Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-10-13 / 1701. szám

1951. október 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI AMIT SZABAD JUPITERNEK . . . Hetek óta jelentik, hogy az amerikai hadvezetőség uj atom­fegyvereket próbál ki, amelyben, már nem csak tudósok és tábor­nokok vesznek részét, hanem ki­válogatott 1500 főnyi katonaság is. Uj milliárdokat kért a hadve­zetőség az atomfegyverek gyár­tására, amelyek teljesen külön­böznek az atom bombától. Mindezt mint a legtermészete­sebb dolgot adják a tudtunkra és az egész világ tudomására, természetesen ezek a fegyverek és bombák csak “védekezés” szempontjából gyártódnak. Most az elnök újra jelentette hogy a Szovjetben újra történt atomrobbantás. Ez a kis hir, óriási felháboro­dást váltott ki a katonai pa­rancsnokokból és politikusokból, versenybe rikoltoznak, hogy ime itt a bizonyiték a Szovjet táma­dási szándékáról, mert már má­sodszor robbant atombombát. Mindgyárt meg is kezdik szá­molni, hogy hány atombombája lehet a szovjetnek és megvigasz­talnak bennünket, hogy legfel­jebb annyi bombája van, azon­kívül, amit Európának szánt, hogy elpusztíthat 20-30 amerikai várost, de viszont Amerikának legalább tízszer annyi bombája van készen. v Megvagyunk nyugtatva, itt csak 20-30 város pusztul el, ugyan annyi mülió emberrel, de Amerika el tud pusztítani 200 várost Európában, ugyan annyi millió lélekkel. Ez mind rendben van, ha a keresztény erkölcs és kultúra megkívánja ezt a pusztítást és Amerika népe még mindig tunya módon hallgat s a basebáll ered­ményeken izgul, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy Ameri­kába miért békés szándék az atombomba és fegyverek gyár­tása és miért háborús cselekvés ez, ha ugyan ezt kisebb mérték­ben a szovjetek cselekszik. Miért háborodik fel az ame­rikai politikus, amely megsza­vazza a billiókat az atombombá­ra, ha ugyan azt más ország is elköveti? Még egy szerény kérdés. A politikusaink nem gondolják azt, hogy talán arról is lehetne be­szélni, hogy a Szovjetek is és Amerika is megsemmisítsék az atombombákat. Amint a tények mutatják a Szovjetekben meg volna arra a hajlandóság, hogy egy ilyen megállapodás történ­jen és Amerika és Európa váro­sai és lakói, ne jussanak Hiro­shima sorsára. Igaz az, hogy itt a hangot nem a politoikusoknak, hanem az amerikai népnek kellene megad­ni, addig amig nqjn késő, nem megvárni azt, hogy az atombom­ba ébresszen fel bennünket a tu­nya közömbösségükből —, aki­ket a robbantás után még feléb­reszthet. ÍGY irtok ti Állandósítani kellene egy ilyen rovatot, ha a lapunk terjedelme ezt lehetővé tenné, ahol le kelle­ne leplezni, azt az aljas és buta hazugság hadjáratot, amellyel az amerikai magyar tintakulik megbecstelenitik a tiszta papirt, de lapunk hasábjai sokkal érté­kesebbek, minthogy ezzel tölt­sük meg, igy csak időközönként a legkirívóbb bitanságokra fo­gunk rámutatni, hogy az olvasó­ink ezeknek a lapoknak az olva­sásával megismerhessék, hogy milyen szemérmetlenül tudnak hazudni. Vagy három hete a Lorain, ohioi kis sajttakoróba jelent meg egy hir, amely azóta, hol az egyik, hol a másik kis piszkosba bukkan fel. A hir cime “Szabo­tálnak a magyar munkások”. A bevezetőbe megírja, hogy a ma­gyar dolgozók minden terror da- I cára sem hajlandók termelni, i lassan és rosszul dolgoznak és j mindjárt példának hozza fel Du- I napentelét, “amelynek már a I múlt év júniusában el kellett volna készülnie és még most sem kész az ott épülő Dunai Vas­mű.” DUNAPENTELE A múlt év júniusában még * nem is került nyilvánosságra a • Dunai Vasmű terve, akkor még ' ott gabona zöldéit. Csak ősszel, i mikor már a kukoricát is letör­ték, jelent meg vagy két tucat ' mérnök és munkás, hogy a ter­vek szerint kijelöljék a gyár, az ( újonnan épülő város, a kikötő, a vasútállomás helyét. Egy évvel ezelőtt az őszi eső­zések idején, ahol csak egy sártenger volt, ott ma a hatal­mas épületek százai emelkednek, i Olyan hatalmas teljesítményt vitt ott véghez a kis Magyar | Népköztársaság, amelyről a kül­földi szaklapok, beleértve a nyu­gati szaklapokat is, mint az épít­kezés csodájáról írnak. 1 Olyan változás ment ott vég­be egy év leforgása alatt, ami- : lyent csak egy szocializmust épi- ; tő ország tud elvégezni. Eső, hó, fagy, egy pillanatig sem állította meg az építkezést, i Ahogy ott minden a kidolgo- : zott tervek szerint folyik, azt csak egy szocialista termelési ; rendszerben lehet megvalósítani. Első volt a lakások építése, hogy a hétről-hétre szaporodó dolgozóknak szállásuk legyen, amelyek nem fabódék, hanem rögtön modern emeletes épüle­tek voltak, amelyek egy részét jelentették a gyár lakóvárosá­nak. Azután hétről-hétre hozták az építők ezreit a különvonatok és egyszerre épült a hatalmas gyár­telep, amely Közép-Európa leg­nagyobb vasmüve lesz a város­sal, amelyben a gyár dolgozói laknak. Hatalmas erdősáv vá­lassza el a gyárat a várostól, ; amely erdőséget is most kellett megteremteni. Egyidőben épül- . tek az iskolák, a kórház, orvosi rendelők, játszóterek, áruházak, mozi és színház. Kultúrpalota, utak, állomás, minden ami egy modern, városnak a szükséglete. Ma még messze van a teljes elkészüléstől a Dunai Vasmű, de már szerelik a gépeket és tanít­sák a gyár jövő munkásait, mert a most építő munkások lesznek a gyár öntői, esztergályosai stb., amelyet az építéssel egyidőben tanulnak. A gyárak nem csak Magyar- országon, de Csehszlovákiába, Oroszországba is versenybe ké­szítik a gyárhoz szükséges gé­peket. Erről a nagyszerű munkáról nagyon jól tudnak ezek a sajtó­kulik is, de tudják azt is, hogy nem csak ez az egy nagy építke­zés folyik magyar földön. Ott van az inotai nagy erőmű, a budapesti földalatti vasút, a Ti- szalöki öntöző mü, Komló az uj bányaváros és még sok nagy építkezés, amelyhez fogható so­ha sem volt magyar földön és ezeknek a kuliknak elég vastag bőr van az arculatukon, hogy szemrebbenés nélkül írják le a i szemtelen, de nagyon buta és át- , látszó hazugságaikat. Annyit már megtanulhatná-1 nak ezek az urak, hogy a hazug­ságaikat legalább úgy gyártsák, hogy egy kis valószínűsége le­gyen és ne lehessen elütni rög­tön a hazug kutyák lábát. A FEJVADÁSZ FŐNŐK HALÄLA Malay angol gyarmat népe ne­gyedik éve, hogy hősies harcot folytat, hogy lerázza az angol gyarmati kizsákmányolok igáját. Az angol “szocialista” kormány egy hírhedt vérebet, Sir. Henry Gurney-t nevezte ki kormányzó­nak azzal az utasítással, hogy minden eszközzel törje le a ma- lay nép szabadságharcát. Sir Gurney igyekezett elegett tenni a parancsnak, oly kegyetlen mó­don, hogy “Ázsia vérebe” nevet nyerte el. A Malay falvak békés lakossá­gát repülőgépekről bombáztat- ta szét, asszonyokat, gyerekeket ezerszámra égettek el a falvak­kal együtt, a “szocialista” kor­mány gyújtó bombái, de a né­pet megtörni, a szabadságharcot elfojtani, még igy sem tudta. Tehetetlen dühében ennek a szörnyegetgnek támadt az az állatias gondolata, hogy Afriká­ból vad fejvadászokat hozatott és magas jutalmat fizetett min­den egyes szabadságharcos be­szolgáltatott fejéért. A kegyetlensége miatt a Ma­lay Néptörvényszék halálra Ítél­te, de az ítéletet nehéz volt vég­rehajtani, mert a kormányzó ur állandóan katonasággal volt kö­rülvéve. De a megérdemelt sorsát nem kerülhette el, minden katonai kiséret dacára sem. Mint a lapok jelentik, egy jól irányzott lövés­sel a kimondott Ítéletet végre­hajtották. A “szocialista” kor­mány most gondoskodhat uj fő­nökről a fejvadászok részére. Marsolnak a náci katonák (Folytatás az 1-ső oldalról) 4000 emberből álló csoportot vontak össze. Ennek a divizió- nak a parancsnokát csak nem régen engedték ki a francia bör­tönből, ahová mint háborús bű­nöst zárták. FELSZÍVJA a MUNKANÉLKÜLIEKET Két volt náci generális, Hans Friesner és Erich Harre két volt SS. generálissal azon tanácskoz­tak, hogy miként lehetne újból feleleveníteni a német ‘Bund’-ot Adenauer kormányának termé­szetesen tudomása van a dolog­ról, de nem avatkoznak bele, mert úgy tartják, hogy ilyen kész hadsereggel a kezükben na­gyobb alkudozó eshetőségük lesz a szövetséges hatalmakkal szemben. De a kormány azért sem ellenzi a hadsereg szervezé­sét, mert a volt katonák közül igen sok a munkanélküli és azok a kormánynak nagy veszedelmet jelentettek. A hadsereg felszerelése és költségei természetesen a szö­vetségesektől jön, habár nem tudni, mi utón. A szocalisták el­lenzik, mert azt mondják, hogy mihelyt ez a hadsereg elég erős AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztalt. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom