Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-03-17 / 1672. szám

1951. március 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MAGYARORSZÁG ELLENSÉGEI Sohasem hittem volna, hogy a Bérmunkást és annak Íróit, valaki Magyarország ellensége­inek nevezze. Ez a vád annyira komolytalan, ha azt nem egy jó­hiszemű, a Bérmunkás évtizedes olvasója irta volna, nem tartot­tam volna érdemesnek, hogy ezt a “vádat“ cáfoljam, hisz a Bér­munkás minden sora hétről-hét- re cáfolja ezt az állítást. Az elmúlt 10 évben a Bér­munkás olvasótábora állandóan szaporodott olyan munkásokkal, akik a kommunista mozgalom­ban aktivak, ezek a munkástár­sak túlnyomó többsége, amint a leveleikből és a megnyitott elő­fizetésekből, stb. látjuk meg­vannak elégedve a Bérmunkás­sal és nem óhajtják azt, hogy a Bérmunkás egyszerű lemásoló- ja legyen a Magyar Jövőnek, hisz ha ez lett volna az óhajuk, úgy nem lett volna szükségük egy más lapra, de ők miként a Bérmunkás olvasók, egy olyan lapot óhajtanak, amely függet­lenül, minden párt vagy szerve­zeti és egyébb cenzúráktól men­tesen, megalkuvás nélkül hir­deti a munkásosztály igazát, olyan formában, amely magyar nyelvű sajtó termékekben egye­dülálló. A BÉRMUNKÁS IRÁNYA A Bérmunkás irányvonalát, maga az olvasótábor szabja meg, az évről-évre összejövő Orszá­gos Értekezleten. Nyugodtan rá­bízhassuk ezt a vonal kijelölést az olvasóinkra, mert azok 90 százaléka a munkásmozgalom aktiv harcosai, dolgozó proletá­rok, kik ott élnek a dolgozó tö­megek között és igy természet­szerűleg az osztálytudatos vona­lon tartják a lap irányvonalát. Nem kis erőfeszítésbe került az, hogy a Bérmunkás felszaba­dította önmagát a merev, szek- táriánus irányítás alól és az adott társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelő rugal­mas álláspontot foglaljon el. A Bérmunkás irányát nem az szabja meg, hogy évtizedekkel ezelőtt, milyen harci taktikát fektettek le az alapítók, nin­csen mögötte vagy felette sem­miféle Dártvonal, amely irányt szab neki, nem arra hivatkozik, hogy “mint mondá Daniel De Leon 1905-ben”, hanem, hogy a munkásosztály érdekei mit kí­vánnak meg, hogy a kapitaliz­mus elleni harc milyen taktikát igényel. Egyszóval kifejezve a Bér­munkás egy független radikális, osztálytudatos munkáslap, ame­lyet munkások Írnak, munká­soknak, amely munkások döntő­en szólnak bele és csak is ők szólnak bele a lap irányításába, de ez nem szükségszerüleg je­lenti azt, hogy a lap íróinak minden egyes cikke feltétlen az összes irók, vagy a lap vélemé­nyét fejezi ki. A lapunk hivatalos nézeteit a vezércikkek körvonalazzák, mig a többi aláirt vagy jelzett cik­kek az írójának a véleményét fejezik ki. Ebből természetszerűleg kö­vetkezik az, ha egy olvasó nem ért egyet a lap egyik, vagy má­sik cikkével, mint ahogy ez elég gyakran előfordul, mindenféle irányba, de ez nem jelenti azt hogy az illető szemében a lap egész iránya helytelen, pláne nem jogosít fel senkit sem arra, hogy ha egyik iró nem ért egyet a magyar avagy orosz irányvo­nallal, azért rögtön rásüssük a lapra, hoey az szovjet, vagy népköztársaság ellenes, annál is inkább, mert minden olvasónak meg van ahoz a joga,' hogy el­mondja a lapon keresztül a ki­fogásait a neki nem tetsző írás­ról. Természetesen ezt nem sza­bad furkósbottal csinálni, ha­nem intelligens érvekkel. A KRITIKA JOGA Minden mozgalomnak, minden lapnak az éltető eleme a jóaka­rata, építő kritika. Ahol ez a kitika nincs meg, ott a tévedé­sek tömege jelentkezik, ott egy bürokratikus uralom alakul ki. Csak a közelmúltban olvashat­tuk Rákosi Mátyás egy beszédét, amelyben szigorúan elitéli, hogy a párt és a szakszervezetekben, a gyári gyűléseken elnyomják a kritika jogát, amely mint fen­tebb mondottuk a szakszerveze­tek elbürokratizálásához veze­tett, amelynek a sürgős meg­szüntetését követelte. Ennek a beszédnek meg is volt az eredménye. A kritika joga érvényesült, amely egy sok­kal egészségesebb mozgalmi éle­tet fejlesztett ki Magyarorszá­gon. A dolgozó tömegeknek az aktívabb részvételét, a szak és a párt mozgalomban és' ezzel egyidejűleg az ország, a szocia­lizmus építésében is. Ha Rákosi Mátyás nem csak helyesli, hanem követeli is a jó­akarata, építő kritikát, akkor, érthetetlen, hogy egyes feltétle­nül jóhiszemű olvasónk annyira érzékeny, ha valaki egyetlen szó­val kritikát mer mondani az óhazai életről. Érzékenységük­ben észre sem veszik, hogy ugyanaz az iró, aki egy pár sorban, jogos vagy jogtalan kri­tikát gyakorolt, a cikkek tucat­jait irta meg, az uj Magyaror­szág védelmébe. A cikkek tucat­jaiban a legélesebben támadta a kapitalista uralom alól felszaba­dult országok ellenségeit, amely­hez esetleg nagyobb bátorság örömmel újságolják az olasz kommunista pártban beállt szaka­dást és hogy ott is megalakult a NEMZETI kommunista mozga­lom. Éppen az a tény, hogy a NEMZETI KOMMUNIZMUST a nemzetközi nagytőke segíti és terjedése a kizsákmányolok és bé­renceik körében okoz olyan nagy örömet, eléggé mutatja, hogy az olyan méreg, amitől minden munkásnak tartózkodni kell. kell, mint a hivatalos árral való úszáshoz. “AZ ELLENSÉG” Azok a munkástársak, akik a Bérmünkás körül keresik az uj Magyarország ellenségeit, na­gyon rossz helyen kutatnak, azt ott nem találják meg és a nagy szőrszálhasogatásukban a tény­leges ellenséget észre se veszik. A Bérmunkás maradéktalanul ott áll a Magyar Népi Demokrá­cia mellett. A legélesebb harcot folytatja a magyar nép ellensé­gei ellen. A lap teljes egészében küzd a háborús uszítok ellen, le­leplezi azt a dolgozó tömegek előtt. Nem tömjénezi a vezére­ket, de állandóan ismerteti az olvasóival a magyar földön el­ért nagy eredményeket. Ahogy meg volt a bátorsága a Bérmunkás Íróinak, hogy annak idején a “hivatalos” IWW állás­ponttal szemben, a legélesebb harc szükségességét hirdesse a náci-fasiszta uralom ellen, éppen úgy meg van a bátorsága ahoz, hogy ennek a megnyilvánulása ellen harcoljon, amikor itt az a kormányzati iránnyá vált. A Bérmunkásnak meg van egy elképzelése arra, hogy a technikailag fejlett Amerikába, hogy kell bekövetkezzen a fel­tétlen szükséges társadalmi áta­lakulás, de ez az elképzelés nem tesz minket sem irigyekké, sem szektáriánusokká. Egy pillana­tig sem hittük azt, hogy ahogy a népi demokráciákba a társa­dalmi változások megtörténtek, azok nem “gilt”-ek, mert nem a mi elképzelésünk szerint tör­tént meg. Nem voltunk irigyek ezekre a testvéreinkre, sőt teljes szívből üdvözöltük azt és szeretettel áll­tunk melléjük. Nagyon szeret­ném, ha a Bérmunkáson kívül még egy nem párt lapot mutat­hatnának, amely ennyire fel tud emelkedni, a saját elképzelésé­ből és csak az egyetemes mun­kás érdekeket vegye figyelembe. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a Bérmunkás maradékta­lanul teljesiti a kötelességét a munkásosztállyal szemben, de a kommunista barátaink, ne akar­janak a Bérmunkásból pártlapot csinálni, nem csak azért, mert ezt úgy sem lehet elérniök, de főleg azért sem, mert ez ha megtörténhetne, elvesztené a Bérmunkás azt a jellegét, amely egyedüli a magyar nyelvű lapok között, amely értékessé teszi azt az általános munkásmozgalmi szempontból. Mi minden olvasót fontosnak tartunk, sajnálunk minden elve­szett olvasót, de a lapunk füg­getlensége, még az egyes olvasó­nál is fontosabb és ezt a függet­lenséget megőrizzük minden kö­rülmények között. Megalkuvás­ra nem vagyunk kaphatók, ha erőszakos nyomás lehetetlenné tenné a Bérmunkás független, megalkuvás nélküli megjelené­sét, akkor inkább eldobnánk a tollat, nem Írnánk, hagynánk megszűnni a szivünkhöz nőt la­punkat, de megalkuvásra kap­hatók soha sem leszünk. Ezt minden meghatalmazás nélkül jelentem ki nem csak a Bérmun­kás írói, de az olvasói nevében is. A Bérmunkás amig megjele­nik, csak mint harcos, megalku­vást nem ismerő, a proletár nemzetközi szolidaritást teljesí­tő munkáslap fog megjelenni. Ezt vegyék tudomásul a baráta­ink éppen úgy, mint az ellensé­geink, valamint azok is, akik jó­hiszeműen dezertálnak a sora­inkból, mert azt hiszik, hogy mi nem teljesítsük a proletár köte­lességeinket. DEMOKRÁCIA GYAKORLATBAN Sok-sok millióba kerülő ap­parátus, a nap 24 óráján keresz­tül kürtöli szerte a vüágba, hogy itt, ebben az országban tö­kéletes demokrácia van, amely­ben az történik, amit a nép több­sége akar. Hirdetik, hogy itt tökéletes egyenlőség van, senkire sem hátránylik megkülönböztetés, faji, vagy vallási hovatartozás miatt. A nagyon sok pénzbe kerülő Amerika Hangja, propaganda szerve a kormányzatnak, még egy csamó, hasonlóan kiemelke­dő vonását hirdeti a levegő hul­lámain keresztül a “vasfüggöny mögött szenvedő népeknek”. A lapjaink és politikusaink nagyon csodálkoznak, hogy a sok bizonyításnak, a mi demok­ratikus berendezésünknek, nincs nagy hatása a “rab népek” előtt és ezért a mi ténylegesen nem nagyon leleményes külügyi hivatalunkat okolják, ez esetben nagyon ártatlanul, mert hiába kibaláják ki a tüdejüket ezek a külföldről ide importált, otthon levitézlett politikusok, nem csak azért mert Peyer Károlyokat a kutya se veszi komolyan, de fő­leg mert a gyakorlati élet rácá­fol erre a propagandára. Európa és Ázsia népei kivétel nélkül jól vannak informálva az itteni faji és vallási, nem kevés­bé politikai megkülönbözteté­sekről. Tudják, hogy legutóbb egy tébolydát járt nőnek a vád­ja alapján hét embert végeztek ki. A vád szerint mert erőszakot követtek el ezen a nőn, persze azt is tudják, hogy a hét ember bőre sötétszinü volt, de jól tud­ják azt is, hogy itt még soha fehér embert nem végeztek ki hasonló vádak alapján. Jól vannak informálva a lin- cselésekről is és arról is, hogy iskolák, egyetemek, gyárak, nem vesznek fel zsidó vagy ka­tolikus vállásut. Azután itt van ez a kis há­ború Koreában. A veszteség lis­ta, amit hivatalosan adnak ki, már erősen felülhaladta az 50 ezres létszámot, amely Drew Pearson szerint legalább 50 szá­zalékkal nagyobb a valóságban, nem beleszámítva a fagyási ese­teket, amely szintén 10 ezer kö­rül van és nem adnak ki jelen­tést a betegek és a betegség kö­vetkeztében elhaltak számáról. Pedig igy együttesen nem lehet messze a 100 ezres számtól. Ezt a háborút az elnök indította el, soha a kongresszus jóváhagyá­sát nem kérte és most folyik a vita afelett, hogy az elnöknek joga van-e csapatokat küldeni Európába, ahol egy uj és sokkal veszedelmesebb Korea várhat a fiainkra. A nép, amelynek “az akarata a döntő”, vájjon hozzájárult-e ehez a háborúhoz. Azt bizony el­felejtették megkérdezni. Igaz, hogy a lapok és a Gallup intéz­mény végzett próbaszavazáso­kat, amelyek bizony nagyon le- sujtóak a kormány politikájára, mert a megkérdezettek több

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom