Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-24 / 1669. szám
1951. február 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal LÁT H ATÓ írja: GOLD LAJOS fordítani. Iskolákat, kórházakat, olvasótermeket, munkáslakásokat, stb. fognak építeni, amelyben a termelő munkássereg fogja élvezni munkájának teljes gyümölcsét. Az Egyesült Államok elnökének, nincsen olyan fájdalmai, mint a bérrabszolgák millióinak. Neki az évi fizetése százezer dollár, amelyhez aztán kap kerek 50.000 dollárt, ami után egy vörös cent adót nem fizet. Aztán vannak neki még más, igen jutányos élvezetei is. Egy cent lakbért nem fizet, kényelmes lukszus hajó áll rendelkezésére, hogy a Potomac vagy más vizeken élvezhesse a halászás gyönyöreit. Rendelkezésére áll a legmodernebb és a legkényelmesebb repülőgép, a limuzinok áradata, pazarul berendezett vonatok, amelyeknek használatáért sem ő, sem családtagjai egy vasat sem fizetnek. Neki vagy családjának nem okoz fájdalmat az adóemelés. Amilyen sűrűnk emelgeti úgy néz ki, hogy őkelme gyönyörködik abban ha másokra ráhúzhatja a vizes lepedőt. Az alelnök és a szenátus előadója évi 30 ezer dollár fizetést és 10 ezer dollár kiadási költséget kapnak, amely után nem fizetnek kereseti adót. Utazási költségeket kapnak, ahová csak szemük-szájuk kívánja, az adófizetők milliói fedezik. A kongresszus tagjai, a mi honatyáink, akik mindig nagy kegyesen szavazzák meg az adókat, kiváltképpen ha az csak a bérrabszolgák millióit érinti. Évi fizetésük 12 és fél ezer dollár, amelyhez kapnak évente 2.500 dollárt, amely után nem fizetnek adót. Ezek az urak nagyon jól értik, hogy hogyan járják be a félvüágot, feleségeik, gyermekeik, rokonaik, sőt jóbarátaikkal egyetemben az adófizető polgárok kasszájára. A kongresszusban szunnyado- zó honatyáink, nagyon komolyan foglalkoznak azzal a témával, hogy fizetéseiket legalább évi 10 ezer dollárra emeljék fel és a kiadási költségeiket pedig duplájára. Az elmúlt esztendőben a miniszterek és egyéb lebzselő politikusok fizetéseit emelték, éppen a duplájára. Fájdalmas ábrázattal azon panaszkodnak ezek az urak, hogy 1947 óta nem kaptak fizetés javítást, pedig az életszükségletek árai az ő számukra is emelkedett. Ma a kongressmanok 2.500 dollár pót-fizetést kapnak, ami után nem fizetnek adót. Az Egyesült Államok bérrabszolgáinak milliói, átlag véve nem keresnek évente többet mint 2.500 dollárt és hogyha négyen vannak a családban, akkor a mi jóságos honatyáink 119 dollárt vesznek el tőle adó fejében. Ha valamelyes szakmai munkán dolgozik és keres évi 5.000 dollárt, akkor 714 dollárt vesznek el ugyan azon családtól. Ha pedig túlórázik és évi keresete megüti a 10.000 dollárt, akkor az orvos és kórházon kívül a Samu bácsi végrehajtói 1.999 dollárt vesznek el, amelynek 80 százalékáért romboló, gyilkoló eszközöket vásárolnak. Ez az ami igazán fáj, kivált nekünk, osztálytudatos bérrabszolgáknak kétszeresen fáj. Köhler. Az embernek megáll az esze mikor azt látja, hogy az Egyesült Nemzetekben azon államok, melyek U.S. állásfoglalását követik, milyen sandául teszik azt. Soha a kancsal-szemüség nem mutatkozott jobban mint akkor, amikor a koreai ügyben Mao Tse Tungtól követelték, hogy szüntesse be a Koreába való beavatkozását máskül önben megbélyegzik őt mint támadót . . . Hogyan lehet ilyesmit követelni olyantól, aki nem UN tag, tehát a UN szerint nem létezik, mert a UN-ben Chiang Kai Shek van elismerve és igy őneki kötelessége a nem beavatkozást végrehajtani (ha tud felmutatni valamit — szerk.) De, ha egyszer már nincs autoritásának a kinai nép felett semmilyen hatása, mit ér az az álszenteskedés a UN részéről, hogyha a bajtcsináló Kinát idézik, akkor Mao Tse Tung értendő és ő az illető akivel tárgyalni akarnak . . . De, bezzeg, ha a mi beavatkozásunkat szentesítő és Kína több százmilliós népének az árulóját idézik, akkor okvetlen Chiang Kai-shek lehet a kínai nép kizárólagos képviselője még akkor is, ha a kinai nép nyíltan demonstrálta a világ előtt, hogy Chiang valóságban megszűnt őket képviselni és ami őket illeti az nem is létezik. A UN-ben csoportosult nemzetek, hogyan remélték azt, hogy egy mégcsak tagjává sem vált nemzetet alávessenek az ők alapszabályaiknak anélkül, hogy az népe nevében azok betartására bármilyen fogadalmat is tett volna ... Ez ép úgy hangzik, mintha a Ku-Klux-Klan egyszerűen felelőségre vonna valakit, aki sohasem volt annak tagja és alapszabályainak a megsértésével vádolva s igy indokoltnak véve az illető elleni bántalmazásokat . . . Mivel egy Ku-Klux csoport igenis képes az ilyesmire, ehez hasonlítva a UN magatartása is olyan alacsony fokra sülyedt, amikor vagy nem tudva, avagy nem akarva teret nyújt a józan logika megfojtásának . . . De, ha az ők elgondolásuk a helyes, akkor miért nem utasítják Chiang Kai Shek-et az alapszabályok betartására, ha ő képviseli Kinát, hát rendelje ő vissza és lásson hozzá személyesen ahhoz, hogy a kinai nép respektálja az ő megtett fogadalmait vagy amit a Nemzeti képviselők megtesznek. Az Egyesült Nemzetek mai formája nem tükröz vissza egyebet mást, mint egy lekötött tagokból összeállított társulatot oly vezérrel az élen, akinek csak néhány mer ellentszólni . . . Persze e társulaton belül vannak olyanok, akiket egészen más motívumok hajtanak nagyon is más célokért. De legtöbbje, akiknek a legkevesebb népképviseletük van és legkevésbbé hordják a nép érdekét a szivükön, csak a mágnás milliomosok és köréjük csoportosult osztályért harcolnak. Ezeknek ma tekintélyes erejüknél fogva, csak a véren szerzett haszon a fő-érdekük és képesek a világot felforgatni, népek millióit kipuszti- tani zsákmányuk megtartása végett, még ha foguk törik is. Azok a képviselők, még ha kisebbségben vannak is, de ám mégis a világ népességének több mint felét ezer milliós népréteget képviselnek s ezeknek hangja adja vissza a népek igazi óhaját, de amikor azt kifejezésre juttatják azt dörgölik az orruk alá, hogy több képviselőjük van noha a népeik száma kisebb is és ennélfogva a nagyobb rétegek képviselői nem érvényesülhetnek. A logikus nézet szerint, átkeltene szervezni az egész UN-t. Úgy keltene intézni, hogy a résztvevő nemzetek szavazó erejét a nép mennyiséghez mérten tétessék függővé, mert nem helyes az, hogy egy tízmillió népet képviselő ország, egyenlő szavazó horderővel bírjon egy olyanéval szemben, aki 450 milNem mondhatnánk, hogy várakozáson felül sikerült — mert, hogy őszinték tegyünk, nagyon kockázatosnak látszó viszonyok között folyt az előkészület a chicagói Disznótoros Ebédre —- azonban most, hogy már utána vagyunk, azt mondhatjuk, hogy úgy anyagilag, mint erkölcsileg kielégítő eredménnyel végződött. Az anyagi sikert nagyban befolyásolta az a tény, hogy az ebéd árát megállapítottuk, mielőtt tudtuk volna, hogy a mai napról-napra rohamosan változó árak mellett, milyen tehetőségek tesznek a szükségletek beszerzésére és dacára az “árszabályozásnak” bizonys szükségletekért csaknem dupláját fizettük, amit eredetileg számítottunk. Hogy az anyagi sikert mégis kielégítőnek mondhatjuk, annak tudhatjuk be, hogy Munkástársaink és Munkástársnőink is ismerik a nehézségeket amelyekkel szemben álltunk és a konyha mellék szükségletek, mint kávé, cukor, kenyér, stb. nagyrészét adományozták, vagy annak árát felülfizetésként adták át. Az erkölcsi siker kicsit lecsor- bitotta az a tény, hogy többen hiányoztak, akikre bizton számítottunk. Bár sokkal több közönséget úgy sem tudtunk volna elhelyezni, de azért mégsem haladhatunk el szónélkül, vagy szemrehányás nélkül azokkal szembe, akik igazolatlanul távolmaradásukkal ignorálták törekvéseinket. Annál inkább tesz- szük ezt, mert az előző napok zord időjárását vasárnapra enyhe, derült idő váltotta fel, mint-1 lió, 350 millió vagy 200 milliós országot reprezentálnak, ha e szervezeten belül ettől tennék függővé a legfontosabb határozatokat párhuzamban azzal, hogy a politikai változásra való tekintet nélkül a hatalmat biró kormány egyedül az elismerésre jogos és csakis az lehet a legális képviselője azon országnak. Eképpen megvolna a tehetősége annak, hogy a vérontás passziójától megfoszthatnák azokat, akiknek örömtelésük van és zsíros haszon a háborúkból. Azok a kardcsörtetéseknek szánt robbanások, melyekből 1 hét alatt ötöt eszközöltünk Las Vegas, Névadóban, nem tudni, hogy milyen ijesztő hatással lesznek azokra, akiket megfélemlíteni óhajtottunk azzal. De egyben megegyezünk, hogy egy jottányit sem fog változtatni a történetem haladásának mai stádiumában, amint a lőpor feltalálása sem eredményezett speciális privilégiumot senkinek a gyil- kolási művészetből, éppen úgy nem fog az atom használata juttatni senkinek sem különleges pótlékot gonosztettek és célok irányában, csak annyit érünk vele, hogy jövendő nemzedékek láthatják mai magaviseletünk- ből, hogy mennyire civilizálatlanok voltunk a rendelkezésünkre >élló technikai fejlemények s vívmányok közepette. ha a természet is alkalmat akart volna adni, hogy mindenki megjelenhessen, akit vártunk. Bár a teljes elszámolás e sorok írásakor még nem történt meg, de előre láthatólag az anyagi eredmény meghaladja a 170 dollárt és ezt csakis a Munkástársaink és Munkástársnőink tökéletes ko-operációja tette tehetővé. Elismerés illeti első sorban Spolyár István munkástársékat akik átengedték lakásuk pincéjét a “disznóságok” elkészítésére és maguk is nagy segítséget nyújtottak. Elismerés H-né, Köhlerné, Maarné, Spolyárné és Záráné mtársnőknek, akik úgy a hurka-kolbász elkészítésénél, mint a konyhán egész nap szorgoskodtak; Exnerpé, Vládné és Ni- coli Cirilnek, akik az ebéd felszolgálását sikeresen végezték. Köszönet Exnerné, H-né, Kot- zánné, Köhlerné, Maarné, Máté- né, Pikáné, Spolyárné és Záráné munkástársnőknek, akik a konyhai mellékszükségleteket, mint kenyér, sütemény, tej, tejszín, kávé, cukor stb. adományozták, vagy hozzájárultak azok fedezéséhez. Köszönettel itt nyugtáztuk a felülfizetéseket részben a helyszínen, részben akik meg nem jelenhettek: H. Burkert 7.00, L. Lefkovits 5.00, A. Kecse 2.00, N.N. 2.00, S. Szabady 5.00, J. Tárásuk 2.00. Végül pedig elismerés mindazoknak, akik bármily módon hozzájárultak ezen összejövetel sikeréhez és akik eljöttek az ízletes ebédet elfogyasztani, mert enélkül sikerről igazán nem számolhatnánk be. A Rendezőség nevében, Zára. BESZÁMOLÓ .
