Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-08 / 1696. szám

\ oldal BÉRMUNKÁS 1951. szeptember 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year .................. $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months .............. 1.00 Egyes szám ára <_____ 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azono- _k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Háborús propaganda Az amerikai újságok, mint valami valóban nagyfontosságu világeseményt, elsőoldalas nagy cikkekben írták meg, hogy Tru­man elnök milyen kemény, a szó szoros értelmében goromba sza­vakkal fogadta a nála bemutatkozó Dr. Vladimir Prochazkát, Csehszolvákia uj washingtoni nagykövetét, amikor az megbízó levelének bemutatására a szokásos hivatalos tisztelgésre ment a Fehér Házba. Nem első eset, hogy Harry Truman olyan “kemény” szavakat használt, vagy általában úgy viselkedett, amit nem tartanak ösz- szeegyeztethetőnek azzal a magas tisztséggel, amit betölt. így ennek a kirobbanásának sem kellene nagyobb fontosságot tulaj­donítani, ha azt a szervezett háborús uszítok fel nem duzzasztot­ták volna. így azonban nyilvánvalóvá lett, hogy az elnök ezen anti-diplomatikus kiruccanása az egyre növekvő háborús uszí­tás egyik mozzanata volt. Trumant állítólag az bőszitette fel, hogy Csehszlovákia elfog­ta és kémkedés vád alapján bíróság elé kívánja állítani William N. Oatis amerikai újságírót. Az amerikai újságok óriási propa­gandával követelik Oatis szabadonbocsájtását és hallani sem akarnak a vád megvizsgálásáról. Egyszerűen kijelentik, hogy ab­ból egy szó sem igaz és a csehszlovák hatóságok csak szadista hajlamukat elégítik ki az amerikai újságíró bebörtönzésével. Mint ismeretes egészen hasonló módon érveltek a Magyaror­szágon elfogott és elitéit Robert Vogeler esetében is, amikor még Vogeler beismerő vallomása dacára is azt hangoztatták, hogy a magyar hatóságok csak azért fogták el a Telefon és Táviró Com­pany tisztviselőjét, hogy szabadonbocsájtásáért gazdasági és politikai engedményeket csikarjanak ki az Egyesült Államoktól. Ilyen engedmény volt azon magyar javak visszaadása, amiket a háború vége felé nyugatra menekülő németek és magyar nyilasok elraboltak és magukkal hurcoltak. Mr. Truman akkor is tett néhány olyan nyilatkozatot, hogy Vogeler ártatlan, de azért kiderült, hogy nem annyira a telefon és táviró kompániának, mint inkább az amerikai “Intelligence Service”-nek, az az kémszolgálatnak volt az alkalmazottja. Hogy mennyire nem törődik Truman elnök azzal, hogy kiszólásaiban in­kább az újságok propaganda vonalát, mint a tényeken alapuló igazságot követi, mutatja az a kirobbanás is, amivel Dr. Prochaz­kát fogadta, amikor azt mondotta, hogy legfőbb törekvésének tartja a két ország közötti viszony megjavítását, mire Truman, Joseph Short, sajtőügyi főnök állítása szerint ezt válaszolta: Országaink a United States és Csehszlovákia közötti vi­szony egyre feszültebbé és romlotabbá lett, mióta Jan Masa­ryk külügyminisztert meggyilkolták. Ismeretes, hogy Jan Masaryk, Csehszlovákia volt külügymi­niszterét nem gyükolták meg, hanem öngyükosságot követett el, kiugrott szállodája ablakából. A hatalmukat veszített cseh reak­ciósok azonban hangoztatni kezdték, hogy Masarykot meggyilkol­ták, noha akkor eléggé nyilvánvaló volt ezen állítás koholt volta. Komoly emberek vagy intézmények nem is tekintették másnak, mint a népi irányzatot ellenzők propagandájának. És ime, ezt a közismert hazugságot most az Egyesült Államok elnöke mint tör­ténelmi tényt említi meg. Ha üyen magasállásu, tehát példát mutató egyén elfogadja és megismétli az ilyen brutálisan durva propaganda mesét, mit várjunk el az átlagos embertől? Mit várjunk el akkor, midőn olyan széleskörű propagandával előkészítik a talajt, mint látjuk most, az Oatis esettel kapcsolatban is. Mert ugyanakkor, midőn az elnök ily durván fogadta a csehszlovák követet, annak irodáját is piketeltették a háborús uszítok és az újságok arról is elsőol­dalas hírekben számoltak*be. Mint kisült, ezt a piketelést, valamint a magyar követség el­len intézett egészen hasonló tüntetést is az amerikai kormány fél- hivatalos segítségével fentartott “National Committee for a Free Europe, Inc.” társaság rendezi. Ez az inkorporált (Inc.) társulat háborús hangulatot gyárt, ez az üzlete. Közismert, hogy Truman elnök mindig segítette az üzleteket, miért ne támogatná a háborús üzletet is?! Amerika Hangja Az amerikai külügyi hivatal költségvetésének tárgyalásánál legnagyobb vitára az a 115 millió dollár adott okot, amelyet az “Amerika Hangja” cimü propaganda hivatal költségeinek fedezé­sére kértek. Eddig erre a célra évi 63 milliót költöttek, de most, miután az eddigi egyszerű propaganda programot ki akarják fej­leszteni úgy, hogy az úgynevezett “vasfüggöny” mögötti orszá­gokban titkos forradalmakat, jobban mondva ellenforradalmakat indítsanak, sokkal több pénzre van szükségük. A költségvetéshöz hozzászóló szenátorok és képviselők beszé­deiből kitűnik, hogy a “Voice of America” eddig nagyon hatásta- talan volt. Nem igaz azon állítás, hogy az Amerika Hangja rádió%- leadásait olyan nagy szeretettel hallgatták a népi köztársaságok polgárai, mint itt elhitetni igyekeztek, — mondták a honatyák. — Az ilyen híreket, amiket bizonyítani, vagy megcáfolni egyfor­mán nem lehet, csak azok terjesztették, akiket ez az intézmény foglalkoztat, kitart. És ezeknek a száma noha máris egész légió, mégis egyre növekszik a menekültekkel, akiket a jófizetéssel való­ságosan ide csábítanak. De maga a program máskülönbek nagyon hatástalan — mon­dotta Paul W. Shafer, Michigan államba való (R.) képviselő. Előbb a “War Information” iroda kezelte ezt a programot, majd privát intézményeknek adták ki “bérletbe”. Jelenleg a külügyi department kezeli és igy hivatalos jellege van. Éppen azért Sha­fer és más honatyák is megütköznek azon, hogy az ily hivatalos intézbények hazugságok tárházává legyen. Shafer igy fejezte ki : Eskü alatt tett hivatalos vallomások alapján tudtuk meg, hogy az Egyesült Államok kormányzatának egyik ága, a külügyi hivatal, olyan propaganda vonalat formuláz és irá­nyit, amely nincs tekintettel az igazságra és olyan egyéneket alkalmaz úgy itthon, mint a külföldön a “Voice of America” irodával kapcsolatban, akik az igazságnak meg nem felelő, félrevezető információkat adnak úgy Amerika ellenségeinek, mint barátainak, sőt még az Egyesült Államok népének is egyaránt. De dacára a képviselők ily tiltakozásának a Voice of America nem hogy abbahagyná a félrevezetésen alapuló propagandát, ha­nem még inkább fokozza azt. Fokozza pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a kollektiv termelő rendszerre áttért országok népei­vel nem lehet elhitetni azt, hogy az elkergetett elnyomó, kizsák­mányoló uralkodó osztályaik visszafogadásával jobb sorsba ke­rülnének. Ezeréves tapasztalatokat nem lehet érvekkel kimagya­rázni, tehát csak nagy hazugságokkal kísérlik meg elfelejtetni. Jellemző példát nyújt erre a Nyugatnémetországban fejét fel­ütött s amerikai támogatással működő “NTS” név alatt működő társaság, amelynek célja Sztálin megbuktatása és a Romanov család cári uralmának visszaállítása. Az ezen csoport működését leirő újságíró (Réuters riporter) megjegyzi, hogy nem a régi, kor­látlan monarchiát akarják visszaállítani, hanem csak az angol mintájú alkotmányos királyságot. Azt is hozzáteszik még, hogy Ukrajnának meg a Szovjet Uniont alkotó többi államoknak meg­engedik majd, hogy saját tetszésük szerinti kormányformákat alakítsanak, — másszóval, hogy a Szovjet Uniont szeretnék fel­darabolni. _ Nyüvánvaló, hogy ilyen ábrándjai csak a régi cári uralom kiváltságos osztálya maradványainak vannak. Elképzelhető, mek­kora hazugságokat kell mondani ezeknek, hogy az orosz nép elfe­lejtse azt a sok szenvedést, amiben hosszú uralmuk alatt részük volt. És igy van ez a többi országokban is. » És mégis ezekkel szövetkezik most Amerika, ezek állítják össze Amerika Hangja programját és ezeknek kitartására kell a 115 millió dollár. A Világ Bankja (Vi.) Nagyon gyakran emle­gették az amerikai lapok, hogy a megszorult országnak a Világ Bankja, “The World Bank adott vagy nem adott kölcsönt. Per­sze, azt úgy akarták beállítani, hogy ezen Világ Bankban, a vi­lág különböző országai részt- vesznek, beleszólást kapnak. Most kibővítik ezt a bankot. Az eredeti alapítók most bevon­ják Henry Fordot, Nicholas R. DuPontot, valamint ezeknek kisebb csatlósait, a Universal Credit elnökét, Ernest C. Kanz- lert, Wendell W. Andersont. a Bundy Tubing Co. elnökét. Az uj elnöke ezen rablóvár­nak T. Reed Vreeland azt a ki­jelentést tette, hogy “A bank tu­lajdonosai a bankot a kereske­delem terére fogják átterelni, mely a mostani viszonyok kö­zött is jó alkalmat ad arra, hogy a hasznot hozó vállalkozásokat elősegítse úgy itthon, mint kül­földön.” Amíg az amerikai uraknak tetsző, de leginkább veszendő kölcsönöket az amerikai kor­mánnyal adatják ezen főbankár urak, nekik nem tetsző kérelme­ket, kölcsönöket átutalnak a múltban is ezen magánkezekben levő Világ Banknak. Ezeknek a régi s uj tulajdonosai csak azok­nak fognak kölcsönt adni, akik­nek éppen akarnak és olyan fel­tételek mellett, amilyet ők meg­szabnak. Nem igen lehet remény arra, hogy a nép érdekeiben való épít­kezésekre, vagy az amerikai tő­kések érdekeivel versenyző vál­lalkozások is fognak kapni ezen Világ Banktól, melyet ilyen ipar­fejedelmek irányítanak. De azért nagyon alkalmas ar­ra, hogy a hiszékenyeket, a tu­datlanokat felvilágosítsa, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom