség szerint a baloldal kerül ki győztesen és maga Ró­ma is vörös többséget fog vá­lasztani. Németországban még egyre jobban terjed az a felfogás, hogy el kell fogadni az orosz ja­vasaitokat, amely szerint Né­metország újra egységes és füg­getlen lenne. Teljesen önállóan intézné az ügyeit, a megszálló hatalmak kivonulnának és csak egyetlen tilalom állna fen, hogy Németország nem csatlakozhat­na semmiféle katonai szövetség­hez. Ezt Amerika erősen ellenzi, mert igy az európai csapatait, amely főleg Németországban fekszik, haza kellene hozni, mert azt se Olasz, se Franciaország­ba nem vihetné át, mert mind a két országban erős mozgalom van, amelynek a jelszava “Ame­rikaiak menjetek haza és ma­radjatok otthon”. Különben is egy olyan hadse­reg értéke, amelynek tagjai 30- 40 százaléka az “ellenséggel” szimpatizál, mig a másik 30-40 százalék közömbös és felesle­gesnek tartja a háborút, egyen­lő a nullával. Ez a hadsereg csak ijesztésre jó addig, amig annak a komoly használatára nem kerül a sor, mert akkor, szét fog bomlani. Ezen a tényen nem segítenek az atom robbantások sem, mert a francia, német népeknek nem nagy vigasztalás az, hogy Ame­rikának sok atombombája van. Két dolgot tudnak, az egyik az, hogy az oroszoknak is van, a másik, hogy nem csak az oro­szokét, de a “felszabadításnál” az amerikaiakét is megismerik a saját bőrükön. Az atombomba inkább ijesztő, mint bátorító je­lenség Európa népeire, amelyek nagyon is ismerik a háború bor­zalmait. GAZDASÁGI VÁLSÁG Európa gazdasági helyzete mind katasztrófálisabbá válik. Anglia könnyű ipara majdnem teljesen leállt.. A textil ipar rak­tárai megteltek, a gyárak vagy teljesen leálltak, vagy csak rész­időt dolgoznak. Franciaországban ugyanaz a helyzet. A szükségleti ipar fo­gyasztó hiányában mindnagyobb munkás tömegeket lök ki az iparból. Olaszországban hivatalos ki­mutatás szerint is több mint 4 millió ember van munka nélkül az iparokban. Nyugat-Németországban is folyton emelkedik a munkanél­küliek száma, amely már ka­tasztrofálissá válik. Dániában hivatalos kimutatás szerint is minden ötödik dolgo­zó van munka nélkül. Magában Amerikában is ez a jelenség mutatkozik. Leszámít­va a hadi ipart, oly erős vissza­esés mutatkozik, hogy a kor­mányt folyotonos ellen intézke­désekre kényszeríti. Hogy a hadi ipar nyersanyag szükségletét biztosítsa, a koreai háború kitörése után, erős kor­látozásokat léptetett életbe, igy megszabta a polgári célokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom