Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-12-29 / 1712. szám

1951. december 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal A SZTRÁJKTÖRŐ “Miután isten megterem­tette a csörgőkígyót, a varan- gyos békát, a vámpírt, még maradt egy kis förtelmes anyaga. Ebből teremtette a sztrájktörőt . . . Ahol más­nak szive van, ő ott rothadt elvek daganatát viseli . . . Jack London Talán sohasem tárult elénk világosabban a rothadt “elvek” daganatja, mint a most leirt történetünkben. T.i. a “Pruden­tial” Életbiztosító Társaság fe­hér galléros rabszolgái, mely­nek Newark, New Jerseyben van a főirodája, hosszú hetek óta vívják élet-halál kenyérhar­cukat a milliomos társasággal szemben, a nagyközönség leg­nagyobb rokonszenvével. Bár a társaság mindent elkö­vet a bérharc megtörésére és hirdetés utján sztrájktörőket toborzott. Majdnem egyedül ál­ló eset, hogy a nagyközönség nem fizeti az esedékes járuléko­kot, igy a “jótékony” uraknak bedugult a pénzforrása. Amit a társaság nem ért el egyéb téren, azt könnyű szerrel elérte magyar téren. Egyik fe­hérgalléros sztrájkoló hozta a “Népszavának” december 11-én megjelent számát, amelyben hoz egy félhasábos hirdetést a nevezett társaságtól, amelyben fölszóllitja a közönséget a járu­lék befizetésére, vagyis sztráj­kot törni. A lapot mutogató sztrájkoló, elkeseredetten panaszolta azt a meglepetést, amit a közlemény közöttük kiváltott. Növeli a go­noszság nagyságát, hogy a la­pot osztogatták a sztrájk terü­letén. A sztrájkolok nevében kértek bennünk az ilyen közle­mények megjelenését megaka­dályozni. Természetes, megígér­tük a legintenzivebb támogatá­sunkat, amilyen eszközzel ren­delkezünk, a nyilvánosságra vin­ni a gyalázatos esetet. Sajnos, a lehetőségeink limi­táltak, tekintve hogy egy “er­kölcsi” romhalmazzal állunk szemben. Kényszerzubbony vol­na a leghatásosabb eszköz, de ezt alkalmazni nincs rá lehető­ség. Különben is a “leprával” szemben tehetetlenek a társadal­mi harcok, erkölcsjavitó dokto­rai. Legfeljebb, minden erőnk­kel kérjük a közönséget, adjon meg minden támogatást a na­kodó emberiség, minden kény­szer nélkül is, korlátozza a szü­lések számát, különösen, ha an­nak egészségi hatását ismeri és megszabadult a vallási babonák­tól. De ennek a törvény szerin­ti elrendelése, a vadállati erköl­csökhöz lökné vissza az emberi­séget, amely minden emberte­lensége dacára sem oldaná meg a nyomor kérdését, azt csak egy uj, szabad, kizsákmányolás­tól mentes társadalmi rendszer hozza meg, amely nem profitra, hanem szükségletre termel úgy, hogy minden embernek bősége­sen jut, minden életfentartási cikkből anélkül, hogy egy hazug és hamis elméletre volna szük­sége, mint a Malthuszizmus. Kovách Ernő. gyobb darab kenyérért harco­lóknak és ami a legfontosabb, ne lépje át a sztrájk vonalat. Erről a “Népszavának” bito­rolt erkölcsi romhalmazról elég­szer megmondtuk véleményün­ket. Jack Londonnál okosabbat mondani nem tudunk. Legfel­jebb idéznénk a hitványságot ostorozó szatíráját: Judás Iska- riot úriember volt a sztrájktö­rőhöz képest. Neki, miután el­árulta a Mesterét, volt elég jel­leme, hogy felkösse magát. A sztrájktörőnek nincs — mondja Jack London. Ott a “Népszavás” D.P. ber­kekben hallottunk már sztráj­kot tűrni, elég sok esetben, mél­tóak a múltjukhoz. Osztályhar­cos munkások, becsületes embe­reknek ha egyébként nincs al­kalmuk ‘‘jobbátenni életüket, nyúlnak a sztrájk fegyveréhez. Az erkölcsi romhalmaz, pénzt (Vi.) Minden szocialista elle­nes szökevény, áruló, vagy a kommunisták közé helyezett ké­mek, könyveket imák és azt árulják nekünk, sajnos még a munkásoknak nevezett vezérek is, ezek között legújabban Wal­ter Reuther, az autómunkások szervezetének elnöke is. Mert csakis ilyen nagy parádéval, reklámrhal tudják a könyveiket eladni, mely olyan díjazás for­ma az árulásért. Amint Nagy Ferinek is, még a General Mo­tors is leszurkolt egy néhány ezrest, amiért a nevében meg­irt förmedvényeket a G.M. is ki­adta. Detroitban mutogatták, pará- déztatták Ellenőr Lippe svájci polgárt, aki azt állítja, hogy ő 11 évig volt rabszolga a szovje­tekben. De mást is állitott, hogy ott a foglyok csak három és öt­évig élnek, mer ezalatt az idő alatt elpusztulnak. Még azt is meg kell jegyezni, hogy Lippe őnagysága direkt Berlinből ment Oroszországba még 1937- ben és mint kémet fogtak, sőt Ítéltek el öt évi börtönre. HAZUDÓ SZÁMOK Már éveken keresztül azt kür­tölik világgá az amerikai lapok és sajnos még a CIO, AFL ve­zetősége is, hogy Oroszország­ban 15 millió rabszolga van, akiket agyon kínoznak, éheztet- nek. Erre irta őnagysága Lip­pe, hogy az életük csak három és öt év között tart. Tehát szá­moljunk : Ezen állítások szerint, minden négyévben — ez a közép meg­határozás a 3 és az 5 között — elpusztul 15 millió orosz. Tizen­hat éven belül már 60 millió. Hogy hol veszik az oroszok ezt a sok foglyot, mert az ország lakossága nemhogy fogyott volna, hanem szaporodott, még az elmúlt második világháború dacára is —, azt már nem mond­ják. Mrs. Lippe azt is mondta, hogy ő csak azért maradt meg olyan soká, — 11 évig — mert sikkaszt, sőt még a bankót is el­sikkasztja ha úgy adódik, vagy pénzes utalványt hamisít. De becsületes munkát vállalni, azt nem hajlandó. “Valamire való” sztrájktörő, akármilyen aljasságra vállalko­zik, kockázatot vállal cselekede­téért. Lekiabálást, esetleg fej- beverést. A modern huligán, pénzért hirdeti a sztrájktörést, a kényelmes bőrfotelból és mea culpáz. Magyar dolgozók! Minden erőnkkel tütakozzunk ez ellen a huliganizmus ellen, azt tudtára adjuk a bérharcot folytató sors­társainknak is. Megvetésünk jeléül, tudósítá­sunkban idézzük a költő szavát, amely mindannyiunk gondola­tát vetíti vissza: Ézsai árulója volt önmagá­nak, Judás Iskáriot árulója volt istenének, Benedict Arnold áru­lója volt hazájának. A sztrájk­törő árulója Istenének, hazájá­nak, feleségének, családjának és osztályának. Egy fehérgalléros. ápolónő volt az üyen fogolykór­házban. Nos itten megint baj van a számolással. Mert ha ápo­lónők, kórházak, orvosok voltak a táborokban, akik ezen foglyo­kat ápolták, gondozták, akkor nem annyira voltak elhanyagol­va, mert azt nem hinnénk, hogy ezek az ápolók csak azért vol­tak, hogy az utolsó kenetet fel­adják a haldoklóknak. WASHINGTON IS SZÁMOLGAT Tehát ez már olyan félhivata­los, ámbár csak ezen szökevé­nyek, DP urak és ilyen parádé­ra vágyó, de leginkább könnyű dollárokra vadászó irók, volt rabszolgák, rabok, kémek jelen­tik, de mivel Washingtonból jön ez a jelentés, igy félhivatalos jellege van. Ez a jelentés az amerikai CIC, hadi, polgári ké­mektől eredő adatokat tartal­mazza, hogy mennyire hazugsá­gok ezen adatok, azt önön ma­guk bizonyítják. A hivatalosa adatok szerint, a következő mennyiségben és országokból vittek el az ottho­naikból népeket, a kommunista titkosrendőrség: Estonia 60,000, Latvia 10,000, Lithuania 3,335,000, Csehszlová­kia 600,000, Magyarország 300,- 000, Lengyelország 1,700,000, Románia 3,160,000. Hogy mennyire becsapták Washingtont is ezek a kémek, éppen ezen számadatokkal tud­nák bizonyítani, ha az amerikai­ak tudnának egy kicsit számol­ni, vagy ismernék az európai or­szágokat. Mert például, Lithua- niának az összlakossága, 1938 évi népszámlálás idején, csak 2,575.62 volt. Ezekből több mint egy félmillió a nácikkal mene­kült, mivel részben német szár­mazásúak voltak, részben német barátok, fasizták, tehát maradt valami 2,075,362 ember. Ezek­ből szedtek össze az oroszok 2,225,000-t. Igen, hát az oroszok ilyen csodákat is megtudnak csi­nálni. Valamint ezen magyar DP A Mcgyar Munkásmozgalom Polgári Úttörői Nem dicsekszünk ugyan vele, de tagadni sem akarjuk, hogy a Bérmunkás olvasóinak legtöbb­je már idős ember, akik közül számosán harminc, negyven, sőt ötven évvel ezelőtt már reszt­vettek a munkásmozgalomban. Ezek nagyon jól emlékszenek még arra, hogy a magyar mun­kásmozgalom ifjú korában erős támogatást kapott a szabadság- vágytól égő liberális polgári ele­mektől, akik közül némelyik az­tán becsatlakozott a gyakorlati mozgalomba is. Ilyen volt például Szabó Er­vin, a Budapesti Fővár ősi Könyvtár tudós könyvtárosa, akit a Bérmunkás olvasói kü­lönösen ismernek és tisztelettel gondolnak emlékére. De már jó­val kevesebbet tudnak például Harkányi Edéről, az előbb pár­bajozó, dzsentrit-majmoló ifjú­ról, akiből Kunfi Zsigmond be­folyása következtében kora visz- szaéléseinek egyik legkiválóbb bírálója lett. És ki emlékszik Szende Pál­ra, a Werbőczy csaló-nimbusz leleplezőjére. Avagy Dr. Braun Róbertra, a magyar társadalom­iéira tudomány megalapítójára, akit ily működésért Szabó Er­vin magához vett a főváros pe­dig elcsapta. Hát Dr. Ormos Eide ügyvédre? — a szegények ügyvédére, —= mint ahogyan ne­vezték- Hát a szocializmus kró­nikására, Reinitz Bélára, az Ady versek megzenésítőjéré? Hát Dr. Bród Miksára? aki az egész életén át a munkás-egész­ségügyet szlogálta. Ideszámít­ható az alkohol elleni küzdelmet vezető Dr. Stein Fülöp, valamint Dr. Chyzer Kornél is, aki az ipa­ri betegségek megszüntetésére törekedett akkor, amidőn a ma­gyar hivatalos felfogás az volt, hogy “a proletáriátus egyetlen orvossága a munka s a rendőr­ség”. Ezekről, — a magyar mun­kásmozgalom kialakulására va­lóban nagy befolyást gyakorló emberekről mond el egyet-mást igen érdekfeszítően Kalmár E. I. “A magyar munkásmozgalom polgári úttörői” cimü terjedel­mes cikke a Bérmunkás 1952-es naptárában, melyet lapunk idő­sebb olvasói nemcsak érdeklő­déssel, hanem az úttörőknek ki­járó tisztelettel és érdem elis­meréssel fognak olvasni. urak, szökevények, kémek, sem tudnak neveket bemondani, hogy kiket vitték el Oroszor­szágba. 1947 óta mi sem hallot­tunk arról, pedig az általuk je­lentett 300,000-ből már csak csomó nevet, adatot tudnának bemondani. Tudtunkkal még azokat sem vitték el, sokakat még el sem fogtak, akik orosz katonákat gyükoltak le. Holott az egész falu ismerte őket. De hát ezek azok a parádés hazugságok, melyeket az egész országban, még a magukat mun­kásvezéreknek nevező egyének is segítenek terjeszteni, sokan meg szent igazságnak veszik. A parádés hazugságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom