Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-20 / 1702. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. október 20. a ketten elmondják egymásról a véleményüket. Az a meggyőződésünk, hogy ők nagyon jól ismerhették egymást és úgy a chicagói, mint a st. louisi uraknak igaza van. Csak egy párat a st. louisi lap jelzői közül, amely- lyel a chicagói kollégáját részesítette : “Vad szamár, gonosz, buta, írástudatlan, buta jószág, gonosz és buta lelkületű hat ökör,” Egy félhasábba szorított be eny- nyi jelzőt a chicagói kollégáról, viszont el kell ismerni, hogy annak sincs jobb véleménye Kál- dor úrról és ezt a véleményét nem is rejti véka alá és alaposan megmossa az elnök urat. IGAZA VAN a chicagói szerkesztőnek is, amikor a st. louisi kollégáját vén hazugnak nevezi, amit fényesen igazol lapjának szeptember 28-iki számának a vezércikke, amelynél szemtelenebb hazugság kevés jelent meg a magyar mocsaras dzsungelben. Itt megirja, hogy egy orosz születésű, Belgiumban polgárosodott professzor, résztvett a belga atom kísérleteknél. Kiről kitűnt, hogy orosz kém és ezért a bíróság elé állították. A tárgyaláson, írja tovább Káldor ur “a tanár hirtelen két revolvert rántott .elő és huszonöt lövést adott le a teremben levő közönségre és a bíróság tagjaira . . . mikor a füst elszállt, egy ember holtan feküdt, kettő megsebesült. A vádlott tanár még egy utolsó lövést tett és azzal saját agyát roncsolta szét.” é Azután megirja, hogy részletes írásbeli vallomást találtak nála, amelyben leírja, hogy hogyan kényszeritették az oroszok arra, hogy az atom kutatásról szóló aktákat nekik kiadja, “mert más kiutat nem talált, agyonlőtte magát”. Nem egy nyönyörü rémregény ez? Csak egy baja van, hogy hallatlanul buta, mert No. 1 Belgiumban nincs atomgyártás. No. 2, joggal kérdezhetjük, hogy egy letartóztatott kém, hogy ránthat elő két 13 lövetű revolvert, hisz a foglyoknál nem hagynak fegyvereket. Ha bevallotta, hogy kényszeritették a kémkedésre és ezért öngyilkos akar lenni, miért akarta kiirtani az egész bíróságot és hallgatóságot 25 lövéssel? Végül kérdeztem vagy két tucat újságolvasó embert, köztük egy angol újságírót is, hogy olvasták-e ezt a rémregényt, nem akadt egy sem, aki azt máshol nyomtatásba olvasta volna, mint ahogy azt Káldor ur találta ki és csak idő kérdése, hogy ezt a sületlen butaságot a többi magyar lapok is átvegyék. Káldor ur lapja utolsó oldalán egy rémregény folyik, melynek cime “Az utolsó magyar betyár”. Viszont mi azt mondjuk, hogy ennek a hazugságnak al elkövetője pontosan beillik a regény címébe. A Magyar Posta a Néphadsereg Napja alkalmából 60 fillér és egy forint névértékű bélyegekből álló sorozatot bocsátott forgalomba. India és a tőkés termelés A múlt heti lapszámunkban India és az osztályharc cimü cikkben volt említés téve arról, hogy a polgári irók és politikusok állítása szerint Amerika az egyedüli ország, mely pénzügyi segítséggel Indiát ki tudja emelni a nyomorból és nélkülözésből. Meglehet, hogy igazuk van és meglehet, hogy nem. Tudjuk azt, hogy bármennyire is kívánatos volna és bármennyire is szükséges volna az ország lakossága részéről a külföldi tőke a gazdasági fölemelkedéshez, nem az a lényeges, hanem az, hogy a hindu nagy tömegek miként fogadják. Hiszen csak nemrég szabadították föl magukat az angol elnyomatás alól. Ki hiszi azt, hogy a hinduk cseberből-vederbe elv alapján fognak próbálkozni és elfogadják az amerikai elnyomatást. Amerika bevonulása, mint tudjuk csak kapitalisztikus formában történhetik meg, mire a proletár jelöltek, vagyis azon tömegek amelyek a munkaerőt volnának hivatva szolgáltatni, nincsenek előkészitve. Tudott dolog, hogy a kapitalista termelés megalapozásához nincstelen tömegek szükségesek, de nem annyira nincstelenek mint Indiában vannak. Persze lehetnek hivatkozások arra, hogy az angolokat is tudatlan tömegek zavarták ki az országból, miért ne volna ugyan az a tömeg alkalmas munkaerő a tőkés termelési formának, vagy valamilyen más termelési formának? Ha őszintén akarunk egy igazságos választ, ha valaki ezt mint kérdést fölteszi, a választ a tömegek vallási bigott- ságában és India történelmében kapja meg. A történelem följegyzései szerint a brahma hitvallás létezése előtt Indiában egy számottevő polgári osztály létezett, mely osztály az akkori papsággal közösen uralkodott a hindu tömegek felett. Ezt a polgári osztályt és az akkori papságot a hitvallással egyetemben, a brahma papság és hitvallás számolta föl. Tehát a brahma hitvallás keletkezése állította meg a fejlődést a polgári osztály fölszámolásával a polgári osztályt, melynek egy bizonyos fokú kifejlődése hozta volna létre a kapitalisztikus termelést és evvel együtt a gépkezelést. És igy talán minden zökkenés nélkül, vagy talán egy kis zökkenéssel kitermelődött volna a tőkés termelési forma vagy rendszer. De ezt a brahma hitvallás tette lehetetlenné. Hogy lehet ott, még csak beszélni is fejlődésről, ahol a vallási bigottság úgy guzsbaköti a lelkeket, mint Indiában, ahol a legalacsonyabb férget istenitik? Hogy lehet ott előremenetel egy országban, ahol a szent tehenek milliói csatangolnak az országon keresztül-kasul, hogy a szent majmok millióiról ne is beszéljünk. Hiszen tudatlanságban tartja a tőkés is az ő dolgozóit, de hol vannak a tőkés dolgozói, a hindu tudatlanságtól? Ez a tőkés filozófia, amelynek az alkalmazásában van a nagy rejtély amit sokan oly nehezen tudnak megérteni. Igen, ez a tőkés filozófia, jó technikusokat és gépkezelőket kitermelni és jó vallási bigott- ságban is tartam a dolgozókat, hogy a technikai ismeretekben ne legyen visszaesés és a termelés sima lefolyása is biztosítva legyen. Indiában igy van. Ott látjuk a templomban az egyetemet végzettett, * a természeti erők ismereteivel fölszerelve, mérnököt, vegyészt, a szellemileg alacsonyabban álló gépkezelővel énekel és imádkozik olyan megértéssel, akár csak a munkatelepen, ahol az élethez szükséges javak termelése folyik. E sorok Írója nem hiszi, hogy úgy az amerikai politikusok, mint az amerikai tőkések áltál megfigyelésre küldött ügynökök komolyan gondolják vagy veszik az amerikai tőke Indiába való bevonulását, ők tudják, hogy az amerikai tőkések arra nem kaphatók a fent említett okok miatt. A fentiek híresztelésével úgy látom bizonyos politikusokat szeretnének ennek az elvnek az elfogadására megnyerni. Ha ez sikerül, talán egy kis zavart hozna létre és a többi már könnyen menne, utána jönne az U.N. rendőrakció, ez- utáji következne a tömegek föl- fegyverzése és “Ázsia megment tése” a kommunista befolyástól. Indiában éppen úgy nincs meg az egységes nézet és vélemény a politikai vezetők között, mint bárhol másutt és ezt az ellentétes viszonyt szeretnék az amerikai külügyeket intéző politikusok, persze az U.N. elnevezés alatt, az amerikai érdekek megalapozásához gyümölcsöztetni. Nehru személye ellen úgy az indiai, mint "az amerikai politikusoknak nincs semmi kifogásuk, — ők legalább igy állítják, — hanem a politikája ellen, úgy a külpolitikája, ami Amerikának sehogy se fér a begyébe, de saját politikai társainak a belpolitikája nem tetszik. Mindkettőhöz az amerikai politikusoknak vannak kifogásaik. Nehru bizonyos formájú szocializálást vett tervbe és ennek a tervnek a keresztülvitelét szeretnék úgy az amerikai, mint azon indiai politikusok, akiket az amerikaiak már megnyertek, megakadályozni. Amint fentebb említés van téve, hogy a tömegek, amelyek a munkaerőt volnának hivatva szolgáltatni úgy a tőkés, mint a szociális termeléshez, nem alkalmas munkaerő a tőkés, sem pedig szociális termeléshez a vallási bigottságánál fogva. Tehát semmi szükségességét sem látom annak, hogy kézzel-lábbal tiltakozva kelljen ezt megakadályozni. Én úgy látom, hogy vagy a meglévő brahma és más vallásokat, melyek az indiai lelkeket uralják kell megszüntetni teljesen, vagy pedig egy alapos reformáláson kell minden vallási szektának keresztülmenni, csak akkor és nem előbb beszélhetünk a társadalom reformálásáról. Igaz, hogy ügy a vallás teljes elvetése, mint a megreformálása nagy lelki megrázkódtatást jelentene a hindu tömegeknek, de ha nem akarnak lemaradni a fejlődés útjáról, mint ahogy nem maradhatnak le, ezen lelki takarítást el keli, hogy végezzék bármennyire is fog fájni, végig kell szenvedniük. Hiszen Kina, Burma, Indokina egy kis eltéréssel ugyanezen lelkiállapotok között éltek, persze hogy megerőltetésbe került, de ráléptek a fejlődés útjára. Ma fegyverrel a kezükben harcolnak azért, amit ők helyesnek és igazságosnak gondolnak. Meddig tud India ennek a besugárzásnak ellenállni? Ezt a jövő fogja megmutatni. Bischof. FÉMEK FIZIKÁJA “ÉLET ÉS TUDOMÁNY” BUDAPESTEN MEGJELENŐ TUDOMÁNYOS HETI LAPBÓL. (Befejező közlemény) A fémalkatrész megmunkálásának első fázisa a kokillába való öntés. Bizonyos esetekben az öntés után azonnal kész alkatrészt nyerünk, amelyet azután szerszámgépeken munkálnak meg, más esetekben pedig az öntéssel öntecseket vagy bugákat kapunk, melyeket további különböző megmunkálási műveleteknek vetünk alá. Egy ilyen bugát hengerelhetünk, izzr hatunk stb. A kész gyártmányokat különféle anyagokból készítjük, amelyeknek száma elég nagy. A gépi megmunkálás és hőkezelés következtében a fémek nem csak meghatározott alakot nyernek, hanem meghatározott mechanikai sajátságokkal is bírnak. A fémek tulajdonságai a szerkezettől, vagyis a szemcsekristályok nagyságától és elhelyezkedésétől függnek. Bizonyos esetekben előnyt jelent, ha a kristályok teljesen rendezetlenül helyezkednek el, más esetekben pedig, ha meghatározott elhelyezkedési renddel bírnak. A legtöbb esetben az apró-szemcsés szerkezet sokkal előnyösebb, mint a negyszemcséjü szerkezet. A FÉM KRISTÁLYOSODÁSA a kokillában történik a lehü- lési folyamat alatt. Ha a fém valamely részében a hőmérséklet a megkeményedési hőmérséklet alá süllyed akkor kristályosodási központok keletkeznek, amelyek fokozatosan növekednek és kiterjednek az égégz öntecsre. A lehülési feltételektől, az öntés hőmérsékletétől, a ko- killa alakjától és egész sor más körülménytől függően apró- szemcséjü öntecset kapunk, vagyis úgynevezett dendrit (görögül rendron: fa) kristályokkal birő öntecset, esetleg olyan öntecset nyerünk, amelynek kristályai a kokilla falára merőlegesen állnak. A buga szabályos
