Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-29 / 1712. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Tear ................. $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. Q. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon" .k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ^42 Mit várunk az újévtől? Tekintet nélkül arra, hogy vájjon a koreai fronton folyó tárgyalások fegyverszünethez vezetnek-e, annyi bizonyos, hogy a távozó 1951-es év nem oldotta meg a béke kérdését és a világ népe jogos aggodalommal néz a jövőbe, mert tovább is megmaradt az a nagy politikai s gazdasági feszültség, amely a harmadik, minden eddiginél s borzalmasabb vüágháborut kirobbanthatja. Mert hiába jelentik ki az összes úgynevezett hivatalos tényezők, hogy ők igy meg úgy a béke hívei, amikor valójában mindannyian a háborúra készülnek, méghozzá olyan irammal, amit soha eddig a világ még nem látott. Az Uyen méretű fegyverkezés még eddig mindig háborúhoz vezetett, mert Mars isten, amikor magára ölti csillogó uj fegyverét, ki is akarja próbálni azokat. Az utolsó nagy fegyveres mérkőzés óta kétféle háborút kü- lömböztetnek meg: hideget és meleget. A hideg háború előkészítője a tényleges fegyveres összecsapásnak, amelyet talán nem is a tüzet okádó fegyverek, mint inkább azért neveztek el melegnek, mert abban már sok MELEG VÉR folyik. A hideg háborúban a politikusok szavakkal, intrikákkal építik fel a vérontás lehetőségeit, amiket politikai IRÁNYELVNEK is neveznek. Ilyen irányelv az, hogy a békét FEGYVEREKKEL LEHET LÉTREHOZNI. Azt elismerjük, hogy valóban komoly ellentétek vannak az emberiség azon két csoportja között, amelyeknek egyike még mindig a tőkés termelő rendszert akarja fentartani, a másika pedig már a kollektiv termelő rendszerre tért át. De az is igaz, hogy ezt az uj termelő rendszert a technikai fejlődés hozta létre s amint az ily fejlődés már felcserélte a rabszolga rendszert a feudalizmussal, azt pedig a tőkés termeléssel, úgy semmi kétség aziránt, hogy a tőkés termelés helyét is átveszi majd az egész világon az újabb termelő rendszer. A régi rendszer híveitől függ, hogy vájjon ez a rendszerváltozás békés utón, avagy vérözön közepette megy-e majd végbe? A tőkés termelő rendszer hívei nagyon jó tudják ezt, de ahelyett, hogy nyíltan beismernék, fegyveres támadással vádolják a Szovjet Uniont, — a kollektív termelő rendszer bevezetőjét — és az Egyesült Államok vezérlete alatt katonai vasgyürüvel igyekeznek körülvenni azon elvi elgondolás alapján, hogy az uj rendszer terjedését fegyverekkel meg lehet akadályozni. Ennek az elvi iránynak az eredménye az, hogy ha a világ bármely részében a néptömegek elégedetlenkednek, arra azonnal ráfogják, hogy a kommunista izgatás eredménye, tehát orosz ag- gresszió, amit fegyveres erővel kell elnyomni. Ily körülmények között nem csoda, ha a Szovjet Union és a népi köztársaságok is erősen fegyverkeznek. így alakult ki az az állapot, amelyben a vüág népe két csoportba felsorakozva, állig felfegyverkezve néz farkasszemet egymással s amelynél a hideg háborúval azt mondják egymásnak, hogy hadd látom, van-e kurázsid ideütni? De ez a határtalan fegyverkezés még akkor is ki nem repe- rálható károkat okoz az emberiségnek, ha a végső nagy összeütközés valahogy elkerülhető -is lenne, mert a militarizmus egyre nehezebb terheket rak a termelő tömegek vállaira. A fegyverek és a katonaság eltartása lefoglalja a termelő munka és a nyersanyagok jelentős részét, amelyekből az élethez szükséges anyagokat keliene előállítani. Most ehelyett csak a pusztítás, a gyilkolás céljaira dolgoznak. A fegyverkezés terhei oly-rohamosan nőnek, hogy egyes európai országok már ki is jelentették, hogy még az amerikai segítséggel sem tudják tovább emelni. Churchill kijelentette, hogy Anglia nem képes 13 billió dollárt fegyverkezésbe ölni, műit elődje Ígérte. A francia hadügyminiszter, George Bidault is azt mondotta, hogy Franciaország csak akkor tud eleget tenni a fegyverkezési ígéretének, ha Amerikától nagyobb segélyt kap. Egészen hasonló kijelentéseket tettek Belgium és más országok miniszterei is. , Úgyszólván napról-napra világosabb lesz, hogy a tőkés termelő rendszer védelmének terheit teljesen az Egyesülj; Államoknak kell majd viselni. Ez a mai már úgyis igen magas hadiköltségvetést évi 15-20 billió dollárral fogja emelni. Hamarosan elérjük azt az időt, midőn a teljes nemzeti jövedelem felét a müitarizmus fogja felfalni. . A munkások szempontjából nezve ezt úgyis lehet mondani, bőgj' közel van az az idő, amikor a munkás égjük nap a saját, a másik nap pedig a militarizmus részérekényszerül dolgozni. De meddig tarthat el ilyen állapot? Mert nincs a vUágnak olyan jámbor munkásosztálya, amelj azt szó nélkül sokáig eltűrné. Ily esetben vagy megindítják a háborút, mielőtt az elégedetlenség utat törne magának, vagy pedig a militarizmus terrorszervezeteivel úrrá lesz az országon, vagyis katonai diktatúrát teremt. Az 1952-es év ezzel a szomorú kilátással köszönt az Egyesült Államokra, ha hajlitlanul fentartja, hogy csak a fegyveres utón, csakis az ellenfél kényszerítésével érhetjük el a békét. A másik lehetőség ezen irányelv félrelökése és elismerése annak, hogy most már a két termelő rendszer megférhet egymással békésen is és a további területek szerzésére nem a fegyveres elnyomással hanem a néptömegek életszínvonalának az emelésével kell törekedni. A népek életszínvonalának az emelése az a verseny, amit mindenki szívesen látna és amelj végeredményében úgyis dönteni fog abban a kérdésben, hogy melyik rendszer foglalja el a másik helyét. A világ dolgozó népei mindenütt azt remélik, hogy a két rendszer között 1952-ben a fegyveres mérkőzés helyét már a jobb, szebb és boldogabb életre való törekvés versenye fogja elfoglalni. A nagy korrupció Az egész országban felháborodva beszélnek azon nagyszabású korrupcióról, amit mostanában a kongresszusi vizsgálatok felszínre hoztak. Dacára annak, hogy csaknem mindenki tudta, hogy a kormányhivatalokkal “mellékkereset” is jár, — ami megvesztegetést, korrupciót jelent, — mégis annak mélysége és az egész országot átfogó hálózata sokakat meglepett. Pedig mindenki tudta, hogj' azon hivatalok, amiket politikai szolgálatok megjutalmazására adnak, természetszerűleg a megvesztegetés melegágyai lesznek. Ilyen politikai jutalmazásként kapták állásaikat a szövetségi adóhivatal alkalmazottai, de azonkívül az idegen javakat kezelő bizottság, a Veteran Adminisztra- tion, a Reconstruction Finance Corporation, sőt még az igazság- ügyminiszterium azon tisztviselői is, akiknek a korrupció üldözése lett volna a kötelességük. És nem is kerültek volna nyilvánosságra ezen botrányok, ha történetesen a republikánsok olyan szörnyen éhesek nem volnának a kormányhivatalokra. De igjT, miután közeledik az elnök- választás, leleplezték a botrányokat abban a reményben, hogy az- zgl ártani fognak a demokrata kormányzatnak és a jövő választásnál majd ők kerülnek a husosfazék mellé. Ismerve a múltat, nem kételkedünk abban, hogy pár évvel az ilyen kormánycsere után a demokraták állanak elő hasonló leleplezésekkel. Mert a politikusok, — akármelyik oldalhoz tartozzanak is, — nem a közügyek iránti szeretetből foglalják el ezen állásokat, hanem azért törtetnek utánuk annjira, mert azokban a meggazdagodás könnjii útját látják. És miután a kormányhivatalnokok fizetései, — különösen manapság, — nem tulmagasak a másféle munkaalkalmakhoz viszonyítva, nyilvánvaló, hogy tisztán csak a “mellékkereset” reménye viszi őket ezen állások felé. De a legjellemzőbb rájuk az, hogy amikor elfogadják a megvesztegetéseket, amikor csalnak, lopnak, akkor egyszerre mind százszázalékos hazafiakká lesznek, akik tüzzel-vassal indulnak a vörösek kürtására. Ilyenkor aztán kitűnik az a régi igazság, hogy az iljT patent hazafiak csak a saját korrupciójukat palástolják a vörösfalásukkal. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vágj’ ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” t | l ( A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsat a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
