Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-11 / 1693. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. augusztus 11. OSZTALYELLENTET CSAKNEM egy fél évszázada annak, amikor először hallottam az amerikai munkásmozgalomban, hogy Amerika déli államaiban csak a fehérbőrű népek részére van valamelyes szabadság, demokrácia — már amit úgy polgári nyelven neveznek szabadságnak, demokráciának. Mindig kételkedve fogadtam és nem tudtam elképzelni, hogy két bor- almas világháború után, amelyben óriási áldozatok árán, hősiesen harcoltak a fekete borii katonák, hogy Amerika részére megvédelmezzék a “demokráciát”, hogy saját országukban, szülőföldjükön, szégyenletes el-' nyomatásban, lenézésben, meg- külömböztetésben, részesülj enek. Elhatároztam, hogy ez évi vakációmat, feleségemmel Amerika déli államának felkeresésével töltöm. Utunk hét államon Illniois, Kentucky, Tennesü, Mis- sisippi, Louisiana, Alabama és Indiana államokon vezetett keresztül. Az amerikai demokrácia, saját gyermekei között színük miatt mekülönböztetést tesz, Kentucky állam Paducha nevű városában tűnt fel nekünk először- ahol az állomáson a várótermek bejáratai felett ki van Írva “színesek” a másik ajtó felett “fehérek” váróterme. Ebben a városban száltak autóbuszra először feketék. Az ülő vagy állóhelyek feketék részére a buss hátsó részében van. A részükre kiszabott helyek megteltek, a fehéreké már előzőleg elvoltak foglalva. Ebben a városban egy fehérbőrű házaspár szált fel, hely már nem volt részükre, a kocsivezető felszóllitott két fe- ketebőrü utast, hogy helyeiket adják át a fehéreknek és útjukat állva folytassák vagy szánjanak le. lnne a buss Memphis, Tenn. városba futott, az utón jöttek fehérek, feketék, akik a buss kijelölt részébe állva utaztak. Ebben a városban töltöttünk egy napot. A város középületeiben, közlekedési eszközeiben, éttermeiben, stb. külön-kii- lön helyek vannak a fehér és feketéknek. Fehérbőrüek nem szolgálhatnak ki feketéket és a feketék nem mehetnek azon helyekre, ahol a fehérek tartózkodnak. Tíz nagy városi szállodában laktunk, kettő kivételével, minden munkák végzését fehérek intézték. Innen Wicks- burg, Missisippi államban levő várost kerestük fel, ahol szintén egy napot időztünk és bemutatták nekünk a város nevezetességeit, közöttük azon harctereket, ahol száz vagy százötven esztendővel ezelőtt a spanyolok, franciák és az amerikaiak gyilkolták egymást, hogy a várost és annak környékén eleterülő termőföldeket uralhassák. Innen utunk Natches, Miss, városba vezetett. Története csaknem ugyan az mint Wichsburg városé. azzal a külömbséggel, hogy az ember gyilkolásban a város és területének elfoglalásában az angolok is résztvettek, mig végül a spanyoloktól az amerikaiak vették el és ma ez is Amerikához tartozik és ugyanazzal a demokráciával rendelkezik, mint a többi déli államok. Ember és fajgyülettel. Innen New Orleansba, Louisiana államba vezetett utunk. Missisippi és Louisi- anak államokon keresztül a gyönyörű természet látványosságokon kívül borzalmas és hihetetlen látványosságokban is volt részünk. E két állam posványos vidékein az országutak mentén, a természet gyönyörei tárultak a szemeink elé, a világoskék és rózsaszín játszintok ezrei virágoznak. A városokban, falvakban és sok helyütt a országutakon is tömérdek sok az orgonához hasonló virág. Bokrok és hatalmas fák, hat különböző színben nyílnak. A virág szeretőknek ez egy gyönyörű látványosság, persze akkor, amikor vakációznak, vagy a gyomruk is tele van. Ezekben az államokban termelik Amerika részére a hatalmas ültetvényeken a gyapotot, cukornádat, mint egy beláthatatlan tenger vesznek el az ember szemei előtt. Itt-ott kisír a zöb dűlő ültetvények közül egy-egy viskó, emberek, egész családok laknak benne, akik az ültetvényeket dolgozzák. Nem lehet leírni, hasonlatosságot tenni. A magyarországa zsellér, vagy a napszámos paraszt vájogból épített és náddal vagy szalmával bevont kunyhója, kastélynak nevezhető azokkal a viskókkal szemben, amelyeket ezen az ültetvényeken lakóháznak neveznek és amelyben feketék és fehérek egyaránt laknak. Ócska deszkákból, lemezekből, rongy és papírdarabokból összetákolt viskók, amelyeknek nincsenek ablakai, a bejáraton nincsenek ajtók, a belső berendezések szintén ilyen anyagból vannak, szabad tűz mellett főznek, ha van mit. Az egyedüli világításuk a hasadékokon beszivárgó holdvilág. A hatalmas nagy ültetvényeken úgy a fehérek, mint a feketék napkelettől napnyugatig dolgoznak a hét minden napján, amikor az idő viszontagságai megengedik azt. A hatalmas nagy ültetvények megmunkálását gépekkel végzik, de számtalan helyen láttuk- hogy az öszvérek húzzák az ekét és egyéb megmunkáló szerszámokat. Nagyon sok helyen az egész család, serdületlen gyermekekkel, kézi kapákkal művelik a földet. A férfiak túlnyomó részén csak egy rongyos kék nadrág van, ing nélkül, hajdonfövei, mezítláb dolgoznak a tikkasztó melegben és a nőkön sem sokkal több ruházat van. A fekete és fehér ültetvényes munkások között az a külömbség, hogy a fehérek, ha mezitlább dolgoznak is a földön, ócska, az! időtől megrágott szalmakalap féle van. Az ültetvényeken is a feketék és fehérek külön csoportokban dolgoznak. Fizetéseik a feketéknek 35-40 cent, a fehéreknek átlagosan 50 cent az órabér, kivéve ha részesedésre dolgoznak, azok sokszor még annyit sem keresnek. Útközben Knoxville, Tenn.-ben a Szent Mary kórház előtt néhány férfit és nőt láttunk, le-föl jártak az épület előtt és táblákon figyelmeztették a járó-kelőket- hogy a kórház ápolói sztrájkban vannak, fizetéseiket 40 és 50 cent-ről a szövetségi államok által megszabott 75 centre kívánják emelni. Amint később a buss egyik utasától megtudtuk, a kórházban a legolcsóbb szoba tiz dollár de ebben a szobában hárman vagy többek fekszenek együtt. A természet gyönyörei és az ültetvények szomorú látványossága közben megérkeztünk New Or- leansba. Előre kell bocsájtanom, hogy Louisiana államot és igy New Orleans városát több mint két évszázadon keresztül a franciák és spanyolok uralták, ennélfogva lakosságának 85 százaléka római katholikus. (Ha többet nem is írnák, akkor is elegendő volna vélemény alkotásra a Bérmunkás olvasóinak) és vannak olyan dolgok, amelyek szinte hihetetlenek, a anyaszentegyház részéről. Ők uralják az állam és a városok közigazgatásának minden ágát. New Orleans lakosságának száma 685 ezer. A katolikus templomok és iskolák száma 533. New Orleans városnak 12 temetője van, valamennyi bent a városban, kilenc az egyház birtoka. Van egy felekezet nélkül, egy zsidó és egy “néger” temető. A zsidó és a néger temetőkön kívül nem temetik a halottakat a föld gyomrába. New Orleans városa három lábbal a tenger színe alatt fekszik és az ásatásoknál már egy lábnyira vizet kapnak, ennélfogva a föld színén építenek 3 láb magas 3 láb széles és kilenc láb hosszú üregeket. Régebben téglából, ma nagyobbára' cementből és abba helyezik el a halottakat és légmentesen elzárják. Egy év és egy napig tartják benne és azután elhamvasszák. Egy-egy ily üreg készítése a temetési költségekkel egyetemben a szegény osztály számára kétszáz dollár. A jómóduaknál kétezer dollártól felfelé- amennyit fizetni kíván. Jelenleg 85 ezer dolláros sir a legdrágább, egy hatalmas darab márványból van kivésve. Ugyan azt a sírhelyet a család minden tagja igénybe veheti. A halott elhamvasztása és az uj halott eltemetése szintén 200 dollárba kerül. Ha nincsen pénze, akkor annyit fizet amennyi van és a többit az adófizető polgárok zsebéből a város fedezi. Az anyaszentegyháznak meg kell, hogjf legyen az ő szabott ára. Ha valamely családtag előbb hal meg, mint az előbbi halott ideje lejár, az egy év és egy nap, akkor a temető kápolnájába helyezik el, amig a ham- vasztás ideje elérkezik. A katholikus egyház az egész világon tiltja a halottak ham- vasztását. New Orleans városában ez nagyon jó üzletnek bizonyult, ennélfogva gyakorolják azt. New Orleans városában három és fél napot töltöttünk a város nevezetességeinek megtekintésére. Megtekintettük i spanyol, francia és a kreolé (spanyol és francia leszármazottak) negyedeit. Száz éves és annál is idősebb épületeket, templomokat, börtönöket, a régi idők rabszolga vásárló telepeit láttuk. Az épületek európai mintára vannak építve, nagy udvarokkal, virágos kertekkel díszítve. Az állami és a városi törvényhozás, illetve a anyaszentegyház évtizedekkel ezelőtt törvényileg megtiltotta ezen épületek lebontását, megváltoztatását, mert jó üzletnek bizonyult, évente a zarándokok, turisták több mint egy billió dollárt költenek el. A spanyol negyedben van egy templom, amelyre azt mondják a templom vezetői, — és a bejáratára ki is van írva, — hogy 1727-ben épült és Amerika legöregebb temploma. Az előadónk elmondotta, hogy az elmúlt évszázadban, három Ízben teljesen a földig égett le a templom és valahányszor felépítették, mindig megnagyobbították. Mégis a zarándokoknak mint Amerika legöregebb templomát mutatják be. A bejárattól kezdve sűrűn tűnnek fel a perzselyek. Lakat alatt, a nagyságos és tisztelendő urak nem bíznak abban, hogy majd a szentek vigyáznak az adományokra, a lakat biztosabb. Két napon át ilyen és ehez hasonló látványosságok megmutatására vittek bennünket. A harmadik napon a paraziták, a semmitevő milliomos palotáit mutatták be, — természetesen kívülről. Itt bemutatták többek között Kefauver szenátor nyaralóját is. Ez az a szenátor, aki a hazárdjátékosok üzérkedéseit volt hivatva leleplezni. Ez az a szenátor, aki New York városá- Dan a Costelo gangszter tárgyalás alkalmával sírva fakadt. Kevesebb mint két városi block távolságra, a szenátor ur nyaralójától, bemutatták New Orleans város leggazdagabb hazárdjátékosok kaszinóját. Az egyik ilyen vizsgálat alkalmával megkérdezték a szenátor urat, hogy miért nem záratja le a new orle- ansi kastélyának szomszédságában levő hazárdjáték barlangot, azt felelte, hogy “neki soha nem volt tudomási arról, hogy milyen dolgok folynak le abban az épületben.” A Kaszinó ma is ott van. Az ajtajára nagy nyomtatott betűkkel ki van irva “Closed for the Summer”. New Orleansnak nincsen számottevő ipara. Kikötőjébe a világ minden részéből futnak be hajók. Óriási kereskedelmet bonyolítanak le. Maga New Orleans viz felett, posványokon lett építve. New Orleansból más utakon mint jöttünk, indultunk vissza. Másfél napott töltöttünk Biloxi, Mississippi állam városában. Ezt nyaraló helyet, amelyet Amerika “Riviérájának” neveznek. New Orleansból gyönyörű árnyékos, lombos, virágos kerteken keresztül értük el. Itt volt alkalmunk kétszer a Mexcoi öböl kellemes, sós vizében fürödni. A következő állomásunk Mobil, Alabama volt. Jegyünk megváltásánál befoglalták, hogy ebben a városban egy volt Lumber Trust milliomosának Bellen- grathnak kertjét tekintsük meg. Az utakon is mindenfelé nagy jelzőtáblák hirdetik ennek a ki- zsákmányolónak a kertjét. Öt dollárt vettek tőlünk személyenként a belépésért. De amint a múltban az erdei és fürészmalmi munkásokat zsákmányolta ki, ma ugyan úgy a hiszékeny turistákat. A nagy városi parkokban sokkal rendezettebben, sokkal szebb virágokkal, díjmentesen láthatók. Innen utunkat Birmingham, Alabamába, a déli államok Pitts- (Folytatás a 7-ik oldalon)
