Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-29 / 1712. szám
1951. december 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal A SZTRÁJKTÖRŐ “Miután isten megteremtette a csörgőkígyót, a varan- gyos békát, a vámpírt, még maradt egy kis förtelmes anyaga. Ebből teremtette a sztrájktörőt . . . Ahol másnak szive van, ő ott rothadt elvek daganatát viseli . . . Jack London Talán sohasem tárult elénk világosabban a rothadt “elvek” daganatja, mint a most leirt történetünkben. T.i. a “Prudential” Életbiztosító Társaság fehér galléros rabszolgái, melynek Newark, New Jerseyben van a főirodája, hosszú hetek óta vívják élet-halál kenyérharcukat a milliomos társasággal szemben, a nagyközönség legnagyobb rokonszenvével. Bár a társaság mindent elkövet a bérharc megtörésére és hirdetés utján sztrájktörőket toborzott. Majdnem egyedül álló eset, hogy a nagyközönség nem fizeti az esedékes járulékokot, igy a “jótékony” uraknak bedugult a pénzforrása. Amit a társaság nem ért el egyéb téren, azt könnyű szerrel elérte magyar téren. Egyik fehérgalléros sztrájkoló hozta a “Népszavának” december 11-én megjelent számát, amelyben hoz egy félhasábos hirdetést a nevezett társaságtól, amelyben fölszóllitja a közönséget a járulék befizetésére, vagyis sztrájkot törni. A lapot mutogató sztrájkoló, elkeseredetten panaszolta azt a meglepetést, amit a közlemény közöttük kiváltott. Növeli a gonoszság nagyságát, hogy a lapot osztogatták a sztrájk területén. A sztrájkolok nevében kértek bennünk az ilyen közlemények megjelenését megakadályozni. Természetes, megígértük a legintenzivebb támogatásunkat, amilyen eszközzel rendelkezünk, a nyilvánosságra vinni a gyalázatos esetet. Sajnos, a lehetőségeink limitáltak, tekintve hogy egy “erkölcsi” romhalmazzal állunk szemben. Kényszerzubbony volna a leghatásosabb eszköz, de ezt alkalmazni nincs rá lehetőség. Különben is a “leprával” szemben tehetetlenek a társadalmi harcok, erkölcsjavitó doktorai. Legfeljebb, minden erőnkkel kérjük a közönséget, adjon meg minden támogatást a nakodó emberiség, minden kényszer nélkül is, korlátozza a szülések számát, különösen, ha annak egészségi hatását ismeri és megszabadult a vallási babonáktól. De ennek a törvény szerinti elrendelése, a vadállati erkölcsökhöz lökné vissza az emberiséget, amely minden embertelensége dacára sem oldaná meg a nyomor kérdését, azt csak egy uj, szabad, kizsákmányolástól mentes társadalmi rendszer hozza meg, amely nem profitra, hanem szükségletre termel úgy, hogy minden embernek bőségesen jut, minden életfentartási cikkből anélkül, hogy egy hazug és hamis elméletre volna szüksége, mint a Malthuszizmus. Kovách Ernő. gyobb darab kenyérért harcolóknak és ami a legfontosabb, ne lépje át a sztrájk vonalat. Erről a “Népszavának” bitorolt erkölcsi romhalmazról elégszer megmondtuk véleményünket. Jack Londonnál okosabbat mondani nem tudunk. Legfeljebb idéznénk a hitványságot ostorozó szatíráját: Judás Iska- riot úriember volt a sztrájktörőhöz képest. Neki, miután elárulta a Mesterét, volt elég jelleme, hogy felkösse magát. A sztrájktörőnek nincs — mondja Jack London. Ott a “Népszavás” D.P. berkekben hallottunk már sztrájkot tűrni, elég sok esetben, méltóak a múltjukhoz. Osztályharcos munkások, becsületes embereknek ha egyébként nincs alkalmuk ‘‘jobbátenni életüket, nyúlnak a sztrájk fegyveréhez. Az erkölcsi romhalmaz, pénzt (Vi.) Minden szocialista ellenes szökevény, áruló, vagy a kommunisták közé helyezett kémek, könyveket imák és azt árulják nekünk, sajnos még a munkásoknak nevezett vezérek is, ezek között legújabban Walter Reuther, az autómunkások szervezetének elnöke is. Mert csakis ilyen nagy parádéval, reklámrhal tudják a könyveiket eladni, mely olyan díjazás forma az árulásért. Amint Nagy Ferinek is, még a General Motors is leszurkolt egy néhány ezrest, amiért a nevében megirt förmedvényeket a G.M. is kiadta. Detroitban mutogatták, pará- déztatták Ellenőr Lippe svájci polgárt, aki azt állítja, hogy ő 11 évig volt rabszolga a szovjetekben. De mást is állitott, hogy ott a foglyok csak három és ötévig élnek, mer ezalatt az idő alatt elpusztulnak. Még azt is meg kell jegyezni, hogy Lippe őnagysága direkt Berlinből ment Oroszországba még 1937- ben és mint kémet fogtak, sőt Ítéltek el öt évi börtönre. HAZUDÓ SZÁMOK Már éveken keresztül azt kürtölik világgá az amerikai lapok és sajnos még a CIO, AFL vezetősége is, hogy Oroszországban 15 millió rabszolga van, akiket agyon kínoznak, éheztet- nek. Erre irta őnagysága Lippe, hogy az életük csak három és öt év között tart. Tehát számoljunk : Ezen állítások szerint, minden négyévben — ez a közép meghatározás a 3 és az 5 között — elpusztul 15 millió orosz. Tizenhat éven belül már 60 millió. Hogy hol veszik az oroszok ezt a sok foglyot, mert az ország lakossága nemhogy fogyott volna, hanem szaporodott, még az elmúlt második világháború dacára is —, azt már nem mondják. Mrs. Lippe azt is mondta, hogy ő csak azért maradt meg olyan soká, — 11 évig — mert sikkaszt, sőt még a bankót is elsikkasztja ha úgy adódik, vagy pénzes utalványt hamisít. De becsületes munkát vállalni, azt nem hajlandó. “Valamire való” sztrájktörő, akármilyen aljasságra vállalkozik, kockázatot vállal cselekedetéért. Lekiabálást, esetleg fej- beverést. A modern huligán, pénzért hirdeti a sztrájktörést, a kényelmes bőrfotelból és mea culpáz. Magyar dolgozók! Minden erőnkkel tütakozzunk ez ellen a huliganizmus ellen, azt tudtára adjuk a bérharcot folytató sorstársainknak is. Megvetésünk jeléül, tudósításunkban idézzük a költő szavát, amely mindannyiunk gondolatát vetíti vissza: Ézsai árulója volt önmagának, Judás Iskáriot árulója volt istenének, Benedict Arnold árulója volt hazájának. A sztrájktörő árulója Istenének, hazájának, feleségének, családjának és osztályának. Egy fehérgalléros. ápolónő volt az üyen fogolykórházban. Nos itten megint baj van a számolással. Mert ha ápolónők, kórházak, orvosok voltak a táborokban, akik ezen foglyokat ápolták, gondozták, akkor nem annyira voltak elhanyagolva, mert azt nem hinnénk, hogy ezek az ápolók csak azért voltak, hogy az utolsó kenetet feladják a haldoklóknak. WASHINGTON IS SZÁMOLGAT Tehát ez már olyan félhivatalos, ámbár csak ezen szökevények, DP urak és ilyen parádéra vágyó, de leginkább könnyű dollárokra vadászó irók, volt rabszolgák, rabok, kémek jelentik, de mivel Washingtonból jön ez a jelentés, igy félhivatalos jellege van. Ez a jelentés az amerikai CIC, hadi, polgári kémektől eredő adatokat tartalmazza, hogy mennyire hazugságok ezen adatok, azt önön maguk bizonyítják. A hivatalosa adatok szerint, a következő mennyiségben és országokból vittek el az otthonaikból népeket, a kommunista titkosrendőrség: Estonia 60,000, Latvia 10,000, Lithuania 3,335,000, Csehszlovákia 600,000, Magyarország 300,- 000, Lengyelország 1,700,000, Románia 3,160,000. Hogy mennyire becsapták Washingtont is ezek a kémek, éppen ezen számadatokkal tudnák bizonyítani, ha az amerikaiak tudnának egy kicsit számolni, vagy ismernék az európai országokat. Mert például, Lithua- niának az összlakossága, 1938 évi népszámlálás idején, csak 2,575.62 volt. Ezekből több mint egy félmillió a nácikkal menekült, mivel részben német származásúak voltak, részben német barátok, fasizták, tehát maradt valami 2,075,362 ember. Ezekből szedtek össze az oroszok 2,225,000-t. Igen, hát az oroszok ilyen csodákat is megtudnak csinálni. Valamint ezen magyar DP A Mcgyar Munkásmozgalom Polgári Úttörői Nem dicsekszünk ugyan vele, de tagadni sem akarjuk, hogy a Bérmunkás olvasóinak legtöbbje már idős ember, akik közül számosán harminc, negyven, sőt ötven évvel ezelőtt már resztvettek a munkásmozgalomban. Ezek nagyon jól emlékszenek még arra, hogy a magyar munkásmozgalom ifjú korában erős támogatást kapott a szabadság- vágytól égő liberális polgári elemektől, akik közül némelyik aztán becsatlakozott a gyakorlati mozgalomba is. Ilyen volt például Szabó Ervin, a Budapesti Fővár ősi Könyvtár tudós könyvtárosa, akit a Bérmunkás olvasói különösen ismernek és tisztelettel gondolnak emlékére. De már jóval kevesebbet tudnak például Harkányi Edéről, az előbb párbajozó, dzsentrit-majmoló ifjúról, akiből Kunfi Zsigmond befolyása következtében kora visz- szaéléseinek egyik legkiválóbb bírálója lett. És ki emlékszik Szende Pálra, a Werbőczy csaló-nimbusz leleplezőjére. Avagy Dr. Braun Róbertra, a magyar társadalomiéira tudomány megalapítójára, akit ily működésért Szabó Ervin magához vett a főváros pedig elcsapta. Hát Dr. Ormos Eide ügyvédre? — a szegények ügyvédére, —= mint ahogyan nevezték- Hát a szocializmus krónikására, Reinitz Bélára, az Ady versek megzenésítőjéré? Hát Dr. Bród Miksára? aki az egész életén át a munkás-egészségügyet szlogálta. Ideszámítható az alkohol elleni küzdelmet vezető Dr. Stein Fülöp, valamint Dr. Chyzer Kornél is, aki az ipari betegségek megszüntetésére törekedett akkor, amidőn a magyar hivatalos felfogás az volt, hogy “a proletáriátus egyetlen orvossága a munka s a rendőrség”. Ezekről, — a magyar munkásmozgalom kialakulására valóban nagy befolyást gyakorló emberekről mond el egyet-mást igen érdekfeszítően Kalmár E. I. “A magyar munkásmozgalom polgári úttörői” cimü terjedelmes cikke a Bérmunkás 1952-es naptárában, melyet lapunk idősebb olvasói nemcsak érdeklődéssel, hanem az úttörőknek kijáró tisztelettel és érdem elismeréssel fognak olvasni. urak, szökevények, kémek, sem tudnak neveket bemondani, hogy kiket vitték el Oroszországba. 1947 óta mi sem hallottunk arról, pedig az általuk jelentett 300,000-ből már csak csomó nevet, adatot tudnának bemondani. Tudtunkkal még azokat sem vitték el, sokakat még el sem fogtak, akik orosz katonákat gyükoltak le. Holott az egész falu ismerte őket. De hát ezek azok a parádés hazugságok, melyeket az egész országban, még a magukat munkásvezéreknek nevező egyének is segítenek terjeszteni, sokan meg szent igazságnak veszik. A parádés hazugságok
