Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-21 / 1690. szám

1951. julius 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal ERVARROGEP Még a második világháború idején történt. Egyik közismert moszkvai sebész-professzort ér- telmesarcu, csillogószemü fiatal­ember kereste fel: Vaszilij Szer- gejevics GUDOV tervezőmérnök és elmondotta: van egy ötlete, amelyet nagyon szeretne meg­valósítani s ezért kéri a sebész­tanár segítségét. A minap az egyik kórházvonaton egyébként makkegészséges, csonkolt kato­nákat látott: kinek a keze, kinek a lába hiányzott. Vájjon tényleg nincs rá mód és lehetőség, hogy amputálás helyett visszavarrják a súlyos sérült végtagokat? A sebésztanár türelmesen vé­gighallgatta a szokatlan páci­enst, könyvszekrényéből ki­vett egy könyvet, belelapozott és átnyújtotta Gudovnak: — Tessék, olvassa csak el mit irt erről Pirogov. “Uj korszak következnék be a sebészetben, ha a véredénye­ket átkötés nélkül, gyorsan és megbízhatóan össze lehetne kap­csolni.” Gudov e találkozás után soká­ig nem találta helyét. Nem volt becsvágyó, nem a hírnév kecseg­tette, mialatt szüntelenül a nagy felfedezés, az “uj korszak” lebe­gett a szeme előtt. Tudta, hogy az elmúlt háború statisztikája kimutatta: a harctéren elesettek 58 százaléka a véredények sérü­lése következtében pusztult el. És mennyi rokkant, mennyi mü- láb és mükéz! Hány emberi éle­tet lehetne megmenteni, ha az elszakadt ereket gyorsan, még a tábori segélyhelyeken is össze lehetne kapcsolni. Múltak az évek. Gudov egyre tervezgetett, rajzolgatott, mig végül elkészült az általa elkép­zelt készülék első rajza. Ismert szovjet szaktekintélyek — Szmi- rinov orvos-vezérezredes és Sa- mov sebészprofesszor — útmu­tatásai szerint dolgozott. Külön tervezőirodát bocsátottak ren­delkezésére, ahol több kartársá­lyebb megértésre való törekvést a nevelés felelősségét és örömét, a mesterség finomságainak fel­ismerését, a szellemi öntudat lendületét. Hasonlítod a magad munkájához s össze tudod ha­sonlítani a valósággal, amelyet ábrázolni akar — már tudsz ha­sonlítani, mert ismered és meg­értetted azt a valóságot, amely­ből a mü született. Ezért bírálhatsz s ezért kell is bírálnod: a szocializmust épí­tő kor művésze téged és munká­dat tükrözve úgy várja vélemé­nyedet, mint jövő fejlődésének kulcsát, termékenyítő esőjét, yáltoztató erejét, csiszoló simí­tását. Figyelj csak itt, a kis csoporthoz csatlakozva, amely a tárlatvezető szavát és a képet egyszerre figyeli. A képről em­berek néznek rád, olyanok mint te, arcukon figyelem, öröm, meg- illetődött ünnepélyesség, akár­csak a tiéden most, hogy az or- . szág képzőművészetének szá­modra készült nagy és reprezen­tatív kiállítását nézheted — de ez a kifejezés ott még mélyebb, megindultabb, ritkább: azok ott a képen választott vezetőjükkel vannak együtt most, szavát val együtt lázas szorgalommal munkálkodott az azelőtt megva- lósithatatlannak hitt ötlet való­ra váltásán. , Elkészült az első mintapél­dány, amelyet egy lelkes fiatal sebész: Pável Androszov segít­ségével “menet közben” tökéle­tesítettek. Androszov sebész elmetszet­te, majd utána rögtön össze­varrta a készülékkel egy kutya több erét, — és a kutya nem pusztult el. Ekkor az állat főütő­erét —- az aortát — vágta el, majd összevarrta. A halálnak elkerülhetetlenül be kellett vol­na következnie, de az állat élet­ben maradt, sőt hamarosan fel is gyógyult. Ezt követően a se­bész már bátran vagdosta el és varrta ismét össze a nagy comb­ereket, az állat különböző test­részeit tápláló fontos véredénye­ket mig végül kettévágta majd összevarrta — a fej verőeret! A “sebvarrógép” kitünően bevált! 1950 április 15-én — ez a nap fontos dátumként kerül be a helyreállító sebészet krónikájá­ba — Pável Androszov elsőiz- ben alkalmazta emberen Gudov készülékét: a beteg belső mell­kasa verőerét és a mestersége­sen átültetett nyelőcsövet varr­ta össze vele. A készülék segít­ségével — a sebészet történeté­ben először — sikerült emberi életet megmenteni azáltal, hogy friss vérámlást vezettek az el- haléfélben lévő nyelőcsőbe. Va­lóban bekövetkezett a sebészet­ben az a korszak, amelyet Pigo- rov, a hires orosz sebész, egy évszázaddal ezelőtt megjöven­dölt. Gudov érvarrógépét már szé­riában gyártják. Ez a kis készü­lék, amely az ember tenyerén kényelmesen elfér, hamarosan nélkülözhetetlen segédes z k ö z lesz a szovjet sebészek százai­nak kezében. Nincs már mesz- sze az az idő, amikor a sebész­orvos visszavárja a baleset kö­hallhatják, tanácsát kikérhetik. De valami zavar a képen, ma­gad se tudod, micsoda, a tárlat­vezető mondja ki helyetted: be­fejezetlen még, az arcokról az alkotó elégedett mosolyának fé­nye hiányzik, az a pillanat, ami­kor művész és néző egyszerre érzik, hogy most kész, igy kész, igy tökéletes, nem szabad hoz­zátenni semmit. De lásd, mégse ez a döntő, hanem az, amit az a férfihang szól fel a csoportból: “az ott a feleségem!” Ez a dön­tő, a magunk felismerése a ké­peken, a mi társaink, a mi éle­tünk a képeken, az ismerősség jóérzése, az igazságosság elég­tétele : a művészet, mint a törté­nelem, már veled foglalkozik, té­ged néz, téged mutat. A másik képen a Váci-ut kis utcakertjei a házak előtt s egyszerre látod, hárman is felismerik a vidéket, mert arra laknak, mert arra járnak, mert az ő életük ismerős tája az — azt a kalauznőt a vil­lamos lépcsőjén is jól ismered s már tudod, hogy vissza fog tér­ni még sokszor, képen és könyv­ben, szobron és énekben, arcki­fejezése, mozdulata, színei elmé­lyülnek majd az idők során, ahogy egyik művészeti ág átad­ja a másiknak egy megfigyelés­I vetkeztében levált kezet vagy lábat, vagy esetleg az ember egyik-másik szervét kicseréli. Gudov mérnököt és Andro­szov sebész-orvost a készülék megszerkesztéséért, illetve sike­res alkalmazásáért Sztalin-dij al jutalmazták. Épül az ország A Fonói gépállomás dolgozói min dannyian résztvesznek a sportolásban. Jó labdarugó csa­patjuk van. Most pedig megala­kították á röplabda, asztaltenisz és sakkcsapatokat. A Vaskuti termelőcsoportok vezetői meglátogatták a Dunai Vasmű és az ország első szoci­alista város építkezését. Az öt­éves terv nagyszerű építkezése­inek láttán elhatározták, hpgy kenyérgabona beadási tervüket a tavalyi 222 százalékkal szem­ben az idén 250 százalékra tel­jesítik. Gyöngyösön 403 ezer forint beruházással ebben az évben népfürdő épül. A járási tanács székházát 200 ezer forint beru­házással állítják helyre. Korsze­rű, nagy járási kulturházat is építenek. A Kecskeméti Konzervgyárat jelentős beruházásokkal korsze­rűsítik az ötéves terv második évében. Uj gépek, tárolóhelyisé­gek és jó szállítási eszközök biz­tosítják, hogy az idei bő ter­mésből jóval nagyobb mennyi­ségű konzervet készít a gyár, mint tavaly. Heves megyében azelőtt soha még csak kilátás sem volt 15 mázsás búzatermésre. Ebben az évben azonban a talaj gondos előkészítése, a korai vetés, a jó növényápolás követkéz t é b e n több olyan termelőszövetkezet van, ahol 20 mázsás termésát­lagot várnak. 31 falusi orvosi rendelő épül fel az idén. Az ötéves terv során jelentős mértékben javítják a falu egészségügyi viszonyait. A megyei' tanácsok által kijelölt helyeken — ott, ahol az egész­sel gazdagabban, egy felismerés­sel érettebben, egyre igazabban és csiszolódva az időkben. Az öreg paraszt, aki megállapítja, hogy gyönyörűek a színek a ké­pen, de az arcok olyan keserve­sek, mintha éppen elverte volna a termést a jég, — a bányász, aki megmondja, hogy igen, kö­zülünk való ez az ember a ké­pen, de ilyen mozzanata a bá­nyamunkának nincs, — a fiatal honvéd, aki több erőt lát a tár­sa szemében, mint a képen, — mindenki, aki hozzászól és bí­rál, segít ahhoz, hogy jövőre szebb, igazabb, elmélyültebb, gazdagabb legyen a művészete annak az országnak, amely az övé. S közben gazdagodik maga is: felismeri, hogy nem elég a szakmai tudás, ha nem hatja át uj életünk belső fényének su­gárzása, feüsmeri, hogy nem elég a munka ismerete, ha nem dolgozik közben pontosan a megfigyelőerő, felismeri, hogy egyetlen emberarcban milliók arca sűríthető, ha az alkotó fel­ismerte a közös vonásokat. El tudja határolni már azt az önző művészetet, amely csak “saját fájdalmát és örömét” játszotta le minden változatban, attól, amely vele törődik, érte akar ségügy eddig a legelmaradot­tabb volt —356 uj orvosi ren­delő létesül öt év alatt. Ebből 31 elkészül még ebben az évben. Dudar, Erdőhorváti, Ároktő, Nyirád és Gorzsakopács közsé­gekben már megkezdte működé­sét az uj orvosi rendelő. Egy- egy rendelő 3500-4000 vidéki dolgozó körzeti orvosi ellátását biztosítja. A 356 rendelő tehát újabb mintegy 1,300.000 dolgo­zó egészségvédelméről gondos­kodik majd intézményesen. A rendelőket az általános orvosi vizsgálathoz szükséges korszerű felszereléssel látják el. Sümegen, Kisfaludy Sándor egykori házában érdekes város- és helytörténeti kiállítást ren­deztek. Ügyesen összeállított dokumentumok és falitáblák te­szik mindenki számára szemlél- tetővé azt a nagy irodalmi vitát, amely Kisfaludy hires balatoni regéi körül támadt. A Debreceni gépállomás trak­torosai az idén 15 aratógéppel, valamint egy szovjet és egy ma­gyar gyártmányú kombájnnal dolgoznak. A szovjet kombájn untánfutó kocsival is el van lát­va, amely a szalmát, töreket és pelyvát összegyűjti. Az értékes gépek kezelésére a traktoroso­kat már korábban kiképezték. A gépállomás legfiatalabb kom­bájnvezetője a 19 éves Szolga Katalin. Azért bízták meg ezzel a fontos feladattal, mert két' éve amióta a gépállomáson dolgozik, mindig kiválóan megállta a he­lyét és a kéthónapos kombájn­szerelői iskolát is jó eredmény - nyel végezte el. A Pestmegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállait két teher­autóra szerelt mozgó javítómű­helyt állít munkába az aratás és cséplés idejére. A mozgómü- helyek telefonhívásra mennek oda, ahol elromlott traktorok, arató-, cséplőgépek vannak s szükség van rájuk. A nagyobb javításokat úgy végzik, hogy a hibás alkatrészt a legközelebbi gépállomás vagy állami gazda­ság javítóműhelyébe szállítják. különbbé válni, őt akarja kü­lönbbé nevelni, — s megindult jóérzéssel látja, ahogy körülnéz a terem közepéről uj életet mun­kástájait maga körül. A képe­ken vörösen világit a vas, szik­lába szalad a bányász fúrója, traktorral szánt a paraszt, szta­hanovista magyaráz az asztal­nál, fiatal fiú szólal fel a kis asztali zászló mellett, a képeken sárga villamosok futnak, házak épülnek, emberek dolgoznak, gyerekek tanulnak s a nép fiai­nak a kezében villan a fegyver a napsütésben. Egy ország látszik a tükörben, jellegzetes és isme­rős arcaival megtalált emberi élet oldódó titkának kifejezésé­vel a tekintetekben: a munka örömével. Egy ország a maga művészetének tükreiben. Költő álma a jövőről — de már a valóság napsütésében és árnyaiban, emberi munkává vál- tan, nem ködből, de anyagból, nem távol, de közel, itt, körülöt­tünk, a miénk. Közeledj hozzá még jobban, hogy értsd és töké­letesítsd — távolodj el tőle né­ha egy kicsit, hogy lásd madár­távlatból s örülj: itt van, felé­pült és megszületett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom