Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-03-03 / 1670. szám

1951. március 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal gekbe és akiket nem ért a bor­zalmas halált okozó láng, azo­kat elpusztítja a levegő hiánya, melyet a tűz felemészt. Február második hetében, amikor a szövetségesek hadere­je kezdett előrevonulni, 38 re­pülőgép 80 ezer gallon ilyen ga­zolint öntött le az ellenséges te- tületre és borzalmas pusztítást vittek végbe ember és vagyon­ban egyaránt. A tűz elől mene­külőket pedig repülőgépekről gépfegyverekkel lövöldözték le. Ezt a brutális eszközt az ame­rikai repülők használták a má­sodik világháborúban Tokio el­len is és a jelentések szerint borzalmasabb pusztítást vittek végbe, mint az atombomba Hi­roshima városában. Ezt a bor­zalmas brutalitást nevezik civi­lizációnak, demokráciának. De mindennek tetejébe, mi itt Amerikában boldogak lehetünk, mert amint a hírek szivárognak felénk Washingtonból, a mi hon­atyáink eme boszorkány kony­hájából, tudtunkra adják, hogy a fizetéseket szabályozó bizott­ság nagy kegyesen megengedte, hogy a munkások a 6-ik bérjavi- tásban is részesüljenek, de azt is megszabják, hogy az nem le­het magasabb, mint óránkénti 10 cent javítás. Az árakat sza­bályozó hivatal főnöke is jelen­ti, hogy az élelmiszerek, ruhá­zat, stb., még ez év közepéig emelkedhetnek, de azután aztán igazán ráteszik a kezüket arra, aki az árakat emelni merészeli.” Ha, ha, ha, hiszen az árak be­fagyasztásánál a polgári lapok óriási betűkkel hozták, hogy az FBI fogja ellenőrizni (nem a szabadgondolkodó, demokrati­kus egyéneket, azt már ellenő­rizte, hanem azon egyéneket, akik az árakat engedetem nél­kül emelni fogják és a legkeve­sebb két évi börtönre és 10 ezer dollár pénzbüntetésre ítélik. Er­re aztán rohamlépésben meg­kezdődött az árak emelkedése és a mai napig folyton emelke­dik. Sem az FBI, sem a kor­mány, sem a hatalmas szakszer­vezetek, nem tesznek ellene sem­mit sem. Az egy esztendővel ezelőtt életbeléptetett 75 centes minimális munkabér, millió és millió munkás részére még ma sincsen életben. Számtalan eset­tel igazoltuk lapunkon keresztül is, hogy nem csak a gyógyszer- tárokban, éttermekben, kiárusí­tó üzletekben, hanem a mező- gazdasági nehéz munkákat vég­ző munkásoknak 45-50-60 cente­ket fizettek óránként. Éppen a napokban volt az újságokban, hogy New York állam volt kor­mányzójának bátyja, California államban levő hatalmas mező- gazdaságán, néhány száz beván­dorolt délamerikai munkást al­kalmaz, szégyenletesen alacsony munkabérek mellett. De mielőtt a 6-ik bér javítást fogják eszközölni, először azok­nak adnak javításra engedélyt, akik még az 5-ik bérjavitásban sem részesültek, de már a 99-ik áremelésben nekük is részük volt. Azok az acél, bányász ipari munkások, akik az elmúlt he­tekben részesültek 10 és 20 cen­tes óránkénti béremelésben, 1952 április haváig, nem jogo­sak béremelésre. De azok az élelmiszer és az életszükségle­tek uzsorásai, az árakat szabá­lyozó hivatal szerint ez év kö- j zepéig jogosak az árak emelé­L ÁT H AT Ó írja: GOLD LAJOS mint itt mondják — hogy Orosz­országban kimondják a tulaj­donjog tilalmát, de a népnek mindene van. Ellenben itt, ki­mondjuk mindenki jogát a ma­gántulajdonhoz, de mindentől megfosztjuk a népet. Ha valaki egy jogos követe­léssel áll elő és akarja azt amit adott, az ember úgy véli, hogy a tisztesség is a követelő olda­lán van. De milyen más az, ami­kor a rabló az áldozatát tolvaj­nak nevezi és törvényes eljárás­sal fenyegetőzik, ha nem szol­gálja be a kiszabott követelést nem törődve azzal, hogy képes-e vagy képtelen az illető. A ható­sági gépezettel a hatalmában ezt tükrözi vissza a mai adózta­tási rendszerünk. Egy Francis J. Kelly nevű iró, február 6-ikán kiadott cikkben írja, hogy a “tévelygő adófize­tők egy és fél billió dollárral csapják be évente, Samu bácsit,” amikor a nemzet adószedője nyilvántartotta, hogy a cirka 1.500.000 dollár nem fizetett adó megtakarítana az államnak 250,000,000 dollár kamatot. Ez­ért Mr. George J. Schoeneman, mint belügyi-pénzbiztos java­solta az illetékes bizottság előtt, hogy jobb kikutatási metódust kell alkalmazni és helyreütni e halasztásokat, mivel tavaly jú­niusig bezárólag 1,800,000,000 dollárt kényszeritettek ki a té­velygő adófizetők kasszájából. Körülbelül 29 millió jövedelmi és haszonfelesleg jövedelem ki­mutatási ivek felülvizsgálata óriási munkát követel és mint mondja, hogy többnyire üzlet­cégek azoknak a száma, akik az államot igy megkárosítják. Valóságban, mondja Mr. Schoe­neman, nem több mint 4,326,886 adóivet vizsgáltak felül a 90,- 000,000 adóív közül. Schoene­man szerint, körülbelül 200,000- rel kell kitoldani a detektívek számát, hogy kellően kikutat­hassák az ilyen patriótákat. A fentiekből az a legérdeke­sebb, mint Schoeneman mondja, hogy 7 a 10-ből mind olyan, aki 25.000 dollár vagy több jövede­lemmel rendelkezik évente, ezek­nek az adóivjeikbe csúszik be a sére. De nem csak az élelmiszer uzsorásoknak van szabad kezük az érvágásra, hanem maga a kormány is egy újabb érvágást kíván eszközölni a kereseti adó újabb emelésével. Hat billió dol­lárt kívánnak a bérrabszolgák zsebeiből kiemelni. A túlságos magas haszon megadóztatását is tervbevették, de nagyon két­séges, hogy ha azt el is fogad­ják, hogy valaha is valamely társaságot megfognak adóztat­ni, mert tulmagas profitra dol­gozott. Ki fogja megállapítani a tulmagas profitot, a részvénye­sek? Ezek a hiénák, akik bér­rabszolgáik túlságos kizsákmá­nyolása folytán, tulmagas pro­fitra tesznek szert, vigyázni fog­nak arra, hogy azt meg is tart­sák. De ha a bérrabszolga kere­setéről van szó, bármilyen szük­sége legyen is arra a nyomorult dollárra, irgalmatlanul elveszik tőle, még mielőtt megkapná azt. Ez a törvény előtti egyenlőség, ez a mi demokráciánk. Köhler legtöbb hiba. Tehát ő javasolja, hogy ezentúl két évenként ejt­senek szigorú vizsgálatot e jö­vedelmi körben úgy, hogy az előző években fizetett adókat vegyék alapul és azt követeljék tőlük tekintet nélkül arra, hogy mint változott az üzletviszony időközönként. A nemzeti pénzügyek kapcá­ja roppant szorul máris, ha már üyen jelentések is napvilágot látnak. Mert ha egy 150 milliós nemzetnek az adóját 90.000,000 és ennek is legtöbbje bérrabszol­ga hátát terheli, de mégis 60,- 000,000 az, aki nem állít ki jö­vedelmi adóívet mert nincs any- nyija, mint amennyit bejelent­hetne, vagyis abba a kategóri­ába esnek, akik mentesek jöve­delmi adóivek kiállításától, bi­zony nagy elképzelésre itt nincs semmi szükség. Az sem ritka eset, hogy az adófizetés terén sokan hangoztatják ellenszenvü­ket azzal, hogy az állam mi jo­gon rendelkezik az egyén idejé­vel, amikor kötelezi arra, hogy az eszét kimarja a számadással heteken keresztül és vallomások­ra kényszerítse olyasmikben, ami normális körülmények kö­zött nem szabadna, hogy legyen valakinek köze hozzá. És van benne valami, ha elgondoljuk, hogy a hitelezőnek a kötelessé­ge számlát kiállítani az adós­nak és megmondani neki azál­tal, hogy mennyivel tartozik és nem az adósra bízni, hogy hite­lezőjének bevallja adóssága mennyiségét, mert rendszerünk szerint is, bolondnak tartják azt, aki igazságos hajlamokat tanú­sít. így tehát, csak okosaknak mondhatni azokat, akik igy ke­rülgetik a rablót még akkor is, ha önmaguk úgynevezett lopá­son foghatók, midőn az állam vádolja az egyént, mig az egyén vádolja az államot jogtalan ki­sajátításokkal. Nem véletlenség, sem nagy különlegesség számban vannak olyanok, akik, hogy elkerüljék a kincstárnak való beszolgálási pénzfeleslegüket, olyanféle luk- szus műveletekbe bocsájtkoz- nak, mely felemészti a pénzfe­lesleget, mint például egy bizo­nyos cégtulajdonos mondja, hogy soha versenylóval nem foglalkozott és ma is annyit ért ahoz, mint ló az é-b-c-hez, de, hogy ne kelljen pénzét beszol­gáltatni adóban, ezért évente több mint 70,000 dollárt költ el úgynevezett vevőinek a szóra­koztatására és közben önmaga is követi a lovait és pedig költ­ségmentesen, mert annyi kifut­ja a lovak versenyeztetéséből, hogy szálloda és más költségeit bőven fedezze és igy kap adó- mentességet a lovakra költött összegekre, mert úgy nyilvánít­ja mint hirdetést, melyre szük­sége van, hogy üzletét fentart- hassa. 4 Igen kérem, Amerika oly sza­bad ország, melyet ha csak a vi­ta kedvéért is összehasonlíthat­nánk a szovjet szisztémával — A MECHANIKAI AGYVELŐ Los Angeles — SWAC, a 90 négyzetláb helyet elfoglaló és 2000 electron tubust tartalma­zó MECHANIKAI AGYVELŐ amelyre California Egyeteme nagyon büszke, mert percek alatt olyan komplikált számítá­sokat lehet vele elvégeztetni, amiket képzett mathematiku- soknak hetekig tartana kiszámí­tani, most újabb állomáshoz ér­kezett. Az “ész” gondnokai, Dr. E. U. Condon és Dr. H. D. Hus­key úgy vélik, hogy ha számok helyett pár ezer szóból álló szó­kincset rögzítenének meg ben­ne a mágnesos rekordolás ut­ján, méghozzá többféle nyelven, akkor egy gomb megnyomására ez a gép azonnal az összes nyel­ven kigépelné — vagyis lefordí­taná, — a belegépelt szöveget. Az üyen fordításnál természete­sen csak az lenne a baj, hogy túlságos szószerint lenne s sok­szor annak helyes fordítása sok­kal nagyobb akadályokba ütkö­zik, mint az idegen nyelvbőli fordítás. A két tudós azonban ragaszkodik az eszméhez és re­mélik, hogy rövidesen létrehoz­zák a mesterséges fordító gépet, amely nem is egy, hanem egy­szerre egész tucat idegen nyelv­re fordítja le a kívánt szöveget. — A fő az, hogy legyen olyan valaki, aki majd megérti az ily fordításokat. AZ ÉRZÉKENY RÉSZVÉ­NYESEK New York — Arra a hírre, hogy a Szovjet Union hajlandó­nak mutatkozik résztvenni a négy hatalom külügyminisztere­inek tanácskozásán, ami némi reményt nyújt a békés állapot visszaállítására, a részvények árai a new yorki tőzsdén roha­mos esést mutattak. Egyes rész­vények 1-3 dollárral estek. Egy­etlen nap alatt 1,250,000,000 dollár veszteséget jelentett a tőzsde. — Nyilvánvaló bizonyí­ték, hogy az ipari részvények árait a háború emeli, a béke pe­dig csökkenti. H-BOMBÄT PRÓBÁLTAK Edicott, N.Y. — Dr. David Bradley fizikus, aki tagja volt azon tudós bizottságnak, amely a Bikini szigeti kísérletet vizs­gálta, azt állítja, hogy Nevadá- ban a múlt hetekben a hidrogén­bombát próbálták ki. Dr. Brad­ley azt mondja, hogy ezen állí­tását az egyszerű számítás bizo­nyítja: A Hiroshima városra dobott bombánál az ablakok a robbanás központjától csak 10 mérföld kerületben törtek be, itt ellenben még 80 mérföldes távol­ságból is jelentették az ablakok beroppanását. Miután a robba­nás ereje a térben a “köb” arányban fogy, igy ahhoz, hogy nyolcszor olyan messziségben ablakot törjön 512-szeres erő kellett. A nevada bomba tehát nagyjából 500-szor erősebb volt a Japánban használt bombáknál, ami arra enged következtetni, hogy az uj hidrogénbombákat próbálták ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom