Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-15 / 1710. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ....... $2.00 Félévre —....................... 1.00 Six Months _ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy i.................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _____ 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre _______ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki iá közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azono ,k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •*ggfc».42 Félnek a példától A United Press nevű amerikai hírszolgáltató vállalat kérkedik, hogy igen nagy fontosságú hírrel látta el a lapjait. Az amerikai lapok a “scoop” szóval jelzik azon nagyfontosságu hireket, amikkel egyik lap, vagy hírszolgáltató vállalat megelőzi versenytársait. A (UP) ezen nagy “scoop”-ja állítólag bizonyíték arra, hogy a kínai kommunisták a munkásokat rabszolgaságban tartják. Ezt a bizonyítékot a kínai kormány félhivatalos ügynöksége, a “China News Agency” által kiadott füzetben találták meg. Nagyhangú címsorokban jelentik be, hogy ime maguk a kínai kommunisták ismerik be, hogy bevezették a rabszolgamunkát, íme, olvashatja bárki a bizonyítékot, amit az említett füzetből idéznek: Amikor az elitéltek a Chingho farmra kerülnek, nem járatosak semmiféle hasznos munkában, vagy legalább is azt állítják; a legtöbbjük nem akar dolgozni, sőt egyenesen gyűlölik a munkát. Amikor látják, hogy eltartásukat csak munkával érdemelhetik ki, egyesek beletörődnek, de vannak olyanok, akik nagyon lassan dolgoznak, kerülik a munkát, sok időt töltenek a toilet helyiségekben, sőt vannak olyanok is, akik nyíltan ellenszegülnek, szabotálják a szerszámokat és nyíltan szervezik az ellenállást. A Chingo farm célja nem a büntetés, hanem átnevelése ezen embereknek a hasznos munkás életre. Akik ezt megértik és látszik rajtuk, hogy komolyan veszik, kiszabadulnak és hasznos polgárokká lesznek. Március hó óta több mint 200 elitéit nyerte vissza szabadságát. Akik azonban semmi szin alatt sem akarnak dolgozni, hanem csak a mások munkájából akarnak élni, kíméletlen büntetésben részesülnek. Megtudjuk még a bevezető sorokból, hogy a kínai kormány Peiping főváros közelében állította fel a Chingo farmot “politikai” vétkesek “átnevelésére”. A fenti idézetből azt látjuk, hogy a “politikai” vétek abból áll, hogy az illetők parazita életet éltek a kínai dogozókon. Hát bizony ez elég nagy vétek s nem csodáljuk, hogy a kínai nép védekezni próbál ellenük. A parazita osztálynak, a munkásság kizsákmányolóinak haszons munkára való kényszerítését mi nem tartjuk “rabszolgarendszer” beveztésének. Sőt éppen ellenkezőleg, a rabszolgarendszer megszüntetésének. De azt is megértjük, hogy a parazita osztály tagjai, — akiknek a (UP) ezt a “scoop”-ot szánta, — rémülettel olvassák a fenti sorokat, mert arra gondolnak, hogy milyen szörnyű dolog is lenne, — rájuknézve, — ha itt is utánoznák a kínai példát, ha összefogdosnák az ingyenélőket, a ki- zsákmányolókat és arra kényszeritenék őket, hogy hasznos munkával keressék meg a kenyerüket. A Census Bureau adatai Az Egyesült Államokban 10 évenként tartott CENSUS alkalmával nem csak a népet számlálják meg, hanem igen sok szociális, közgazdasági és más természetű kérdésekre is választ kell adni s azoknak feldolgozása igen sok időt vesz igénybe. Amint a Census Bureau elkészül egy-egy fontosabb adattal, azt a lapok utján a közönség tudomására hjozza. Az utóbbi hetekben ez az iroda két olyan adatot tett közzé, amely lapunk olvasói részéről nagyobb érdeklődésre számíthat. Az egyik adat az amerikai nép jövedelmének elosztódását mutatja be. A Census Bureau öt jövedelmi csoportra osztja a lakosságot, — 20-20 százalékot vett be minden csoportba. Az 1950- es adatok szerint a legnagyobb jövedelmű csoport a teljes jövedelem 47 százalékát kapja, mig a legkisebb jövedelmű csoport csak a teljes jövedelem 3 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb jövedelmű csoportba tartozóknak körülbelül annyi jövedelmük van, mint 17 olyannak, aki a legalsó jövedelmi csoportba tartozik. Ez a külömbözet ugyan meglehetősen nagy, de azért nem nyújt tiszta képet, mert 150 millió népből 20 százalék még mindig igen sokat tesz ki. Az amerikai nemzeti jövedelem egyenlőtlen elosztódását csak az mutatná igazán, ha csupán a valóban nagyon nagy jövedelmű pár ezer egyén anyagi viszonyait hasonlítanák a népesség felét kitevő dolgozók átlagos jövedelmével, de különösen akkor, ha ezt az arányszámot évről-évre figyelnék. Erre azonban a hivatalos statisztikai iroda nem vállalkozik. A másik adat arról számol be, hogy az amerikai farmok száma 1935 óta egyre nagyobb arányú esést mutat. A farmokra ötévenként is tartanak cenzust, igy tudják, hogy 1935-ben az Egyesült Államokban 6,800,000 farm volt. A számuk 1945-re leesett 5,900,000-re és 1950-ben már csak 5,400,000 maradt. Ezzel szemben a farmok átlagos nagysága emelkedett. És emelkedett igen sokkal a fartermelvények mennyisége is. De viszont a farm-lakosság száma a farmok számával arányosan csökkent, jelenleg csak 23,600,000, annyi mint valamikor 1900 körül volt, amikor a lakosság száma alig tett ki 70 millióit. A farmok száma tehát az utóbbi 15 év alatt egyötöddel esett s hogy még tovább is esni fog mutatja az,hogy a farmok egyhar- mada termeli az összes farmtermelvények 70 százalékát. A kis farmokon nem fizetődik ki a termelés, azokat tehát részben felszívják a nagyobbak, részben pedig felparcellázzák házhelyeknek. Az 1950-es cenzus ezen két adata mutatja, hogy mennyire igazuk volt azoknak, akik közel egy évszázaddal ezelőtt már meglátták, hogy a tőkés termelő rendszerben a javak s a jövedelmek egyre1 kevesebb és kevesebb kezekbe kerülnek, vagyis egyre jobban koncentrálódnak. Az amerikai rendszer szószólói büszkén hangoztatják, hogy az amerikai nép életszínvonala sokkal magasabb, mint bármely más népé, ami bizonyíték a javak demokratikus elosztódása mellett. A Census Bureau adatai azonban egészen mást mondanak. Pedig ezt a hivatalt nem a tőkés rendszer ellenzői, hanem éppen ellenkezőleg, a kiváltságosai tartják fenn. A két Charles E. Wilson Az Egyesült Államok gazdasági életében két Charles E. Wilson nevű iparbáró visz igen nagy szerepet. Az egyik a General Electric Co. volt elnöke, Charles E. Wilson, akit Truman elnök a koreai “rendőrakció” megindítása után a mozgósítási program igazgatójává nevezett ki; a másik pedig a világ egyik legnagyobb iparvállalatának, a General Motors korporációnak az elnöke. Mint az újságok Írják, csak merő véletlenség, hogy ez a két ember ugyanazt a nevet viseli. A multh éten mindkét Wilson hallatott magáról. Mobilizációs direktor Wilsonnál ez nem ritka dolog, sőt az váltana ki csodálatot, ha elmúlna a hét anélkül, hogy Mr. Wilson valamilyen nagyhangú nyilatkozatot ne tenne. Ugylátszik, nagyon szereti a publicitást s talán azért fogadta is el jelenlegi állását, amelynél a fizetése a másik “dzsáb”-já ban nyert jövedelméhez képest csak borravalónak ha számíthat. így nem csodálkoztunk, amikor olvastuk, hogy az Amerikát meglátogató 287 európai gyárosnak azzal dicsekedett el, hogy a hadifelszerelésre jelenleg közel 3 billió dollárt költünk havonta, amit a jövő évben felemelünk havi 4 billióra és hogy az Egyesült Államok gazdasága ezt a militarista költekezést kibírja 19, 20, sőt még 100 évig is. Hogy ez az állítás helytálló-e vagy sem, majd megmutatja a jövő, mi most nem vitatkozunk rajta. A másik Charles E. Wilson nem sokat hallat magáról. Ugylátszik, hogy szűkszavú ember. Erre vall az is, hogy amikor a General Motors munkásai bérjavitást kérnek tőle, csak ezzel a rövidke szóval szokott válaszolni: NO! Most azonban ő is megszólalt. Az újságok hírei szerint New Yorkban a National Association of Manufacturers (NAM) vezetőinek az “uzsonnáján” beszélt. És mintha csak a másik Wilson beszédére válaszolva mondotta volna: *Meddig bírja még ki a mi nemzetünk, hogy más országok részére kizsákmányoljuk? Amerika jelenleg a “vissza- forditott” gyarmati politikát űzi. Saját népünket zsákmányoljuk ki és a saját javainkat pazaroljuk más országok népeire. Bármilyen nagy is legyen Amerika, bármily fejlett is az ipara, az ilyen gazdasági irányt sokáig képtelen fentarta- ni. A gyarmati gazdasági rendszer, amelyből Európa népeinek egy része élt, az első világháborúval végétért. Most mi folytatjuk ugyan, de FORDÍTOTT irányban. De meddig bírjuk? Szinte kínálkozik az a megjegyzés, hogy össze kellene engedni a két WUsont, hadd harcolják ki, hogy kinek van igaza? Harcolhatnak szóban, írásban, érvekkel vagy ököllel, amint éppen akarnak. Azonban amint a General Motors Wilson beszédéből egyéb idézeteket is átolvastunk, beláttuk, hogy' a két Wilson vitájának nem sok értelme lenne, mert valójában nem sok külömb- ség van közöttük. Mert a General Motors Wilson még azt is mondotta, hogy “a szociálizmus semmi esetre sem kivezető” a mai nehéz hely zetből. Beszédéből meg lehetett érteni, hogy nem a határtalan nagy, pazarló fegyverkezés, hanem csak az úgynevezett “Point 4” ellen van kifogása, amely az elmaradt országok iparosítását ajánlja. A fegyverkezés meg a háború ugyanis csak a csillagászatban használt nagy számokkal kifejezhető profitot hajt a General Motors korporációnak, igy hát az ellen még ennek a Mr. Wilson- nak sem lehet kifogása. Az elmaradt országok iparosítása ellenben csökkenti az automobil export piacok számát, csökkenti az amerikai tőke befektetési eshetőségeit. És ez ellen már kifogást emelnek a NAM tagjai. így aligha lesz alkalmunk élvezni a két Wilson vitáját, mert végeredményben oly kevés külömbség van közöttük, hogy a munkások távolságából nézve egyformának tetszenek, szóval az egyik . . . (csak finoman) 19, a másik meg egy híján húsz.
