Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-13 / 1701. szám
1951. október 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal India és az osztályharc “Az emberiség története, osztályharcok története.” Ezen szo- ciálista megállapítás nem csak a technikailag kifejlett országokra vonatkozik, hanem az egész világra, úgy a nyugati müveit, mint az elmaradott Himalája, eldugott zugában levő országokra. Nézzük Indiát. Nyúljunk visszza a történelembe, amikor a feljegyzések szerint .valamikor régen az ott élő népek a javakban duskálkodtak, gondnél- kül éltek olyannyira, hogy az akkor még életkérdést képező sükséges védelemről teljesen megfeledkeztek, vagyis a külső ellenségről, amely a kerítés túlsó oldalán azt a pülanatot várta, hogy mikor csapjon rájuk. A határon kívül állók örökös fenyegetései a kényelmes életet már megszokott lakókat (hogy kik tették lehetővé, vagyis kik végezték a munkát, arról nem beszélnek a krónikások) arra kényszeritette, hogy megalakították a harcosok szervezetét, amely később kaszttá fejlődött. Tehát, hogy a dőzsölésben ne szenvedjenek rövidséget, a védelmet átengedték a tőlük külön álló népekre, amelyek kihasználva az alkalmat, kezükbe kerítették a hatalmat és kezdtek a könnyelmű életet már megszokottak felett uralkodni. A már uralmon levő harcosok kasztja, vagy osztálya, munkanélkül jólétben éltek, idővel teljesen elszoktak a munkától, lenézték és megvetették úgy a földművelést, mint a polgári foglalkozást. így alakult ki Indiában, akár csak a vüág más részein az osztálytársadalom és evvel együtt az osztályok egymás közötti harca. Mi sem természetesebb, hogy a'harcosok a hatalmat, mig alkalom és lehetőség volt, na meg terep a hatalom terjesztés sére, gyakorolták és meg is védték mások ellen és soká a társadalmi élet irányítása szerepét ők töltötték be. Addig, mig a könnyelmű életet élőket a külső ellenség fenyegette és a harcosokra szükség voltba legnagyobb tiszteletnek örvendtek. De semmi sem tartott örökké, az ókorban sem úgy mint ma, minden múlik és változik. A gazdasági és társadalmi állapotok változásai meghozták a békés állapotokat, ha nem is tartósan, de annyira, hogy a harcosok szükségessége és ezzel együtt tekintélye alászállt és a hatalom is kezdett a kezükből kicsúszni. A gazdasági változást társadalmi változás követte nyomon és a hatalom gyakorlásában is változások történtek. A harcosok uralmát a papok uralma követte és később a polgári osztály követte a papok uralmát, valamilyen megosztás formában. Később azonban, mikor a Ganges folyó vidékén való letelepülés után a hindu vallási élet is változáson ment át és megszületett a brahma hitvallás, ami életet adott egy negyedik kasztnak, a brahma papi osztálynak és kitermelődött egy újabb papi uralom. A külömböző osztályok között csakhamar igen éles és merev ellentét fejlődött ki, mely harc, ha nem is egészen, de körvonalaiban a mai Indiát hozta létre. A brahma papok az uralom gyakorlását azzal kezdték, hogy teljesen elzárkóztak a többi osztályoktól, külön laktak és másképen ruházkodtak. Házasságot nem kötöttek az ő kasztjukon kívülállókkal. A brahma vallási bigottság, amely a lelkeket uralta és uralja ma is, csak oly Indiát hozhatott létre amilyet az országot látogatók lerajzolnak, hogy “hatalmas ország, a lakossága 357 millió, nagymeny- nyiségü nyersanyaggal, több millió harcképes férfi lakossággal, akiket harcosoknak lehetne kiképezni, s mindezek dacára éppen úgy mint a múltban. India sem eltartani, sem megvédeni magát mint nemzetet nem tudja.” Indiában az átlagos életkor 27 év. Az átlagos évi jövedelme egy hindunak körülbelül 50 dollár. Száz közül talán 10 tud olvasni és imi. Szennyben és piszokban él — az éhenhalás félelmében imádja a földnek millió férgeit, amiről az indiai intellektuel úgy nyilatkozik, hogy: “Felsőbbségi valóság.” Mindennek a szennynek, piszoknak és analfabétizmusnak, meg a vallási bigott- ságnak a tetejére jön a nyelv bábeli zűrzavara, a 15 különbö- böző főnyelv és 210 kisebb vagy kevesek által használt. így nem csoda, hogy nem értik meg egymást. A képviselők a parlamentben angol nyelven tárgyalnak és Nehru a néphez a rádión szintén angolul szól, amelyet tízezer közül talán egy ért meg. A modern India — nevezzük annak — még mindig a kasztok hazája, amit Nehru bármennyire akarja is megszüntetni, nem sikerül neki, pedig ennek a megszüntetése kellene, hogy legyen az első lépés az uj India felé. A kasztok megszüntetése volna az első lépés az oly szükséges egység megteremtéséhez, a második pedig az egységes nyelv és végül a vallási bigottság megszüntetése. Megtudja-e tenni India népe ezt a lelki takarítást és szellemi fölemelkedést? Ennek a munkának az elvégzése a hindu tömegekre vár. Mert csak ennek az elvégzése után alakulhat ki először az egységes nemzet. Amerika volna az egyedüli ország, amely gazdaságilag elég erős ahoz, hogy segítse Indiát a zsarnokságból, amelybe a vallási bigottság, meg a kiskirályok uralma tartja, akik a gazdasági hatalmat gyakorolják, megszüntetni. De a bajok ott vannak, hogy a hinduk legyenek bármily tudatlanok és elmaradottak és ha mindent elfelejtenek is, Hiro- shimát bár Japánban van, nem tudják elfelejteni. Az ott él a hindu köztudatában. Általánosan van elterjedve az a mondás, hogy Amerika azért hizeleg kenyérrel, hogy ránk tudja dobni az atombombát, ha nem teszünk úgy, ahogy ők diktálják és Amerika bevonulása csak egy újabb formájú uralmat és zsarnokságot jelentene a hindu tömegeknek. Ez nem volna megoldás. Talán az újabb tervgazdálkodás volna az, amelynek az elfogadása megindítaná azt a fejlődési folyamatot, amely kiemelné a hindu tömegeket a nyomorúságból és evvel együtt besorozná a többi, a tervgazdálkodást már magukévá tevő nemzetek közé. Megteszik-e ezt a lépést a hindu nagy temegek? Bischof FÉMEK FIZIKÁJA “ÉLET ÉS TUDOMÁNY” BUDAPESTEN MEGJELENŐ TUDÓ MÁNYOS HETI LAPBÓL. H. Bizonyos ötvözetek már a közönséges hőmérsékleten is “átkristályosodhatnak”. Az ilyen ötvözetek az öntés után egyenletesek, azonban néhány hónap, esetleg hét múlva használhatatlanok lesznek, törékennyé válnak, sőt szétesnek. Ezekben az ötvözetekben a molekulák elhelyezkedése teljesen megváltozott. Ennek eredményeként az ötvözetet képező elemek egyes kristályai között a kohézió (az összetartó erő) csökken és az ötvözet szétesik. Vannak ötvözetek, amelyek “érett állapotukat” csak az öntés után bizonyos idő múlva érik el. Szerkezetük szivósabb és ellenállóbb lesz, “feljavulnak” vagy “regednek”. A könnyű ötvözetek, például a duralumin és a rendkívül könnyűek, mint például az elektron, minden látható ok nélkül “öregednek”. Ha ezeket hengereljük, vagy izzítjuk, az izzitás után bizonyos idő múlva (néhány nap) szilárdságukat és rugalmasságukat növelik. A FÉMEK BETEGSÉGEI A fémek betegségben is szenvedhetnek. Ismeretes például az “ónpestis” jelensége. Már a 18. században észrevették, hogy a régi ónból készült orgonacsövek fokozatosan szétporladnak. A XIX. században többször megtörtént, hogy az ónból készült katonagombak a raktárban por- hanyós tömeggé váltak. Az ónnak két különböző fajtája létezik: a fehér ón, vagy beta-ón és a szürke ón, vagy alfa-ón. A fehér ón fajsulya 7.3 g/cm, a szürke óné 5.8. A szürke ón állandósága alacsony hőmérsékleteken, a fehér óné pedig magas hőmérsékleteken a legjobb. Ha egy darab fehér ónba igen hideg hőmérsékleten egy szürkeón molekula kerül, akkor a fehér ón lassan átváltozik szürke ónná, amely gyakorlati célokra alkalmatlan. A szürke ónport könnyen átalakíthatjuk fehér ónná. Ebből a célból a szürke ónport vízben forraljuk addig, amig megfehé- redik. Ezután kiöntjük és igy ismét fehér ónt nyerünk. Ismeretes az úgynevezett “réz- vizenyő” betegség. A vörösrezet rendesen rudakba öntik. Bizonyos idő múlva a rudakban repedések keletkeznek, amelyekből viz folyik ki. Honnan származhat ez a viz, amikor a réz öntési hőmérséklete 1083 Celsius? Feltételezhető, hogy a viz a réz- rudak belsejében keletkezik az elnyelt hidrogénnak a rézoxid oxigénjével történő egyesülése által. A “FÁRADT” FÉMEK A fémek “fáradtság” jeleit is mutatják. A “fáradtság” kifejezés alatt a fémek tulajdonságainak külső behatásra történt elváltozásait értjük, amely a gépek, sőt egész gépberendezések egyes részeinek rongálódását idézik elő. A vasúti kocsi vagy mozdony tengelye, csapszegek, géptengelyek, a gőzturbinák tárcsái és a vasúti sínek egyszerre minden látható ok nélkül eltörnek. Ez a “fáradtság” óriási veszélyt jelent a fémeknél. A “fáradtság” különös jelenségét megfigyelhetjük a beret- vákon, amelyek hosszabb, állandó használat után “kifáradnak” és amennyiben nem javítják fel azokat, beretválásra alkalmatlanok lesznek. Azonban ha a be- retvát bizonyos ideig “pihentetjük”, akkor eredeti sajátságait visszanyeri és újból használható lesz. A fémek főleg változó igény- bevétel mellett “fáradnak” ki, vagyis akkor, ha váltakozva nyomásnak és nyújtásnak, torzításnak vagy hajlitásnak vannak kitéve különböző irányban. Ilyen műveleteknél a fémekben belső láthatatlan elváltozások történnek, amelyek néha tiz-husz érvig is tarthatnak. A sínek készítésére szolgáló acél igen hátrányos sajátsággal bir, amely gyakran okoz vasúti szerencsétlenségeket. Alacsony hőmérsékletnél, például szibériai hidegben, az acél elveszti kohézióját és törékennyé válik. Az acél törékenységének kérdése ilyen körülmények között különleges figyelmet érdemel. Ha a fémet állandó terhelésnek tesszük ki, akkor lassan, megszakítás nélkül, külső alakváltozást szenved. A deformáció magas hőmérsékletnél még- inkább erősödik. Ezt a jelenséget a fémek kúszásának nevezzük. így például megfelelő terhelés hatása alatt a fémből készüli vasúti hid’ fokozatosán megereszkedik. Különösen erős deformációt észlelünk a gőzka- üánok tüztérrészében. A gépek egyes fémalkatrészei állandó súrlódásnak és kopásnak vannak kitéve, amely nagyon megdrágítja a gépek teljesítményét és csökkenti a gépberendezés termelékenységét, vesz- teglést okozva a javítás, alkatrészcsere stb. miatt. Ezenkívül a súrlódás és a kopás felesleges energiaveszteséget okoz. így például a textiliparban a gépek súrlódási vesztesége az elhasznált energia tiz-husz százalékát is eléri. A súrlódás és kopás kérdése igen nagy jelentőséggel bir. (Folytatjuk) Washington — A kormány Nelson M. Bortz elnöklete alatt kinevezte azt a bizottságot, amely azt tárgyalja, hogy a szállító iparban mennyi és milyen minőségű munkabéremelést adhatnak a munkáltatók. Ebbe a* munkakörbe a vasutak és a repülővonalak tartoznak, körülbelül 735 cég, amelyek másfél mü- lió embert alkalmaznak.
