Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-01 / 1695. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. szeptember 1. OSZTALYELLENTÉT Manapság a háború és béké­ről annyit beszélnek és írnak, [ hogy ez a tárgy már túlságosan ki van merítve és mégis ma ez a legfontosabb kérdés, amely a vi­lág emberiségét foglalkoztatja. Ez a mai társadalmi rendszer a magántulajdon szüleménye. A világ osztálytudatos mun­kásságával egyetemben, milliók és müliók lélegzet visszafojtva várják, hogy az uralkodó osztá­lyok békét vagy háborút rendel­nek el, hogy újból egy kiszámít­hatatlan rombolást, gyilkolást zúdítsanak az emberiség fejére, hogy társadalmi rendszerüket, amely a népek millióinak a ki- j zsákmányolásán alapszik fen- tartsák, meghosszabbitsák. A magántulajdon társadalmi rendszerében soha nem ismer­tek békét, az összetétele ennek a rendszernek olyan, amely ál­landóan, minden körülmények között a kiváltságosok hatalmá­ra, vagyon felhalmozódására tö­rekszik, minden eszközzel. Azok a legyőzhetetlen ellenté­tek, amely ma a világ két kü­lönböző társadalmi rendszerén alapszik/ csak azt eredményez­heti, hogy ezen áthidalhatatlan ellentétek a béke félrevezetésé­vel intézhetők csak el. A máso­dik világháború befejezése óta nap-nap után mind világosab­ban tűnik szemünk elé, hogy a két ellentétes társadalmi rend­szer hivei, nem közelebb, hanem mindig távolabb és távolabb es­nek a békéhez. A régi rendszer, amelynek el­nyomatása, kizsákmányolása ál­tal okozott nyomorát egész éle­tünkön át tapasztaltuk, kapita­lizmusnak, újabban “szabad vál­lalkozásnak” nevezik. Eme rend­szer alatt a természet kincseit és annak áruvá való feldolgoz- tatássát egy elenyésző kisszámú csoport bitorolja, akik az álla­mok népességének tumyomó ré­szét, kizsákmányolásban, bér­rabszolgaságban tartják. Az uj rendszer, amelyet a vi­lág népességének azon rét ° ki­van életbeléptetni, akik évszáza­dokon át pőrére vetkőztetve a legborzalmasabb kizsákmányo­lásban, elnyomatásban volt? k. Azok a népek, akiket a mi “ci­vilizációnk” szele soha sem csa pott meg. Az állam természeti kincseit, a termelés és szétosz­tás eszközeit a társadalmositás rendszerének útjára vezették, eltörölték a profitot, eltörölték a népek millióinak kizsákmánvo lását, a kizsákmányoló osztályt Ez az oka annak a nagy űrnek, amely a két társadalmi rendszer hivei között tátong. Ezért van az, hogy hat esztendővel a má­sodik vüágháboru fegyverszüne­te után, még ma sem kötöttek békét. Éppen az ellenkezője tör­ténik. Soha az emberiség törté­netében nem készülődtek olyan vehemensen az embermészárlás­ra, az emberiség alkotásainak lerombolására, mint ma. Az egész világon, a kapitalis­ta rendszeren álló országokban egy tekintélyes számú s nagy befolyással rendelkező parazita osztály, akinek cselédjei a, kü- lömböző parlamentekben, törvé­nyeket hozó testületekben, alá­támasszák ezek uralmát. Azok­nak az uralmára gyártják a tör­vényeket, akik egész életükön át, soha egyetlen egy napon hasznos munkát a társadalom­nak nem végeztek. Ezek azok az egyének, akik félnek az osz­tályok nélküli társadalmi rend­szertől, mert tudatában vannak és látják azt, hogy azokban az országokban, ahol az uj rend­szer útjára léptek, ott minden­kinek dolgoznia kell, mert fü­lükbe harsog nap-nap után az a jelszó, hogy “aki nem dolgozik az ne is egyék” és ettől irtóz­nak ők. Ezért inkább a háborút, a mészárlást, a rombolást vá­lasszák, mint hogy feladják azo­kat az előnyöket, hogy mások i verejtékes munkájának gyümöl­csén élősköd jenek. Az egész világon száz és száz milliók ébredtek a kapitalizmus a magántulajdon káros voltának tudatára, ezért választották azt a rendszert, amely emeberekké emeli őket. Ezért léptek egy uj társadalmi rendszer építésének az útjára. Ettől az úttól lát vö­röset’ a magántulajdont fentar- tani kívánók osztálya és ezért van az a zsivaj, lárma, amelyet az uj társadalmi rendszert kö­vetők ellen a kizsákmányoló osz­tályunk közegei, sajtói, rádiói a nap minden percében tálalnak hallgatóik elé. Elfelejtik, sze­met hunynak az előtt, hogy az uj társadalmi rendszer eljövete­lét ha ideig-óráig propagandáik­kal, fegyverekeikkel el is tud­nák adázni, de annak eljövete­lét sem fegyver, sem atombom­ba, nem tudja megakadályozni, éppen úgy mint az előbbeni tár­sadalmak rendszerének bukását sem tudták erőszakkal örökre fentartáni. Az amerikai kizsákmányoló osztály 1947-ben Görök és Tö­rökországokban alkalmazta elő­ször a Truman “Doctrinát” amellyel úgy mondják, hogy si­keresen visszaálütották Görög­országban a “rendet” ami alatt azt értik, hogy a régi rendszert. De 1950-ben a világ egy másik részében Ázsiában, Koreában tört ki a forradalom és ott is azonnal alkalmazták a Truman doctrinát, amelynek eredménye­iről már többször beszámoltunk. Ez a doetrina teljesen megsem­misítette Koreát, népességének óriási részét és ma sincsen bé­ke, ma sincsen fegyverszünet, de mindkét oldal győzelmi má­morban úszik az elért eredmé­nyeken. Amerika külpolitikája, ame- ! lyet a washingtoni és a nyugati európai országok politikusai a hadveteőségekkel egyetemben, a dolgozók núllióinak kizrásával főztek ki, mindig mélyebb és mélyebb kátyúba zuhan. Az Egyesült Államok az euró- uai kapitalista rendszeren álló­államok hadseregeinek megszer­vezésére kinevezett fő-mészárcrs munkája nap-nap után mindig nagyobb és nagyobb nehézségek­be ütközik. Úgy van vele sze­gény feje, mint a gyerek amikor elkezdi a hógolyót a puha hóban gurítani, hogy az mindig na­gyobb és nehezebbé válik. Hat hónapi vajúdás után az európai hadseregek megszervezése ép­pen olyan távoli ábránd, mint volt a kezdet kezdetén. Tizenkét kiilömböző nemzet vesz részt a felfegyverkezési előkészületben AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELV1NYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az --let összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom szer Wezetét épitiük a réei társadalom keretein beiül. és ezek megbízottai valamennyi­en másfelé húznak. Eisenhower 25 divízió katonaságot kért a ti­zenkét nemzettől, hogy a nyuga­ti államokat megvédelmezhesse az előnyomuló újabb társadalmi rendszertől <és a mai napig még a felének a felét sem kapta meg. A katonai barakok, a repülő­terek építése és minden más elő­készületek csiga lassúsággal ha­ladnak előre. Minden állam a maga belső viszályaival van el­foglalva. Olaszországban nagy a munkanélküliség. A mezőgazda- sági munkások müliói földet kö­vetelnek, az ipari munkásság a termelőeszközök társadalmosi- tását. Franciaországban .öbb mint két hónap óta lezajlott vá­lasztások után nincsen teljesen megállapodott kormány. Angol- országban kettészakították a munkáspártot, ami az úgyneve­zett szocialista kormány biztos bukását eredményezi. A mun­káspárt balszárnya amely a sza­kítást előidézte, a felfegyverke­zés ellen foglalt állást. Nyugat- Németország parlamentjé ben, ahol a szociáldemokraták van­nak többségben, hallani sem akarnak Amerika által ajánlott fegyverkezési őrület elfogadásá­ról. Minden nyugati állam ki­zsákmányoló osztálya féltékeny a szomszéd ország uralkodó osz­tályának cselekvéseire, felké­szülődésére. Nagy és szépen és jól hangzó határozatokat hoznak és amikor annak keresz­tülviteléről van szó, megakad­nak azon, hogy ki fizeti a szám­lát. Az európai államok kormá­nyainak nem áll elegendő tőke rendelkezésére, a Marshall dol­lárok a kiváltságosok zsebeibe vándorolnak és az nagyon kevés arra, hogy azokat kielégítse. A nyugat európai államok kormá­nyainak a felfegyverkezésére vonatkozó határozatait, azt a huza-vonát, amelyben vannak az elmúlt két világháború meggyö­tört népei haragja irányítja. Ennélfogva nincsen bátorságuk, nyüt egyenes határozatok hoza­talára, a felfegyverkezést és a harmadik világháborút illetőleg. Nyugat-Európában éppen úgy, mint a vüág minden más részé­ben gyűlölik az amerikaiakat. Francia, Angolországok aala­FIGYEUEM, CHICAGO Az IWW Chicago tagjai szeptember hó 9-én vasárnap tartják az évad UTOLSÓ PIKNIKJÉT a CALDWELL WOODS 50. számú helyén. Az árnyas he­lyen platform van a tánchoz. A jövedelem az Industrial Worker föntartási alapját szolgálja. i Útirány: Vegye a Milwau­kee Ave. villamost a Devon Avenueig. A Devon Roadon rövid séta a második bejárat­ig, ahol táblák jelzik a. helyet. dottabb szellemű osztályai köve­telik az amerikai hadsereg visz- szavonását. Ugyan ez áll Japán­ban, Koreában, sőt még a Fülöp szigetek egyik-másikában is. Az amerikai hadseregek erőszakkal foglalták el Németországot,. Ja­pánt és a Fülöp szigeteket és erőszakkal kívánják: at megtar­tani. Természetesen ebben az uralkodó osztályok segítségük­re vannak. Az elmúlt világháború végez­tével, amikor leverték a némete­ket és japánokat, az amerikai és az európai kizsákmányoló osz­tály úgy vélekedett, hogy meg­mentették a teljes összeroppa­nástól a magántulajdon rendsze­rét. Azóta ^nagyon fordult a vi­lág kereke*. A háborút követő­ig egymásután változtak a kü- lömböző államok kormányai. Magyarország, Csehország, Ro­mánia, Albánia, Jugoszlávia a háborút követő roppant nagy nyomor következtében rá voltak kényszerülve egy újabb társa­dalmi rendszerhez vezető útra térni. Népi Demokráciákat ala­kítottak, a Szovjet Unió mintá­jára, befolyására. Rövidesen ezek megtörténte után egy ha­talmas nagy nemzet Kina, több mint 400 millió lakosságával fel­sorakozott a népi demokráciák mellé. A munkások és parasztok vették át országok ügyeinek in­tézését a Chiang Kai-shek-kel megszökött bankárok, kereske­dők és földesuraktól, akik mint mindenütt az egész világon a ki­zsákmányolásból folytatták pa­razita életüket. (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom