Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-08 / 1709. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 8. IZRAEL EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ MEGFIGYELÉSEI A ZSIDÓK UJ ORSZÁGÁBAN Irta: ROBERT T. HARTMAN is, hiszen a maguk hatáskörében éppen úgy gyilkoltak, raboltak, mint a “nagy” kollegáik, csak azután se a D.P. vezérek, se az amerikai kongresszus ne sírjon, ha a megbízottaikat fülöncsipik odaát és hazaárulásért elveszik a méltó büntetésüket. Soha még ily nyílt cinizmussal nem nyúltak bele más országok belügyeibe és a beugratott szerencsétlenek, ne a birái- kat, hanem a biztos távolból, pénzt osztó gazdáikat okolják azért, amiben részesülni fognak. A kongersszus urai azt az egyet elfelejtik, hogy a Népi Demokráciák nem dél amerkai országocskák, ahol egy féltucat politikus és katonatiszt megvásárlásával lehetett ellenforradalmakat csinálni és az imperialista tőkéseknek nemtetsző kormányokat eltávolítani. Azt már kellett, hogy tapasztalják, hogy ott csak aljas árulókat vehetnek meg, akikre nagyon hamar lecsap az uj rendszer vaskeze, amelyet a felszabadult nép irányit. “LŐJJ ÉS ÖLJ!” Ezt a parancsot adták ki a Koreába harcoló katonáknak, mikor “félreértésből” 48 órán keresztül nem lőttek és nem öltek. Hogy ez a 48 óra mennyi megnyugvást, reményt váltott ki nem csak a közel félmilliónyi amerikai fiukból, kik Koreába szenvednek és pusztulnak, de ezek sok milliónyi hozzátartozóiból is, amikor azt hitték, hogy a családtagjuk életét nem fenyegeti közvetlen veszély. Egy amerikai anyánál dolgoztam, mikor a rádió bemondta a fegyverszünetet. Ez az anya, kinek egyetlen fia, már hónapok óta harcol Koreába, a hir hallatára elkezdett zokogni, de ez a sirás a boldogság és a rettegéstől való megszabadulásnak a kifejezője volt. Ez az anya — amilyen sok tízezer van itt Amerikában — hónapokon keresztül pillanat nélküli nyugalom nélkül élt, nap-nap után leste a postát, hogy hoz-e hirt a szeretet gyermekéről és ha egy-két nap nem jött a megnyugtató levél, a rettegés, rémlátás kínozta amig újra be nem kopogott a várt üzenet. Most 48 óráig nyugodt és boldog volt, de amikor jött a hir, hogy újra lőni és ölni kell, mélységesen elszomorodott, nem át- kozódott, nem is sirt, csak csendesen annyit mondott: “Amit én most érzek, azt nem tudom kifejezni szavakkal, csak azt kívánom, akik ezt a parancsot kiadták, érezzék azt amit én és minden amerikai, koreai, kínai anya érez.” Csöndes lemondás, szivszori- tó elkeseredés, nem hozza ki a fiukat a halál veszélyből, csak minden anya és minden békeszerető ember összefogása, hozhatja ki a fiukat a lövészárkokból és biztosíthatja az emberiség óhaját, a békét. A Kisújszállási “Dózsa” termelőszövetkezet betakaritbtta és elcsépelte három hold kenáf- termését. A kenáf szára és magva is elsőosztályu, a termés- eredmény magas: 61.15 mázsa letisztított szár és 3 mázsa mag termett a három holdon. m. Nazareth — Izraelbe érkező látogatóknak azonnal szembeöt- lik a nagymérvű építkezés, a lázas munka, a nép dinamikus élete, különösen akkor, ha előbb át ment a környező országokon is, ahol még minden a régi, lassú mederben folyki, de itt szinte látni lehet, hogy mindenkinek van valami teendője és siet annak elvégzésére. De nem Nazareth városban. Ez az ősi szenthely megmaradt ősi, alvó városnak, amelynek utcái nagyon piszkosak, levegője tele legyekkel, ahol a járdákra ült szennyes ruháju arabok szívják vizes pipáikat, vagy fogyasztják az édes török kávét. Nazareth a legnagyobb arab közösség Izraelben, egyben ez a legfontosabb keresztény város is. És hogy az ellentét még kirívóbb legyen, itt van az Izrael Kommunista Párt központja is. Azért van itt annyi arab, mert 1948-ban az arab-izrael háború idején mintegy 750,000 arab menekült (vagy kergették őket, aszerint, hogy melyiktől hallja az ember) otthonából és egy részük most itt tengeti az életét a menekültek táborában. Izrael kormányának adatai szerint 170,000 nem-zsidó polgár él Izraelben, akik kevés kivétellel csupa arabok. Ezekből 120,000 mohamedán, 35,000 pedig keresztény és 15,000 druz. Hivatalosan az araboknak teljes polgárjoguk van és szavazhatnak. És szavaznak is, legutóbb két arab kommunista képviselőt választottak és öt más arab pártállásuk Jelenleg a Knessetnek 8 arab,, tagja van. Azonban a druz és a beduinokon kívül más arabokat nem soroznak a hadseregbe, bár elfogadják őket, ha önként jelentkeznek. Ennek oka az, hogy sok arabnak a másik oldalon (az arab-államokban) is vannak rokonai s igy amig ezen háborús állapot tart, ezt a megkülömböz- tetést nem lehet elkerülni. így védelmezik azt a tényt, hogy a zsidók, akiket minden országban elnyomtak, most maguk is a faji megkülömböztetést alkalmazzák. FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT Az izraeli Függetlenségi Nyilatkozat “teljes társadalmi és politikai egyenlőséget” biztosit minden polgár részére tekintet nélkül faji eredetére, vallására vágy nemére. Az éles háború természetesen akadályozta ezen deklaráció teljes érvényrejutá- sát, amit a gazdasági téren lehet leginkább észrevenni. Azon arab gazdák, akik ottmaradtak a farmjaikon, ma is művelik azokat, mert a termelvényekre igeit nagy szükség van, de mindenféle más munkánál általában véve az arabbk alacsonyabb béreket kapnak, mint a zsidók. Igaz, hogy ez igy volt az angol uralom alatt is. Az arabok sorsáról nehéz tiszta képet alkotni, ha a zsidóktól kédezősködünk, vagy zsidó tolmácsokat használunk. De a megfigyelésem szerint azért az Izraelben élő araboknak még mindig jobb sorsuk van, mint a környező országokban élőknek, vagy azoknak, akik az Egyesült Nemzetek ’’refugee” (menekült) táboraiban sínylődnek. Az izraeli arabok, ha akarnak, kapnak elég munkát. Egy arab professzionális (iskolázott) emberrel beszélgettem, aki azt mondotta, hogy az izraeli hatóságok mindent elkövetnek arra, hogy elejét vegyék a “fordított antiszemitizmusnak”, — vagyis annak, hogy a zsidók türelmetlenséget mutassanak az arab és a keresztény kisebbségekkel szemben. Hogy ez menynyire igaz, nem volt alkalmam ellenőrizni. Az tény, hogy az Izraelben törvényesen tartózkodó arabok kapnak egy igazolványt és csak a katonai szempontból fontos vidékeken kell regisztrál- niok, ahol sok esetben még a zsidóknak is jelentkezni kell. Az utóbbi időben 23,500 illegális utón bejött arab nyert törvény e- sitést. A KILENGÉSEK Noha az állam hivatalos nyelve a héber, de a hivatalos lapot arab nyelven is kiadják és a bélyegen meg a pénzen arab felírás is van. A Knesetben is beszélik mindkét nyelvet, a rádión is mindkét nyelven közvetítenek leadásokat s a sok arab újságot senki sem zaklatja. Ez a hivatalos álláspont, de a nép hangulata megint más dolog, Hallottam például, hogy amikor zsidó'bevándorlók elfoglalták egy arabnak a házát, az a bírósághoz fordult s a biró el is rendelte, hogy a bevándorlókat ki kell lakoltatni, de nem akadt rendőr, aki a rendeletet foganatosította volna. A keresztények is panaszkodnak a bigot zsidók türelmetlensége miatt. Volt eset, amikor a keresztény pap háza faláról letépték a keresztet. Az ily kilengések azonban ritkák és annak tudják be, hogy az uj bevándorlókból kitör a rég elfojtott harag. A kisebbségek elleni ellenszenv nyilvánítása nagyon ritka. Tel Aviv városban például a színes lepellel borított arab nem kelt nagyobb feltűnést, mint mondjuk New Mexicoban egy díszes ruháju Navajos indián. Az is tény, hogy a fiatal, nagyon tevékeny zionistákat nem igen érdekli országuk ősi dicsősége, a bibliai múlt. Ezek a jövő felé tekintenek; Salamon templománál jobban érdekli őket a Galüee hegyoldalon épített uj cement házak. Lázas tevékenységükben elmerül azon antik érték, amit általában a “Szentföld” név jelent. Ugyanez a szentimentálizmus hiány jellemzi Izrael külpolitikáját is, amelyet Ben Gurion igy jellemez: “Barátság minden nemzetekkel, amelyek barátságban akarnak velünk élni”. A bevándorlásra meg ezt mondják: “Aki izraeli akar lenni és kész arra, hogy megossza a nehézségeinket, ám jöjjön ide”. A cinikusak persze igy szólnak: “Mi valóban harcoltunk az országunkért, amiért most már ehetünk halat, ihatunk erzatz- kávét és fizethetjük az adót. Akinek kedve van ezt velünk megosztani, hát csak hadd jöjjön!” MINDENT IZRAELÉRT De bármit is beszélnek, bármit is csinálnak, az tisztán látható, hogy itt minden pro-izra- el. Támogatják az Egyesült Nemzeteket meg a békemozgalmat is, de mindig úgy, mintha mondanák: először jön Izrael! Ebben nagyon hamar utolérték a sokkal régebbi országokat. A három éves Izrael államot a mindenféle fajtájú kisebb-na- gyobb farmok tarkítják. Ezekre is rá lehet mondani, hogy legalább is 57 külömböző formát követnek, mert itt nem csak az az egyedüli cél, hogy valamit termeljenek a kertekben és a mezőkön, hanem ugyanakkor az is, hogy igazolják azt a feltevést, hogy a zsidó is tud és akar földművelő munkát végezni, ha arra alkalmat nyer. Mióta a zsidók szétszóródtak a világ minden részén, leginkább csak városokban laktak, a föld tulajdonjogától a legtöbb országban eltiltották őket, igy földműveléssel nem igen foglalkozhattak. Évszázadok múltán aztán szinte közhiedelemmé lett, hogy a zsidók nem akarnak, vagy nem tudnak földművelő munkát végezni. A zionisták ezt az álhiedelmet akarják megcáfolni és azért az ő szemükben a termő-talajnak bizonyos misztikus jelentősége lett. A zionizmus, — dacára a közhiedelemnek, — nem vallásos mozgalom. A vallást legfeljebb csak segítségül veszi a nemzetközi támogatás megszerzésénél s ez az /lka, hogy még a szocialista munkásvezérek sem mellőzhetik a vallást. A zionista mozgalom, amely egy budapesti újságíró, Theodore Herzl, vezetése alatt indult meg 1897-ben, hasonlított a más kisebbségi nemzetiségi mozgalomhoz, amelyektől csak abban külömbözött, hogy a zsidók nem egy, hanem számos országban alkottak kisebbséget. A zionisták célja tehát az volt, hogy ezen minoritások részére újra megszerzik Palesztinát, amely terület 135-ig (a mai időszámítás szerint) zsidó ország volt. (Folytatjuk) EMELKEDIK A DRÁGASÁG WASHINGTON — A Labor Department statisztikai adatai szerint a megélhetési árak újból emelkedtek négy-tized százalékkal, minek következtében azon iparokban, amelyekben a munkások bérei a szerződés értelmében esnek vagy emelkednek a drágasággal, most egy percentes béremelésre jogosultak. Az automobil iparban körülbelül egy millió munkás kapott automatikus óránkénti egy cent béremelést, ami a mai munkaviszonyok mellett heti 40 centtel magasabb bért jelent.
