Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-29 / 1712. szám
1951. december 29. ÉKMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI DULLES ISMÉT KOREÁBAN Tizennyolc hónappal ezelőtt, Amerika rendkívüli követe John Foster Dulles, legreakciósabb republikánus politikus, megjelent meglepetésszerűen Koreában, ahol a már megbukott délkoreai kormánnyal tárgyalt és nagy amerikai és koreai katonai kísérettel, megvizsgálta Dél-Ko- rea katonai felkészültségét. Kimentek a két országrészt elválasztó határra is, ott is katonai szemlét tartottak. Egy diplomatának ritkán van,, ilyen szerepe, hogy egy idegen ország katonai felkészültségét vizsgálja felül, amely után a parlament előtt tartott beszédet, amelyben kihangsúlyozta, hogy a két országrész háborúja esetén Dél-Korea nem fog egyedül állni, a nagy Amerika minden katonai erejével mellette fog majd lenni. A kijelentése után 6 hónappal megindult a polgárháború, amelybe Dulles ígérete szerint Amerika rögtön beavatkozott. Tizennyolc hónap után végre fegyverszüneti tárgyalások indultak meg, amelyek bármily lassan haladnak, remény van rá, hogy 'végül is eredménnyel végződnek. Most ismét meglepetésszerűen Dél-Koreába termett John Foster Dulles és ismét olyan nyilatkozatot tett, hogy Amerika továbbra is a dél-koreai kormány uralmát akarja kiterjeszteni az egész Koreára. Hivatkozik arra, hogy ő megtartotta a 18 hónap előtti Ígéretét és megtartsa a mostanit is. Ez a kijelentés egyáltalán nem alkalmas arra, hogy békét kössenek, mert Észak-Korea népe soha sem fog önként beleegyezni abba, hogy elért eredményeit önként feladja. Ilyen, egyáltalán nem diplomatikus kijelentéseket csak akkor tesznek, amikor nem békét, hanem háborút akarnak. Miután Mr. Dulles a nagybankok — akik legtöbbet profitálnak a kiömlött amerikai vérből — ügyvéde, nyilvánvaló, hogy a hirtelen Koreába való megjelenése és ott tett kijelentése a halálkereskedők és nem az amerikai és koreai nép érdekeit szolgálja. Semmi esetre sem az volt a célja, hogy a fegyverszüneti tárgyalások sikerét elősegítse. SZÖVETKEZETEK FEJLŐDÉSE Nagyon gyakran olvasunk arról, hogy a magyar paraszttól elveszik a földet és bekénysze- ritik a “kolhozokba”. Attól eltekintve, hogy a magyarországi termelő szövetkezetek nem kolhozok, mert az előbbi a közös termelésnek egy magasabb fokozatába tartozik. Jellemző erre a “kényszer” hírverésre, hogy ma a felszabadulás hatodik évében a magyarországi szántóföldeknek csak 15.6 százaléka az az 1,503,000 hold, az állami gazdaságok 772,000 hold, szakiskolák 102 ezer hold földön gazdálkodnak. Együttesen az állami gazdaságok, szakiskolák, szövetkezetek a szántóföldek 24 százalékát birtokolják, tehát nem egészen egy negyed részét. A termelőszövetkezetek száma 4652, amelyben 235,500 család 350 ezer taggal vesz részt. Kétségtelen, ha a lapok által jelzett terror fenállana, akkor nem 25 százalék lenne a földek közös termelési szektora. Valójában ennek az ellenkezője igaz. Törvényellenes bárkinek a szövetkezetekbe való beerőszakolá- sa, sőt több ízben nem volt sz'a- bad uj szövetkezeteket alakita ni, uj tagokat felvenni, hogy idő legyen a már meglevő szövetkezetek helyes megszervezésére. Különösen fontos ez az ezer holdon felüli szövetkezeteknél, amelyeknek a szakszerű vezetése, munkabeosztása több időt igényel, mint a kis, vagy közepes szövetkezeteké. Hogy mégis elég gyors a közös termelésre való áttérés, az nem csak a felvilágosító munkának, hanem a sikeres gazdálkodásnak tudható be. Például Sző- regen a legjobb egyéni gazdálkodók 13.8 mázsa búzát arattak egy holdról, mig a szövetkezet 16.8 mázsát. Rákóczifal- ván egyéni gazdálkodóknál a legmagasabb eredmény az őszi árpánál 16 mázsát, a szövetkezetnél meg 21 mázsát tett ki. Tótkomlóson az egyéni parasztok 22 mázsa kukoricát törtek, mig az ottan Viharsarok termelőszövetkezet 55 mázsát nyert holdanként. Ezt az eredményt a jobb gépi megmunkálással, több műtrágyával és például a kukoricánál mesterséges beporozással érték el. A termés eredményeknél még erősebben vonza az egyéni gazdálkodókat a szövetkezet felé az évi elszámolási gyűlés, amelyre meghívják az egyéni gazdálkodókat is. Ott számszerű adatok igazolják, hogy a közös termelés kevesebb, illetve könnyebb munkával sokkal nagyobb jövedelmet biztosit, mint a legjobb egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt gazdaság. Nagyon érdekes adatokat tudunk meg a túr ke vei Vörös Csillag jelentéséből. Ez a termelő szövetkezet 7444 hold szántó területen gazdálkodik, 1200 taggal. Ez a szövetkezet a tavasz- szal nőtt nagy hirtelenséggel ilyen naggyá, úgy a tagok, mint a földterülete meghatszorozódott. Ez a gyors fejlődés nem vált nagy előnyére a szövetkezetnek, mert az uj tagoknak nem volt gyakorlata a szövetkezeti termelésben és nevelő munka hiányában a munkafegyelem is laza volt. Ennek dacára az eredmény messze maga mögött hagyta az egyéni gazdálkodás eredményeit. A szövetkezet nyers bevétele 1500 forint volt holdanként. Az elosztásnál, mindenek előtt eleget tettek a kötelező termény beadásnak 110 százalékra, kifizették az államnak a tartozásukat. Alaptőkét és üzemi alapot létesítettek, az előbbire két és fél millió forintot, az utóbbira két píjllió forintot tettek félre. Ezután következett az elosztás munkaegységenként 20 forint készpénz, terményben 4 kiló búza, 3 kiló kukorica, 81 deka árpa és egyéb termény jutott a tagoknak munkaegység szerint. Hogy ez mit jelent ösz- szegezve, arra itt a példa Lévai Sándor keresete, ki ötöd magával dolgozott a termelő szövetkezetben. A család készpénzben kapott 34 ezer forintot, 86 mázsa búzát, 61 mázsa kukoricát, 17 mázsa árpát, 7 mázsa burgonyát, 190 kiló cukrot, 170 kiló rozsot, megfelelő mennyiségű mákot, zöldségfélét, hagymát és elegendő szalmát. Lévai Sándor az egyéni gazdálkodásban még a felét sem kereste meg ennek a mennyiségnek, pedig a Vörös Csillag még nem a legjobb termelő szövetkezet. Biztosra veszik, hogy a jövő évben, legalább 25 százalékkal nagyobb lesz a tagok jövedelme. A szövetkezetek elszámolása után uj hullámszerű tódulás történik az egyénileg gazdálkodó parasztoknak a termelő szövetkezetekbe való belépésére. Másik hazugság az, hogy erőszakkal elveszik az utolsó szem gabonáját is a parasztságnak. Erre ellencáfolat az, hogy az (Az itt közöltl evelet Geréb munkástárs nem közlésre, hanem csak a Lapbizottság informálására irta. Azonban miután igeri sok olyan adat van benne, amelyek bizonyára olvasóinkat is érdeklik, a Lapbizottság helyénvalónak tartja annak közlését. —-. L.) K. Lefkovits Munkástárs:— Ezen levelemmel egyidőben postára adtam a naptárkéziratok utolsó lapjait is s igy remélem, hogy most már a Joe (Nyomdászaink egyike — L.) betegsége dacára is hamarosan elkészíthetjük. Pedig igen szerettem volna, hogy az idén karácsonyra küldjük ki, mert részemről ez JU- BILÄRIS szám; — ez a tizedik Bérmunkás Naptár, amely az én szerkesztésemben jelenik meg. És éppen azért mert ilyen jubi- láros szám, arra törekedtem, hogy tartalmilag tultszárnyalja az összes eddigi naptárakat. Azt hiszem ön előtt nem titok, hogy ambícióm volt a Bérmunkás naptárát kiemelni a naptárok átlagos színvonalából. A naptárszerkesztéssel 1917-ben próbálkoztam először, amikor az “Előre zsebnaptárt” szerkesztettem, amelynek példányait még ma is őrzik egyes munkástársak, mert abba állandó értékű információkat szedtem össze. Attől az időtől kezdve állandóan figyeltem és tanulmányoztam a naptár-irodalmat s bizony sajnálkozással láttam, hogy a naptárak, csaknem kivétel nélkül, müyen süány, értéktelen anyagot nyújtanak olvasóiknak. Közismert tény, hogy a naptárakat csak a hasznothajtó hirdetések és üdvözletek kedvéért egyénileg dolgozó parasztok közül a beadásra kötelettségeket 100 százalékon felül 485 ezer teljesítette, 128 ezer viszont 200 százalékon felül teljesítette a kötelezettségét. Viszont a jobban kereső és öntudatosabb szövetkezeti tagok, többszörösen teljesítették túl a kötelezettségeiket. A falu ezzel csak a háláját rója le a Népi Demokráciával szemben, amely a tröténelemr ben első ízben emeli ki a falut az elmaradottságból, a munkát könnyítő gépek tízezreit juttatja a faluba, a több termelés fokozására ösztönző müveket létesít, műtrágyát termel. De törődik a kulturális fejlődésével is. Kétszázötven falu kapott telefont, 216 artézi kutat, orvosi rendelők, gyógyszertárak, szülőotthonok, bölcsődék százai alakultak az elmúlt években. Egy év alatt 1400 falusi Kultur Otthont, 200 könyvtár, 947 mozi emeli a falu kultúráját. Csak az a része a falunak elégedetlen, amely a múltban munka nélkül, spekulációval élt jól. Most is megpróbálják a törvény kijátszásával, spekulál, feketé- zik, szabotál, de ha rajta vészit, akkor kezdődik a siránkozás, a paraszt üldözésről, pedig csak egyegy zsíros paraszt vagy kupééról van szó, akiknek a letörését éppen a dolgozó parasztok követelik. hozzák és az azok közötti helyeket töltik ki vágott dolgokkal, avagy hevenyében összecsapott értéktelen írásokkal. Szinte bosszantott, amikor ezen valóban gyarló irodalmi termékeket lapjaik a hirdetéseikben egekig magasztalták. Látván az olvasók ily becsapását, támadt az az ambícióm, hogy az ily évzáró alkalmak által nyújtott eshetőségeket maradandó értékű könyvek kiadására használjuk fel. Természetesen nem rajtam áll annak elbírálása, hogy 10 évi tudatos törekvés után ez mennyire sikerült. Jelen naptárunkról a következőket mondhatom: Legterjedelmesebb cikkünk az Abet Adám költői méltatása. Most, midőn a régi magyar Írók uj felbecsülés alá kerülnek, fontosnak tartottam, hogy az első magyar proletár költőről ne feledkezzenek meg. Egyes költeményei örökbecsüek s a Bérmunkás naptára jó szolgálatot tesz a magyar munkásmozgalomnak ezen nagy költő emlékének felelevenítésével. Ugyancsak ily célt szolgál a “Magyar munkásmozgalom polgári úttörői” cimü cikkünk is, amit a kortársak egyike mond el a jelen és a következő generációk részére. A két társadalmi rendszer közötti nagy harcról a “Fantasztikus fegyverek” és a “Gyors fejlődés lehetőségei” cimü cikkek adnak képet, noha a versek, valamint a szépirodalmi rész, a novellák is ily tárgykört ölelnek fel. Különösen figyelemre méltó a “Vén Gebe” cimü elbeszélés, amely valóban mesteri módon mutatja be a régi társadalmi rendszerből az újba átlépő parasztot, éppen ezen átmenet A Bérmunkás Naptárai
