Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-17 / 1729. szám

1952. május 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal FRISS ÚJSÁG írja: GOLD L. A régi kalóz-rablók leghir- hedtebbjei ha ma élnének, biz­tos beismernék azt, hogy milyen picinyke kismiskák voltak a ma­iakhoz hasonlitva és még csak nem is a nyilt tengeren. Csak az­zal a külömbséggel, hogy mo- dernabb nevet visel a mai rab­lás, mert “adó”-nak hívják azt. Már a szédületes számokkal sem lehet lépést tartani, csillagász- tani tudás kell annak felfogásá­hoz, hogy a népből kizsarolt bil­liók mennyit is tesznek ki. Nem lévén járatos abban, azért idéz­hetünk egy pár tételt. 1940 óta többnyire ajándékba ment 89 billió dollár, cirka 300 billió dol­lár az eddigi hadianyagra való költekezések és a -gyilkolások fe­letti folyamat vígan folytatódik tovább. Egy normális társadalom ve­zetősége, ily horribilis vagyon és emberanyag szüntelen pusztítá­sára nem volna képes. De, hogy mégis teszik azt, ennek a titok- zatát a népnek önmagában kell keresnia éppen úgy, mint önma­gából megteremteni e rákfenére hatásos orvoslást is. Ha majd egyszer ráunt a meddő remény­kedésében, hogy szerencsejáték szerint adja le szavazatát meg­bízhatatlan és korrupt politiku­sokra mint amilyenek napjaink­ban is léteznek. Amikor ráesz­mél és tesz valamit abban, hogy gyökeréből kihúzza a rá károsan ható parazitákat, úgy talán még van az emberiségnek reménye önmagát kihúzni egy átkos gyöt­rő helyzetből. Amint Róma égett és Nerő csak muzsikált magának, éppen úgy tesznek a pénz hatalmasai ma. Habár érzik, amint egyre szorosabban feszül nyakukon a hurok és dinom-dánom napjaik már sötétedni kezdenek, azért kos haszonnál is nagyobbat kí­vánnak. A szövő és minden más ipari munkásoknak, hogy a mai ke­serves helyzetüktől megszaba­duljanak, a mai viszonyokhoz mérten kell megválasztani szer­vezeti és harci eszközeiket. A technika rohamos fejlődése nem az elavult szakszervezkedésre kell, hogy ösztökélje Amerika és a világ kitagadott bérrabszol­gáit hanem olyan szervezkedés­re, amely kimondja, hogy “Úgy találjuk, hogy az iparok igaz­gatásának mind kevesebb és ke­vesebb kezekbeni összpontosulá- sa a szakszervezeteket képtelen­né teszik arra, hogy a munkál­tató osztály egyre növekvő ha­talmával felvegyék a küzdel­met. A szakszervezetek oly álla­potokat ápolnak, amely lehető­vé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon ipar­ban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segí­tenek a munkáltató osztálynak a munkásokba oltani ama tévhi­tet, hogy a munkáltatókkal kö­zős érdekeik vannak. Köhler mégsem tudnak vagy nem akar­nak engedni a nyegyvennyolc- ból. Az ő hazárdjátékuk szabá­lyai azt írják elő, hogy vagy mi­enk minden, vagy semmi. Vilá­gos, hogy az utóbbival végez­nek. Mert a tőkés rendszeren' belüli ellentétek hamarosan atomszerü robbanást fog elő­idézni, melynek jelei már elkezd­tek forrongni. Truman visszavo­nulása arra emlékeztet, amikor Coolidge érezte, hogy depresz- sziónak kell lenni, legyék az .a Hoover idejében és nem az övé­ben. így Truman is, inkább fél­revonul azzal a csekély 200,000 dollárkával (ennyiről tudnak), holott még négy év alatt, meny­nyivel jobban megtollasodna és mégis távozik. Igaz, hogy az anyósától már külön költözött s kifizetett háza van, azonkívül hogy 20 évre visszamenőleges adósságokat fizetett ki üzleti bukásából kifolyólag. Azért va­lamivel jobb helyzetben van, mint az a szegény, ki sürgette az istent segítse fel őt, mielőtt el­viszi az ördög. Truman szolgálati ideje lejárt és gazdái menesztik. Az elpaza­rolt billiók sem eredményeztek jobb kilátásokat kövér piacok megszerzésében, sőt minél töb­bet költekeztek, annál keveseb­bet tudna felmutatni. Minden költekezés esetében, csakis egy újabb ellenséggel szaporodtak, így gazdagodtak ellenségben Argentína Peronjával is. Peron irigy szemekkel nézte Acheson mint kínálja Franconak a milli­ókat, holott neki több joga volt arra, mert a jó szomszéd etikája mellette tanúskodik, azonkívül pályhán főz, de mert a szén Igen drága, egyszerre megfőzi az egész napra való rizst. Noha a tél elég hideg Tokyoban, a há­zakat nem fütik, pedig a ruha­nemű is igen drága. Egy szegé­nyes télikabát legalább egy. havi keresetbe kerül. AZ ALACSONY KERESET Mert a kereset igen alacsony. A jobb keresetű taxi-driver 40 vagy 50 dollárt keres havonta, de a segédje (mert itt minden munkásnak van egy segítője) már csak 9 vagy 10 dollárt kap. A rakparti munkások is a jobb- keresetüek közé tartoznak. Az egyik raktár managere állítása szerint havi 33 dollárt keresnek. A rakparti munkások azonban azt mondották, hogy ezt csak akkor keresnék meg, ha az egész hónapon át volna munkájuk, ami azonban soha sem történik meg. Az egyik panaszkodott, hogy a hó első két hetében csak 3 napi munkát kapott ésm ár az igy megdolgozott bérből is levonták az adót. “Olyan nagy nem kell annyi ezer mérföldre sem menni a nagylelkűséggel. Aztán, hogy Peront mégis fi­gyelmen kívül hagyták, ez any- nyira felbőszítette őt, hogy Bo­líviában egy kis forradalmat eszközölt- ki, amivel az amerikai kezekben levő hajók és déligyü­mölcs ültetvények államosításá­val kitessékelték az amerikai érdekeltségeket. Habár nemzetközileg ismert tény az, hogy Peron fasizta és ezt ő maga sem titkolja, de az­ért mégis rásüti az amerikai sajtó, hogy az vörös, holott an­nak vörössége a szégyen pírig sem jut el. Egészen mellékesnek veszik azt, hogy számos okot adott Amerika Argentínának ar­ra, hogy ellenszenvét kiérdemel­je és ha most azt is odasorol­juk Afrika, Egyiptom, Irán, In­dia, Indokina és a Fülöp szige­tekhez, melyekben a dollár va­rázsló ereje egy fabatkát sem ér, ezt a legnagyobb riadalom­mal veszi tudomásul Washing­ton, mert nagy csapásnak véli, ha az amerikai kontinens ma­gánvédelme veszélyeztetve van és pedig Argentina- óriási ténye­ző e kérdésben. Most azonban odáig jutottak, hogy Peronnal semmiképpen nem tudnak alku­dozni és ezért róla is azt állít­ják, hogy inkább Moszkva felé vonzódik, mint Washington felé, ami egy Oroszországgal kipro­vokált háború esetén a délen Argentina felől félnek egy vég­zetes vereségtől. E szerint Ame­rika mig várakat építtet messze tájakon, pénzelt és lepénzelt, aki csak lepénzelhető volt és végül mégis minden kalkuláció vissza­felé sül el. De azért mégsem tá- nulnak egy jottát sem, a béke gondolata rettegéssel tölti el a pénz hatalmasait, csak töprenge­nek, mint az öngyilkos a viz partján, “neki menjek, ne men-1 jek”. Az ellentétek szaporodnak, amint a végső órájuk elérkezett. nyomorban vagyunk’’, — ma­gyarázta ez a munkás, — “hogy még sztrájkolni sem tudunk, mert ha nincs munka, akkor hi­ába sztrájkolnánk, ha meg al­kalom nyílik a kis keresetre, nem tudunk meglenni anélkül, nincs semmi kitartásunk.” Ily körülmények között ter­mészetesen a prostitúció is rend­kívüli arányokat ölt. A prostitú­ció különben is törvényes volt Japánban azelőtt is, legfeljebb arra ügyeltek, hogy egyes vá­rosrészekre korlátozzák. Az amerikai megszállás ideje alatt sok ezer családnak ez lett az egyetlen kereseti forrássá. Da­cára a nők “emancipációjának” a japán nő még ma is sokkal ke­vesebbet kap, mint a férfi, az ugyanazon munkáért. Amig az irodákban a férfi hivatalnok ha­vi 40-42 dollárt, a nő csak 20*22 dollárt kap. A kannázó gyárakban a lá­nyok havi 10-11 dollárt keres­nek, a textil gyárakban esetleg 12-t. Vannak gyárak, ahol nagy, bódészerü lakást is kapnak és nagyon szegényes élelmet. De az ilyen helyeken rendesen a A gangszterek pénztárnokai? (Vi.) A napokban hozták hí­rét az itteni lapok, hogy Santo Perrone társaival együtt bűnös­nek vallotta magát a sztrájk­töréssel kapcsolatos terror cse­lekményeikben. Persze a lapok csak ennyit írnak, azt nem Ír­ják meg, hogy kik bérelték fel ezen gangsztereket, hogy az uni­on embereket, szervezőket ver­jék össze és a többi nem fejte­getett bűncselekmények elköve­tésére, kik bujtatták fel őket. Az egész vádat, régebben itt megejtett Kefauver vizsgálat eredménye képen emelték ezen gangszter banda ellen. Akkor megemlítették, hogy a Briggs társulat vezérigazgatója, Mr. Robbinson és a Michigan Stove gyár vezérigazgatója Mr. Frey bérelte fel őket, hogy a uniont és a unionistákat összetörjék. Persze, hogy ha ezen felbuj­tók engedték volna a tárgya­lást, illetve nem ismerik be bű­nösségüket, minden tárgyalás nélkül, akkor nagyon sok olyan igazság került volna a jegyző­könyvbe, melyek alapján az em­lített felbujtók ellen is vádat lehetett, sőt kellett volna emel­ni. Még a büntetést nem hirdet­ték ki, vagy olyan csekély, hogy nem merték nyilvánosságra hoz­ni. Mint enyhítő körülményt könyveli el a biró ur, hogy beis­merték a bűnösségüket, de a fő cél az volt, hogy a felbujtók ne­veit távoltartsák a tárgyalások­tól, igy nem lesznek tárgyalá­sok. A bíróság Robinson, Frey urak, sőt még a union vezérek is meglesznek elégedve. Persze mondanunk sem kell, hogy a mi erkölcsi, ső.t jogi fel­fogásaink alapján, itten nem lett igazság szolgáltatva még akkor sem, ha több évet kapnának ezek a gangszterek, amit nem hiszünk. Mert szerintünk a fel­bujtók, az iparfejedelmek, akik évtizedeken keresztül használ­ták az ilyen gangsztereket, fé- lig-meddig agyonverni az igazi unionistákat, terrorozálni annak jobb tagjait, éppen úgy kiérde­melnék, vagy még jobban, a bör­tönt, mint azok a bérelt alakok. De hát az iparok vezérigazgató­it még a törvény sem érintheti, olyan nagyok. Ezt nevezik itten “a törvény előtti egyenlőség­nek.” A RAVASZ CHURCHILL / LONDON —- Az angol újság­írók állítása szerint a 77 éves Winston Churchill, miniszterel­nök, annyira elvesztette halló képességét, hogy csaknem telje­sen süket. Azért ő is egy mo­dern “hearing aid” készüléket használ, amelyet azonban a zse­bében elhelyezett váltóval tet­szés szerint be vagy kikapcsol. Amikor ellenzéki képviselőket hallgat, vagy amikor olyasvala­ki szól hozzá, akit nem kedvel, egyszerűen kikapcsolja a halló készüléket és aztán gondolja: Most már beszélhetsz! munkaidő igen hosszú, — napi 10-12 óra. Nem csoda tehát, hogy a lányok ezrei sodródnak a prostitúció felé. Az éhező japán munkások (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Oldalképek
Tartalom