Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-11-10 / 1705. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1951. november 10.

A nyomorgó India

sok ujitást végzett eddig is. Pár héttel ezelőtt Gazda művezető kijött a következő tervei. Minden termelésben vannak hula- dékok, amelyeket azután újra öntenek, vagy a szövetfélékből papirost csinálnak, vagy teljesen veszendőbe mennek. Szerinte minden gyártásban vannak olvan kis terjedelmű gyártott cikkek, amelyeket nagyszerűen meglehetne csinálni a hulladékból. Szinte hihetetlen gyorsasággal terjed el ez az elgondolás minden gyárban. Vizsgálják a dolgozók, hogy miként lehetne felhasználni a gyártásnál előforduló hulladékot és ma már a hulladékokból sok ezer olyan cikkeket állítanak elő, amelyet azelőtt uj anyagból készítettek.

A dolgozók , állama méltányosan jutalmaz minden ujitást, nagyon gyakran tekintélyes ösz- szegeket kap egy-egy ujitó, ami serkentőleg hat minden dolgozóra és nagyban emeli a termelékenységet.

DUNAPENTELE, INOTA

A földalatti vasút építése Budapesten, a Tiszalöki öntöző csatorna építése, amely 200 ezer hold földet tesz termővé, nagyon sok. dolgozót igényel. A gyáripar munkáshiányban szenved, sok ezer uj munkaerőre van szükség és ezt a felnövő ifjúságból nyeri. Az iskolából"kikerülő fiuk és lányok tízezrei tanulnak modern technikai tanműhelyekben szakmát, hogy pótolják a szükséges munkaerőt.

De olyan hatalmas építkezés mint Dunapentele, ahol több mint tízezer ember épit egy hatalmas, mérföldekre kiterjedő gyárvárost, honnan vegyen munkaerőt, a munkásháiny idején? A dolgozókhoz, főleg a fiatal dolgozókhoz fordul, hogy gyertek Pentelére, építsétek fel a gyárakat, a várost és tanuljátok meg közben a termelés ágait és azután lakj átok-az általatok épített lakásokban, ti építettétek. Építsetek hozzá iskolákat, kórházat, színházat, parkokat, mikor készen lesztek ti fogtok lakni Európa legmodernebb városába és dolgoztok a legmodernebb gyáraiba.

A felhívásra ezrek és ezrek mozdultak meg és valóságos népvándorlás indul meg Duna- pentelére, amely ma az ország dolgozóinak a büszkesége, szeretettel dédelgetett kedvence.

Ugyan igy a nagy budapesti földalatti vasút építése, vagy az inotai, mohácsi, veszprémi építkezések, minden dolgozó szívügyévé váltak.

A tatai bányászok felhívást adtak ki, hogy 5000 uj bányászra van szükségük, a falusi fiatalságból háromszor annyi jelentkezett és több mint 10 ezer uj bányász maradt a bányákban, hogy segítse kitermelni a folyton emelkedő szükségletét az iparnak.

Az ipar minden erőt megfeszít, hogy a bányaipart, a mező- gazdaságot gépesítse. A múltban a dolgozók rettegtek az uj gépektől, mert az bérlevágást, munkanélküliséget jelentett, ma lelkesedéssel üdvözlik, mert a munka megkönnyítését, a termelés fokozását jelenti, amely a közösség jólétét emeli. Különösen fontos ez a mezőgazdaságNem volt szándékom több mint egy-két leírásban Indiával foglalkozni, de oly nagy ország és oly sok különleges problémái vannak,' mivel ő is megszűnt már mese és rejtélyek országa lenni a közlekedési és szállítási eszközök fejlettsége révén, amelyek annyira előtérbe tolták az utóbbi időben, hogy teljesen lehetetlen kitérni, vagy nem foglalkozni vele.

Igen nagy ország és amilyen nagy, oly nqgy az elmaradottsága. És dacára annak, hogy az egész világ elnyomottja, nyílt harcot folytat a kapitalisztikus kizsákmányolás ellen és van ahol a harc nem ölthetett még nyílt formát. Hogy miért nem, azt egy újságolvasó embernek nem kell magyarázni. Azonban a hindu nagy tömeg még most se mozdul és az teszi szükségessé, hogy többször vagyok kénytelen Indiával foglalkozni.

Én úgy gondolom, hogy nem vétkezem, dacára, hogy tudom hogy e soraim nem fogják a hindu tömegeket megmozgatni és menetelésre kényszeríteni, de ez még nem jelenti azért azt, hogy örökre lefognak maradni a fejlődésről. Ha ezen sorok vagy más hasonló Írások nem is kényszerítik a menetelésre, majd a termelő eszközök változásai kényszeríteni fogják a szunnyadoző tömegeket.

A tudományos megállapítás szerint a fejlődésben nincs megállás és ha ezen megállapítás igaz, mint ahogy igaz, az indiai tömegeket is megfogja ragadni a menetelési vágy, amibe sem a vallási bigottság, sem pedig az igénytelenség nem fog akadályt képzeni.

Földünk lakossága több mint két billió, amelynek majd fele magáévá tette az uj termelési formát, vagyis azon az alapon folyik már a termelés. Persze egyes helyeken ahol a jelenben alapozási munkálatok folynak még, persze fegyverrel a kézben.

Amint fent jelezve van, a föld lakossága két billió és ha ez a két billió lélek megindul majd teljes erővel, a négyszáz millió

hindu kénytelen lesz, mindent ami visszatartaná a meneteléstől levetni magáról és belekapcsolódni abba a harcba, amely harcnak a befejezése csak egyet hozhat, az pedig a társadalom oly átformálása, mely csak jólétet hozhat nem csak a hindu — a jelenben még nyomorgó tömegeinek, hanem az egész világ emberiségének.

Azon európai látogatók, akik megfigyeléseket végeztek Indiában a múltakban és a megfigyelésekből helyes következtetést vonnak le, mi sem természetesebb mint hogy nem csak a nyomor forrását találták meg, hanem a bajok orvoslását is. Ezen érdeklődőknek Nehru mindig azt a kérdést szegezte mellüknek, hogy: “Ismerik-e az indiai lelkét?” Mert Nehru állítása szerint, nem elég avval kérkedni, hogy megtalálták a bajok forrását és az orvosságot a bajok gyógyítására, ha először nem ismerjük az indiait lélekben és másodszor, ha nem tudjuk, hogy “Indiában nem a tények meglátása szerint, sem pedig az észszerüség parancsára határoznak vagy cselekszenek, hanem a megindulás hatása alatt.”

Aki ezt nem tudja, nagyon téved ha gondolja, hogy megfigyeléseiből helyesen következtethet és ismeri Indiát és népét.

Nehru a brahma szektához tartozik, ő ugyan nem kérkedik vele, mert nem hiszi, hogy a tehenek, majmok és a pávák szentek, ő nem imádja Lingmanot vagy a mellék istent Sivát, de nem meri követelni az alattvalóitól, hogy ebbe kövessék őt, mert ha ezt tenné, maga ellen lázitaná az egész országot.

Az ország elnöke szintén brahma, ő résztvesz vallási ceremóniákon. Ez év május llén részvett egy “Lingman” isten felavatáson, ahol közel százezer lélek vett részt. A lapok első oldalon nagy címmel hozták, hogy “Prasad elnök fölavatta a Son- nath Idolt. Megbízható statisztikai adatok szerint körülbelül kétszáz millió a szent tehenek száma, amelynek több mint fele

ad tejet, ebből a tejelő tehenekből egy rész mint igás van hasznává, a többik örülbelül számil- lió, mint semmit hozó parazita kóborol az országban szanaszét, melyeknek csak a trágyájukat használják tüzelésre, na meg csontjaikat és bőreiket is értékesítik az elhullottaknak.

Az indiai kormánynak azért okoz oly nagy fejfájást a tömegek élelmezése, sokak állítása szerint, mert a földeken amit termelnek nem elégíti ki a szükségletet. És földet több termelésre pedig csak öntözéssel lehetne bírni. Az öntöző csatornák építéséhez pedig pénz kell, amivel az indiai kormány nem rendelkezik. Az ország összes bevétele 840 millió dollár, vagyis annyi, amennyit egy közepes nagyságú amerikai város elkölt évente a városi adminisztrációra. Ebből a 840 millióból, felét az ország adminisztrálása emészti föl, azután az ország védelme is egy bizonyos összeget, utána jön a külképviselet, mely szintén egy jó summába kerül és igy mire minden számla ki van fizetve, az öntözési csatornák építésére nem jut. A gátak és a csatornák építéséhez szükséges pénzeket csak külföldi kölcsön utján tudnák előteremteni.

A kölcsönadó ország a jelenben az Egyesült Államok. Történjen meg az, hogy India kap kölcsönt a gátak és az öntöző csatornák építésére és kezdjék meg az építkezést és ha elkészülnek és üzembe lesznek állítva, megoldódik-e a nélkülözés és éhezés mint probléma? Tekintsünk csak körül egy kicsit és megfogjuk látni, hogy mik azok a nehézségek, amelyek a fenti kérdésre oly nehézzé teszik a válaszadást.

Indiában az évi népszaporulat négy millió lélek. A négy millió szaporulatot hozzá adva a meglévő lakossághoz, amelyet már most se képes a föld táplálni és igy az öntözéssel a föld hozadé- ka ha emelkedik is, ott leszünk ahonnan kiindultunk — a tömegek éhezésénél.

Tehát akkor mi a megoldás? A megoldást e sorok írója a szülés korlátozásban Iája, hogy a mérleg az ellenkező oldalra billenjen. De a baj ott van, hogy a tömegek, különösen az alsóbb réteg, tudni sem akar felőle, mert a gyermeknemzésben leli a legnagyobb élvezetet, amit már mint gyermekek kezdenek élvezni, hiszen a legtöbb faluban a fiú gyermekek 12—14 év között, a leány gyermekek pedig 10—12 év között párosodnak. Csak a felsőbb rétegeknél van némi korlátozás.

Tehát újra ott vagyunk, ahonnan minden baj ered, a vallási bigottságnál, amely e probléma megoldását gátolja. A gyermek szülés korlátlansága tetejére, ott vannak a szent tehenek, amikről már fent említés van téve, amelyek több millió tonna élelmiszert pusztítanak évente és továbbá a szent pávák, akik szintén egy nagy mennyiséget emésztenek fel. A szent majmok, melyből olyan hozzávetőleges számítás szerint 25 millió pusztítja az élelmiszert az ország legtermékenyebb vidékén. Tehát nem éppen azért van éhínség Indiában, mert nincsenek öntöző csatornák, bár az is hozzájárul, de legjobban azért,

ban, hogy az ezáltal felszabadult tömegek az iparokban helyezkedhessenek el.

Amig a kapitalista termelési rendszerben az uj találmányok, j a termelés észszerüsitése, uj gé- j pék beállítása, a tőkésnek jelent nagyobb profitot és újabb tömegeket tesz munkanélkülivé, addig a szocialista termelésben mindez a közösség jólétét, a dolgozók könnyebb munkáját jelenti.

Itt mutatkozik meg a dolgozó j és a két termelési rendszer viszonya közötti különbség, amig az előbbibe a termelés csökkentése, lelassítása a dolgozók érdeke, addig az utóbbiban a termelés fokozása, terv és észsze- rüsége, uj termelő eszközök beállítása, jobb életviszonyokat, a munka könnyebbségét, az egyén és a közösség jobblétét jelenti.

Mennél inkább megközeliti a dolgozó a szocialista gondolkodást, mennél jobban felismeri a közösség érdekeinek azonos voltát a saját érdekeivel, mennél

előbb megszabadul a kapitalisták által belenevelt önzéstől, annál hamarább jön el az az idő, amikor tiszta szocialista alapon főijük a termelés, amikor már a munka nem keserves kényszer, hanem öröm és szórakozás lesz, amikor minden mozdulat az egész közösség érdekeit szolgálja.

Angliában mint fent irtuk a kormányzat változása semmit sem változtat a dolgozó viszonyában a termeléshez. Változás csak akkor áll be, amikor a termelő eszközök a volt tulajdonos kártalanítása nélkül a köztulajdonba kerülnek, a kapitalista termelést felváltja egy olyan termelési rendszer, ahol az egyén már nem veszi el a termelt áru értéktöbbletét, az a közösség jólétét szolgálja, mely fokozatosan éri el a legmagasabb termelési rendszert, amelyben mindenki a képessége szerint vesz részt a termelésben és a szükséglete szerint részesül a termelt javakból.