Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-10 / 1728. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 10. A hős Bill Pomeroy története Irta: LAWRENCE EMERY dákokat fecskendeznek le a munkáspárti képviselők szerint. A gyarmatügyi miniszter azzal védekezett, hogy kénytelenek igy büntetni a lakosságot, mert még a kis gyerekek is úgy gyűlölik az elnyomóikat, hogy alattomos támadásaikkal, kémkedéseikkel veszélyeztetik az angol zsoldosok életét, különben is egészben “csak” 20 ezer főnyi lakosság van igy körülzárva, éhhalálra Ítélve. A repülőgépekről leszórt folyadék nem veszélyes az emberre csak a termést pusztítja el és igy vagy meg kell ajjniok magukat a lázadóknak, vagy pe- dik éhen fognak halni. Különben a munkáspárti kép- viselőknak nincs mit szemére vetni Churchillnek, mert azok sem keztyüs kézzel harcoltak, amikor uralmon voltak, mert nem csak felgyújtották a falvakat, de félvad fejvadászokat vittek Malay szigetre, kiket jutalmaztak minden egyes levágott és beszolgáltatott lázadó fejéért. A képviselő urak egymást vádolva leplezik le azt az aljas módszert, amellyel az angol gyarmatosítók le akarják törni sikertelenül a gyarmati népek szabadság harcát. Sikertelenül, mert az embertelen elnyomás és kizsákmányolás oly elszántságot váltott ki a benszülöttekből, hogy minden terrorral szemben is sikeresen folytatják a védő harcukat elnyomóik ellen. Elmúltak azok az idők, amikor ag yarmati hódítók párezer jól felszerelt zsoldosa, hónapok alatt a lándzsával, vagy nyíllal felfegyverzett benszülöttek egy részét kiirtotta, ami után a megrémült lakosságot rabszolgaságba lehetett hajtani. Ma már visszatudnak lőni, sőt a dzsun- gelekbe, ha nem is modern, de kielégítő muníció gyárakat tudnak felállítani, kihasználva a dzsungel stratégia előnyeit, nem csak védekezni, de támadni is tudnak. Ma már nem lehet látszat függetlenséggel sem bolondita- ni őket, a benszülöttek nem csak igazi függetlenséget akarnak, de meg akarnak szabadulni a kegyetlen kizsákmányolóiktól és minden kizsákmányolástól. Ezért küldenek rájuk fejvadászokat, termést pusztító repülőgépeket, azért internálnak, tízezreket. A munkás kormány éppen úgy, mint Churchillék, a kapitalista gyarmati rendszert védik. Azt a rendszert, amely már túlélte magát, átka az emberiségnek és éppen ezért a legnagyobb szimpátiával nézzük a gyarmati szabadság harcosok hősies küzdelmét. Az ő harcuk az egész proletárság harca, egy nagyon fontos láncszeme a nagy felszabadulási küzdelemnek. Ez az oka annak, hogy a francia dolgozók a tőkések gyarmati háborújában nem csak erkölcsi, hanem anyagi támogatásban, a fegyvergyártás és szállítás megtagadásával is segítik a i francia tőkések által enyomott népeket. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? r (Vi.) Amidőn az amerikai csa■ patok felszabadították a Fülöp ■ szigeteket a japánok uralma ! alól, a repülő osztagokban volt . egy törzsőrmester, William J. Pomeroy, Rohester, N.Y.-ból. Pomeroy őrmester Stotsenburg repülőtéren állomásozott, alig 50 milera Manilától, mely a Huk- balap (japán ellenes partizánok) legerősebb terepe volt. így megismerkedett sok Huk-kal és azok vezetőivel. A huks, valóságosan a népi hadsereg volt és még 1942 márciusban lett megszervezve, a japánok elleni harcra, amikor a földbirtokosok, politikusok, köztük sokan a mostani kormányban levők, a japánokkal együttműködtek. Mire vége lett a háborúnak, a Huks valami 1.200 ütközetet vívott meg a japánokkal és megöltek vagy megsebesítettek 23 ezret a betolakodott támadókból és ezáltal kiszámíthatatlan segítséget adtak az amerikai csapatoknak. Pomeroy hazajött és el lett bocsájtva a hadseregből még 1946-ban, de visszament Manilába és beiratkozott az ottani egyetemre a GI Bill or Rights alapján. Közben mint iró, tudósító működött. A múlt szeptemberben megírta, hogy mi vitte őt vissza: “Egy előérzetem volt, valami, amit a levegőben éreztem amikor itt voltam mint GI, a felszabaditási idő alatt. Éreztem, hogy itt olyan erős társadalmi erők vannak mozgásban, melyek az egész életet átalakítják. Az életviszonyok követelték azt. Ezt élesen lehetett érezni, minden felforduláson, minden romboláson keresztül, amelyet az elvonuló hadak hagytak maguk után.” MEGLÁTTA A NAPOT A változás utáni vágyak áradtak ki a Huks-okból. Amikor a megszálló japánok ellene harcoltak, nem csak az ellenséget támadták, hanem olyan változásokat hoztak létre, a régen esedékes reformokat, javításokat hoztak , ahol ők voltak uralmon. A háborúból a következő jelszavakkal kerültek ki: “Béke, Föld, Függetlenség!” Ténylegesen ők még mindig háborúban álltak a gyarmati, feudális és végtelen szegény állapotok ellen. Pomeroyt fellelkesitették azon változások, amelyeket közeledni látott, amikor visszaérkezett, mert látta, hogy “az egész arculat meg lesz változtatva, amint a nap megváltoztatja az árnyas helyeket.” Három évig Pomeroy csak szemlélte a harcot a régi és az uj rendszer között. A régi nagyon erős volt, csaláson, korrupción, áruláson keresztül uralták az országot. A kormány, melynek feje Manual Roxas volt, nagyon rossz volt, de amikor azt helyettesítette a jelenlegi kormány Elipdio Quirino vezetése alatt, még sokkal rosszabb lett. Nagy trombitaszó mellett az Egyesült Államok függetlenséget adott a Fülöp szigeteknek 1946 junius 4-ikén és ki lett a szabad köztársaság hirdetve. De a szabadságot az amerikaiak által megszerkesztett “Bell Trade Act” keretében kapta, amelyről az elhunyt Harold Ickes a következőket irta: “A fönhatóság a Wall Street-é. Ez az ősi Rajna vidéki rablóíovagok cselekedete volt.” MUSZÁJ ÁLLÁST FOGLALNI Egy bizonytalan, korábbi fegyverszünet a kormány és a Huks-ok között, el lett árulva a kormány által. A fegyveres hadak lettek alkalmazva azok ellen, akik változást akartak, mely annyira lelkesítette Pomeroyt. Elhatározta tehát, hogy ő nem maradhat csak szemlélője az eseményeknek és ezt irta: “Ha én hiszek a Fülöp szigetek jövőjében, ha én hiszem, hogy a változás csak jobb lehet, akkor nekem állást kell foglalni ezen harcban, amely itt folyik. Ez amerikaiaknál nem egyedül álló eset. Más amerikaiak szintén állást foglaltak, nagyon is aktivan (a kormány- mellett). A Quirio kormány nem maradhatna hatalmon egy hétig sepi, ha nem kapna fegyvereket, muníciót az amerikaiaktól. Én ellenzem ezt az állás- foglalást, ez az én jogom. “Az nagyon fontos, hogy mindenki állást foglaljon. Az a kérdés, hogy jelent-e valamit, ha amiben hiszünk, azért készek vagyunk harcolni. Én nem maradhatok továbbra is csak szemlélője a Fülöp szigeteken folyó harcoknak anélkül, hogy a saját öntudatomnak árulója ne legyek. Az én hitemhez, az én becsület és igazságérzetemhez hü maradjak. így történt, hogy én kész vagyok harcolni azért, amit helyesnek látok.” SZABADSÁG A MAGASSÁGBAN A feleségével, aki egy. Fülöp szigeti generális leánya volt és kislányával Pomeroy csatlakozott a Huks-okhoz, elmentek a hegyekbe Luzon szigeten. Egy barátjához irt levelében a következőket irta: “Valami hazafi irt egy verset, amelyben a következő található: ‘Az öregek a szabadságot a magasságba helyezték.’ Ez jellemez bennünket itten. Én hegyi életet élek, mély erdőség, szaggatott területen. Durva, egyszerű és nyomorúságos élet ez, sokszor megszakítva az ellenség tüzelése által. Az aknavetők és gépfegyverek tüze közelebb jön és nekünk menekülni kell a sártengeren keresztül, amely pokoli az ilyen esős időszakban. Az élelem nagyon rossz és korlátozott, sokszor csak rosszabbra fordul. Ez nem kellemes életmód, de szükséges. Az imperialisták nyomást gyakorolnak mostanában és minden jel arra vall, hogy ez még csak fokozódni fog, de az természetes, hogy az imperialisták mindent megtesznek, hogy hatalmukat megvédjék. “Nekünk nagy akadályaink vannak, nagy erőfeszítésre van szükségünk, de bízunk a végleges győzelemben. A nép változást akar. A parasztok földet. A nép megakarja dönteni a Quirino végtelenségig korrupt kormányát, szabadságot, függetlenséget akar. A változást nem tudják visszatartani. Az imperialisták egyetlen útja az volna, hogy teljes erejükkel bevonuljanak, amint Koreában tették. De az sem oldaná meg a helyzetet, csak kimutatná a levetkőztetett céljait az imperializmusnak. Nem tudom mikor tudok írni. Kézszoritásom a tengeren keresztül azoknak, akik velünk vannak.” A CSAPDA BEZÁRUL Amint Pomeroy meglátta, hogy a nyomás nagyban fokozódott, 1951 május 11-ikén elfogtak és elitéltek 26 Huks tagot, vezetőt, akik lázadással, gyilkolással, rablással, gyújtogatással voltak vádolva. Hatot halálra, kilencet életfogytiglani börtönre, a többit 17 évi börtönre Ítélték. Ez év március 31-ikén Ama- do Hernandezt, a Congress of Labor, a szigeten legnagyobb szervezetnek az elnökét és az Újságírók Szövetségének a tisztviselője, valamint a manilai városi tanácsnak is volt tagját, szintén ilyen vádak alapján életfogytiglani börtönre Ítélték. Ez év április 11-ikén Pomeroyt is elfogták, a luzoni hegyekben harc közben, amiben vagy hárman meghaltak. Másnap a manilai amerikai nagykövet a következőket mondta: “Bármit is csinál a Fülöp szigeti kormány Pomeroyal törvényesen, ha felakasztják, akkor is O.K. lesz az Egyesült Államokkal.” Három nappal később Mrs. Pomeroyt is elfogták, őt is ezen vádakkal illetik és valószínűleg halálra ítélik őket. Rochester, N. Y.-ban Pomeroy édesanyja azt mondja ő harcolni fog a fiáért, akit becsületes, emberi érzésűnek ismer. Bill Pomeroy 1949-ben csatlakozott a forradalmárokhoz és csak is mint tanár, iskolát vezetett, ahol Marxizmust tanított és modern gazdasági-társadalmi tudományt a haladottabb felnőtteknek. Ezt Emery kihagyta az élet- történetéből, valamint az amerikai lapokban is csak elvétve említették ezt a tényt. Pedig lényegesnek tartja a fordító. Szerény véleményem szerint Pomeroy csak egyike azon sok ezreknek, akik fontosnak tartották állást foglalni, harcolni a meggyőződésükért még akkor is, ha halállal kell azért fizetni. (National Guard) Washington — A szenátus “Preparedness” bizottsága előtt tanúskodó Carl A. Spaatz generális, a légierő volt parancsnoka, azt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak már nem elég az eddig tervezett 143 repülő osztag, hanem sokkal többet kell iiépiteni, mert az oroszoknak a légi ereje egyre erősebb lesz. -— A nyugalmazott generális a többi militaristákkal együtt az egyre fokozódó őrületes fegyverkezési versenybe akarja belelovalni az országot.
