Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-22 / 1698. szám
1951. szeptember 22. B fi BMŰN KAS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI ÍGY irtok ti Nagyon gyakran írunk a munkáslap fontosságáról, illetve a ■j meg nem alkuvó, minden körülmények között a munkásosztály nagy célkitűzéseit szem előtt tartó munkáslap fontosságáról. Ha valahol fontossággal birt egy ilyen lap, vagy lapok fen- . tartása, úgy itt Amerikába, ahol , mint minden, kezdve az elnöktől egészen a falusi rendőrig, minden, tehát a sajtó is a nagytőke, . a mindent behálózó trösztök szolgálatába áll és annak az érdekébe mérgezi* meg az amerikai nép agyát, gondolkozását és teszi saját magának és az osztályának ellenségévé. Nagy tévedés volna itt csak úgy egyszerűen két részre osztani az amerikai sajtót, reakciósra és liberálisra, mert 90 százalékban az úgynevezett liberális sajtó és liberális irók is, ugyan úgy a nagytőke fizetett cselédei mint a reakciós lapok és irók, csak veszedelmesebbek. Mert a “liberális” “szocialista” munkássághoz juttatja el a mérget és oltja be az agyába. Egv-két dörgedelmes, vagy leleplező cikk mellett, ott húzódnak meg a kapitalista méreg fullánkjainak a tömege, amelyeket annál is inkább keres az olvasó, mert hisz az ime “támadja a nagytőkét, vagy a reakciós politikusokat is.” v Különösen áll ez a mai mesterségesen felszított háborús őrület idején, amikor a “liberális és szocialista” sajtó orgnánu- mok csaknem 100 százalékba behódoltak a nagytőke terrorjának és ma pápábbak a pápánál. Gyalázatosabban uszítanak a háborúra mint a Hearst lapok, tisztelet az egy pár kivételnek, amelyeket viszont hivatalosan és nem hivatalosan is vörösnek bélyegeznek. Ezek a liberális és socialista urak, ma felejtetni akarják azt, hogy valaha is kellemetlenkedtek a nagytőkének. Igaz az is, hogy csak követik a politikusok irányvonalát, mert hisz a világ szoc. dem. és liberális vezérei, együtt marsolnak a háborús uszitokkal, legtöbb esetben rohamcsapatok szerepét töltik be és igy nincs kifogásuk az ellen, hogy Ny ugat-N émetországbap ma ismét a nácik ülnek a pozíciókba és az uj német hadsereg alapját a náci tisztek és a volt S.S. csapatok adják. Mint ahogyan nagyon jól elférnek a tőke által össze eszkabált szövetségbe az angol Attle, a francia Schu- man, stb. elvtársak, Francoval a spanyol nép gyilkosával. Ha lehetséges, hát az amerikai magyar vonalon még szégyenletesebbek az állapotok, mint ahogy azt fent leírtuk. Az szinte természetes, hogy az itteni magyar polgári szerkesztő urak, nagyon könnyen beleilleszkedtek a mai reakciós gyűlölettel telitett rendszerbe, hisz ez volt az ő elemük mindenkor és most csak a valódi természetüket élik ki, a hazugság és gyűlölet gyártás terzén. A régi kétes egisztenciáju szerkesztők fellettek frissítve az ide importált Horthy-Szálasi D.P. legényekkel, kik kórusba üvöltenek a magyar nép uralom ellen. Nincs olyan gaz hazugság, amelyet ezek le ne közölnének. Valósággal versenyt rendeznek, hogy ki tud nagyobbat, butábbat hazudni. Ki tud jobban uszítani arra, hogy atombombával csináljanak utat a régi rendszer urainak a visz- szatérésére. Ebbe az üvöltő kórusba a tenort a “szocialista”, “liberális” lapjaink fújják. Hasábokat lehetne idézni “Az Ember”, “A Munkás”, vagy a liberális, new dealista “Irás-Otthon”-ból, a “Szabadságból”, amely igazolná, hogy a hírforrásuk egy a fasiz- ta magyar újságokéval. Csak egyetlen példát említünk itt meg, amely példaképe a hazugság és a szemtelen butaságnak. Az Írás-Otthon chicagói, még nem is olyan régen halvány piros szerkesztői a magyarországi kitelepítéssel kapcsolatban az augusztus 24-iki számának második oldalán 5 helyen foglalkozik. No. 1 Bécsből vett hir szerint “Eddig 65 ezer embert vittek el a fővárosból”. No. 2 — “Jól informált helyen úgy tudják, hogy összesen 185 ezer embert szemeltek ki eltávolításra.” No. 3 — Párisi tudóstiás: “Úgy tudják, hogv eddig 30 ezer embert telepítettek vidékre a fővárosból.” No. 4 — Londoni jelentés: “Az ártatlanok tízezreit telepítették ki vidékre a fővárosból.” No. 5 — Budapesti jelentés: *‘A deportáltak száma megbízható jelentés szerint 22 ezer fő.” Még két cikk foglalkozik ezzel a kérdéssel, de ott nincsennek számok, de igy is elgondolkodhatnak ennek az ultra liberális lapnak az olvasói, hogy vájjon, miként szerkesztik ezt a lapocskát, amely egyetlen oldalon, 65, 185, 30, 22, vagy több tízezerre becsüli a kitelepítettek számát. Nem lepődnénk meg, ha valamely másik szerkesztő ezeket a hasból vett számokat összeadná és vagy 300 ezerre tenné a kitelepítettek számát és azt azután az Írás-Otthon újra kikere- kitve lehozná. Mennyi aljasság, butaság kell ahoz, hogy igy Írjanak újságot. Milyen lenézése az alvasóiknak az, hogy feltételezik, hogy elhiszik amit összefirkálnak. Ha nem tudatos volna ez az írásmód, akkor csak a lapocska utolsó oldalán közölt rémregény címével lehet azt jellemezni: “A Tébolyda Titka”. Ezután egy kötelességet jelent a Bérmunkás olvasóira, még pedig azt, hogy kivonni az áldozatokat a polgári sajtó hazug, gyűlöletet hirdető hatása alól és eljuttatni a kezükbe a Bérmunkást, amely az igazság hirdetője, amely tényleg tanít és felszabadítja az olvasó ggyát az elfogultság alól. Persze mi, akik ezt a lapot Írjuk, “hála isten” nem vagyunk hivatásos újságírók. Mi csak egyszerű munkás emberek vagyunk, akik tudunk magyarul, a gyakorlat, a munkásosztály iránti szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy megírjuk ezt a lapot úgy, hogy szerénytelenség nélkül mondhatjuk el, hogy magasan felül áll minden szempontból a haszonbérbe vett toll- nokok fércelményei felett. MIÉRT CSAPTÁK EL? * az amerikai japán Mikádót, McArthurt, amikor ma, mindazt végigcsinálják, illetve elhatározták végigcsinálni, amiért a hadurat menesztették. A tárgyalásokon, amely a koreai fegyverszünet megkötéséről szólt, ott volt McArthur szelleme. Minden pontosan úgy történt, mintha McArthur, vagy egy hitlerista porosz tábornok vezette volna a tárgyalásokat. Állandó repülő támadások, a hadihajók bombázása, a tárgyalásokon való parancsoló hang és az utolsó hetekben titokban tartott offenziva, mindenre jó volt, csak arra nem, hogy a fegyver- szünet létrejöjjön. • Most már két hete őrült harc folyik. Mind a két oldalról nagy veszteségeket .jelentenek, a visz- szatért amerikai katonák elbeszélései, mérhetetlen borzalmakat tárnak fel az amerikai nép előtt, végső rettegésbe döntve a szülőket, hozzátartozókat, a koreai harctéren levő katonáknak. A “nagy három”, Amerika, Anglia és Franciaország külügyminiszterei a tárgyalásokon oly döntéseket hoznak, amelyek nem csak a koreai háborút terjesztik ki, hanem közelebb hozzák a harmadik világháború kirobbanását is. A parancsnokló tábornok felhatalmazást kapott, hogy ha “szükségesnek” látja, bombázhatja a kínai városokat is és ahogy mi a parancsnokló tábornokokat ismerjük — ala McArthur — nagyon hamar találnak ürügyet arra, hogy a felhatalmazással éljenek, amely Kina belevonását jelentené a most még csak Koreára terjedő háborúba. Ez, és az orosz-koreai határon levő városok bombázása, nagyon alkalmas arra, hogy a harmadik világháború kirobbanjon. Egy pár hónapja még Anglia és Franciaország erősen tiltakozott McArthur ilyen tervei ellen és kiverekedték az elcsapását. Ma már belegyeztek ebbe, mert ettől lett függővé téve az, hogy Anglia megkapja a támogatását Amerikának Iránban és Franciaország Indokínában. A gyarmati tőke érdekeiért angol-francia kormányok elfogadták a McArthur haditervét és ezzel megadták a szabad jelzést a harmadik világháború minden borzalmára. A japán ’’békeszerződés” a német “béke” előkészítése, mind csak egy-egy újabb lökés a világ népeinek a harmadik világháborúba. hogy ez mit jelent az emberiségre, annak évzeredes civilizációjára, arról már annyiszor irtunk mi is, hogy csak ismétlésekbe bocsátkozhatnánk. Sajnos a mi hangunk gyenge arra, hogy felrázzuk ennek az orság- nak a népét, amely egyedül volna képes arra, hogy meggátolja 1 a katasztrófa bekövetkezését a világ békeszerető népeinek a segítségével. de Amerika népe el- vakultságába nem látja a veszélyt, amely a McArthur tervei megvalósításával fenyegeti az egész emberiséget, beleértve Amerikát is. NÉZD TESTVÉR! A Bérmunkásodon újra ott van az IWW jelvénye, amely 37 éven keresztül ott volt, amelyet ostoba gonosz kezek letéptek egy éve, amelyet most, az igazi IWW belátva a tévedésüket, sietve visszatettek. , A Bérmunkást nem változtatta meg az az egy év, ameddig hiányzott róla az IWW jelvénye. Az sem változtat rajta, hogy most visszakerült, de mégis hiányzott. Mindannyian éreztük és fájlaltuk ezt a hiányt, de kivétel nélkül kitartottunk mellette, várva azt mint elkerülhetetlent, ami most megtörtént. Valami nagyon érezhetővé vált az elmúlt esztendőben és pedig az, hogy egv nár nagyon régi, odaadó, értékes munkástárs megszokott Írása elmaradt a lap hasábjairól. Ez bizony ártott a Bérmunkás nívójának, nem volt olyan színes, minden oldalt megvilágító, mint addig, amig áz írásaik hétről hétre ott voltak a lap hasábjain. Azonkívül nagyobb megterheltetést jelentettek a többi irógárdistának. Miután Ti hallgató testvérek, egy életen keresztül aktiv és harcos tanítói voltatok a Bérmunkásnak és most is ott vagytok mögötte, elképzelhetetlen, hogy mint az elmúlt évi Egyetemes Konvenciónak a határozata volt az, amely annyira elkedvetlenített benneteket, hogy pihenni hagytátok toliatokat. Sajnos mindannyian megöregedtünk. Többé-kevésbé egészségünk is kutykodik, mindany- nyian robotolunk a gyárakban, mindegyikünknek voltak sérelmei, nézeteltérései is a múltban és lesz a jövőben is, de nem vagytok érzékenykedő primadonnák, hanem harcedzett forradalmárok, tehát titeket sem ez hallgattatott el, hanem hisszük és reméljük, hogy a fő ok nem az volt, hanem a jelvény elvétele és most amikor a sérelmet orvosolták, akkor újra kezetekbe veszitek a harcias toliatokat és végzitek azt a munkát, amelyet éveken keresztül oly kötelesség- szerüen végeztetek, amelyet a lap olvasói annyira nélkülöznek és állandóan reklamálnak. Ha valaha, úgy most van szükség minden erőre. A mai idők olyanok, amikor a félholtnak is ki kell állnia a gátra. Ti is jól látjátok a pusztulásra ítélt kapitalizmus nagy felvonulását a végső összecsapásra, látjáktok a világ két részre oszlását. ma nincs közép ut, nincs semlegesség, vagy ott állunk a proletáriátus oldalán, vagy akaratlanul is a tőke hatalmát erősítsük. A Bérmunkás közel 40 éve elhelyezkedett ebben a harcban és ott áll rendületlenül, csak vele öregedtünk és a halál fogyasztja a táborunkat. Különösen érezhető minden hiány ami az írógárdát fogyasztja, ma már minden egyes erőnek a kihullása veszélyessé válhat a lapunkra. E sorok Írójának a tollába már belemarkolt az erőszak, lehet, hogy időlegesen ki is tépik a kezéből, már ez is nagyon indokolt-
