Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-01-12 / 1714. szám

1952. január 12.

ÉRMUNKAS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

A “HŐSÖK”

MEGÉRKEZTEK

Az elmúlt hetekben cikkek, képek tömege jelent meg az amerikai lapokban, amelyek mind a Magyarországon leszállásra kényszeritett négy amerikai pilóta mártir sorsával foglalkoztak.

A képek nem csak a hősöket ábrázolták, hanem a családjaikat, a busuló feleségeiket, siró gyermekeiket, akik mélységesen aggódtak a hozzátartozóik sorsáért a “Vasfüggöny” mögött. Elnevezték a magyar kormányt ember rablók és zsarolóknak, a nemzetközi jogot sárbatiprók- nak, mert elitélték a határsértő pilótákat.

Az amerikai kormány kifizette a büntetést és a magyar biró- ság a határra szállította a pilótákat, akiket az osztrák határon oly ünnepélyesen fogadtak, mint akik nagy “hőstetteket” hajtottak végre és rettenetes szenvedésen mentek keresztül.

A State Department megbízottja várta a pilótákat, kiknek megtiltottak minden nyilatkozatot, amig a kihallgatásuk meg nem történt és meg nem állapították a nyilatkozatuknak szövegét.

A három napos vallatás után nem lehetett többet kivenni a pilótákból, mint hogy jól bántak velük, jó ellátásban volt részük, csak azt nehézményezték, hogy angol nyelvű füzeteket adtak nekik elolvasásra.

Nem volt mérgezés, kínzás, stb. egyszerű kihallgatások és egy hadbirósági tárgyalás, amelyen a pilóták beismerték, hogy “a repülést nappal, jó látásviszonyok mellett végezték, hogy a műszereik kifogástalanok voltak, leszállásukig állandó érintkezésben voltak a frankfurti amerikai katonai rádió állomással.”

Beismerték, hogy “tudták”, hogy Magyarországon repülnek, azt is tudták, hogy kötelességük lett volna a nemzetközi repülési törvények értelmében rádión jelentkezni a magyar hatóságoknál és felfedni kilétüket és önként leszállni a legközelebbi repülőtéren. Bevallották azt is, hogy ezt a kötelességüket szándékosan elmulasztották.

A katonai bíróság az 1948: XLVIII törvény 48-ik paragrafusa értelmében, szándékos határsértésért ítélte el őket a már ismertetett büntetésre.

Az amerikai kormány válaszul beszüntette a clevelandi és new yorki mágyar konzulátusokat s csak azért nem szakította meg a diplomáciai összeköttetést, mert az amerikai kormánynak nagyon értékes a budapesti megfigyelő állomás.

Ha Amerikát nem venné körül egy “hazugság függöny”, ha az amerikai lapok ismertetnék a budapesti tárgyalást és a Nemzetek Szövetségének a párisi közgyűlésén történt tárgyalását ez ügynek, akkor az amerikai nép egészen másként látná az ügyeket és nem lehetne itt

“ember rablás, zsarolás” és hasonló jelszavakkal gyűlöletet kelteni.

MAGÁNAKCIÓK

Természetes, hogy ennél a mesterségesen felfújt tűznél, amelynek nagyobb volt a füstje mint a lángja, minden nyavalyás helyi politikus és magyar “vezető” férfiú megakarta sütni a maga kis zsivány pecsenyédét. Egy kis gyűjtés rendezését remélték, hogy úgy, régi módon az aztán elsikkadjon, de reményük dugába dőlt, piszkos számításuk nem érdemelnek figyelmet, egyetlen amellyel itt foglalkozni kívánunk, az a clevelandi magyar protestáns papok “nyílt levele” Fazekas Zsuzsán- na clevelandi konzulhoz.

Az öt clevelandi protestáns egyház papja üzenetet küld a távozó konzulnővel a magyar kormánynak és a magyar népnek. Persze megkérdezhetnénk az öt papot, hogy miért voltak tele gyűlölködéssel a konzulnővel szemben, amig az itt volt, hogy miért nem adtak neki módot, hogy ott az egyház tagjai előtt cáfolja meg a nyílt levél állításait. • v

Megkérdezhetnénk a tisztele- tes urakat, hogy miért nem közölték a magyarországi protestáns püspökök üzenetét az amerikai magyar protestánsokkal, amelyben kijlenetették, hogy a magyar történelemben az első időszak a*mai, amikor a protestáns egyház egyenlő és szabad, hogy a nácik által szétrombolt templomokat mind helyrehozták, hogy a kormányzat nem csak biztosítja a szabad vallás gyakorlatot, de anyagilag támogatja is azt.

De ugyanezt üzenték a Magyarországra hivatalosan kiküldött svájci, angliai és más világhírű papok és püspökök. Ezeket az üzeneteket sem adták át a híveiknek, hagyták hogy rágalmazzák, piszkolják a magyarországi protestáns egyházak papjait, mert azok Krisztus szellemében a békéért harcolnak.

De nem kérdezzük, csak megállapítjuk, hogy tévedésben vannak az urak, amikor azt állítják, hogy itt ma is azok a szabadság elvek uralkodnak, mint amit 100 éve Kossuth Lajos itt- jártakor oly nagyra becsült.

Egy olyan amerikái, akit nem lehet kommunistasággal vádolni, mint Douglas supreme cour- ti főbíró, ennek éppen az ellenkezőjét állítja és bizonyítja, de erről tanúskodhatnak Amerika kiváló irói, művészei, tanárai, kik hallgatásra vannak Ítélve, mert úgy gondolkodtak mint szabad emberek. Igen Farkas Zsuzsánnának jó szeme volt, bizony meglátta ezeket és az üzenetük mellett elmondja a személyes tapasztalatait is.

Még csak annyit. Igaz, hogy Kossuth Lajost száz éve nagy lelkesedéssel fogadták, ünnepelték, de a szabadság harcához a legkisebb segítséget sem kapta

itt meg és mélységesen csalódva, csendben hagyta el ezt az országot.

Tisztelendő urak, szégyen az geyházukra, hogy azt is beállították a hideg háború szolgálatába és ez nem illik Krisztus szolgáihoz különösen amikor a béke nagy apostolának a születését ünnepelték az urak, gyűlöletet hirdetnek a szeretet helyett, háborút a béke helyett és erre a papi palástot használják fel. Az ellen azonban tiltakoztak és siránkoztak, amikor hasonló gondolkodású papokat odahaza felelősségre vontak. Akkor egyházüldözésről kiabáltak, pedig csak az történt, hogy a reverenda, palást vagy kaftán mögé bujt háborús gyuj- togatókon verték el a port.

Meg vagyok győződve, hogy Jézus Krisztus nem irta volna alá a nyílt levelüket.

*

TŐKÉS CSELÉD

JUTALMA

A Bérmunkás olvasóinak nem kell bemutatni az amerikai szak- szervezeti vezérek arcképét, nagyon jól ismerik ezt a mindenre kapható figurát, amely égy ronda kelevénye a széteső tőkés termelő rendszernek.

Gangszterizmus, zsar olás, sztrájktörés, árulás, politikusok kiszolgálója, a szervezeten terrorral való korlátlan uralkodás, adja az összképet a szakszervezeti basáról. Hatalmas fizetéssel, a tőkésekkel való nem önzetlen összeköttetésük, régen elszakította őket a munkásosztálytól, ha egyáltalán oda tartoztak. Hogy mennyire rothadt ez az egész amerikai szakszervezeti rendszer, a basáival egyetemben, azt élesen világítja meg az alábbi eset, amely minden szónoklatnál jobban igazolja, mennyire a dolgozók érdeke hogy a felépítmény elpusztuljon és a helyét el fogja foglalni az igazi Ipari Unió, amelynek öntudatos tagsága, nem pedig a kotrupt élősdiek szabják meg az irányvonalát, mely nem javítást tűz ki maga elé, hanem az egész bérrendszernek a megszüntetését és egy Ipari Demokrácia megvalósítását.

Sajnos az amerikai dolgozó tömegek ma még a szakszervezeti bürokraták minden árulása dacára sem látják meg azt, hogy saját érdekükben el kell pusztítani a kapitalista rendszernek ezt a szörnyszülöttjét, az amerikai szakszervezet mai formáját és lényegét.

Cleveland városába az építő iparban dolgozók vagy két tucat különböző szakszervezetben vannak megszervezve, amelyeknek a delegátusai, akik főleg a business agent és egyéb bürokratákból kerülnek ki, alkotják a városi építő ipari szakszervezetek tanácsát, amelynek. szintén megvannak a maga bürokratái, elnöke, titkára, business agent je stb., kik tárgyalnak a munkások követeléseiről az építési vállalkozók tanácsával. Ennek a tanácsnak szintén vannak tisztviselői és egy nagyon jól fizetett igazgatója, amelynek a hatáskörébe tartozik a tárgyalások irányítása.

Hosszú évekkel ezelőtt megüresedett a vállalkozóknál az igazgatói állás és arra a bószok egyhangúlag megválasztották

az építő ipari tanácsnak a business agentjét, aki már évtizedeken keresztül volt a dolgozók fizetett alkalmazottja. Ez a Dalton névre hallgató bürokrata, hogy milyen hűségesen védhet- te a dolgozók érdekeit, arra jellemző az, hogy a bószok érdemesnek tartották, hogy igazgatójuknak válasszák meg. Egy bizonyos, hogy a munkaadók érdekeit jobban védte, mert nagyon megvoltak vele elégedve és most, amikor meghalt és be kellett tölteni a megüresedett igazgatói helyet, nem is gondoltak másra, mint hogy újra a szak- szervezeti tanács éléről válasz- szanak uj igazgatót. Csak afelett volt vita, hogy az elnököt vagy a business agentet válaszszák meg, a versenyben a busi- nes agent lett a győztes.

Aki azt hiszi, hogy egy üyen eljárás felháborította a munkások “képviselőit”, az nem ismeri az amerikai szakszervezeti basákat. Nem háborogtak, hanem irigyelték és nagy bucsu- banketet rendeztek a távozó tiszteletére.

Az amerikai szakszervezeti rendszer együtt rothad a tőkés társadalommal, amelytől átvette a korruptságát és annak a kiszolgáló cselédjévé sülyedt le.

PAPÍR FÜGGÖNY

Évek óta az összes amerikai propaganda szervek, nem fecsegnek másról, mint hogy Európa keleti részén áthatolhatatlan “vasfüggöny” van, amely elzárja azokat a népeket a “szabad világtól”.

Csodálatos, hogy ugyanezek a lapok, állandó szenzációs hire- ket tudnak hozni a vasfüggöny mögjil, igaz, hogy ezekről legtöbb esetben kisül, hogy valamelyik propaganda hivatalban gyártották. Mint legutóbb is azt a hirt röpítették világgá, hogy Magyarországon, Dorogon a bányászok fellázadtak és a rendőrség sortüzet adott rájuk és 60 bányász meghalt. Ezt az angol rádió is leadta a “Free Európa” Amerika által pénzelt rádió után, de másnap már kénytelen volt beismerni, hogy az egész koholmány. Persze a “Free Európa” már nem cáfolta meg a hazugságát, ez a “szabad” amerikai lapokat nem gátolta meg abban, hogy a hazugságot tovább ne terjesszék, csak a halottak számát növelték meg 80- 100 főre.

A kelet-európai képzeletbeli vasfüggöny helyett, itt Amerikában van egy igazi papirfüg- göny, amellyel az amerikai népet zárják el a világesemények elől. Párisba folyik a Nemzetek Szövetségének a gyűlése, amelyről az amerikai lapok, amelyeknek pedig ott vannak a tudósítói, még annyi hirt sem közölnek, mint egy football gameről, pedig nagyon fontos volna, hogy Amerika népe megismerje a többi földrész népének a hangulatát, véleményét. Mert a kormányokat meg lehet vásárolni a dollárok millióival, de a népeket nem, azok látnak és gondolkodnak és mi tagadás benne, a világ közvéleménye előtt Amerika, mint a világuralomra törekvő, háborús uszító áll.

Nagyon szomorú dolog, hogy Amerika népét igy elzárják a