Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-29 / 1712. szám
1951. december 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal IZRAEL azt Ígérték, hogy csak három hónapig leszünk így és már itt vagyunk öt hónapja.” EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ MEGFIGYELÉSEI A ZSIDÓK UJ ORSZÁGÁBAN NEM TIPIKUS BEVÁNDORLÓK Irta: ROBERT T. HARTMAN (Befejező közlemény) Beersheba — A biblai legenda szerint ezen a vidéken ütötte fel sátrtát Abrahám, a zsidók ősatyja, de most a teve nem sátrak, hanem 8 családos cement házak között járkál. Itt van az Abrahám-legenda kútja is, de azzal most nem törődnek annyit, mint a közelébe felütött gazolin kuttal. A modern Ha- dassha kórházban sorba állnak a Romániából menekült zsidókkal a büszke beduin sheik-ek. Beersheba a Negev fővárosa. Itt is lázas aktivitás folyik, ing- uj és rövid nadrágocska a megszokott egyenruha, amelyet sokszor a revolver egészít ki, mert itt is úgy dolgoznak most, mint valamikor Amerikában a Nyugaton, ahol készen kellett tartani a fegyvert az indiánok támadása, esetére. Itt is az arab bandáit támadásától tartanak és a látogatóknak napnyugta előtt el kell hagyni a várost. Negev talaja jó, csak éppen hogy vize nincs. Évezredeken át csak legelőnek használták, ami nem rontja a földet. A zionis- ták ábrándja, hogy vizet hoznak ide és akkor Negev lesz Izrael kenyérkosara. Az első zsidó települést 1943-ban kezdték, ezeket a helyi kutakból vett vízzel öntözik. Negev fejlesztésére Izrael elsőbbséget ad. A LAKOSSÁG NÖVEKEDÉSE Három évvel ezelőtt, amikor Izrael állammá lett, 655,000 lakosa volt, ma 1,200,000. Izrael az egyedüli ország, amely a bevándorlóknak azonnal polgárjogot ad, mihelyt partra lépnek. Azonkivül a múlt évben hozták a “visszatérés” törvényt, amely kimondja: “Minden zsidónak joga van Izraelbe vándorolni.” Noha ez ellenkezik az általános gazdasági érdekkel, a nép nagyon büszke erre a határozatra és lehurrogják azokat, akik rámutatnak a hátrányaira. Dacára a földhiánynak, dacára az élelmiszer, a lakás és transzpor- táció elégtelenségének. Izrael hajlandó befogadni minden zsidót, aki oda akar menni. Izrael értelmesebb elemei azonban nem tagadják, hogy az utóbbi bevándorlók alacsonyabb kaliberüek, mint az első pioni- rek, akiket a zionizmus hozott a haladottab európai országokból. Hitler gazságai is a produktiv zsidóság tömegeit hajtották Palesztinába dacára az angol el- gáncsolásoknak. De a háború befejezte óta a hontalanok koncentrációs táborainak lakói jönnek, akik nem csak fizikailag, de már szellemileg is megtörtek a sok szenvedésben, de azonkivül a nagy többségük elmaradt kultúrájú, csak az arab nyelvet beszélő zsidóság az Orientről, Iránból, vagy Törökországból. Itt a legértékesebb bevándorlóknak tartják azokat, akik a “vasfüggöny” mögül jönnek. A Szovjet Union ugyan nem engedi kivándorolni a zsidóit, de a csatlós államok igen. Negev megművelése az egyetlen remény arra, hogy a nagyszámú jövevényeket élelmezni tudják. A sivatagot egyre járják a kutató csapatok, hogy hol lehetne vízre bukkanni. Persze mellékesen kutatnak olaj, uránium meg másféle ércek után is. Jelenleg 30 incses átmérőjű nagy konkrét csövet öntenek, amelyen át a vizet messze a sivatagba kipumpálják. A sivatag déli része felé utazva bámulatba ejt a nagy fejlődés, amit itt már elértek. Az öntöző csatornákban viz folyik s a csatornák mentén nagy zöld táblákat látunk. A háromszög alakú sivatak belső része felé nézve a nagy árok-átó gépeket látjuk működésben, amott csöveket forrasztanak, a hegyoldalt uj házak tarkítják, — épül a jövő faluja. A szüzföldet, amely soha ekét nem látott, traktor-eke hasogatja. AZ UJ JÖVEVÉNYEK Az American Palestine Trading Corporation a Jewish National Funddal kapcsolatban 500,- 000 dollár kölcsönt adott arra a célra, hogy néhány uj telep részére vizet pumpáljon. A található vízmennyiségre nézve a szakértők véleménye nagyon külömbözik, de itt egyenlőre úgy folytatják a munkát, mintha határtalan mennyiségű viz állna rendelkezésükre. A bevándorlók legtöbbje Haifa városba érkezik, ahol az uj országra vetett első tekintetük jó benyomást kelt. Látják a termékeny parti síkságból magasra törő gyönyörű Carmel hegyet. Innen a “maabarah” nevű fogadó központba kerülnek, ahonnan ideiglenes munkára viszik őket. Még nem régen is a bevándorlók henyéltek, mig valami állandó beosztást nem kaptak, most azonban már vannak ideiglenes táborok, ahol foglalkoztatják őket és ahol előkészülhetnek az állandó munkára, így legalább mindjárt nyújtanak valami szolgálatot az eltartásukért. Az ilyen ideiglenes telepek némelyike csak ócska, már rongyos katonai sátrakból áll; a jobbak korrugált-bádogból épített házak tömege. Egy ilyen sátorban lakik néha két család is. Ilyenben találtam a Romániából idekerült Ruebent és feleségét, Klárát. Öt évig vártak arra, hogy a román kommunista kormány megadja nekik az engedélyt a kivándorlásra és mégis most már elégedetlenek. ‘‘Már két hónapja, hogy nem láttunk húst”, — mondja Klára. Reuben a szeme miatt aggódik, ami heggesztés közben megsérült s amit a kórházban nem jól kezeltek, fél, hogy elveszti a szemét, mert az orvosok nagyon el vannak foglalva és nem érnek rá foglalkozni vele. “Alig keresünk annyit, hogy megélhetünk belőle,” — mondják, — “holott Klára és Reuben nem tipikus Izraeli polgárok, de típusai azon bevándorlóknak, akik a valóságot nem találják olyannak, mint álmaikban elképzelték. Beszéltem például egy pincérrel Tel Avivban, aki a testén hordja a Buchenwald haláltábor tetovált jelét és mégis vissza akar menni Németországba, “ahol mégis csak jobb az élet”, — mondja. Izrael tisztviselőinek nagy gondot okoz ez a tipusu bevándorló. Egyikük ezt igy fejezte ki: “Nagy külömbség van azok között, akik azért jönnek ide, mert nincs máshová menniök”. Más bevándorlók meg abban reménykednek, hogy a mai bevándorlók gyermekei, a '“sab- ras” (a benszülött Izraelit tréfásan a palesztinia kaktusz szúrós gyümölcse nevén említik) majd boldogabb életet teremthet magának. Izrael gyermekei valóban egészséges, megelégedett, boldog gyermekeknek látszanak. De nem is csoda, mindenben ők részesülnek előnyben, az adagolásnál, a lakóházakban, élelemben, orvosi védelemben, stb. Anyanyelvűk a héber és nem a jidish, sem az arab, vagy angol, bármely nyelvet beszélik is a szüleik. Amig a felnőttekre Izrael valóságos modern Babel, a gyermekek mind beszélik a hébert. “Az idősebb zsidók közül sokan nem tudják elhagyni a ghetto szellemvilágát, még itt is al- sóbbrendüeknek érzik magukat” — mondotta egy Izraeli, — “de a gyermekek csodálatosak! Zsidók és büszkék arra, hogy zsidók éppen úgy, mint más nemzetiségek. Pár év múltán a világ nem ismer rá arra a zsidóságra, akiket mi itt kinevelünk! ” ÉPITŐGÁRD A 1951-52-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland_.... 5.00 J. Benkő, Toledo ............... 5.00 J. Bleier, Bridgeport ___ 2.00 J. Buzay, Cleveland_____ 4.00 J. Farkas, Akron _______ 3.00 J. Feczkó, New York ...... 2.00 J. Fodor, Cuy. Falls ____ 5.00 L. Gáncs, Cleveland_____ 1.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland .. 1.00 Susan Hering, Buffalo ...... 2.00 L. Hevesy, Cleveland ......... 1.00 Mrs. A. Köhler, Chicago .... 3.00 E. Kovách, Cleveland __ 4.00 J. Kollár, Cleveland_____ 4.00 A. Kucher, Pittsburgh _ 3.00 L. Lefkovits, Cleveland _ 4.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...._ 2.00 J. Máesay, Detroit ........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ___ 1.00 J. Mogor, Cleveland ____ 5.00 J. Munczy, Cleveland ....... 2.00 L. Paal, Ambridge .............. 2.00 Irma, Phillips, So. Bend .... 1.00 F. Szabó, Cleveland_____ 4.00 A. Székely, Cleveland......... 2.00 E. Szigety, New York __ 4.00 St. Török, Los Angeles _ 5.00 Ch. Vass, New Brunswick.. 4.00 St. Visi, Lincoln Park....... 2.00 J. Vizi, Akron ____,____ 5.00 A VÉDELEMÉRT Számos Bérmunkás olvasó érdeklődésére itt jelentem; hogy Kovách munkástárs ügyében december 11-én az ügyvéd megjelent Washingtonban egy bizottság előtt, amely meghallgatta az ügyvéd újabb előterjesztését. A bizottság döntése ezideig nem ismeretes. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio Mrs. E. Bassák, Honesdale, Pa. 2.00; Paul Hering, Buffalo, N.Y. 10.00; L. Leleszi, Fleming- ton, N. J. 2.00; G. Pallagi, Newark, O. 2.00; John Horváth, Montebella, Calif. 2.00; A. Bolla, Buffalo, N. Y. 5.00; John Pata- ky, Jackson Hts. N. J. 10.00«; Hedvig B. Molnár, Elsinore, Cal. 5.00; B. Gellen, Highland Park N. J. 3.00; Geo. Kuhn, Cleveland, O. 3.00; Chas. Udvamo- ky, Flint, Mich. 5.00; Sándor Pollack, Cleveland, O. 2.00; M. Rappaport, Cleveland, O. 2.00; Ernest Szigety, New York, N. Y. 5.00; Olga Berkovits, Cleveland, O. 2.50; Wm. Berkovits, Cleveland, O. 2.50; Mike Tabak, Perris, Calif. 5.00; F. L. Menyhárt, San Diego, Calif. 2.00; Joe Vanno, Ziegler, 111. 2.00; John Stromayer, Chicago, 111. 2.00; Paul Pika, Chicago, 111. 5.00; John Zára, Chicago, 111. 10.00; A. Köhler, Chicago, 111. 5.00; John Nehéz, Cleveland, O. 2.00; Jos. Zsurzsa, Bellaire, Mich, 2.00; Jos. Schubert, Elsinore, Calif. 5.00; Bauer Lajos, Newark, N. J. 1.00; Szakasits József, Newark, N.J. 2.00; L. M. South Bend, Ind. 5.00; Joseph Bodnár, Bridgeport, Conn. 5.00; Louis Birtalan, Cleveland, O. 5.00; Louis Máté, Oaklawn, HI. 5.00; Farkas Béla, Cleveland, O. 2.00; Cincár Gyula, Cleveland, O. 10.00; Steve Szabady, Chicago, 111. 1.00. Seteve Regensburger, Newark, N. J. 2.00; Anna Haas, New York, N. Y. 2.00; Joe Rad, New Bruswick, N.J. 5.00; Mike Pilcsuk, Cleveland, Ohio 1.00; John Kovách, Cleveland, O. 2.00; Joseph Munczy, Cleveland, O. 2.00; Buyáki Péter, Miami, Fla. 10.00; John Bene, Premier, B. C. Canada 10.00; Walter Ty- sko, Premier, B. C. Canada 1.50; Walter Halyk, Premier B.C. Canada 3.00; G. Barcza, Bridgeport, Conn. 1.00; S. Yuhász, Akron, 0. 5.00; Anton Sohayda, Cleveland, O. 5.00; Rudolph Deutch, Miami, Fla. 5.00; M. J. Cleveland, O. 2.00; M. L. Bakos, Cleevland, O. 5.00; Tomasi János, Cleveland, O. 1.00; Buzay János, Cleveland, O. 4.00; Mogor József, Cleveland, O. 5.00; Iren Gross, New York, N.Y. 3.00. Budapest — A United Press tudósítása szerint a Szovjet Uni- onon keresztül kétszáz koreai árvát hoztak Magyarországra. A gyermekek szülei a háborúban pusztultak el. Az árvák között a legidősebb egy 16 éves fiú, aki már résztvett a guerilla harcokban és azért kitüntetése is van.
