Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-17 / 1729. szám
1952. május 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal FRISS ÚJSÁG írja: GOLD L. A régi kalóz-rablók leghir- hedtebbjei ha ma élnének, biztos beismernék azt, hogy milyen picinyke kismiskák voltak a maiakhoz hasonlitva és még csak nem is a nyilt tengeren. Csak azzal a külömbséggel, hogy mo- dernabb nevet visel a mai rablás, mert “adó”-nak hívják azt. Már a szédületes számokkal sem lehet lépést tartani, csillagász- tani tudás kell annak felfogásához, hogy a népből kizsarolt billiók mennyit is tesznek ki. Nem lévén járatos abban, azért idézhetünk egy pár tételt. 1940 óta többnyire ajándékba ment 89 billió dollár, cirka 300 billió dollár az eddigi hadianyagra való költekezések és a -gyilkolások feletti folyamat vígan folytatódik tovább. Egy normális társadalom vezetősége, ily horribilis vagyon és emberanyag szüntelen pusztítására nem volna képes. De, hogy mégis teszik azt, ennek a titok- zatát a népnek önmagában kell keresnia éppen úgy, mint önmagából megteremteni e rákfenére hatásos orvoslást is. Ha majd egyszer ráunt a meddő reménykedésében, hogy szerencsejáték szerint adja le szavazatát megbízhatatlan és korrupt politikusokra mint amilyenek napjainkban is léteznek. Amikor ráeszmél és tesz valamit abban, hogy gyökeréből kihúzza a rá károsan ható parazitákat, úgy talán még van az emberiségnek reménye önmagát kihúzni egy átkos gyötrő helyzetből. Amint Róma égett és Nerő csak muzsikált magának, éppen úgy tesznek a pénz hatalmasai ma. Habár érzik, amint egyre szorosabban feszül nyakukon a hurok és dinom-dánom napjaik már sötétedni kezdenek, azért kos haszonnál is nagyobbat kívánnak. A szövő és minden más ipari munkásoknak, hogy a mai keserves helyzetüktől megszabaduljanak, a mai viszonyokhoz mérten kell megválasztani szervezeti és harci eszközeiket. A technika rohamos fejlődése nem az elavult szakszervezkedésre kell, hogy ösztökélje Amerika és a világ kitagadott bérrabszolgáit hanem olyan szervezkedésre, amely kimondja, hogy “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulá- sa a szakszervezeteket képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oly állapotokat ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba oltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közős érdekeik vannak. Köhler mégsem tudnak vagy nem akarnak engedni a nyegyvennyolc- ból. Az ő hazárdjátékuk szabályai azt írják elő, hogy vagy mienk minden, vagy semmi. Világos, hogy az utóbbival végeznek. Mert a tőkés rendszeren' belüli ellentétek hamarosan atomszerü robbanást fog előidézni, melynek jelei már elkezdtek forrongni. Truman visszavonulása arra emlékeztet, amikor Coolidge érezte, hogy depresz- sziónak kell lenni, legyék az .a Hoover idejében és nem az övében. így Truman is, inkább félrevonul azzal a csekély 200,000 dollárkával (ennyiről tudnak), holott még négy év alatt, menynyivel jobban megtollasodna és mégis távozik. Igaz, hogy az anyósától már külön költözött s kifizetett háza van, azonkívül hogy 20 évre visszamenőleges adósságokat fizetett ki üzleti bukásából kifolyólag. Azért valamivel jobb helyzetben van, mint az a szegény, ki sürgette az istent segítse fel őt, mielőtt elviszi az ördög. Truman szolgálati ideje lejárt és gazdái menesztik. Az elpazarolt billiók sem eredményeztek jobb kilátásokat kövér piacok megszerzésében, sőt minél többet költekeztek, annál kevesebbet tudna felmutatni. Minden költekezés esetében, csakis egy újabb ellenséggel szaporodtak, így gazdagodtak ellenségben Argentína Peronjával is. Peron irigy szemekkel nézte Acheson mint kínálja Franconak a milliókat, holott neki több joga volt arra, mert a jó szomszéd etikája mellette tanúskodik, azonkívül pályhán főz, de mert a szén Igen drága, egyszerre megfőzi az egész napra való rizst. Noha a tél elég hideg Tokyoban, a házakat nem fütik, pedig a ruhanemű is igen drága. Egy szegényes télikabát legalább egy. havi keresetbe kerül. AZ ALACSONY KERESET Mert a kereset igen alacsony. A jobb keresetű taxi-driver 40 vagy 50 dollárt keres havonta, de a segédje (mert itt minden munkásnak van egy segítője) már csak 9 vagy 10 dollárt kap. A rakparti munkások is a jobb- keresetüek közé tartoznak. Az egyik raktár managere állítása szerint havi 33 dollárt keresnek. A rakparti munkások azonban azt mondották, hogy ezt csak akkor keresnék meg, ha az egész hónapon át volna munkájuk, ami azonban soha sem történik meg. Az egyik panaszkodott, hogy a hó első két hetében csak 3 napi munkát kapott ésm ár az igy megdolgozott bérből is levonták az adót. “Olyan nagy nem kell annyi ezer mérföldre sem menni a nagylelkűséggel. Aztán, hogy Peront mégis figyelmen kívül hagyták, ez any- nyira felbőszítette őt, hogy Bolíviában egy kis forradalmat eszközölt- ki, amivel az amerikai kezekben levő hajók és déligyümölcs ültetvények államosításával kitessékelték az amerikai érdekeltségeket. Habár nemzetközileg ismert tény az, hogy Peron fasizta és ezt ő maga sem titkolja, de azért mégis rásüti az amerikai sajtó, hogy az vörös, holott annak vörössége a szégyen pírig sem jut el. Egészen mellékesnek veszik azt, hogy számos okot adott Amerika Argentínának arra, hogy ellenszenvét kiérdemelje és ha most azt is odasoroljuk Afrika, Egyiptom, Irán, India, Indokina és a Fülöp szigetekhez, melyekben a dollár varázsló ereje egy fabatkát sem ér, ezt a legnagyobb riadalommal veszi tudomásul Washington, mert nagy csapásnak véli, ha az amerikai kontinens magánvédelme veszélyeztetve van és pedig Argentina- óriási tényező e kérdésben. Most azonban odáig jutottak, hogy Peronnal semmiképpen nem tudnak alkudozni és ezért róla is azt állítják, hogy inkább Moszkva felé vonzódik, mint Washington felé, ami egy Oroszországgal kiprovokált háború esetén a délen Argentina felől félnek egy végzetes vereségtől. E szerint Amerika mig várakat építtet messze tájakon, pénzelt és lepénzelt, aki csak lepénzelhető volt és végül mégis minden kalkuláció visszafelé sül el. De azért mégsem tá- nulnak egy jottát sem, a béke gondolata rettegéssel tölti el a pénz hatalmasait, csak töprengenek, mint az öngyilkos a viz partján, “neki menjek, ne men-1 jek”. Az ellentétek szaporodnak, amint a végső órájuk elérkezett. nyomorban vagyunk’’, — magyarázta ez a munkás, — “hogy még sztrájkolni sem tudunk, mert ha nincs munka, akkor hiába sztrájkolnánk, ha meg alkalom nyílik a kis keresetre, nem tudunk meglenni anélkül, nincs semmi kitartásunk.” Ily körülmények között természetesen a prostitúció is rendkívüli arányokat ölt. A prostitúció különben is törvényes volt Japánban azelőtt is, legfeljebb arra ügyeltek, hogy egyes városrészekre korlátozzák. Az amerikai megszállás ideje alatt sok ezer családnak ez lett az egyetlen kereseti forrássá. Dacára a nők “emancipációjának” a japán nő még ma is sokkal kevesebbet kap, mint a férfi, az ugyanazon munkáért. Amig az irodákban a férfi hivatalnok havi 40-42 dollárt, a nő csak 20*22 dollárt kap. A kannázó gyárakban a lányok havi 10-11 dollárt keresnek, a textil gyárakban esetleg 12-t. Vannak gyárak, ahol nagy, bódészerü lakást is kapnak és nagyon szegényes élelmet. De az ilyen helyeken rendesen a A gangszterek pénztárnokai? (Vi.) A napokban hozták hírét az itteni lapok, hogy Santo Perrone társaival együtt bűnösnek vallotta magát a sztrájktöréssel kapcsolatos terror cselekményeikben. Persze a lapok csak ennyit írnak, azt nem Írják meg, hogy kik bérelték fel ezen gangsztereket, hogy az union embereket, szervezőket verjék össze és a többi nem fejtegetett bűncselekmények elkövetésére, kik bujtatták fel őket. Az egész vádat, régebben itt megejtett Kefauver vizsgálat eredménye képen emelték ezen gangszter banda ellen. Akkor megemlítették, hogy a Briggs társulat vezérigazgatója, Mr. Robbinson és a Michigan Stove gyár vezérigazgatója Mr. Frey bérelte fel őket, hogy a uniont és a unionistákat összetörjék. Persze, hogy ha ezen felbujtók engedték volna a tárgyalást, illetve nem ismerik be bűnösségüket, minden tárgyalás nélkül, akkor nagyon sok olyan igazság került volna a jegyzőkönyvbe, melyek alapján az említett felbujtók ellen is vádat lehetett, sőt kellett volna emelni. Még a büntetést nem hirdették ki, vagy olyan csekély, hogy nem merték nyilvánosságra hozni. Mint enyhítő körülményt könyveli el a biró ur, hogy beismerték a bűnösségüket, de a fő cél az volt, hogy a felbujtók neveit távoltartsák a tárgyalásoktól, igy nem lesznek tárgyalások. A bíróság Robinson, Frey urak, sőt még a union vezérek is meglesznek elégedve. Persze mondanunk sem kell, hogy a mi erkölcsi, ső.t jogi felfogásaink alapján, itten nem lett igazság szolgáltatva még akkor sem, ha több évet kapnának ezek a gangszterek, amit nem hiszünk. Mert szerintünk a felbujtók, az iparfejedelmek, akik évtizedeken keresztül használták az ilyen gangsztereket, fé- lig-meddig agyonverni az igazi unionistákat, terrorozálni annak jobb tagjait, éppen úgy kiérdemelnék, vagy még jobban, a börtönt, mint azok a bérelt alakok. De hát az iparok vezérigazgatóit még a törvény sem érintheti, olyan nagyok. Ezt nevezik itten “a törvény előtti egyenlőségnek.” A RAVASZ CHURCHILL / LONDON —- Az angol újságírók állítása szerint a 77 éves Winston Churchill, miniszterelnök, annyira elvesztette halló képességét, hogy csaknem teljesen süket. Azért ő is egy modern “hearing aid” készüléket használ, amelyet azonban a zsebében elhelyezett váltóval tetszés szerint be vagy kikapcsol. Amikor ellenzéki képviselőket hallgat, vagy amikor olyasvalaki szól hozzá, akit nem kedvel, egyszerűen kikapcsolja a halló készüléket és aztán gondolja: Most már beszélhetsz! munkaidő igen hosszú, — napi 10-12 óra. Nem csoda tehát, hogy a lányok ezrei sodródnak a prostitúció felé. Az éhező japán munkások (Folytatás az 1-ső oldalról)
