Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-15 / 1710. szám
1951. december 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal ELLENVÉLEMÉNY Régóta figyelem Köhler munkástárs írásait az Osztályellentét cimü sorozatában, a Bérmunkásban. Többször olvastam benne kitételeket, melyekkel nem tudtam megegyezői. De a december elsejei számban olyan dolgokat ir, melyekkel szemben kénytelen vagyok ellenvéleményemet kifejezni. Köhler munkástárs kezdi az angol “munkás” kormány bukásával —r majd pedig átcsap a magyar és a többi demokráciákra, valamint Oroszországra-. Idézi egy skót munkáslapnak erre vonatkozólag részletezett cikkét, melyben az a lap felsorolja, hogy kik képviselték az angol munkásokat a kormányban meg a parlamentben. Többek között egy báró, kinek 17 fürdőszobás palotája van; egy grófnő, kinek 247 bérkaszárnyája van. Egy képviselő, aki 250,000 font értékű részvényeket vásárolhatott. Ezzel az angol példájával Köhler munkástárs bizonyítja, hogy mi történik egy országban, ahol a munkások keztyüs-kéz- zel bánnak a tőkésekkel, lordokat csinálnak egyesekből, hogy a nagy tömeget jobban kizsákmányolhassák. Hát akkor miért támadja ugyanakkor Köhler munkástárs a népi demokráciákat és Oroszországot? Azt mondja róluk: “. . . nem a nép, hanem a nép felett uralkodnak . . .” Azt is kifogásolja Köhler munkástárs, hogy “erőszakos utón vették át a parlamentet.” Hát mit gondol Köhler munkástárs, hogyan lehet másképpen átvenni a hatalmat, vagy “parlamentet”? Talán bókolással, szép kérésekkel? És mióta számit az, hogy milyen módon vette át a munkásság a hatalmat? Mindkét példával, amit Köhler munkástárs felhoz: az angol munkáspárt uralkodása (árulása), meg az amerikai szakszervezetek basáskodása és sztrájktörésre kényszerítő tevékenysége, csak azt bizonyítja, hogy a népi demokráciákban a dolgozók milliói mérföldekkel előbbre vannak. Természetesen azt az állítását nem fogadom el, hogy: “. . . nem a nép, hanem a nép felett uralkodnak”. Ki az hát, aki uralkodik azokban az országokban? Csak nem akarja Köhler munkástárs azt mondani, hogy például Magyarországon is lordok, 17 fürdőszobásos bárók, meg 247 bérkaszárnyának tulajdonosai, kiknek évi ötezer /font fizetésük van, uralkodnak? Csak nem tagadja Köhler munkástárs, hogy Magyarországon a dolgozók átvették és köztulajdonba helyezték a termelés és szétosztás eszközeit? írja Köhler munkástárs: “A politikai maszlagolás helyett a munkásosztálynak a forradalmi ipari szervezkedést kell szorgalmazni, hogy elérje kitűzött célját s megszüntesse a bér- * rendszert”. De hogyan, kérdem, keztyüs-kézzel ? Hol lesz a kapitalisták erőszak-szervezete? Talán összetett kezekkel fogják nézni, hogy a munkások átveszik a gyárakat, termelőeszközöket, hogy átváltoztassák a társadalmi rendszert? Ezt a legjobban a Köhler munkástárs által is említett new yorki kikötőmunkások sztrájkja bizonyítja, melyben a rendőrség is kivette a részét. Ugyanis nem csak a szakszervezeti vezérek próbálták megtörni a sztrájkot, de a rendőrség is nagyban közreműködött, amennyiben a sztrájktörőket védte a sztráj kólókkal szemben. Idézi Köhler munkástárs az IWW elvinyilatkozatának egy részét, mellyel igazolni akarja állításait. Igaz, hogy az amerikai szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi azt a helyzetet, hogy a munkások egyik csoportja az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen fordul. Ez igaz'volt 50 évvel ezelőtt és — sajnos — még ma is igaz. Azt bizonyítja, hogy az elvinyilatkozat szerzői jól látták a helyzetet és az akkori helyzethez képest állapították meg, hogy mit kell a dolgozóknak tenni, hogy megszabaduljon a kizsákmányoló rendszertől. De ez 1905-ben történt, amikor a kapitalisták még csak kézifegyverrel lövették le a dolgozókat, amikor sztrájkba léptek. Most, majdnem 50 évvel később, már atombombákat is használnak a kapitalisták a népek ellen. Csak nem gondolja Köhler munkástárs, hogy a munkások 50-év-előtti “kézifegyverrel” felvehetik a harcot a kapitalisták atombomb á i v a 1 szemben? Végül pedig Köhler munkástárs azzal zárja cikkét: “Ameri- kia munkásosztályának csak egyetlerí útja van, hogy szabaduljon a végtelen kizsákmányolásból ... a forradalmi ipari szervezet kiépítése. Amig ez meg nem történik, sehol a világon nem lesz közös társadalmi rendszer . . .” Hát az akarja talán Köhler munkástárs, hogy például a magyar dolgozók borítsák fel a mai rendszerüket, hívják vissza Horthyékat addig, amig fel tudják építeni a forradalmi ipari szervezetet? Biztos vagyok benne, hogy azt sem a magyar, sem a többi népi demokráciái munkások nem fogják megtenni, hanem haladnak a maguk utján, a már köztulajdonba vett termelőeszközök minél jobban való kihasználásával, jobb szerszámok létesítésével több és újabb termelést létrehozni. Egyúttal a szétosztás eszközeit is napról-napra javítják, úgy hogy az összes dolgozók javára menjen. Tudomásom szerint átalakulás megyen végbe mostanában Magyarországon a szakszervezeteket illetőleg: összeolvasztják iparok szerint. Tudom például azt, hogy a nyomdaipari munkások az összes rokonszkamák- kal együtt képezik ma a “Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szak- szervezetét”. Hogy még mindig szakszervezetnek hívják és nem ipari szervezetnek, azt én is helytelenítem, de az nem olyan lényeges. Különösen ott már nem lényeges, mivel ők már nem ellenséggel állnak szemben; ott a szakszervezeteknek ma egészen más feladata van, mint az, ami a múltban volt. A múltban a szakszervezeteknek a tőkések elleni harcra kellett, hogy oktassák tagjaikat, mig ma a dolgozó jóléte, úgymint a fizetés rendezése, társadalmi biztosítás kiterjesztése, kulturális nevelése és szórakoztatása a dolgozóknak, stb. A szakszervezetek rendezik például a munkások nya- raltatását. — Ebből lehet látni, hogy a helyzet ott egészen más — és nem várhatnak arra, hogy Köhler munkástárs szerint “ . . . sehol a világon nem lesz közös társadalmi rendszer .. . . amig a forradalmi ipari szervezetet ki nem építik . . .” Én, mint már fent is említettem, nem értek egyet Köhler munkástárssal, nem igaz az? hogy a népet uralják, hanem igenis a nép uralkodik. Legalább is a népek óriási többsége. Károly Sándor VAN-E A KUTYÁNAK LELKE? DENVER — Egyházi körökben megbotránkozva beszélnek arról a nagyszabású temetésről, amit a gazdag és vallásos Fred Schmitt, volt karmester “Pál” nevű kutyájának rendezett. Schmitt és a felesége is nagyon szeretik az állatokat s miután elég gazdagok, a 40 acre terjedelmű farinukon sok kutyát és macskát tartanak. Mr. Schmittnek a Pál nevű, egyszerű s éppen azért kétes származású kutya volt a kedvence. Pál már, megöregedett s mint ahogyan öreg kutyákkal megesik, megdöglött. A Schmitt házaspár ekkor elhatározta, hogy nagy temetést rendeznek kedvenc kutyájuknak s miután vallásos emberek, úgy tartották, hogy a temetéshez pap is kell. így került a temetésre, — amely állítólag több mint 1000 dollárba került, — Rev. J. B. Knifton, a Mount Calvary Church papja, aki annak rendje és módja szerint imát mondott a kutya lelkiüdvéért, hogy békével nyugodjon a jobblétre szenderült állat. Hogy az ezer dollárból menynyit kapott Rév. Knifton ezért az imáért, nem hozták nyilvánosságra. Ellenben megemlíti a hir, hogy voltak olyan vallásos emberek, akik megbotránkoztak a dolgon, azt állitván, hogy a kutyának nincsen lelke és nem is kellene egy kutyáért imát mondani. A Reverend viszont azt állítja, hogy a kutya is az isten teremtménye s nem lát abban semmi kivetni valót, hogy ilyen szépen emlékszenek meg egy olyan állatról, amely egy emberpárnak oly sok örömet okozott. i A koporsót, amit maga Mr. Schmitt készített, egész csomó virágkoszoru borította. Rév. Knifton búcsúztató beszéde alatt könnyezett a gyászoló közönség, amely részben emeberekből, de leginkább kutyákból és macskákból tevődött össze. Schmitt panaszkodott, hogy nem tudott megfelelő zenekart kapni s igy a búcsúzó dalt csak a gyászoló kutyák vonítása szolgáltatta. Róma — Olaszország lakossága gyorsabban szaporodik, mint számították. Az előzetes becslés szerint csak 46 millióra számítottak, de a cenzus eredménye szerint Olaszország lakóinak száma most 47,020,000. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAINAK KARÁCSONYI SEGÉLYÉRE TÁNCMULATSÁGOT rendeznek az IWW chicagói tagjai, 1951 december 15-én a Finnish Auditóriumban, 2419 Lincoln Ave. alatt. A rendező bizottság mindenkit szívesen lát aki segíteni akar abban, hogy egy kis örömet szerezzünk az osztályharc áldozatainak. a Rendező Bizottság. A VÉDELEMÉRT Az alábbiakban folytatjuk Mezőségi (Kovách Ernő) munkástárs védelmére küldött ősz- szegek nyugtázását. Az olvasók részéről a felsorakozás olyan nagyarányú, hogy csak folytatásokban tudjuk azt közölni. Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio Frank Szabó, Cleveland, O., 5.00; S. Lovász, Norwalk, Conn. 3.00; Chas. Nagy, Fort Lauderdale, Fla. 5.00; T. R. Trenton, N. J. 10.00; B. O. Trenton, N. J. 10.00; John Sivak, Maynard, O. 2.00; Oszko Sándor, Linden, N. J. 1.00; Adam Hadnagy, Linden, N. J. 1.00; Steve Bukovszky, Cicero, 111. 3.00; John Weidinger, Easton, Pa. 5.00; James Benko, Toledo, O. 2.00; Joe Halasz, Cleveland, O. 2.00; Frank Schnek- ser, Riverside, N. J. 2.00; Albert Vago, Canada 5.00; St. Nemeth, St. Louisville, O. 3.00; Chas. Vass, New Brunswick, N. J. 5.00; Tóth Ignácz, Cleveland, O. 1:50; Frank Takács, Pitts., Pa. 5.00; Elizabeth Lappi, L. I. N. Y. 5.00; J. E. Pika,-Turtle- creek, Pa. 5.00; John Fodor, Cuyahoga Falls, O. 10.00; L. D. Ákron, O. 5.00; A. L. Szaszék, Chicago, 111. 10.00; A. Kucher, Pittsburgh, Pa. 5.00; A. Lelko, Pittsburgh. Pa. 5.00; Pitts- burgh-i IWW csoport 5.00; St. Gaydos, New York 5.00; L. Fishbein, New York 5.00; Jos. Németh. New York 5.00; St. Szilágyi, New York 2.00. Képes János. Munháll. Pa. 2.00; A. Réfv, Lodi. N. J. 5.00: A. Szedlacsek. L. I N. Y. 1.00; Bikó Teréz, Cleveland, O. 10.00; Rose and Joseph Bischof, Cleveland, O. 10.00. Gőarös Pálné, Akron, O. 5.00: Vizi József, Akron, O. 10.00, Farkas néni, Akron, O. 5.00; Farkas Imre, Akron, O. 5.00; Juhász Imre. Cleveland, O. 3.00; St. Visi, Lincoln Park, Mich 5.00, F. Schneider, Detroit Mich. 5.00; J. Benyei, Cleveland, O. 5.00; J. Szobosz- lay, Cleveland, O. 5.00: L. Lef- kovits, Cleveland, O. 20.00; L. Máté, Chicago, 111. 5.00; özv. Kotzan Károlvné, Chicago, 111. 2.00; Alex Székely, Maple Hts. 10.00, J. S. D., Maple Heigths 5.00; Jos Kollár, Cleveland, O. 10.00; Joe Nemes, Carbon, Canada 3.00; B. Goldstein, New Brunswick, N. 2.00; Füziné, So. Bend 2.00; Frank Horváth, Canton, O. 2.00; Mrs. K. Thomas, Monrovia, Cal. 1.00: S. Király, L. A., Cal. 3.00; Paul Csorba, New York 3.00; David Maylak, Bridgeport, Conn. 10.- 00; M. Kuntz, Canton 5.00. (Folytatjuk)
