Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-08 / 1696. szám
1951, szeptember 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal AZ UJ MAGYAR IRODALOM VITA AZ ÍRÓ SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁN VI. KARINTHY FRIGYES FELSZÓLALÁSA Én a nyelv tisztaságáról szeretnék beszélni. Csaknem két évszázaddal ezelőtt irta Bessenyei György: “Melyik nyelvnek is lehetne több édessége, méltósága, mélysége és könnyű kimondása, mint a magyarnak? Kivált poé- taságra, régi történetek elbeszélésére, dicsérő beszédre egy nyelv sem haladja meg.” Azóta a magyar nyelv sokat gazdagodott, csiszolódott éppen a Bessenyeihez hasonló magyar irók fáradozásai folytán. Dolgozó népünk ur lett a hazában, a földeken, a vizeken, a hegyeken, a völgyeken; ur az üzemekben, a föld alatt, a bányákon és a föld felett ak ék levegőben, de népünk örököse, őrzője és továbbfejlesztője drága kincsünknek, édes anyanyelvűnknek is. A nyelv, — irja Sztálin, — szerszám, eszköz, amelynek segítségével az emberek egymással érintkeznek. Arra kell törekedni, hogy ezt a szerszámot tisztán tartsuk, mert csak igy használhatjuk pontosan, eredménnyel arra, hogy a tiszta s világos gondolat tiszta s világos nyelven szólaljon meg. Különösen nekünk, íróknak kell arra törekednünk, hiszen a mi munkánk legfőbb eszköze a nyelv. Tudták ezt elődeink, a régi magyar irók is, akik minden időben gyűjtötték, feljegyezték a nép mondásait, hogy felhasználhassák írásaikban. Kazinczy, Kölcsey, Csokonai, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady s József Attila mind harcoltak a nyelv tisztaságáért é fejlesztéséért és gazdagabb állapotban hagyták utódaikra a nyelvet. Ugyanezt persze elmondhatjuk Miszáthról, Moriczról s a többi jeles prózairókról is. UJ SZAVAK A felszabadulás óta nyelvünk komoly gazdagodását figyelhetjük meg. Irodalmunkba, sajtónkba, köznapi beszédünkbe, vitáinkba, gyűléseinkbe hatalmas erővel áradt be a gyárak, ] üzemek, falvak nvelve. Egész sor uj politikai és szervezeti kifejezést szült népünk éber, friss és gazdag nyelvteremtő ereje. A legtöbb fiatal szó a munkára, pontosan a megváltozott szociá- lista munkára vonatkozik. Ilyen pompás uj szavak: munkaverseny, élmunkás, élüzem, rohammunkás, munkamódszerátadás, tapasztalatcsere, vállalatvezető gyorsvágás, mélyszántó, termelőszövetkezet, vándorzászló, me- legcsákányvágás, gépállomás, népnevelő, tanulókör, olvasómozgalom, tagjelölt, taggyűlés, röpgyülés, pártépités, stb., stb. Ezek a szavak egyike, másika megvolt azelőtt is, de csak szűk körön belül ismerték és használták, nemzetivé csak a felszabadulás után válhattak. Uj népi elem áradt nyelvünkbe s ma árnyaltabban, gazdagabban írhatunk, mint hat esztendővel ezelőtt. Áttetszőbb, világosabb lett a magyar köznyelv, gazdagabb, szélesebb az irodalmi nyelv. Az emberek százezrei tanulják meg a müveit beszédet, de a dolgozók tisztábbá, érthetőbbé s szebbé is teszik nyelvünket azzal, hogy beleviszik a maguk tiszta és logikus gondolkodását. Észre kell venni azonban, hogy e bő termés között sok durva, gyom is felburjánzott. A színtelen és szagtalan bürokrata nyelv, amely nem a népé, hanem a hivataloké, a betürágóké, az aktakukacoké, akik a mi uj világunkból csak a rendeleteket és a köriratokat látják. Ezek használják a “súlypont, szempont, perspektíva, reszort” stb. szavakat. Persze nem arról van szó, hogy ezen szavakat akkor is elkerüljük, amikor szükség van rájuk, elviselhetetlenné akkor válnak, amikor feladatainkat “mindig csak 12 vagy 36 szempont szerint kapjuk.” SZÖSZAPORITÁS Van aztán egy másik járvány is, az elszabadult igekötők használata, mint pl.: leértékel, felértékel, kiértékel, kitárgyal, lelátogat, lekáderez, sőt kikáderez, beiskoláz, kihangsúlyoz, átbeszél, leagitál, lecsatlakozik, le- államosit, levéleményez, beindít és igy tovább. A “káder“ egyike jó uj szavainknak, de ha némely bürokratát hallgatjuk, az gondolhatnék, hogy nem is élnek emberek, csak csupa káderekben ; vannak munkáskáderek, parasztkáderek és egyéb káderek és még a jótszókádereken is csak kis káderek futkároznak. Üzemi nyelvünk még mindig tele van idegen szavakkal, mint valcni, drehus, hakni, snitt, stb., amelyek most újakkal is szaporodtak. Dunapentelén dolgozik i egy művezető, akihez bármily j kérdéssel fordulnak, igy válaszol: “Szaktársak, globálisan kell felfogni a kubaturát”. Fel kell említeni a szószapori- tást is. Egyik ismerősöm, — de mások is, — semmihez sem tud hozzászólni ilyen hosszú bevezetés nélkül: “Elvtársak, ezzel a kérdéssel szemben, amit felvetettek, én úgy látom, hogy” . . Ezen hosszú bevezetés után jön, amit mondani akar, ami csak ennyiből áll: “egyetértek”. Számos esetben azonban íróink is rossz példát mutatnak. Különösen fiatal íróink vétenek sokat a nyelv ellen. Nemrégiben a Csillag egyik kritikája bírálta Gera György elbeszéléseit, amelyekben csakúgy hemzseg a sok rosseb és haver, vagy az ilyen kifejezések: elmosolyintotta magát. A tehetséges Gergely Mihály “Harc az üveggyárban” című könyvében igy beszélnek a munkások egymással: “Nagyszerű dialektikád van, Dombai elvtárs,” — “Na és hogy tudtak felfejlődni erre a szintre?” Ismertebb Íróink sem vigyáznak mindig nyelvünk tisztaságára. Hay Gyula szép színdarabja, az “Élet hídja”, elejétől végig színtelen nyelven íródott, olyan nyelven, amelyen sokan beszélnek tán, — de épp ebbe nem volna szabad belenyugodni az írónak. (és éppen azért Karinthynak sem szabad lett volna azt mondani, hogy “a darab színtelen nyelven Íródott,” a darabot színtelen nyelven irta helyett ha a saját kritikáját önmagára is alkalmazta volna, —. Szerk.) KUSZA KÉPZAVAROK Sok a panasz műfordítóinkra is. Lányi Sarolta, aki egyébként egyik legjobb orosz fordítónk, egy bírálatában igy figyelmezteti Csehov fordítóját: “Nyitott szemmel járt-kelt gyermekségének szűk kalitkájában éppengy, mint később br vostáskával kezében”. Másütt meg ezt a. kusza képzavart adja: “Olyik hőse — élettől megtiport, korunk osztály viszonya: közt kínosan evickélő, eleseti emberek — sorsán az iró meg vetése szánalommá enyhül, de az olvasó epéjét mégis felkavarja s parányi emberéletek viz cseppjében áradó, szennyes táj tékot hányó társadalmi igazságtalanság.” Nem folytatom tovább a pél dákat. Sokkal többet kell tanul mányoznunk munkánk szerszá mát, — anyanyelvűnket. Épper úgy, mint az oroszoknak, ne künk is van mit tanulni klasszi kusainktól. A magyar Írókat évszázadokon át üldözték, meri anyanyelvükön mertek Írni. Mí a nép megbecsüléssel halmozza el az írókat, de egyben elvárj e tőlük, hogy most is a nép előtl haladva vigyék a szabadság, e művelődés fényét. LUKÁCS GYÖRGY FELSZÓLALÁSA • Felszólalásom tárgya, hogj mit tanulhatunk a szovjet irodalomtól. A szovjet irodalomnak Magyarországon nag^ múltja van, hiszen tudjuk, hogj; milyen kincs volt egy-egy véletlenül idetévedt szovjetregény, hogyan járt kézről-kézre, hogyan olvasták ronggyá azon elvtársak, akik kézhez kapták és továbbadták a ritka példányokat. A szociálista irodalom a szovjetirók segítségével hódította meg a magyar olvasókat, ezért mi magyar irók most sokkal könnyebb helyzetben vagyunk. Most azonban már nem érhetjük be azzal, hogy kiadjuk magyarul a legjobb szovjetkönyveket, azzal sem, hogy azokat ajánljuk és dicsérjük, hanem komolyan néznünk kell, hogy mit tanulhatunk a szovjet irodalomtól ? Először is a pozitív hős sikeres ábrázolását, amely a szovjet irodalomban nagy szerepet játszik. A polgári dekadens irodalom lényegében az ember embervoltának a megrágalmazása volt; a tehetetlenség és az aljasság mutatkoztak meg benne. Ezzel szemben a szovjet irodalom hatalmas felszabadulást hozott az olvasónak, mégpedig nemcsak irodalmi, hanem emberi tekintetben is. Meglátták, megtanulták, mennyire más, mennyivel nagyobb, mennyivel több az ember, mint amilyennek eddig elénk tárták, milyen lehetőségek rejlenek nemcsak a kivételes emberekben, de minden emberben. Ez felszabadulást és boldogságot hozott az olvasóknak és tízezrével vannak Magyarországon olyanok, akiknél ez az élmény nem pusztán iroA Los Angeles és környéki Bérmunkás lapolvasók Heit- mosa Beach-i NAGY KIRÁNDULÁSA SZEPTEMBER 9-ÉN, a Los Angelesi Munkás Otthon Be- aehi helyiségében, 44 Hermo- sa Avenuen lesz. A különféle szórakozáson és fürdésen ki- kivül lesz finom hurka, kolbász és sült csirke a hozzávalókkal. Süteményeket, úgyszintén felülfizetéseket köszönet tel fogad a Rendezőség dalmi élvezetet jelent, hanem tevékenyen belenyúlt mindennapi életükbe, gyakorlatukba, munkájukba. Igaz ugyan, hogy általánosságban véve az irodalmi karakterek pozitív és negativ tulajdonságainak festését megtaláljuk minden régi jó Írónál, mondhatnám Homérosztól Tolsztojig, mégis van valami uj a mai helyzetben s ez, hogy a mai igazi iró tudja és azért tudja, mert a társadalom is tudja, hogy mi a jó, mi a rossz. Ez a mérték: aki az uj társadalmat építi, az önmagát is újra építi. Egy XVni. századbeli szellemes angol mondotta: “Jó emberekből álló társadalom nem lehet életképes, a bűn társadalmilag szükséges.!’ Ezzel cinikusan, de felette tanulságos őszinteséggel kimondotta: milyen volt a kapitalista társadalom. Ezen ellentétből nézve még világosabban látjuk, hogy mi az uj, mi az, amit a szovjetirodalomtól tanulhatunk. Nem merev és sablonos pozitív alakok kiválasztása a cél, hanem az, hogy amikor az iró az életet nézi s tapasztalatai alapján az életet iróilag formálja, akkor érdeklődése arra összpontosuljon, ami az életben pozitív: azt keresse, ami előre, a jövő felé, az uj megteremtése felé mutat s éppen mint iró e pozitívumra irányítsa Írói érdeklődését, még akkor is, ha ez az emberekben még csak csirá- jávan van meg, ha az emberek átlagában még az ehez képest, negativ tulajdonságok az uralkodók. így iróilag éppen a pozitívért folytatott küzdelem válik érdekessé. (Folytatjuk) MAGYAR-JUGOSZLÁV JEGYZÉK BUDAPEST — A United Press hire szerint a magyar kormány jegyzéket intézett a jugoszláv kormányhoz, amelyben figyelmezteti, hogy ha a gyakori határincidenseknek véget nem vetnek, súlyos következményekkel fog járni. A jegyzék szerint március 1 és julius 27 között 76 határsértést követtek el, amelyeknek egy magyar határőr is áldozatul esett. A magyar külügyi hivatal nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy ha a jugoszláv kormány nem intézkedik azonnal, akkor legyen elkészülve a súlyos következményekre. Komlón éjiül az ország legkorszerűbb vájáriskolája. Ez év augusztus 20-ra átadják az épületeket a jövő bányászainak, a komlói vájártanulóknak.
