Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-22 / 1698. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS TAFT-HARTLEY TÖRVÉNY ÁLDÁSAI (Folytatás a 2-ik oldalról) —ordított magánkívül a sheriff. — Vigyétek őket a börtönbe, majd adok én nekik négerekkel KOMMUNSTA gyűlést tartani! — adta ki a parancsot segédeinek, akik aztán megvasalták, börtönbe dobták a két szervezőt és 24 órán át nem engedték meg nekik, hogy elfogatásukról bárkit is értesítsenek. Az ugyancsak déli államokba yaló szenátor Neely nem akarta elhinni, hogy akadhat olyan hivatalos egyén, különösen egy sheriff, aki minden ok nélkül igy tiporná le a polgári szabadságjogokat. Azért a szervezők után mindjárt Gay sheriffet ültették a tanuszékbe és kérdezte tőle, miért záratta börtönbe a két szervezőt? — Lezárattam őket, mert gyanúsak voltak, — volt a válasz. — De miért voltak gyanúsak, — érdeklődött tovább szenátor Neely. — Hát azért, mert IDEGENEK, — felelte a sheriff, majd hozzátette, — Hiszen tudja ön is, hogy az FBI (titkos rendőrség) figyelmeztet bennünket, hogy vigyázzuk a kommunistákat. A vallomások folyamán aztán kiderült, hogy az American Tread Co. telepén csak 50 cent órabért fizetnek a munkások legtöbbjének, de ezt is csak akkor, ha legalább negyven órát dolgozott egy héten. Aki nem dolgozza ki a 40 órát, az csak negyven cent órabért kap. Viszont, akármilyen sok órát dolgozik is, 50 centnél soha sem kereshet többet, a túlórázásért járó külön díjazást itt még nem ismerik. Ha a munkások panasszal fordulnak a National Labor Relation Boardhoz, várhatnak egykét évet, amig panaszuk tárgva- lás alá kerül. Közben természetesen elbocsájtják és fekete listára teszik azon munkásokat, akik panaszkodni mernek. Szintén igy járnak azok is. akik a szervezkedési mozgalomhoz próbálnak csatlakozni. Kiderült azonkívül az is, hogy azon a vidéken még mindig érvényben van az adósság-börtön. A keresztkérdések alatt a sheriff beismerle, hogy kisebb vétségek, gyakran egészen koholt vádak alapján letartóztatnak néger munkásokat, akiket 2-3000 dollár bail alá helyeznek. A bailt rendesen egy gazdagabb farmer tá teszi azt, hogy újra ott legyetek a megszokott helyeteken. Az élet, a múlt kötelez. Ti és mindannyian hittünk és hiszünk abban, hogy a harcos toliunkat csak az erőszak, vagy a halál állíthatja meg és ha ez igy volt a múltban fokozatosan igy kell lennie ma, a végső harcban. Hisszük azt, hogy a közeljövőben Chicagóból, New Yorkból, újra elindulnak a harcos, nevelő írásaitok. Erre kötelez benneteket a harcos, szép munkás- mozgalmi múltatok, az hogy még éltek és amig egy forradalmár él, addig az harcol is. Testvérek, kézbe a tollat. Ha ezt megteszitek és lehetetlen, vagy valamilyen más foglalkozású fehér munkáltató teszi le. Legtöbbször csak birtok-jótál- lást nyújt be, vagyis birtokával garantálja a megszabott bailt s igv pénzt egyáltalán nem kell nekik befektetni ebbe az üzletbe. Mert ez a baiHetevés nagyszerű üzletnek bizonyult. Az ily munkáltató ugyanis megköveteli, hogy a börtönből kiváltott néger munkás igen olcsón dolgozzon neki, ellenkező esetben felmondja a bailt, mire a szerencsétlen áldozatot újból a börtönbe zárja sheriff Gay! Az egyik ilyen áldozat, James Day nevű, elmondotta, hogy neki heti 2-3 dollár fizetésért kellett dolgozni, noha családja van s miután képtelen volt ezen összegből megélni, másutt vállalt munkát, mire sheriff Gav a börtönbe zárta, mert a 200 dolláros bondot a munkáltató visszavonta. Sheriff Gay elismerte, hogy ez nagyon elterjedt szokás Laurens megyében, de ő csak a törvénveket hajtja végre és azonkívül miért követnek el bűncselekményeket a négerek első sorban is? Ha nem csinálnának valami rosszat, akkor nem kerülnének a börtönbe és nem kellene értük nagy összegeket befektetni a jóakaratu fehér embereknek, akik természetesen elvárják, hogy az ilyen szolgálatokat viszonozzák valamivel. Vannak, akik azt mondják, hogy csak a kommunisták meg a holdkóros ’’társutasok” csinálnak nagy dolgot abból, hogy a négerekkel milyen kegyetlenül bánnak a déli államokban és hogy ezt csak zavarkeltés céljából teszik, de akik ennek a bizottságnak a tárgyalását végighallgatták, arra jöttek rá, hogy a valóság messze túlszárnyalja mindazon propaganda cikkeket, amelyek a déli államok színes népeinek elnyomásáról s kizsákmányolásáról számolnak be. (CIO News) Indianola, Miss. — A United Press jelentése szerint az egy éves Allan Collins, ha felnő, el- dicsekedhetik, hogy első születésnapjára ajándékot hoztak, vagy küldtek neki az összes nagy és dédszülei: két nagyapa, két nagyanya, négy dédanya és négy dédapa, akik mind megérték Allan Jr. első születésnapi évfordulóját. hogy meg ne tegyétek, akkor e sorok írója nevetni fog azokon, akik azt hiszik, hogy ha belém- fojtsák a szót, a Bérmunkáson ütnek egy nagyot, mert tudom, hogy Ti újra ott vagytok a gárdába és a harcos lapunk zavartalanul jelenik meg mindaddig, amig azt durva erőszak el nem hallgattassa. Testvérek, mi már “hazafelé” megyünk, de amig utunk tart. addig harcolni fogunk azért, amire a lapra újra felkerült jelvény kötelez a proletáriátus fel- szabadulásáért, az emberiség békéjéért, szabadságáért, boldogságáért. Chicago, New York, tollat a kézbe! A termékeny falai (Vi.) A Bérmunkás lapbizott-. ságának az évi értekezlethez tett jelentésében a következő szavak ragadták meg a figyelmemet leginkább. Úgy hiszem, hogy e felett lehet többet elmélkedni, mert gyönyörű gondolatokat, egy egész történelmet fejez ki. Ezen befejező szakasz igy szól : A Bérmunkás testvéri kezét nyújtja az egyre erősödő népi demokráciák felé, noha tisztán látjuk, hogy a szocializmushoz csak az ut kezdetén vannak, de a rendelkezésre álló tömegekkel elért eredmények kétségtelenné teszik, hogy az uj rendszer gyökerei termékeny talajba kerültek és gyors munkával megvalósítják az osztálytudatos ipari demokráciát. Ezt igy látjuk mi legtöbben. De talán a paraszti gyermekkori emlékek törnek fel bennem, amikor a termékeny talajról van szó. Én tudom, no meg mindenki, akik a mezőkön, földeken dolgoztunk, hogy milyen nagy, nehéz munka az, hogy a talajt termékennyé tegyük. Tudjuk, hogy mennyi dudva, gyom, gaz nő azon a talajon, melyeket ki kell irtani, nehogy elnyomja a hasznos növényeket. Valamint azok; akik ezen “rendelkezésükre álló tömeget’“ láttuk a háború után úgy látjuk, hogy több volt a gaz, a dudva, a gyom azon a talajon, mint a hasznos növény, vagy a vetőmag. Milyen sok gazt kellett ott kiirtani, mielőtt a talajba a hasznos magot bevethették ? Meg azután is, ne hogy elölje a hasznos veteményt. Csalánt, tövis- kes bozótokat kellett kivágni, irtani, melyet az előző rendszer vetett, nem csak megtűrt, na- nem ápolt is. Mostan már papi áldást is adnak ezen munkálkodásra, a magvetéshez, de átkot, a gaz, tüskék dudvák irtásáért. Ezen papi, látszólagos hozzájárulás a szocializmus építéséhez, eszembe juttatja azt a kis amerikai történetet, melynek egyik detroiti “hillbilly” volt a hőse. Ugyanis Tennessee államból még fiatalon felkerült egy munkás, aki sok éveken keresztül dolgozott az automobil gyárakban, spórolós volt és nem volt gyermekük, igy összeszedett annyi pénzt, hogy Tennesseeben megvett egy 80 akeros farmot, mely nagyon elvolt hanyagolva. Miután kifizette, egy jobb házacskát csapott össze rajta, valamint volt még pénze szerszámot, gépeket, állatállományt is venni, igy visszament a hazájába, vissza a természethez. Mivel az egész vidéken ő lett a leggazdagabb ember, igy természetes, hogy az ottani baptista pap szerette volna a hívei közé sorozni. Nagyon gyakran járt hozzá, hívta a templomba, mulatságokra,, de a visszaván- dorló mindég azzal vágta ki magát, hogy nincs ideje. A pap igyekezett a szomszédait, más híveit ellene uszítani, de az sem sikerült, mert azok többször megvoltak szorulva, igy a visszavándorlóhoz mentek segítségért, pénzkölcsönökért, szerszámokért, néha tanácsoki ért is. Akinek pénz kellett azzal ledoígoztatta, mivel tudta, hogy visszafizetni úgy sem tudnák, igy nem volt harag közöttük. Már a harmadik év ősze felé járt az idő, amikor végre a termények nagyon szépek voltak, mivel a talajt jól megjavította, megdolgozta a visszavándorló. A pap még mindég nem adta fel a .reményt, hogy a hívei közé tudja beállítani ezt a jómódú egyént. így amikor ezen szép terményt, látta, alkalmat keresett, hogv megdicsérje azt a következő szavakkal: — Látod milyen szép terményed van az isten segítségével? — mondta a pap a visszavándor- lónak. — Igen, de látta ezt a farmot akkor mikor megvettem, hogy milyen volt, mit termet, amikor még én nem segítettem az istennek — vágott vissza a felvilágosodott farmer. így vannak Magyarországon és minden olyan elhagyatott, gaztermő országokban, ahol az istenre bízták a talaj megmunkálását. Valamint * ahol szinte tenyésztették a gazt, a szamártöviseket, még most is siránkoznak, hogy a nekik tetsző, de ártalmas gazokat kiirtsák. A talajt nagyon meg kell dolgozni, gondozni, hogy az termékeny legyen, ne egye ki a féreg a magot, ne ölje el a gaz, a növényt. Ez a kellemetlenebb, nehezebb része a jó termésnek, nem a magvetés, a jól elkészített talajban. AMERIKAI TANÁR NEM MEHETETT JAPÁNBA Washingtonból jött a hir, hogy John King Fairbanks, a Harvard Egyetem tanára nem .kapott Japánba beutazási engedélyt, az amerikai hadseregtől. Ez a tanár ott kapott állást, tanítani ezévi tanfolyamon, de az amerikai katonai hatóság szerint nem elég megbízható egyén, így egyszerűen megtagadták az útlevelet és a vízumot. Nagyon jellemző, hogy mindenfelé úgy a tanárok, mint újságírók, más állásokba levő egyéneket nagyon megrostálják, amikor ilyen külföldi állásokba engedik őket. A napokban egy angol tudós akart menni Oroszországba egy tanári értekezletre, azt sem engedték, féltek attól, hogy meglátják, sőt meg is mondják, vagv írják, hogy miket láttak ott. Vi. Chicago — A Printing Specialities and Paper Product Union (AFL) 415-ös számú lokálja elszakadt az anyaszervezettől, mert mint a lokál titkára jelenti, midőn a szervezet tagjai három műhelyben sztrájkra mentek, a központi tisztviselők nem velük, a tagsági dijat fizető munkásokkal tartottak, hanem a munkáltatók mellé álltak. — Az AF szervezetekben ez elég gyakori eset, mert ott a központi tisztviselők által kötött szerződések betartására igyekszenek kényszeríteni az összes tagokat, bármennyire kedvezőtlen is a szerződés a tagság szempontjából nézve. 1951. szeptember 22,
