Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-10 / 1705. szám
1951. november 10. BÉR MUN KÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI változtatja meg a termeléshez való viszonyát, mint Churchill- ék győzelme megállítaná, vagy akár visszacsinálná az eddigi szocializált üzemeket a régi kapitalista rendszerre. A TERMELÉS ÁTVÉTELE • i A dolgozó viszonya akkor változik meg a termeléshez, amikor maguk a dolgozók kisajátítják a termelő eszközöket az egész vonalon és azt maguk az üzemek dolgozóinak, az összeségnek a javára tartják üzemben. Nagyon helyes és nagyjelentőségű az IWW elvinyilatkozatának az a része, amely kimondja, hogy a “régi társadalmon belül építi az uj társadalmi rendszert.” Ami azt jelenti, hogy már a kapitalista termelési rendszerbe arra neveli a megszervezett tömegeket, hogy társadalmi változás esetén képesek legyenek zavartalanul tovább vinni a termelést. Sajnálatos, hogy ezt az elméletet nem volt módunkban megvalósítani azokban az országokban, amelyek megdöntötték a kapitalista termelési rendszert és hosszú idő kellett ahoz, hogy a legöntudatosabb rétegéből a dolgozóknak kineveljék azokat, akik képesek a termelés irányítását átvenni, akik képesek a termelés szabotálását a régi irányitó szakemberek által mega- dályozni, mig azok is beleélik magukat az uj termelési rendszerbe és amig az uj termelési rendszer kineveli a maga magasabb képzettségű szakembereit, a mérnököket, technikusokat, üzemvezetőket, stb. Természetesen amig ez a folyamatáé nem fejeződik, addig a termelésben zavarok állnak be, nagy visszaesések történnek, amelynek a hátrányait a dolgozó tömegek érzik meg, miután nem juthatnak elegendő élelmi cikkekhez és ipari termékekhez. Még hosszabb időt vesz igénybe a dolgozó tömegek át- nevelése az öntudatlan, kapitalista és vallási ideákkal megfertőzött dolgozókkal annak a megértetése és elfogadtatása, hogy megváltozott a viszonya a termeléshez, hogy most a termelés fokozása, észszerüsitése, saját magának és a közösségnek az érdeke. Hosszú idő kell ahoz, amig megérti, hogy a munkások által előállított értékekből származó értéktöbblét, már nem a kapitalista zsebébe vándorol, hanem a közérdeket szolgálja, mert az emeli az életnívóját, abból épülnek az uj gyárak, a modern lakások, kórházak, iskolák, üdülők, stb. Amig megérti, hogy a többtermelése nem jelenti azt, hogy munkanélkülivé válik, hanem azt, hogy azáltal több élelem, több lakás, modernebb gépek jutnak nekik és az egész közösségnek. Amig megérti, hogy az uj gépek és a termelés uj ágainak gépesítése nem dobja az utcára a dolgozót, hanem könnyebbé, szebbé teszi az életét. ÚJÍTÁS A MUNKÁHOZ VALÓ . VISZONY Az angol ’’szocialista” kormányzat gyakran panaszkodott, hogy a “szocializált” üzemekben a termelés, illetve a termelékenység nem hogy nem emelkedik azóta, mióta az üzem szocializálva lett, hanem inkább esett. Ennek az oka az, hogy a dolgozók, ha nem is öntudatosan, de ösztönszerüleg érzik azt, hogy az üzemek megvásárlása a tőkésektől, nem változtatott az ő viszonyukon a munkához. Az állami üzemek élén most is azok a “szakemberek” állnak, akik a tőkés magántulajdona idején igazgatták azt. Ma is a termelésből előállott többletből, elsősorban a tőkésnek törlesztik kamatostól a vételárat, fedezik a régi polgári bürokrácia szükségletét, a királyi család eltartását, a hadsereg fokozatos fejlesztését, maguknak a munkásoknak, még annyira sem emelkedik az életnívója, mint amennyit a szervezettségük erejével kitudnának maguknak verekedni. Végül, de nem utoljára, látják hogy a tőkés helyzete nem változott. Ma is munka nélkül jut nagy jövedelemhez, gazdasági erejével ma is kezében tartja az egész közvélemény irányítását, a sajtója, az állam iskolái, az egyház révén és igy bármikor, ha a tőkés pártok egy-két képviselővel többet nyernek a választásokon, visszacsinálhatják az egész “szocializálást” és újra korlátlanul a tőke uralma érvényesül, amely valójában nem változtatna a helyzetén. A munkás nagyon helyesen úgy látja, hogy a termelés, menetébe, formájába semmi sem változott, a “szocialista” kormányzat éppen úgy fentartja a kapitalista termelési rendszert, mint Churchill konzervatív pártja, tehát az ő viszonya a termeléshez nem változott, nem érdeke a termelés fokozása, sőt az azt a veszélyt jelenti, hogy ha túltermelés áll elő, elveszti a munkáját és munkanélkülivé válik. Nem változott a viszonya semmit, ma is csak éppen úgy áruba bocsása a munkaerejét, mint a múltban és igyekszik ezt az egyetlen árucikkét, az erejét kímélni s annyiért eladni ameny- nyiért tudja. Változás a munkás és a termelés viszonyába csak akkor áll be, ha magában a termelési rendszerben áll be gyökeres változás, ha a tőkés termelési rendszert teljesen leszámolják, ha a termelőeszközök minden hozzátartozóval a tőkés kártalanítása nélkül, köztulajdonba kerül és azt a közösség javára tartják üzemben. Éppen ezért, az angol munkásság szempontjából semmifé- lentősége nincs a most lefolyt választásoknak, mert a további “szocializálás” éppen úgy nem szervezeteik tagságára, mint árucikkre, akiket a munkáltatóknak szállítanak. Az Industrial Workers of the World megalakitói ezt már több mint négy évtizeddel ezelőtt látták és azért ezen szervezet alapszabályai elrendelik, hogy minden fizetett tisztviselőt csak egy évre lehet megválasztani és csak kétszer egymásután. Ha a második évet is leszolgálta, vissza kell mennie a tényleges munkára, hogy tudja, mit jelent dolgozni, mit jelent bérrabszolgának lenni Az ilyen szervezetnél nem fordulhat elő az a szégyenletes eset, amit most a new yorki kikötő munkásoknál láttunk. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Ligy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebl kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenn« teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyél a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te szí, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeli megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy’ ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy' kizárás van annak valamelyik osztó lyában. igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztalt. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer Anltiük a “égi társadalom keretein beiül. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg az uj társadalmi rendszert építő országokban. Mi ezt legjobban megfigyelhetjük a Magyar Népköztársaság ban, amely akkor ment keresztül a társadalmi változáson, amikor egy háború az országot romhalmazzá tette a náci-nyilaS banditák gonoszságával. Amikor teljesen kifosztották, a gépeit elhurcolták, gyárait, közlekedési eszközeit szétrombolták, élelmiszereit elrabolák, állatállományát elhajtották. Sokszoros nehézsége volt az uj rendszernek a termelés megindításánál, amely csak akkor valósult meg, amikor a termelő eszközöket teljesen kisajátították, amikor a földet, a gyárat elvették a tőkésektől és azt a dolgozók kezére adták. Ettől az időtől kezdve fokozatosan megértették a dolgozók azt ,hogy a viszonyuk megváltozott a termeléshez és a termelés fokozása a saját és a köz érdekét szolgálja. Sajnos még ma is, hat év után nagyon nagy azoknak a dolgozóknak a száma, akik nem látják világosan, hogy a termelés növekedése, a társadalmi jólét javulásával egyenlő, most nem beszélve a munkaversenyekről, amelyekben a gyárak és a dolgozók százezrei vesznek részt, nem beszélve a népnevelőkről, kik a munkahelyek öntudatos dolgozóiból kerülnek ki, tekintélyes része párton kívüli, kik tudatosítsák a termelés emelkedésének a fontosságát, ami szintén nagyon fontos része a tervgazdálkodásnak. Minden dolgozó, ha nem volna közömbös a termelés minőségéhez és mennyiségéhez, meglátná itt is a saját kis munkakörében, hogy miként lehetne a termelésen javítani, fokozni, de miután ez nem érdeke, sőt a termelés fokozása a munkanélküliség veszélyét jelenti, nem érvényesíti az észrevételeit. A szocializmus útjára lépett országok dolgozói, kik felismerték a termelés fokozásának fontosságát, igy Magyarországon is tízezrével vesznek részt abban a mozgalomban, amelyet Ujitó mozgalomnak kereszteltek el, uj metódusokat használnak a gépeken, a gyártás minden oldalán, nem egyszer ilyen javítás duplájára, háromszorosára emeli a termelést és az ilyen újítások már nem gyári titkok, hanem azokról értesítenek minden gyárat. Az ujitó mozgalom sok száz millióval emelte a termelés értékét és ez állandó folyamat. SELEJT CSÖKKENÉS Minden termelésben van használhatatlan selejt, amely természetszerűleg anyag és munkaidő vesztességet jelent. A szocialista országokban állandó mozgalom van a selejt csökkentésére, amely sokszor a dolgozó figyelmetlenségének, nem t ö r ő- dömségének a következménye, de mérhetetlen kárt okoz a társadalomnak. Állandó mozgalom van a selejt csökkentésére és pedig meglepő eredménnyel. A gyártásban előforduló hibásan elkészített anyag állandóan csökken és sok ezer olyan dolgozó van a versenyben, aki egész éven át selejtmentesen dolgozik. Egy ilyen sikeres akció milliókkal növeli a társadalmi jövedelmet. A GAZDA MOZGALOM A csepeli gyárban munkavezető ez az öntudatos dolgozó, ki