Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-21 / 1690. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. julius 21. Fegyverszünet reményei (Vi.) Kaesong egy kis koreai város, melynek nagy része ro­mokban hever, mégis az egész világ békeszerető tömegeinek szeme odairányul. Onnan várják ezen őrült öldöklés megszünte­tését. Amint még nem is annyira a békéről — melytől szemmel lát­hatólag rettegnek az amerikai tőkések — beszélnek, csak fegy- erszünetről, mégis hosszadalmas lesz a tárgyalás. Sok csalódás, huza-vona lesz, mig azt is meg­tudják kötni, nem szólva a ké­sőbbi béketárgyalásokról. Hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni azon generáli­soknak, akik fegyverszünetet akarnak, legszembeötlőbb az a tény, hogy amig a koreai nép sorsáról, országáról van szó, a délkoreaiaknak csak egyetlen képviselőjét, generálisát enged­ték oda, az amerikaiak pedig négy generálist és egy admirá­list küldtek, tehát azoké a dön­tő szó. Ezzel szemben a vörösek oldaláról három északkoreai és két kínai képviseli a tárgyaló asztalnál az ottani népet. Mert hiába katonatisztek és kizárólag katonai ügyekről volnának hi­vatva tárgyalni, mégis a nép bő­rére megy az egész tárgyalás. Ezt érdemes megjegyezni, mert ezekből fogjuk látni, hogy miért nem fognak tudni köny- nyen megegyezni. Amig a koreai népnek nagyon is sürgősen kel­lene a fegyverszünet és az azt követő béke, az amerikai admi­rálisoknak, generálisoknak nem annyira sürgős a megegyezés. Ezt azzal is bizonyítják, hogy a második napi tárgyalásoknál azon vörös javaslatra, hogy minden külföldi csapatot vonja­nak ki Koreából, az amerikaiak felháborodva nemet mondtak. Ezen tárgyalásoknál eszembe jut, amikor 1946-ban az autó­munkások kivonultak a General TÁRCA A TÜKÖR Irta: BRÓDY LILI Fehér oszlopok között, kék ég alatt, egy ünnepi csarnok lépcső­in emberek hullámzanak. A csarnok körül tág és tiszta tér, az ország és a város ünnepeinek, zászlóknak és meneteknek, örömnek és hálának az idővel egyre mélyülő emlékrétegeivel, távolabb uj fehér paloták a lom­bok között, a közösség munká­jának házai s túl a lombokon a gyárak kéményei “az ember öt­ágú csillagával” a homlokzaton. Itt, ebben a nézetben, ebben a kora őszi délelőtt tisztaságában fehérlő térben olyan a kép most mint egy költő álma a jövőről: ünnepi csarnok napfényes lép­csőin a művészet öröme felé vo­nuló munkás és elégedett nép, amely érti, vállalja és szereti életét. Egy tudatos, uj kultúra kez­detének ünnepi függönyfelvoná­sa ez: a Műcsarnokba belépve már a szociálista kor müvészeté­Motorsnál. A törvények szerint, a társulatnak muszáj volt leülni a tárgyaló asztalhoz, de három hónapon keresztül magazinokat olvasgattak, amikor a union ve­zérek követeléseiket adták elő és amikor órák hosszat beszél­tek a union vezérek, akkor fel­néztek az olvasásból és ártatlan pofával azt kérdezték, miről is van szó? így vannak az amerikai admi­rálisok és generálisok is. A vi­lág népének véleménye őket is arra kényszeritette, hogy leülje­nek fegyverszünetről tárgyalni, de arra nem kényszerítheti őket, hogy megegyezzenek. Tehát el­lehetünk készülve arra, hogy sokáig fogják huzni-halasztani nem csak a béke, hanem az elő- legesen szükséges fegyverszü­net mekötését is. Erre leginkább az amerikai sajtó, rádió rikkan­csok és politikusok jajveszéke­lése is bizonyság. Agyon vannak ijedve az esetleges békekötéstől. Minden látszat meg van arra, hogy az amerikai admirálisok és generálisok biztosra veszik, hogy ha az amerikai hadsereget, repülőrajt, haditengerészetet ki­vonják a koreai harctérről, ak­kor azok békességesen megtud­nak egyezni, de az amerikaiakat teljesen kifagyasztják az ügyek intézéséből. Csakis azért kiabál­tak az amerikai generálisok, hogy az már nem hadi, hanem politikai ügy és arról nem akar­nak tárgyalni. Az természetes, hogy a propa­ganda gépezeteket mindkét ol­dalon éjjel-nappal működésben tartják, sokakat meg fog té­veszteni az igy átfésült hírek, jelentések, de leginkább az ame­rikai pjságok és rádió beállítá­sai. Minden olyan engedményt, amely közelebb hozná a tárgya­ló feleket a megegyezéshez, it­ten árulásnak fognak beállítani. Ezt már nem csak a politikai nek világába lépsz. Még kezdet, de már annak a kezdete, már aratás, de még első aratás. Ez a világ a valóság és az igazság világa, az örömtelt munka és a fejlődés világa, a nehézségek kö­zös leküzdésének világa, a min­denkire kiterjedő jólét és mü- veltsék korszaka felé haladó ut, az emberiség igazi, tudatos tör­ténelmének első fejezete, a szo­cializmus építésének világa. Tu­datosan veszel részt benne te is: tudatosan építed már a földeken és a munkaasztalnál a könyvtár­ban és a laboratóriumban, a vá­ros és a falu minden munkahe­lyén, izzítod és formálód, csiszo­lod és irod, veted és aratod. Ezt építed, ha neveled magad, hogy jobban érts hozzá, — ezt építed ha jobban értve hozzá, különb emberré válsz. Már megértetted, hogy nem hull az öledbe magá­tól, hogy csak a te segítséged­del, a te munkáddal, minden erő és szellem közös, összehangolt munkájával teremtheted meg, tudod, hogy része vagy s része a többi is, — de tudod azt is, hogy a rész szerénysége na­gyobb és igazabb büszkeséget adott, mint bármi azelőtt. így és ezzel az érzéssel lépsz be ide is, az ünnepi fehér csarnokba, ahol az eleven életet koszoruz- za körül virág és megbecsülés, zavarosban halászó republikánu­sok, hanem még a reakciós de­mokraták is megteszik, oly kö­vetelésekkel állnak elő, melyek­kel remélik megakadályozni a megegyezést. Ezek között az il- linoisi szenátor Douglas, vala­mint Stassen, aki elnök szeret­ne lenni, valamint nagyon sok más kisebb-nagyobb politikus és hadvezér rettegnek attól, hogy a fegyverszünetet megkötik Ko­reában. AMERIKAI-MAGYAR JEGY­ZÉKVÁLTÁS BUDAPEST — Az Associated Press tudósítója szerint a ma­gyar kormány azon amerikai jegyzékre, amelyet az amerikai kormány a Magyarországból ki­utasított követségi tisztviselők ügyével kapcsolatban küldi itt, igen erélyes választ adott. A magyar kormány visszautasítot­ta az amerikai jegyzék állításait s a magyar válasz lényegében ezt mondotta: “Törődjetek a sa­ját ügyeitekkel és ne avatkozza­tok be a mi országunk belügvei- be!” ANGLIA ÚJABB BAJAI LONDON — A két világhábo­rú győzelmeibe majdnem bele­pusztult Angliának a bajai egy­re szaporodnak. Az irániai olaj kérdése még messze van a meg­oldástól s máris uj bajok jelent­keznek Egyiptomban, ahol a kormány kizárólagos jogot akar szerezni a Suez csatornán átme­nő forgalom felett. Az egyiptomi kormány feltar­tóztatta az angol Empire Roach nevű teherhajót, amely egyipto­mi engedély nélkül akart ke­resztülmenni a csatornán. Erre Herbert Morrison, Anglia kül­ügyminisztere bejelentette az angol képviselőházban, hogy ha az egyiptomiak továbbra is út­ját állják az angol hajók közle­kedésének, azok védelmére ki- küldenek egy angol flottát. — — már tudod, hogy a nagy, kö­zös munka egyik része ez a mű­vészet is. Nem bámulni és hódol­ni jössz, — érteni, örülni és bí­rálni jössz. Érzed, hogy szüksé­ged van arra, amit itt fogsz kap­ni a művészettől s tudod, hogy a művészetnek is szüksége van szemedre és szavadra, mert “ke­reke és csavarja” a művészet is ennek a gépezetnek. Már tudod, hogy mi a dolga: tükrözni élete­det és eredményeidet, hogy tü­körképedből erőt merítve, bizto­sabban és értőbben munkálj to­vább, miután megláttad a tü­körben magadat és társaidat, — tükrözni hibáidat ,és fogyatékos­ságaidat, hogy változtatni tudj azon, amit a tükör nélkül nem láttál volna ilyen élesen. De tu­dod azt is, hogy a tükörnek is szüksége van rád; le kell csiszol­nod, ha torzít, meg kell tisztíta­nod, ha homályos, helyre kell igazitanod, ha úgy állít az élet elé, hogy nem a lényegeset mu­tatja meg. Mindezt tudod már, azért az arcodon az öröm mel­lett a felelősség vonása is. Kik vezettek régen a művé­szet és a tudomány csarnokai­ban? Ha elvetődtél oda noha,, értetlenül áltál képek és szob­rok, elmúlt kultúrák maradvá­nyai és távoli uralkodó osztá­A HÉT HÍREI Washington — Karl R. Ben- detsen, Assistant Secretary of the Army, azt mondotta, hogy tekintet nélkül a Koreában folyó béketárgyalások eredményeire, az Egyesült Államokban szá­mos “mozgósítási bázist” kell építeni, ahol a katonákat kikép­zik és ahová behívják a rezer- vistákat. Erre a célra sok billió dollárt kell költeni s az Army Department már elkészítette a terveket, amely első részének ki­vitelére 6 billió és 500 millió dol­lárt kérnek a kongresszustól. London — A House of Com­mons (Képviselőház) nyílt ülé­sén bejelentették, hogy Anglia csatlakozik Franciaországhoz és Amerikához a Jugoszláviának adott segélyben. A bejelentés szerint Anglia 10 millió fontot (Cirka 28,000,000 dollár) irány­zott elő erre a célra. — így úgy Angliának, mint Franciaország­nak, amelyek mindegyike száz és száz millió dollár segítséget kapott Amerikától, van pénzük az oroszok ellen fegyverkező Ju­goszlávia segítésére. Moszkva — A légi flotta be­mutatta a legújabb gépeit, ame­lyek működését Sztálin is végig­nézte. Ezzel újból cáfolatot nyert az amerikai lapoknak azon hírei, amelyek Sztálin be­tegségéről számoltak be. A be­mutatott uj gépek között voltak olyanok, amelyek a nyugati ál­lamok megfigyelői szerint túl­haladták a hang sebességét (760 mérföld óránként). Sztálin és kísérete a Chkalov Repülő Club épületéről figyelték a repülőgé­pek mutatványait. Eddig az ilyen fenyegetés elég volt arra, hogy bármely gyar­mati ország eleget tegyen az- angolok kívánságainak. lyok számára készült müvek előtt, tetszett egy szin, elgondol­koztatott egy tekintet, visszari­asztott egy arckifejezés, határo­zatlan voltál és bizonytalan. Más dolog ’’véleményt formálni” egy tőled idegen dologról, mint ki­mondani természetesen feltörő véleményedet egy képről, amely rólad szól — más dolog hallgat­ni egy elcsépelten “népszerű” szöveget daráló vezetést, vagy jegesen fölényes esztétikai érte­kezést, mint azt, aki a te nyelve­den szól hozzád, a te érdeklődé­sedhez kapcsolódik, válaszol kérdéseidre, nem némit el fölé­nyesen, hogy “laikus“ úgyse érthet az ilyesmihez. Itt a Mű­csarnokban, öt esztendővel a fel- szabadulás után, úgy beszélnek hozzád a képek és a vezetők, mint valakihez, aki szellemi fej­lődésével és kulturált munkájá­val bizonyította be, hogy megér­ti azt, amit egyszerűen és vilá­gosan megmondanak neki. El­magyarázzák, mint egy másik szakmát, amelyhez természete- san nem érthetsz, de értsz a magadéhoz s éppen azért érted meg a többit is, mert elmélyül­tél a magadéban — érted, ami közös minden munkában a kor­szak építésének idején: a becsü­letes szándékot, amely jól akar megfelelni feladatának, a mé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom