Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-11-10 / 1705. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. november 10. A nyomorgó India sok ujitást végzett eddig is. Pár héttel ezelőtt Gazda művezető kijött a következő tervei. Min­den termelésben vannak hula- dékok, amelyeket azután újra öntenek, vagy a szövetfélékből papirost csinálnak, vagy telje­sen veszendőbe mennek. Szerin­te minden gyártásban vannak olvan kis terjedelmű gyártott cikkek, amelyeket nagyszerűen meglehetne csinálni a hulladék­ból. Szinte hihetetlen gyorsa­sággal terjed el ez az elgondo­lás minden gyárban. Vizsgálják a dolgozók, hogy miként lehet­ne felhasználni a gyártásnál előforduló hulladékot és ma már a hulladékokból sok ezer olyan cikkeket állítanak elő, amelyet azelőtt uj anyagból készítettek. A dolgozók , állama méltányo­san jutalmaz minden ujitást, nagyon gyakran tekintélyes ösz- szegeket kap egy-egy ujitó, ami serkentőleg hat minden dolgozóra és nagyban emeli a termelékenységet. DUNAPENTELE, INOTA A földalatti vasút építése Bu­dapesten, a Tiszalöki öntöző csatorna építése, amely 200 ezer hold földet tesz termővé, na­gyon sok. dolgozót igényel. A gyáripar munkáshiányban szen­ved, sok ezer uj munkaerőre van szükség és ezt a felnövő if­júságból nyeri. Az iskolából"ki­kerülő fiuk és lányok tízezrei tanulnak modern technikai tan­műhelyekben szakmát, hogy pó­tolják a szükséges munkaerőt. De olyan hatalmas építkezés mint Dunapentele, ahol több mint tízezer ember épit egy ha­talmas, mérföldekre kiterjedő gyárvárost, honnan vegyen munkaerőt, a munkásháiny ide­jén? A dolgozókhoz, főleg a fi­atal dolgozókhoz fordul, hogy gyertek Pentelére, építsétek fel a gyárakat, a várost és tanul­játok meg közben a termelés ágait és azután lakj átok-az ál­talatok épített lakásokban, ti építettétek. Építsetek hozzá is­kolákat, kórházat, színházat, parkokat, mikor készen lesztek ti fogtok lakni Európa legmo­dernebb városába és dolgoztok a legmodernebb gyáraiba. A felhívásra ezrek és ezrek mozdultak meg és valóságos népvándorlás indul meg Duna- pentelére, amely ma az ország dolgozóinak a büszkesége, sze­retettel dédelgetett kedvence. Ugyan igy a nagy budapesti földalatti vasút építése, vagy az inotai, mohácsi, veszprémi épít­kezések, minden dolgozó szív­ügyévé váltak. A tatai bányászok felhívást adtak ki, hogy 5000 uj bányász­ra van szükségük, a falusi fia­talságból háromszor annyi je­lentkezett és több mint 10 ezer uj bányász maradt a bányák­ban, hogy segítse kitermelni a folyton emelkedő szükségletét az iparnak. Az ipar minden erőt megfe­szít, hogy a bányaipart, a mező- gazdaságot gépesítse. A múlt­ban a dolgozók rettegtek az uj gépektől, mert az bérlevágást, munkanélküliséget jelentett, ma lelkesedéssel üdvözlik, mert a munka megkönnyítését, a ter­melés fokozását jelenti, amely a közösség jólétét emeli. Különö­sen fontos ez a mezőgazdaság­Nem volt szándékom több mint egy-két leírásban Indiával foglalkozni, de oly nagy ország és oly sok különleges problémái vannak,' mivel ő is megszűnt már mese és rejtélyek országa lenni a közlekedési és szállítási eszközök fejlettsége révén, ame­lyek annyira előtérbe tolták az utóbbi időben, hogy teljesen le­hetetlen kitérni, vagy nem fog­lalkozni vele. Igen nagy ország és amilyen nagy, oly nqgy az elmaradott­sága. És dacára annak, hogy az egész világ elnyomottja, nyílt harcot folytat a kapitalisztikus kizsákmányolás ellen és van ahol a harc nem ölthetett még nyílt formát. Hogy miért nem, azt egy újságolvasó embernek nem kell magyarázni. Azonban a hindu nagy tömeg még most se mozdul és az teszi szükséges­sé, hogy többször vagyok kény­telen Indiával foglalkozni. Én úgy gondolom, hogy nem vétkezem, dacára, hogy tudom hogy e soraim nem fogják a hindu tömegeket megmozgatni és menetelésre kényszeríteni, de ez még nem jelenti azért azt, hogy örökre lefognak maradni a fejlődésről. Ha ezen sorok vagy más hasonló Írások nem is kényszerítik a menetelésre, majd a termelő eszközök válto­zásai kényszeríteni fogják a szunnyadoző tömegeket. A tudományos megállapítás szerint a fejlődésben nincs meg­állás és ha ezen megállapítás igaz, mint ahogy igaz, az indi­ai tömegeket is megfogja ra­gadni a menetelési vágy, amibe sem a vallási bigottság, sem pe­dig az igénytelenség nem fog akadályt képzeni. Földünk lakossága több mint két billió, amelynek majd fele magáévá tette az uj termelési formát, vagyis azon az alapon folyik már a termelés. Persze egyes helyeken ahol a jelenben alapozási munkálatok folynak még, persze fegyverrel a kéz­ben. Amint fent jelezve van, a föld lakossága két billió és ha ez a két billió lélek megindul majd teljes erővel, a négyszáz millió hindu kénytelen lesz, mindent ami visszatartaná a menetelés­től levetni magáról és belekap­csolódni abba a harcba, amely harcnak a befejezése csak egyet hozhat, az pedig a társadalom oly átformálása, mely csak jó­létet hozhat nem csak a hindu — a jelenben még nyomorgó tömegeinek, hanem az egész vi­lág emberiségének. Azon európai látogatók, akik megfigyeléseket végeztek Indi­ában a múltakban és a megfi­gyelésekből helyes következte­tést vonnak le, mi sem termé­szetesebb mint hogy nem csak a nyomor forrását találták meg, hanem a bajok orvoslását is. Ezen érdeklődőknek Nehru min­dig azt a kérdést szegezte mel­lüknek, hogy: “Ismerik-e az in­diai lelkét?” Mert Nehru állítá­sa szerint, nem elég avval kér­kedni, hogy megtalálták a ba­jok forrását és az orvosságot a bajok gyógyítására, ha először nem ismerjük az indiait lélekben és másodszor, ha nem tudjuk, hogy “Indiában nem a tények meglátása szerint, sem pedig az észszerüség parancsára határoz­nak vagy cselekszenek, hanem a megindulás hatása alatt.” Aki ezt nem tudja, nagyon téved ha gondolja, hogy megfi­gyeléseiből helyesen következ­tethet és ismeri Indiát és né­pét. Nehru a brahma szektához tartozik, ő ugyan nem kérkedik vele, mert nem hiszi, hogy a te­henek, majmok és a pávák szen­tek, ő nem imádja Lingmanot vagy a mellék istent Sivát, de nem meri követelni az alattva­lóitól, hogy ebbe kövessék őt, mert ha ezt tenné, maga ellen lázitaná az egész országot. Az ország elnöke szintén brahma, ő résztvesz vallási ce­remóniákon. Ez év május llén részvett egy “Lingman” isten felavatáson, ahol közel százezer lélek vett részt. A lapok első ol­dalon nagy címmel hozták, hogy “Prasad elnök fölavatta a Son- nath Idolt. Megbízható statisz­tikai adatok szerint körülbelül kétszáz millió a szent tehenek száma, amelynek több mint fele ad tejet, ebből a tejelő tehenek­ből egy rész mint igás van hasz­nává, a többik örülbelül számil- lió, mint semmit hozó parazita kóborol az országban szanaszét, melyeknek csak a trágyájukat használják tüzelésre, na meg csontjaikat és bőreiket is érté­kesítik az elhullottaknak. Az indiai kormánynak azért okoz oly nagy fejfájást a töme­gek élelmezése, sokak állítása szerint, mert a földeken amit termelnek nem elégíti ki a szük­ségletet. És földet több terme­lésre pedig csak öntözéssel le­hetne bírni. Az öntöző csator­nák építéséhez pedig pénz kell, amivel az indiai kormány nem rendelkezik. Az ország összes bevétele 840 millió dollár, vagy­is annyi, amennyit egy közepes nagyságú amerikai város elkölt évente a városi adminisztráció­ra. Ebből a 840 millióból, felét az ország adminisztrálása emész­ti föl, azután az ország védelme is egy bizonyos összeget, utána jön a külképviselet, mely szin­tén egy jó summába kerül és igy mire minden számla ki van fizetve, az öntözési csatornák építésére nem jut. A gátak és a csatornák építéséhez szükséges pénzeket csak külföldi kölcsön utján tudnák előteremteni. A kölcsönadó ország a jelen­ben az Egyesült Államok. Tör­ténjen meg az, hogy India kap kölcsönt a gátak és az öntöző csatornák építésére és kezdjék meg az építkezést és ha elkészül­nek és üzembe lesznek állítva, megoldódik-e a nélkülözés és éhezés mint probléma? Tekint­sünk csak körül egy kicsit és megfogjuk látni, hogy mik azok a nehézségek, amelyek a fenti kérdésre oly nehézzé teszik a válaszadást. Indiában az évi népszaporulat négy millió lélek. A négy millió szaporulatot hozzá adva a meg­lévő lakossághoz, amelyet már most se képes a föld táplálni és igy az öntözéssel a föld hozadé- ka ha emelkedik is, ott leszünk ahonnan kiindultunk — a töme­gek éhezésénél. Tehát akkor mi a megoldás? A megoldást e sorok írója a szülés korlátozásban Iája, hogy a mérleg az ellenkező oldalra billenjen. De a baj ott van, hogy a tömegek, különösen az alsóbb réteg, tudni sem akar felőle, mert a gyermeknemzésben leli a legnagyobb élvezetet, amit már mint gyermekek kezdenek élvezni, hiszen a legtöbb falu­ban a fiú gyermekek 12—14 év között, a leány gyermekek pe­dig 10—12 év között párosod­nak. Csak a felsőbb rétegeknél van némi korlátozás. Tehát újra ott vagyunk, ahon­nan minden baj ered, a vallási bigottságnál, amely e probléma megoldását gátolja. A gyermek szülés korlátlansága tetejére, ott vannak a szent tehenek, amikről már fent említés van téve, amelyek több millió tonna élelmiszert pusztítanak évente és továbbá a szent pávák, akik szintén egy nagy mennyiséget emésztenek fel. A szent majmok, melyből olyan hozzávetőleges számítás szerint 25 millió pusz­títja az élelmiszert az ország legtermékenyebb vidékén. Te­hát nem éppen azért van éhín­ség Indiában, mert nincsenek öntöző csatornák, bár az is hoz­zájárul, de legjobban azért, ban, hogy az ezáltal felszabadult tömegek az iparokban helyez­kedhessenek el. Amig a kapitalista termelési rendszerben az uj találmányok, j a termelés észszerüsitése, uj gé- j pék beállítása, a tőkésnek je­lent nagyobb profitot és újabb tömegeket tesz munkanélkülivé, addig a szocialista termelésben mindez a közösség jólétét, a dolgozók könnyebb munkáját jelenti. Itt mutatkozik meg a dolgozó j és a két termelési rendszer vi­szonya közötti különbség, amig az előbbibe a termelés csökken­tése, lelassítása a dolgozók ér­deke, addig az utóbbiban a ter­melés fokozása, terv és észsze- rüsége, uj termelő eszközök be­állítása, jobb életviszonyokat, a munka könnyebbségét, az egyén és a közösség jobblétét jelenti. Mennél inkább megközeliti a dolgozó a szocialista gondolko­dást, mennél jobban felismeri a közösség érdekeinek azonos voltát a saját érdekeivel, mennél előbb megszabadul a kapitalis­ták által belenevelt önzéstől, annál hamarább jön el az az idő, amikor tiszta szocialista alapon főijük a termelés, ami­kor már a munka nem keserves kényszer, hanem öröm és szóra­kozás lesz, amikor minden moz­dulat az egész közösség érdeke­it szolgálja. Angliában mint fent irtuk a kormányzat változása semmit sem változtat a dolgozó viszo­nyában a termeléshez. Változás csak akkor áll be, amikor a ter­melő eszközök a volt tulajdonos kártalanítása nélkül a köztulaj­donba kerülnek, a kapitalista termelést felváltja egy olyan termelési rendszer, ahol az egyén már nem veszi el a ter­melt áru értéktöbbletét, az a közösség jólétét szolgálja, mely fokozatosan éri el a legmaga­sabb termelési rendszert, amely­ben mindenki a képessége sze­rint vesz részt a termelésben és a szükséglete szerint részesül a termelt javakból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom