Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-03-29 / 1725. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. március 29. dön kitört általános sztrájkot használva ürügyül, véres terrort kezdtek, 15 ezer munkást gyil­koltak meg a Néppárt és a szak- szervezetek vezetőit hosszú bör­tönbüntetésre Ítélték. A Nép­pártot és a szakszervezeteket törvényen kívül helyezték, de mindkettő tovább folytatta te­vékenységét, de ugyanakkor megindult a vetélykedés az an­gol és az amerikai olajtöke har­ca a kuliszák mögött. Az ameri­kai Standard Oil Co. 250 milliós “kölcsönt” ajánlott fel. A sah 1949 végén Amerikába utazott, amelynek eredményeként “kato­nai segély egyezményt” kötött Amerika Iránnal és katonai és gazdasági szakértők mentek Iránba. Az angolok megbuktat­ták az amerikai barát kormányt és’ az angol barát Razmara mi­niszterelnök távozásra szóllitot- ta fel az amerikai szakértőket. Ekkor az amerikaiak az iráni tömegek államosítási követelé­seit igyekeztek kihasználni, de Razmara ellentállt és rövidesen meggyilkolták. Az angolok sze­rint a gyikos kezét amerikai olajtröszt irányította. De a gyilkosságot követő ese­mények azt igazolták, hogy az amerikaiak rosszul számítottak, mert a tömegek kényszeritették a Moszadek kormányt nem csak az államosítás keresztülvitelére, de minden imperialista törekvés visszautasítására is. A most már egyesült angol­amerikai imperializmus minden eszközt felhasznál a veszély el­hárítására, felvonultak az an­gol hadihajók, Harriman, Tru­man elnök személyes kiküldöt­te, az Egyesült Nemzetek, meg­vesztegetés, bojkot, kölcsön megtagadás, de ez mind kudar­cot vallott, mert a tömegek oly imperialista ellenes légkört te­remtettek, hogy eleve halálra­ítélt minden népellenes kompro­misszumot. * A Néppárt, a szakszervezetek, újra a legnagyobb hatalmat je­lentik Iránban és erre a mun­kásosztályra jut az a történel­mi feladat, hogy az egész népet harcba vigye ezek ellen a kísér­letek ellen és egy szabad, füg­getlen Iránért, amely nem csak a külföldi, hanem a feudális belső kizsákmányolok hatalmát is megtörve elindul a teljes poli­tikai és gazdasági felszabadulás felé, amely ismét irány tmutató lesz a Közel és Közép-Kelet el­nyomott népeinek felszabadulá­si küzdelmében. ŐFELSÉGE ELVTÁRS RÉJMA — Az olasz monar- chisták között nagy kavarodást okozott a milánói pro-kommu- nista “Milano Sera” újság azon cikke, amely azt állítja, hogy Umberto király, — jelenleg munkanélküli, — kommunista érzelmű. Az olasz monarchista párt­nak két csoportja van. Az egyik amelynek vezetője a dúsgazdag hajótulajdonos, Achille Lauro, túlzó fasiszta. Ez a csoport most azon tanakodik, hogy ajánlatos lesz-e “elvtárs’” őfenségét újra trónra juttatni? “A szomszédban is tűz van...” (Vi.) A tőkés lapok karikatú­ra rajzolói ugyszokták megraj­zolni az amerikaiak működését, hagy a forradalom lángjait sza­ladnak eloltani a világ különbö­ző részein. Eddig leginkább Ázsiában és kis mértékben az öreg Európában. Most azonban nagy meglepetésükre észrevet­ték, hogy itt a szomszédban is lángok törnek elő, mely esetleg felperzselhetik a tőkéseket. A délamerikai országokat gaz­daságilag az amerikai bankárok uralják, hogy mily cudar mun­kaviszonyok vannak ott, arról sokszor tesznek beismerő vallo­másokat. Arról azonban nem írtak, hogy a nép ott is lázad a rossz viszonyok ellen. De már egynéhány helyen annyira ve­szélyessé alakult a helyzet, hogy elkezdtek simi az amerikai la­pok vénasszonyai. MEXICO esetleg a nagy déligyümölcs ül­tetvényeket, bányákat, más ter­mészeti kincseket, melyeket az amerikaiak már régen lefoglal­tak és nagy jövedelmet ad ne­kik. Ezt a kis országot a szó szo­ros értelmében az amerikai Uni­ted Fruit Co. uralja. A hajóköz­lekedést, szállítást és terményei­nek piacra helyezését, sőt kiter­melését is azok uralják. A régi jó világban, minden kormány­zót, generálist ezek neveztek ki. Ha véletlenségből olyanok jutot­tak a kormányra, akik nem vol­tak hajlandók a United Fruit Co.-nak szót fogadni, a legköze­lebbi hajókkal vezéreket, fegy­vereket vittek oda és elzavarták a nem engedelmeskedő kor­mányt. Ott is, mint itt, minden­kit akik nem engedelmeskedtek nekik, vörösöknek bélyegezték és kizavarták, ha nem elég gyor­san szaladtak, még fel is akasz­tották őket. Most direkt Washingtonból, név aláírás nélkül, az Associated Press alájegyzés alatt simák, hogy milyen nagy vörös vesze­delem van ott. A cikk alaposan meg van írva, mert neveket, csoportokat emlegetnek, akikről azt állítják, hogy már nem hasznosak az American Fruit- nalt, sőt nagyon is rettegnek tő­lük. Ugyanis egy pár hónappal ez­előtt, a guatemalai kormány kö­vetelte, hogy a United Fruit fi­zessen magasabb munkabért, mint eddig tette, valamint adóz­tatni akarták őket. Ez ellen a Fruit Co. mérgesen tiltakozott, erre a kormány megfenyegette, hogy államosítja úgy a gyümöl­csösöket, ültetvényeket, mint a szállító eszközöket, melyeket eddig az American Fruit Co. birtokolt. Ezért van a sirás. De ami legjobban fáj az American Fruit Co.-nak, hogy látják az egységes megnyüatközást, te­hát tudják, hogy a kormánynak meg is van az ereje az államo­sítás keresztülvitelére. AZ EGYSÉGFRONT A fentemlitett cikkben emlí­tik, hogy a kormányban nagy többségben vannak azok, akik a kommunisták elleni áskálódás- nak, melyet az American Fruit Co. szervezett, véget akarnak vetni. Sőt azt is állítják, hogy azok uralják a kormányt, de minden esetben szoros összeköt­tetésben vannak úgy a balszár­nyi pártokkal, mint a munkás­szervezetekkel, melyek követe­lik azon gazdag gyümölcsösök és szállítási eszközök államosí­tását. Az amerikaiak elleni mozga­lom fejének, a mostani elnököt, Arbenzt és segítőjét Robert Al­varado Fuentest, emlegetik, aki még azt a nagy bűnt is elkö­vette, hogy elment Bécsbe, a bé­kekonferenciára és Guatemalá­ban megszervezte a békemoz­galmat. Ettől persze ezen siró vénasszonyok nagyon félnek és meg is mondják, hogy ezen béke­mozgalom szervező Fuentesnek olyan nagy a befolyása, hogy valószínűnek tartják, hogy ő fogja Arbenzt követni az elnöki székbe. Tehát ellehetünk készülve ar­ra, hogy még sokat fogunk hal­lani úgy a szomszédos Mexico- ' ról, mint a lázadó Guatemaláról. Még az amerikai pénz sem kell arra a célra, hogy az ame­rikaiak fenhatósága alatt nagy hadsereget állítsanak fel. Min­denfelé az amerikaiak hadi fel­szereléseket ígérnek, vagy sze­retnének eladni, de azt is olyan feltélekekhez kötik, hogy azok­nak a használatára és ellenőrzé­sére amerikai tiszteket hívjanak be. Ilyen követelések miatt uta­sították vissza a sziriaiak, indo- néziak most legújabban pedig a mexikóiak az amerikai pénz se­gítséget. Ugyanis az Atlantic Szövet­ség mellett az amerikai banká­rok szeretnének egy hatalmas, minden délamerikai országot be­foglaló szövetséget, hatalmas hadsereget felépíteni, mely fö­lött ők rendelkezhetnének. Az­ért van az a kikötés, hogy a fegyverek kezelésének betanítá­sára, . ellenőrzésére, amerikai tiszteket kellene azoknak behív­ni, az az elfogadni. Ez ellen lázadt fel Mexico. Ámbár azt állítják az amerikai tőkés rendszer vénasszonyai, hogy ezt csak azért tették, mert ott a nyáron választások lesz­nek és félnek, hogy kibuknak, hogyha a fegyverkezésbe bele­mennek és arra nagy összege­ket akarnak a néptől adókban kicsikarni. A nép Mexicoban lázad a fegyverkezés és az ame­rikai szolgaság ellen. Attól fél­nek, hogy azon politikusokat, akik az amerikai tőkésekkel szö­vetkezni hajlandók, nem fogják visszajuttatni a hatalomra. Ez­zel a balszárnyi pártokat, az igazi függetlenségre törekvőket segítenék hatalomra. Ezen pár­tok pedig az államosítási moz­galmakat, a külföldi vagyonok, bányák, olaj és más természeti kincseket, az ország tulajdoná­ba vennék. Ez ijesztette meg az amerikaiakat. GUATEMALA Guatemala egy kis -középame­rikai ország, de mégis jobban rettegnek tőle az amerikai tőké­sek, mint a hatalmas Brazíliá­tól. Az utóbbi hetekben sokkal többet sírtak amiatt, hogy Gua­temalában elvesztik a talajt és M árciusi emlékek A magyar uralkodó osztály, majálisos, hazafiaskodó képmu­tatása vezette be, hamisította meg a szabadságharc, Petőfi igazi értelmét. Élő bizonyítékai vagyunk, kik az “úri” mostoha- ság embertelenségéből jövünk. A feudális “úri muri” lélek- ronto emlékek lesznek elevenné körünkben, amikor az Ameriká­ba csúszóttak ámítását látjuk Petőfi, Kossuth, március han­goztatásával. Bár az ordas üvöltés ellenére a “karaván” halad a maga utján, de hogy ezt a “fölszabadítok” nemzeti gatyába bujtatott ámitókat job­ban megismerjük, idézzük a múltat. Petőfi márciusa, a szabadság- harcunk igazi értelmét a szoci­alista hitvallású munkásság ad­ta. Ezért avatta márciust lélek­ből fakadt ünnepé s állt szembe az úri Magyarország minden go­nosz terrorjának, ki ezt a szent ünnepet megrontani igyekezett. Lássunk egy jellemző példát. Előbb idézzük azt, az óhazai be­számolót, amely »elmondja Bu­dapest, Petőfi téren levő Görög Katolikus Egyház ellen lefoly­tatott vizsgálatot, melyben el­marasztalták a “Népköztársa- ág” elleni tevékenységben. Ezen nevezett egyház viselt dolga ad­ta ezen sorok írójának kezébe a tollat, hogy ismertesse “dicső” múltját, amit a szabadságharc,. Petőfit ünneplő sok tízezer mun­kással szemben tanúsított. A hatalom urai minden fon­dorlatai ellenére is impozáns üneppé avatta minden évben Máricus 15-ikét, a szervezett munkásság. Tudvalevő, hogy a Dunaparton, szemben Petőfi szobrával több templom sorako­zik, a nevezett görög szertartá- su is. Az igazsághoz hűen, em­lítve az egyéb templomok a nap méltóságának megfelelően en­gedték az ünnepély lefolyását, addig a görögök az ünnepély megkezdésekor végnélkül haran­gozásba kezdtek. Semmi szép szóra nem hagyták abba a ha­rangozást, amely miatt az ünne­pélyt megtartani nem lehetett. Csak a tömeg fölháborodása, “udvariatlan” kiabálása és ajtó­verésére hagyták abba a bosszú szülte harangozást. Tehát ilyenek ők. Most látjuk itt Amerikában, hogy a volt faj­testvéreink, hogy hangoskod­nak a szabadsággal, “Máricus Idusát” veszik a szájukra, akik minden emberi akarást kerékbe­törtek. Álnokság minden szavuk, a szabadság pálmaága mellett véres bárdot rejtenek. Vass Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom