Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-03 / 1670. szám
1951. március 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Labadie Collection MICHIGAN EGYTEM KÖNYTÄRÄNAK MUNKÁS-IRODALMI ÉRTÉKES GYŰJTEMÉNYE. Ha majd egyszer valaki valóban meg akarja irni az amerikai munkásmozgalom balszárnyának, — illetőleg radikális frakcióinak igaz történetét, akkor az idevágó összes adatokat megtalálja Michigan állam egyetemének (University of Michigan) könyvtárában, ahol a maga nemében páratlanul álló irodalom- gyűjteményt állítottak össze, tartják gondosan lajstromozva és helyezik el még ma is az idevágó kiadványok minden példányát olyannyira nagy gonddal, hogy a “Labadie Collection” az egész világon például szolgál a szak-bibliografia gondos összeállítására. Erről a munkás-irodalom gyűjteményről igen érdekes kis füzetet adott ki az egyetemi könyvtár és az alábbi adatokat ezen füzetből vesszük. A füzet Írója R. C. Stewart könyvtárnok és egyetemi tanár, aki,elmondja a füzet bevezető soraiban, hogy a múlt század munkásmozgalmával foglalkozó irók gyakran veszik igénybe a gyűjtemény egyik vagy másik szakaszát és igy nem csoda, hogy egyidőben Wisconsin állam egyeteme, valamint a John Hopkins egyetem is megakarták szerezni ezt a gyűjteményt. Ezen munkás-irodalmi termékeket CharlÄ, Joseph, Antoine Labadie, vagy röviden csak “Jo Labadie” kezdte meg és innen ered a gyűjtemény neve: Labadie Collection. A MOZGALOM HAJNALA Jo (Dzsó) Labadie, 1850 április 18—án született Michigan állam Paw Paw nevű városkájában francia-indián szülőktől; az anyja a Potawatomi indián főnök lánya volt. Labadie apja több éven keresztül az indiánok között téritő munkát végző jezsuiták tolmácsa volt s igy családjával együtt állandóan utazott, igy a legidősebb fiú, Jo, csak éppen az elemi oktatást nyerte. Szerencséjére azonban az apja odaadta nyomdászinasnak South Bend, Ind. városban s igy ez a szakma lehetővé tette számára a tanulást, de egyben hamarosan csatlakozott a nyomdászok szervezetéhez és amikor 1877- ben mint nyomdászsegéd New York városba ment, már ismert tagja volt a “Big Six” név alatt működő nyomdász unionnak. Amikor a Knights of Labor 1878- ban megkezdte működését és Michigan államban a nyomdászok “Washington Literary Society” név alatt titkosan alakították meg az osztályukat, Labadie nem csak hogy ott volt az alakítók között, de megőrizte ezen titkos gyűlés jegyzőkönyvét és ma ez egyike a kollekció legértékesebb okmányainak. Labadie kész volt csatlakozni minden mozgalomhoz, ami az elnyomottaknak, a kizsákmá- nyoltaknak szabadságot Ígért. Csatlakozott tehát a “Greenback-Labor” párt mozgalmához is, amely 1878-ban őt jelölte ki Detroitban a polgármesteri tisztségre. Labadie nagy erély- lyel vetette magát a választási kampányba s cseppet sem bántotta, hogy csak pár száz szavazatot kapott. De nem csak korteskodott, hanem gondosan megőrzött mindenféle röplapot, cikket, választási beszédet, stb., ami csak a kezébe került. így kezdődött ez a gyűjtemény. MINDENKI ISMERTE Ezen választási hadj áratnál került össze Judson Grennell nevű barátjával, aki egyike volt azoknak, akik Michiganban a “marxi szocializmust” elsőizben tanították. Labadie azonban nem volt elég nyugodt gondolkodású a marxi dialektika követésére és inkább az anarchizmus felé hajlott. Szerinte “az egyén teljes szabadsága” a legfontosabb és igy kell, hogy az legyen minden mozgalomnak a végcélja. Ezt vallotta mint nyomdász, később mint szerkesztő, majd lapkiadó s soha nem mulasztotta el az egyéni szabadság dicsőítését, ha arra alkalma támadt. Kétségtelen, hogy Labadie fontos szerepet játszott Michigan állam munkásmozgalmában. Egyike volt a “Detroit Council of Trade”, valamint a “Michigan Federation of Labor” megalaki- tóinak. Ez utóbbinak két Ízben is volt elnöke. Négy évtizeden át irt tudósításokat és cikkeket a michigani munkáslapokba. Közszólássá lett, hogy Jo Laba- diet mindenki ismeri és ő is ismer mindenkit. Nagymérvű levelezése ezt igazolni is látszik. MINDENKI KEDVELTE Külsejére nézve egy kortársa leírása szerint “Jo hatalmas termetű, a szabadbani életet kedvelő, széljárta ember volt, akinek indián szemeiből kicsillant a gall (francia) értelmes- ség”. Barátai a “szelíd anarchista” néven említették, talán azért, mert nagyon jó szomszéd volt, aki készséggel csatlakozott minden humánus megmozduláshoz. De azonkívül soha sem haragudott, még a vitákban is nagyon higgadt maradt és a mér- gességet gyerekes gyengeségnek tartotta. Hogy mennyire tisztelték és kedvelték Labadiet kortársai, mutatja a következő eset. Amikor egészsége miatt külső munkát kellett vállalnia, 1893-ban kinevezték Detroit város vízvezetéki hivatalához külső inspektornak. Már 15 éve dolgozott ezen a munkán, amikor egy uj Commissionert választottak, aki elhülve hallotta, hogy Jo, a városi alkalmazott, anarchista beszédeket tart és cikkeket ir. Azonnal elmozdította állásból Labadiet, de amikor másnap megírták a lapok, olyan széleskörű tütakozás támadt, — amihez az összes lapok csatlakoztak, — hogy a Water Board gyorsan visszahelyezte állásába. Labadie egyik tisztelője, az ugyancsak indián származású Carl Schmidt 1912-ben egy 40 acres farmot adott neki ajándékul. A farmon egy kicsiny csermely futott át, amiben alig volt viz, miért is Labadie a farmnak a “Bubbling Waters” nevet adta. Labadie még 21 évet élt itt, ahol még több ideje maradt cikkek írásához, nyomásához és terjesztéséhez. Közben mindig gondosan gyűjtötte a munkásmozgalmi, de különösen az anarchista irodalmat, noha nem rendszeresen s azért az 1933- ban bekövetkezett halála alkalmából óriási halmaz (az az nem rendezett) röplap, jegyzőkönyv, füzet, újság, könyv, plakát, stb. maradt utána. A BÉRMUNKÁS KIADVÁNYAI A kollekciónak egyik érdekessége éppen abban áll, hogy olyan okmányokat tartalmaz, amiket eddig a könyvtárak nem gyűjtöttek egybe. Amint a University of Michigan könyvtára megszerezte ezt a gyűjteményt, rendezte és hozzálátott a kiegészítéséhez is. Jelenleg a Labadie Collectionban az anarchista irodalom mellett megtaláljuk az adatokat az amerikai utópista mozgalmakra (Robert Owen, stb); a Knights of Labor, az AFL első éveire, az IWWj az SLP, stb. mozgalmaira vonatko(Vi.) Eltekintve attól, hogy a gangszterek társulnak a nagytőkésekkel, sőt benősülnek azok családjába, vagy dúsan jövedelmező szerződéseket csikarnak ki, melyek ellenében a legpiszkosabb munkákat, sztrájktörést, munkásvezetők összeverését, le- gyükolását végzik, persze büntetlenül. Most meglátjuk az igazságszolgáltatás másik oldalát, melyszerint azokat akiknek csak az a bünük, hogy a stockholmi Békekonferenci javaslatait nem csak aláírták, hanem itt másokat annak aláírására buzdítanak és annak érdekében propagandát folytatnak, most elitélik őket. Sokkal gyorsabban, mint a gangsztereket. Ezen nemes célért harcoló elítéltek között van Wüliam Edward DuBois, az amerikai munkáspárt szenátor jelöltje és a progresszivek vezető tagja, Elizabeth Moos, Kyne Elkin, Abbot Simon, Sylvia Soloff; mind new yorkiak. Ezekkel szemben ugyan azon lapban és hasábon, egy kis külön cikkben megírják, hogy Németországban szabadon engedték Hans Lipinski, Ludwig Bu- denseig, nagy náci vezéreket, gyilkosokat, akiket minden tárgyalással, bizonyítékok felhalmozásával nagyon is bűnösnek (háborús) találtak és 10-20-évi börtönre ítélték. Ugyan akkor sajnos, még a munkásság is eltanulva ezen amerikai igazságszolgáltatást. Briggsnél és sok más gyárakban, nem azon gangsztereknek vagy azok embereinek törték el a hátát, vagy verték össze, akik unionjuknak a legjobbjait ösz- szeverik, hanem azon egyszerű, gondolkozó munkásoknak, akik szintén a béke érdekében mernek szólni, beszélni, cselekedni, aláírásokat gyűjteni a stockholzó irodalom kiadványait nemcsak angol, hanem más nemzetiségi nyelveken is. így például megtaláljuk ott a Bérmunkás összes bekötött példányait és összes naptárainkat, továbbá Geréb József neve alatt a következő könyv és füzeteket találjuk lajstromozva: Az állandó munka biztosítása (1920). Forradalmárok könyve (1921), Egy Nagy Szervezet (One Big Union magyar nyelvű fordítása) 1920; Hogyan kell olvasni? (1932); Lehetünk-e semlegesek? (1941) és Mit várhatunk a háború után? (1943). A gyűjtemény értékét rendkívüli módon emeli Miss Agnes Inglish könyvtárnoknő nagyon gondos és szakavatott munkája, amely a rengeteg könyv, füzet, levél, röplap, stb. osztályozásából, lajstromozásából és szabatos meghatározásukból áll. Ezen nagyszerű munka következtében a tények után kutató iró pillanatok alatt ráteheti kezét a kívánt korszak, vagy mozgalmi frakció adataira, avagy tanulmányozhatja Josiah Warren, az első amerikai anarchista, Benjamin R. Tucker, Emma Goldman, Alexander Berkman, Johan Most, Francisco Ferrer, Daniel De Leon, Vincent St. John, Eugene Debs, stb. Írásait. mi és más békejavaslatok mellett. Még ez csak kezdete a háborús őrületnek. Mi tudjuk a múltból, hogy minden gazember, gangszter, rabló, a hazafiság leple alá bújik és azokkal fogják agyonveretni mindazokat, akik a tőkés rendszer ellen mernek szólni, agitálni. Sajnos, ebbe most a union vezéreket is belehet fogni, azok lesznek a legjobb szervezői a munkásság öntudatos tagjai elleni harcban. ESŐCSINÁLÁS A HÁBORÚ SZOLGÁLATÁBAN San Francisco — A californiai állami kereskedelmi kamara egy kis füzetet adott ki, amelyben, ismerteti az esőcsinálás tudományának haladását s egyben elárulják, hogy a katonai hatóságok már ezt az uj tudományágat is beállították a háború szolgálatába. A füzet szerint az esőcsináló tudósok a katonai hatóságok részére titkos kísérleteket végeznek. Ilyen kísérlet szerint a hirtelen jött nagy eső a kövezett utakkal nem rendelkező területen megállíthatja a gépesített csapatok mozgását, mert a puha talajban besüppednek a nehéz gépek. De azonkívül meg van a lehetősége annak is, hogy a felhőket rádióaktivvá teszik előbb és igy az ilyen felhőkből származó eső nagy területen megölhet minden életet. Ezen füzet állítása szerint az ilyen titkos kísérletekre eddig már több mint egy millió dollárt költöttek. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? Az amerikai igazságszolgáltatás