Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-07 / 1688. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1951. julius 1.

OSZTÁLYELLENTÉT

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELV1NY1LATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az új társadalom szer kezeiét építjük a régi társadalom keretein belül.

A második világháború kezdetétől, a dollár, vásárló képessége folyton esik, amely rohamosan szállítja alá az amerikai munkás életstandardját. Az életszükségletek ‘ árai napról- napra emelkednek, nem azért mert nem volna elegendő áru az Egyesült Államok területén, a népek szükségleteinek kielégítésére, hanem azért, mert a szükségleti cikkek feletti ellenőrzést nem . azok gyakorolják, akik előállították azt, hanem a külömböző trusztok, a Chamber of Commerce vagy a National Manufacturers égisze alatt egyesült érdekközösség. A Wall Street ellenőrzése mellett, a washingtoni “munkásbarát” politikusok és szakszervezeti basák jóváhagyásával szipolyoz- zák nem csak Amerika, hanem az egész világ munkásosztályát.

A spekulánsok, hatalmas ipari mágnások és a financtőke, egyesülten zsákmányolják ki a bérért dolgozók millióit. Hogy ezen hatalmas tömegeket, akiket a szakszervezeti basák, vagy a “munkásbarát” politikusok hazug propagandával vezetnek félre, a mai társadalmi helyzetet illetőleg, minél könnyebben és olcsóbban ámíthassák, a Wall Street ipari mágnásainak szakértői vonulnak be az állami köz- igazgatás fontos hivatalaiba é$ onnan intézik a társadalom folyamatát:

Az Egyesült Államok kormányában, amely a népek millióinak társadalmi helyzetét a köz javára volna hivatva intézni a “nép” által választott képviselők ülnek, akik a mai társadalom fentartására. a munkásosztály elnyomására külömböző törvényeket hoznak. Ezek a törvények csak arra valók ,hogy azok saját intézményeik fentar- tását erősítsék. A tényleges elnyomatást, kizsákmányod ást, nem a választott képviselők intézik, azok csak helybenhagyják azt.

Az elnyomatást, kizsákmányolást, a bérrabszolgák millióinak megrablását a Chamber of Commerce, a Wall Street ügynökei intézik a kormányon belül. Ezeket az egyéneket nem a nép választja, mint Wilson, Di Salle, Johnston, stb. Az_ Egyesült Államok elnöke nevezi ki. WUson az ország leghatalmasabb pénz érdekeltségének a General Electric társaságnak volt az elnöke és ma ez az ember az ország védelmére toborozza a szükséges iparokat. Teljhatalommal rendelkezik. Nem tartozik elszámolni cselekedeteivel az elnökön kívül senkinek sem. De egy napig sem ülne ebben a hivatalban ha nem a Chamber of Commerce érdekeit képviselné.

Johnston, aki a fizetéseket szabályozó bizottság elnöke, szintén a Chamber of Commerce jóvoltából — amelynek egyidő- ben elnöke volt — működik. Éber figyelemmel ügyel arra, hogy a termelő bérrabszolgák millióinak fizetés javitását a Chamber of Commerce kívánságainak megfelelően szabályozza.

Di Salle," aki az árakat szabályozza, Toledo, Ohio városának volt a polgármestere. Toledo egy hatalmas ipari város és annak politikai intézményét, mint minden más városét, nem a munkások, hanem az iparok és kereskedelem urai intézik. Ma nem csak Toledot uraló érdekeltségeket képvisel, hanem az egész ipari és kereskedelmi érdekeltségeket. Az általa képviselt árakat szabályozó intézmény, néhány héttel ezelőtt kiadta a rendeletet, hogy a marhahús árát szabályozzák és eme szabályozást az állattenyésztőkön, vágóhidakon keresztül juttatják a fogyasztó közönség részére. Az elrendelt ár-leszállitás nagyon is alacsony volt, ahoz 1 képest, amelyet a marhahús árai a koreai háború kitörése óta emelkedtek, tiz centben szabták meg, amely összeg néhány hónapon keresztül fokozatosan jutott volna érvényre.

A nagy vágóhidak tulajdonosai . másképpen határoztak. Könnyen tehették ezt, mert ők kontrolálják az ország vágóhi- dainak 92 százalékát.

Di Salle határozatának nyilvánítása után a vágóhidak, az állattenyésztőkön keresztül tiltakoztak az ár-leszállitás ellen. Eme tiltakozásaikat azzal támasztották alá, hogy beszüntették a marhák eladását, vágását és ennélfogva kiürültek a mészárszékek, az alsóbb osztály számára. Sztrájkba léptek a vágóhidak tulajdonosai, hogy nem csak a Di Salle árszabályozását vonják vissza, hanem azért, hogy ők — mint eddig is tették — továbbra is kényük-kedvük szerint emelhessék az árakat. Nem nehéz annak a megállapítása, hogy ki lesz ebben a harcban a győztes. A vágóhídi munkások heteken, hónapokon keresztül tárgyaltak a vágóhidak tulajdonosaival, amig megállapodtak abban, hogy munkásaik részére 12 cent órabér javítást adnak. Ezt Johnston, illetve a Chamber of Commerce'nem vette tudomásul, mert az inflációt okoz és leszállították 9 centre. Tiltakoztak a vágóhíd tulajdonosai? dehogy tütakoztak, még a vágóhidakat képviselő munkások szervezeteinek vezérei is tudomásul vették. Ezek a szak- szervezeti basák tanulhatnának a vágóhidak tulajdonosaitól, hogy hogyan kell érdekeket védelmezni. A vágóhidak munkásainak átlagos keresete óránként a küenc cent javítással 1.43 cent.

A vágóhidak tulajdonosai millió és millió dollárokat vágnak zsebre évente. 1950-ben két-har- maddal nagyobb haszonra tettek szert mind az azt megelőző évben, amióta a hús árai nagyon sok esetben duplájára emelkedtek. Tüdő, fej, sziv,^ velő,lábak, nem csak a dupláját, hanem a négyszeres árát is túlhaladták. Elzárták a bérrabszolgák millióit eme aprólékok megvásárlásának lehetőségétől. Ma arról szó sem lehet, hogy a

munkásosztály milliói steaket vagy más táplálóbb húsokat tudjanak vásárolni, még részletfizetésre sem, mert ma éppen úgy mint ötven, vagy hatvan esztendővel ezelőtt a termelő bérrabszolgák egyik napról a másikra élnek, amikor robotolnak és kínlódnak amikor a munkanélküliség vagy elöregedés

keserves kálváriáját járják. Ma a termelést és szétosztást bitorlók osztálya tiltakozik az árak szabályozása ellen. Ugyan úgy a szakszervezetek basái tiltakoznak a bérek befagyasztása éllen. A béreket befagyasztották. Az árakat, az adót, a profitot határtalanul emelhetik. Mindezeket teszik az infláció megakadályozásának nevében. Az nekik nem infláció, amikor az árakat, legkiváltképpen az életszükségletek árait, nem a duplájára, hanem a négyszeresére emelik. Az nem infláció, amikor a kizsákmányoló osztály a profitját minden negyed évben nem csak, hogy megduplázza, hanem három sőt négyszeresére emeli.

Az amerikai nép, de legkiváltképpen a munkásosztály a hús táplálékából meríti erejét. Annak fogyasztása csaknem né kü- lözhetetien, ennek tudatában a huströszt úgy emeli annak arait, ahogy az nekik tetszik. Ezi- deig is ezt tette, ezután is azt fogja tenni. Ki fogja őket ebben megakadályozni — a kormány? Hiszen az ő embereik, nem a nép által választott, hanem a kinevezett embereik vannak a kormány hivatalaiban, kik a fizetéseket vasmarokkal szabályozzák, az árakat pedik a kizsákmányolok kénye-kedvére bízzák.

A bérrabszolgák millióinak sorsa felett, nem csak a vágóhidak mágnásai rendelkeznek, hanem az életszükségleteit bitorló összes kapitalisták. A bérrabszolgák millióinak nem csak a huströszt ellen, hanem a kizsákmányoló osztály, a mai társadalmi rendszer ellen kell szervezkednie EGY NAGY SZERVEZETBEN, amely szerzet megszünteti a nyomom, a Szenvedést, a kizsákmányolást és ezzel egyetemben az embermészárlást folytató borzalmas háborúkat és ezzel egyetemben a BÉRRENDSZERT. Amíg a bérrendszer fenn áll, addig nem szűnhet meg a kizsákmányolás, nyomor és szenvedés.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK hadseregének főparancsnokai, vizsgálat tárgyává tették, hogy mi az oka annak, hogy a hadseCLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK

azok barátai JULIUS HŐ 8- án vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Leiz Farmon. Belépődíj nincsen. Esős idő esetén elég fedett hely van.

Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Leiz Farm. Akiknek nincsen autójuk, azon d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál.

reg embereinek semmi lelkesedés, semmi bátorság, önfeláldozás nincsen. Eme bajok megvizsgálására kapott engedélyt a “Time” egyik munkatársa, aki hónapokon át több mint 5.000 katonát kérdezett ki különböző barakokban szerte az országban. Vizsgálatának eredményét a fent emilette folyóiratban írja meg és azt mondja:

“Naivon ritka amerikai katona tudja, hogy miért is van rajta katonaruha.” Mivel ennek nincsenek tudatában, a lelkesedés nagyon lanyha. A hadsereg kiképzését végző iskolák tanítói nem adnak kellő választ növendékeiknek. Kérdéseik elől egyenesen kitérnek. A katonák semmi újat nem kapnak a hadseregben, mint kaptak az iskolákban, a templomokban, a rádió és televízión, a mozikban vagy az újságokban. Az újonc mikor besorozzák mást vár, mint amit a civil életben tanult, vagy kapott.

Ez a közömbösség leginkább akkor vette kezdetét, amikor a politikusok egymás között marakodtak, hogy szükséges-e a koreai háború, amikor követelték a fiuk azonnali visszahozá- sát. MacArthur menesztése csak olaj volt a tűzre. A közvéleményt a besorozott fiuk magukkal vitték a hadseregbe és ennélfogva közömbösek.

A megelőző háborúknál is voltak kifogások, mert sokan nem találták a katona életet olyan gyöngyéletnek, mint azt lefestették nekik. Kifogásolták a ru-