Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-13 / 1701. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. október 13. Sajtószabadság SAJTÓ-HETET TARTANAK AZ AMERIKAI LAPOK. — KÖVETELIK A SAJTÓSZABADSAGOT. — MIT ÉRTENEK A SAJTÓSZABADSÁG FOGALMA ALATT? — MILYEN SAJTÓSZABADSAGOT AKARUNK? Irta: GERÉB JÓZSEF Az amerikai üzleti szellem felismerve a Karácsony és Thanksgiving Day kereskedelmi jelentőségét létrehozta a Mother Day, Strawhat Day, Cat Day és hasonló nevű napokat az üzleti forgalom gyarapítására. És miután a hazafiság is üzlet, — még hozzá gigantikus méretű — ennek már egész hetet szenteltek a “Constitution Week” megjelölésével. Követve ezt a példát, most egy másik igen nagy üzlet számára*--------—---------------------igyekszenek megjelölni egy hetet. Ez a másik üzlet a SAJTÓ, amelynek tulajdonosai szeptember hó utolsó napjaiban évi konvenciót tartanak és a rákövetkező hetet SAJTÓ-HÉTTÉ nyilvánították. Jelen sorokat ezen a “sajtóhéten” irom. írom pedig azért, mert az amerikai laptulajdonosok ezt a sajtó-hetet a sajtószabadság védelmére szentelték. Tették ezt azért, mert éppen egy héttel megelőzőleg President Truman rendeletet adott ki az összes kormányhivatalok n a k, hogy működésűkről felsőbb hatóságuk engedelme nélkül nem adhatnak információt az újságoknak. A lapok ebben a rendeletben, — miután az nem csak a katonai, hanem a polgári ügyeket végző hivatalokra is Vonatkozik, —a sajtószabadság korlátozását látják s széleskörű tiltakozó hadjáratot indítanak ellene a sajtó-héttel kapsolatban. A több mint 10,000 újságot kontroláló “Publishers and Managers Association” a sajtó-hét jelszavává ezt a mondatot jelölte meg: “Az újságok mutatják a szabadsághoz vezető utat!” — Ha ez igaz, — akkor ebből logikusan következik, hogy csak az a sajtó vezethet a szabadság felé, amelyik SZABAD. A SAJTÓ MEGHATÁROZÁSA Harcoljunk tehát a sajtószabadságért ! Immár négy évtizede, hogy magam is dörgedező cikkekben követeltem s követelem a sajtószabadságot. De amikor most végigolvastam az amerikai kereskedelmi sajtónak a sajtólesz, azonnal a szakszervezetek ellen fog fordulni, miután túlzó- nemzeti szellemben szervezik őket. A szövetségesek megfigyelői azonban nem tartanak az azonnali veszélytől. Azt mondják, hogy ezen katonai alakulat vezetője, Gottfried Hansen volt admirális, egyike a volt “Wher- macht” legdemokratikusabb vezéreinek. És azonkívül az “Afrika Korps” elnöke, Theodor He- uss is azt táviratozta, hogy “a demokráciát” fogják védeni. Hát ez már csak elég biztosíték arra, hogy a volt nácik most már a demokrácia védői lesznek! Csupán az a különös, hogy mindjárt egy követeléssel is előálltak, még pedig azzal, hogy a szövetségesek azonnal engedjék szabadon mindazon.ge- nerálisokat, kiket háborús bűntény miatt még ma is börtönökben tartanak. Ez a követelés keltett némi szkepticizmust egyes szövetséges tisztviselőknél. hétre kiadott propaganda anyagát, elképedve láttam, hogy a sajtószabadság fogalma alatt mennyi sokféle, egymásnak sokszor teljesen ellentmondó dolgot értenek. Tehát mielőtt a sajtószabadságról beszélnek, meg kell határoznunk, hogy mit értünk azon fogalom alatt, melyet ezen összetett szóval fejezünk ki ? Az első szó magyarázata nem esik nagy nehézségekbe: SAJTÓ eredetileg a nyomdagépet jelentette; átvitt értelemben később a sajtó fogalom alá vették az újságokat, könyveket, röplapokat s általában minden nyomdai terméket. Ma a sajtó fogalma alá alá vesszük mindazon intézményeket, amely a közönséget informálják. Ezek: az újságok, folyóiratok, könyvek, a rádió, a színház, a filmipar, a televízió, a szószék, sőt még a tanszékek is. Mindezeket ma már felhasználják a közönség véleményének befolyásolására s igy együttesen adják azt, amit valaha csak a nyomdagép nyújtott. A SZABADSÁG VÄLFAJAI A második szó, — a SZABADSÁG — definíciója azonban már nem ilyen egyszerű. Először is ez csak elvont, képzeletbeli fogalom. Soha senki még nem látta a szabadságot, nem tapintotta meg, színéről, izéről csak képletesen beszélnek. És mert ilyen elvont fogalom, az a különös tulajdonsága van, hogy az emberek más és másféleképpen képzelik el. Ezért van az, hogy ami X-nek például szabadságot jelent, Y azt szolgaságnak látja. De azonkívül még X is bevallja, hogy amit tegnap még szabadságnak tartott, azt ma szolgaságnak véli; avagy a mai szolgaságot holnap már szabadságnak nevezi. A SZABADSÁG-nak tehát nincsenek olyan élesen kidomborodó jellemvonásai, amelyekről azt mindenki egyformán felismerhetné. Mert hiába mondjuk ezt a többé-kesébé általánosan hangoztatott magyará z a t o t: Sajtószabadság az, amelynél az iró megírhatja az igazságot. Igen ám, de itt megint csak oda lyukadunk ki, hogy az IGAZSÁG fogalma éppen olyap határ rozatlan, mint a szabadságé. Ami ma igazság, holnap már a legnagyobb igazságtalansággá válhat; amit tegnap még igazságnak tartottam, ma már nem látom annak. Ugye, hogy nem olyan egyszerű dolog a sajtószabadság meghatározása, nem olyan köny- nyü megmondani, hogy mit is követelünk a sajtószabadságért folyó harccal. De ha mi nem is tudjuk, az amerikai kereskedelmi sajtó annál határozottabban tudja. Legalább erre mutat a sajtó-héttel kapcsolatban szétküldött propaganda. Az amerikai kereskedelmi sajtó értelmezése szerint sajtószabadság az, amikor a laptulajdonos (és nem a szerkesztő) azt írja, vagy irathatja a lapjában, amit akar. Igen ám, de az amerikai lapok ma már óriási nagy összegeket képviselő vállalatok. És mint minden üzletnek, úgy ennek is egyetlen célja, hogy a tulajdonosoknak hasznot hajtson, minél nagyobb profitot hozzon a befektetett összegre. Az ilyen laptulajdonos, vagy helyettese tehát elsősorban, másodsorban, sőt még harmadsorban is csak olyasmit akar a lapjában közölni, ami ezt a profitot biztosítja és növeli. KAROS SZABADSAGOK A mi szerény felfogásunk szerint ez a tény határozza meg a sajtószabadság kérdését. Mert a lapoknak & hirdetők jelentik a profitot és nem az olvasók. Ennélfogva a lapok tartalma elsősorban csak a hirdetők és nem az olvasók érdekeit szolgálja Az ilyen lapoknál tehát a sajtószabadság A HIRDETŐK ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATA AZ OLVASÓK ÉRDÉ KEIVEL SZEMBEN. Ezt a sajtószabadságot mi határozottan károsnak tartjuk és elitéljük. Közismert dolog, hogy az újságírók közül igen sokan jól ismerik ezt a dolgot; tudják, hogy az olvasók érdekeit sértő cikkeket kell irniok. Ha nem imák, úgy mint követelik tőlük, akkor kenyér nélkül maradnak. Ez a sajtószabadság tehát azt jelenti, hogy magának az ÍRÓNAK NINCS SEMMI SZABADSÁGA, úgy írnak, amint kívánják tőlük. Mi a sajtószabadságnak ezt a nemét nem tartjuk kívánatosnak. Az egész tőkés termelő rendszer úgy van berendezve, hogy abban a termelő osztályokat el- bolonditják, nehogy munkájuk gyümölcsét követeljék. A bolon- ditás egyik neme a természetfeletti lényekkel való ijesztgetés, a babona terjesztése. Az amerikai sajtó tele van vallásos babonával, noha sem a tulajdonosok, sem az íróik nem hisznek benne, de megegyeznek abban, hogy a profit érdekében terjesztik ezt a babonát. Az amerikai lapkiadók kérkednek azzal, hogy nekik szabadságuk van a népmilliók ily elbóditásához. Mi nem kérünk ebből' a sajtószabadságból. Mostanában a háborús uszítás igen nagy profitot hajtó üzletté lett. Az amerikai sajtó teljes erejével belefeküdt ebbe az üzletbe. Ennek a háborús uszításnak eredménye az, hogy az Egyesült Államokat átalakítják rettegést keltő militarista hatalommá. Már pedig a történelem bizonyítja, hogy minden nagy katonai hatalom véres háborúkat hoz felszínre. De azt is tudjuk, — és az amerikai sajtó is igen jól tudja, — hogy ha kitör a harmadik világháború, akkor abban millió és millió emberélet semmisül meg. És dacára ennek a közismert ténynek, az amerikai sajtó mégis követeli magának azt a jogot, hogy szabadon uszíthasson a háborúra. Mi minden tehetségünkkel küzdünk az ilyen sajtószabadság ellen. A SZABADSÁG KORLÁTOZÁSA Dehát akkor milyen sajtószabadságot akarunk mi? — kérdezheti az olvasó. Ha helyszűke miatt csak egy rövid mondattal válaszolhatok, akkor ezt felelem: olyan sajtószabadságot, amely a hasznos munkát végző (szellemi és fizikai) dolgozók érdekeit szolgálja. Bevallom, hogy ez már korlátozása az “általános” szabadságnak, amelyekbe a fe»t említett értelmezéseket vitték bele. Aztán elkellene mondanom, hogy a Bérmunkást egy csoport munkásember alapította azon eszme hirdetésére, hogy ha a munkásság az Industrial Workers of the World (IWW) szervezet által hirdetett módon OSZ- TÄLYTUDATOS ipari szervezetekben szervezkednek, akkor GAZDASÁGI SZABADSÁGHOZ jutnának ami létrehozná az IPARI DEMOKRÁCIÁT. Mi olyan sajtószabadságot akarunk, ami az IPARI DEMOKRÁCIÁT szolgálja. Ohó! ohó! kiálthatnak fel ezen kijelentés hallatára azok, akik nem akarják az ipari demokráciát, akik nem akarnak hasznos munkát végezni, akik nem akarnak dolgozni, hanem csak másokkal dolgoztatni; hiszen akkor ti éppen úgy nem akarjátok az általános sajtószabadságot, mint a tőkés társadalom védői. És igazuk van annyiban, hogy a sajtószabadság azon elfajulását, amellyel a dolgozó népek kizsákmányolását védik, károsnak tartjuk. De azt is tudjuk, hogy az ily védelmet, — vagyis a káros sajtószabadságot — csak a kizsákmányoló osztály és bérencei tartják fenn, igy ezen káros, parazita osztály megszüntetésével az is megszűnik. VAN-E SAJTÓSZABADSÁG? Ebből következik, hogy az olyan átmeneti korszakban, mint aminőben jelenleg élünk, igazi, általános sajtószabadságról szó sem lehet. Akkor, midőn nemcsak nemzetek állnak szembe egymással, készen a világtörténelem legszörnyübb vérengzésére, amikor magukon a nemzeteken belül ellentétes gazdasági érdekeket képviselő osztályok küzdenek a gazdasági szabadságért, a sajtószabadság dögrovásra került. Be kell ismernünk, hogy a történelmi fejlődés folyamán oly korszakhoz értünk, amelynél a sajtószabadságot minden politikai és gazdasági csoport a saját érdekének megfelelően magyarázza és igyekszik érvényesíteni, maga a sajtószabadság csak szépenhangzó, üres frázissá, — fétissé lett, amelyet imádnak ugyan, de többé komolyan nem vesznek. Itt, Amerikában pedig egyszerűen azt nézik, hogy mennyi profitot szerezhetnek vele. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
