Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-29 / 1725. szám
1952. március 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI PERZSIÁBAN MINDEN CSENDES? Hetek óta nem foglalkoztak a lapok Iránnal (Perzsia). Ez a látszólagos csend nem azt jelentette, hogy ott megoldották az ellentéteket az iráni olajforrások és finomitók államosítása folytán előállott Angliával kapcsolatosan. Korántsem, a színfalak mögött folytak a tárgyalások Anglia uj ajánlata fölött, amelynek a mibenlétét, nem ismertették a lapok. Valószínűleg azért történt ez a hanyagság, hogy a perzsa nép hátamögött akarták a megegyezést megkötni, befejezett tények elé állítani a népet, amelynek az ellenállását utólag könnyebb lenne letörni. Hogy ezek a tárgyalások nem jártak eredménnyel, azt a perzsa miniszterelnök nyilatkozatából tudtuk meg, amely szerint Truman elnök értesítette őt, hogy Amerika mindaddig nem folyósít kölcsönt, amig Irán el nem fogadja Anglia ajánlatát, amelyre az iráni kormány nem hajlandó. Ez' azt jelenti, hogy egyrészt Anglia ajánlata olyan, hogy azt még a megalkuvásra hajlamos kormány is elfogadhatatlannak tartotta, másrészt pedig, hogy Truman elnök, illetve az amerikai kormány is ott volt a háttérbe és erős nyomást gyakorolt a kölcsön meg nem adásával oly irányba, hogy Anglia ajánlatát elfogadva biztosítsák a profitot az angol nagytőkének az iráni olajforrásokból. Ez a nyomás nem csak azt igazolja, hogy az amerikai korresszusban a “seniority” jog is, vagyis éppen a legöregebb és legtehetetlenebb, vagy a mai gondolkozástól már legjobban elmaradt törvényhozóknak van a legnagyobb hatalmuk. Egy másik megjegyzésében bevallja, hogy már két Ízben azt hitte, hogy a harmadik világháború nyomban kitör. Aztán ott vannak a megjegyzései, amiket akkor irt be, amikor Henry Wal- lacet lemondatta a kereskedelmi tárcáról, majd később, amikor Jimy Byrness külügyminisztert menesztette. A megjegyzések miatt úgy Wallace, mint Byrnes nagyon elkeseredetten tiltakoztak. Az újságírók természetesen vitáznak azon, hogy vájjon ezt a köyvet azért jelentette-e meg Truman éppen most, mert újra pályázik az elnökségre és igy akarja mutatni, hogy müyen jól kormányzott, nem kiméit senkit, ha úgy látta, hogy nem szolgálják a nép érdekét; avagy már elhatározta, hogy nem fogja magát jelöltetni és igy Truman módján orra alá dörzsöl a volt barátainak, akik azonban most politikai ellenségei lettek. A könyvből azonban nem lehet megállapítani, hogy Truman mit határozott ebben a tekintetben. mány beleavatkozik más országok belügyeibe, hanem igazolja a tőke nemzetköziségét is, amely összefog, ha a profit bárhol is veszélyeztetve van. Ez nem csak a fentiekben nyilvánult meg, hanem abban is, hogy az angol-amerikai-holland olajmágnások összefogtak, felfokozták a termelésüket, hogy pótolják az iráni olaj kiesését és bojkotálták az iráni olajat, igy akarták kényszerteni az iráni parlamentet az államostási határozat visszavonására. Az iráni kormányzat tényleg nehéz helyzetbe került, mert ezzel elesett a fő jövedelmétől. Az olajtelepek dolgozói is tétlenségre vannak kárhoztatva, a megoldás csak az volna, ha azokkal az államokkal lépne egyezményre, amelyek nem tartoznak a nagy olajtrösztbe, a Szovjet Kina, a Népi Demokráciák, de az iráni kormány még vonakodik ettől, másrészt nem könnyű dolog a szállítás megoldása sem, miután az olajszállító flotta az angol-amerikai csoport kezében van. Hogy végül s érvényecül-e az amerikai nyomás, vagy a másik lehetőség valósul meg, az ma még bizonytalan, az attól függ, hogy maga az iráni nép tud-e elég erőt kifejteni, az államosítás érvényben tartására. Nagyon fontos ebből a szempontból annak a megismerése, hogy milyen Irán gazdasági és politika keresztmetszete. Milyen erők befolyásolják a végleges megoldást. Ebből a szempontból nagyon alapos képet kaphatunk Gömö- ry Endrének a Budapesten megjelenő Társadalmi Szemlében megjelent tanulmányából, amelyet rövidítve ismertetünk. STRATÉGIAI PONT Hogy az olajon kívül miért oly nagy fontosságú Irán az angol-amerikai imperalizmusnak, azt a fölrajzi helyzete adja meg. Középkelet három Szovjet Unióval határos ország közül (Törökország, Irán, Afganisztán) Irán fekszik a legközelebb a nagyon fontos szovjet ipari vidékhez. A Káspi tenger iráni partjának a legészakibb pontja mindössze 240 kilométer távolságra van Bakutól, a Szovjet nagy olaj és ipari városától. Stratégiailag fontos az is, hogy Irán jelenti a szárazföldi kapcsolatot egyfelől Törökország és a közelkeleti arab országok, másfelől India között. Ezért érthető, hogy a Szovjetek elleni akció szempontjából, gazdaságilag és stratégiai szempontból oly fontos jelentőségű országnak a kiesése mint Irán, ahol a tömegmozgalom kénysze- ritette ki az angol imperializmussal való szakítást, súlyos csapás volt. Amerika, amely elsősorban a maga számára akarta megszerezni az államosított olajforrásokat és finomítókat, kénytelen volt tudomásul venni, hogy ugyan az az erő, amely kikényszeritette az államosítást, megakadályozta azt is, hogy az angolok szerepét amerikaiak vegyék át. A vereség súlyosságát az adja meg, hogy az iráni események, a közel és középkeleti imperialista ellenes megmozdulást váltotta ki. Irán, Szíria, Lebanon, Egyiptom népe is akcióba lépett az angol-amerikai és minden imperializmus ellen. Újabban Marokó, Tunis is fokozza a fejfájást, mert veszélyeztetik a Szovjetet körülfogó katonai tervek sikerét. Ezek az országok egymás után esnek ki vagy válnak bizonytalanná a szovjet ellenes lánc gyűrűjéből. IRÁN GAZDASÁGI KÉPE Irán, amelynek népe ezt a közel és középkeleti imperialista ellenes robbanás sorozatot elindította, Ázsia délnyugati sarkában fekszik. Északon a Szovjettel mintegy 1000 mérföldes határa van. Határos még Törökországgal, Irakkal, Pakistánnal és Afganisztánnál. Területe 17- szer nagyobb mint Magyarországé, lakossága mintegy 17 millió. Az ország területének több mint fele kopár, sivatag és félsivatag. A lakosság 80 százaléka falusi vagy nomád. Irán agrár ország. Ipara csak könnyű iparban van. Olajon kívül bőségesen van minden ásvány, szén, vas, réz, ólom, ezüst, arany, platina, stb., de csak kiaknázatlanul, mert az angol monopóliumot, csak a gyors profitot biztositó olaj érdekelte. A földművelésre alkalmas területek túlnyomó részét a nagy birtokosok, az uralkodó család és a mohamedán egyház birtokolja. Három iráni paraszt közül kettőnek nincs földje. A nagy- birtokosoktól bérelt kis földparcellákon folytat primtiiv eszközökkel termelést. A termésből egyötödöt tarthat meg, mig a négyötöd a földesuré és az ádó- szedőké. Az ország legfontosabb nyersanyaga az olaj, mely 1909 óta az angol imperializmus kezén volt. Az Angol-Iran Olajtársaság, amelynek a részvényeinek 52 százaléka az angol kormány kezében van, mig a többit angol nagytőkések bírják, 100 négyzetkilométeres területre van koncessziója. A részvényesek évi átlagos jövedelme 500 mülió dollár volt, amelyből Iránnak csak 2Q millió dollár jutott. Az olaj területen mintegy 70 ezer iráni munkás dolgozott, angol hajcsárok felügyelete alatt, a legkíméletlenebbül kizsákmányolták őket. A hivatalos Nemzetközi Munkaügyi Iroda jelentése szerint, az olajmunkások napi főeledele 4 deka hús és másféldeka sajt. Vályog vagy ládákból összetákolt kunyhókba laknak. A iráni népet egyrészt a feudális kényurak, másrészt az angol imperialsták zsákmányolják ki a végtelenségig. OROSZ HATÁS Irán feletti befolyásért már a 19-ik század első felében erős küzdelem folyt a cári Oroszország, Anglia és Franciaország között. Napoleon bukásával a franciák kiestek a versenyből, igy Irán gazdasági és politikai élete angol-orosz befolyás alá került. A cári kormány megszerezte a halászat, útépítés és a pénzverés koncesszióját, mig Anglia a bankjegy kibocsájtását és a nyersanyagok kiaknázását kapta meg. De ugyanakkor az orosz forradalmi megmozdulások is hatással voltak az iráni népre. Az 1905-ös orosz forradalom hatásaként Iránba is forradalom tört ki, amely kikényszeritette az első iráni alkotmányt. Később cári segítséggel a sah vér- befojtotta a forradalmi mozgalmat, de már 1909-ben újra sikeres forradalom tört ki. A sah kénytelen volt lemondani és egy liberális kormány alakult. De 1911-ben újra betört a cári hadsereg és vad terroral elfojtottak minden forradalmi mozgalmat. A nagy orosz forradalom után vonta csak vissza a szovjet az orosz csapatokat Iránból. Ugyan akkor az angol kormány szerződést kényszeritett Iránra, amellyel az országot angol protektorátus alá helyezte. Az orosz októberi forradalom hatása nyomán 1920-ban újra forradalom tört ki és egy forradalmi kormány alakult, amelyet 1921-ben az angol csapatok vertek le és kíméletlen terroral nyomtak el két évtizeden keresztül, minden megmozdulást, teljes önkényuralom lett urá az országon. MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ A második világháború idején hitleri Németországgal szövetkezett az akkori Riza sah és az iráni feudálisokból egy szovjet ellenes támadásra. A szovjet kormány ismételten követelte e készülődések beszüntetését, amit a sah megtagadott, mire a Szovjet az 1921-es szerződés értelmében csapatokat küldött Irán északi tartományaiba, mig az angolok a déli tartományokat szállták meg és kény- szeritették ki a nácibarát sah lemondását. Ettől kezdve északon újra fellángolt a forradalmi mozgalom. Megalakultak a szakszervezetek, amelyek egy év alatt már 70 ezer tagot számoltak. Megalakult a Néppárt (Tudich párt), mely rövidesen az országban legerősebb lett, amely százezres tömegeket mozdított meg, behatolt az angol iperializmus fellegvárába az Angol-Irán Olajtársaság területére is. A háború után az angol titkos ügynökök, az amerikaiak által újjászervezett csendőrség, véres harcokat kezdett a Néppárt és a szakszervezetek ellen. Helyiségeiket felgyújtották, tömegmészárlásokat rendeztek, de' a terror csak erősítette a radikális mozgalmat. 1946 júliusában már az Angol-Irán Olajtársaság dolgozói is szervezve voltak, általános sztrájkukkal, amelyben 90 ezer dolgozó vett részt, kényszeritették az angol kényurakat a szakszervezet elis; mérésére. Ebben az időben a Néppártnak 100 ezer, a szak- szervezeteknek 300 ezer tagja volt. Pár hónap múlva uj támadás- re készült a reakció. Az olaj föl-
