Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-06 / 1662. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. január 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year .................. $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki "i közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azon" ,k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Sürgetik az egységet Truman elnök felhívására az amerikai sajtó is egyszerre nagyon a szivére vette az amerikai nép egységének az ügyét. Egységben rejlik az erő, — hangoztatják a régi közmondást, — azért az Egyesült Államok népének is egységesen kell támogatni a Truman adminisztráció külügyi politikáját, különösen most, a nagy nemzeti veszély idején. Ezt a nagy nemzeti veszélyt még a vak is láthatja, hiszen eleget írják és mondja a rádió is, miként támadták meg az Egyesült Államok függetlenségét innen 6500 mérföld- nyire. Mert a Truman doktrína szerint az Egyesült Államok biztonsági határvonalait az Elba és a Yalu folyók képezik tekintet nélkül arra, hogy mit szólnak ehez ezen két folyó partvidékén lakó népek. Mint a koreai háború kimutatta, a kínai nép nem akarja elfogadni s fegyverrel igyekszik megakadályozni az amerikai határok üy kitolását. Az eddigi s még inkább a várható nagy veszteségek láttára egyes amerikaiak hangoztatni kezdték, hogy talán jó lenne az amerikai biztonsági határokat összébbvonni, csak a két nagy óceánra és néhány szigetre kiterjeszteni. Ilyen véleménynek adott kifejezést Herbert Hoover ex-elnök, Joseph P. Kennedy volt angliai nagykövet, több szenátor és mások is. Ezeket a sajtó mindjárt elnevezte “izolácionistáknak”, de mert a számuk elég jelentékeny, nyilvánvaló, hogy ezen politikusok, akik máskülönben egyöntetűen osztoznak az oroszok iránti gyűlöletben, most a védekezés módjában megoszló véleményt képviselnek. Innen ered az egység utáni nagy óbégatás. Mindjárt megjegyezhetjük, hogy Herbert Hoover ex-elnök- nek legkevésbé volna joga beleszólni a jelenlegi külpolitikai intézkedésekbe, mert az egyetlen angol Winston Churchillt leszámítva nincs más oly élő ember, akinek annyi része lenne a mai háborús feszültség megteremtésében, mint neki. Elkezdte azt rögtön az első világháború befejezése után, amikor mint élelmiszer diktátor ki akarta éheztetni az oroszokkal szimpatizáló népeket, közöttük a Magyar Tanács Köztársaságot is. Attól az időtől kezdve állandóan vezetője volt az oroszok ellen irányuló gyülölethintésnek s igy segített abban, hogy az emberiség egymással farkas-szemet néző két táborrban sorakozott fel. És mégis ez a Hoover éppen úgy, mint Kennedy, most bizonyos méretű visszavonulást javasolnak. Hogy lehet ez ? Ha arra a marxi axiómára gondolunk, hogy az emberek gondolkodását a gazdasági érdekeik irányítják, akkor a Hoover-Kennedy “visszavonulás” érdekes elmefuttatáshoz vezet. Kennedy és Hoover egyformán dúsgazdag emberek, többszörös milliomosok. Mindkettő a tőkés termelőrendszer kiváltságossá, tehát ezen rendszer oszlopos hive. Hoovernek hajdan rengeteg jövedelmet hajtottak az orosz és a távol-keleti területeken fekvő arany és ércbányák. Ezeket azonban az orosz forradalom következtében elveszítette, nem csoda tehát, hogy ádáz gyűlölője lett az oroszoknak és a kollektiv termelő rendszernek. Az utóbbi évtizedekben azonban a vagyonát csak hazai, belföldi befektetések képezik. Ezt már nem Koreában és nem az Elba folyó mentén fenyegeti veszély, hanem csak itt, vagyis csak a kollektív termelő eszmének itteni terjeszkedése. Hoover és Kennedy tehát csak a két nagy óceánt látja Amerika biztonsági határvonalának, mert nagy jövedelmüket ez a határvonal biztosítja. Más amerikai tőkések, akiknek a tengeren túl vannak nagy befektetéseik, vagy akik a óceánokon túl, — az egész földtekén akarnak profit után halászni, még az Elba és Yalu folyón is túl akarnak menni. Nem állítjuk, hogy az érdekelt amerikai tőkések ezt ilyen ridegen és tisztán látják, mint mi itt leírtuk, de mint mondottuk, a gazdasági érdekeik befolyásolják a gondolkodásukat és amikor valamelyiknek profitja veszélybe kerül például Arábiában, akkor mindjárt úgy látja, hogy az arab sivatagok uralma nélkül Amerika függetlensége már elveszett. Ezért van az, hogy ezen “visszavonuló” izolácionisták csak uj harcvonalat ajánlanak, de nem a béke megteremtését. Egyikük sem állt elő oly ajánlattal, hogy Amerika és a Szovjet Union a fegyveres mérkőzés helyett keljenek versenyre abban, hogy melyikük tudja magasabb fokra emelni a népmilliók életszínvonalát, népeik kultúráját, általában véve népeik boldogságát? Ha a történemi materializmus ily szemüvegén át analizáljuk a Hoover-Kennedy féle “széthúzást”, akkor éppen igy megértjük azt is, hogy miért olyan őszinte az egység utáni sopánkodás azok részéről, akik a kollektív termelő rendszer elleni harcot sürgetik akár az Elba-Yalu határokkal, akár pedig a két nagy óceán harcvonallal. A fő az, — mondják ezek, — hogy a kommunizmust leverjük, hogy hol, az már nem fontos, azt bízzuk a Truman adminisztrációra s amit a demokrata miniszterek a republikánus tanácsadókkal kieszelnek, azt vakon kövessük. Ezt jelenti az “egységért” folyó kiáltozás azok részéről, akik nagyon is egységesek abban, hogy részben erőszakos módon, részben pedig az agyonhallgatás módszerével lehetetlenné tették, hogy a háborút VALÓBAN ellenzők szavát hallani lehessen. A hazafiság ára A drágaság egyre nagyobbmérvü emelkedésének megakasztá- sára a nemzeti veszély kinyilatkoztatása után a Stabilációs Direktor felkérte a General Motors és más automobil társulatokat, hogy a pár nappal előbb bejelentett áremeléseket vonják vissza. Mint ismeretes a General Motors ezt előbb kereken megtagadta, majd alkudozásokba bocsájtkozott és egyszerre csak bejelentette, hogy engedelmeskedik a rendeletnek. Sőt mi több, elrendelte, hogy ügynökségei fizessék vissza azon összegeket is, amiket ezen pár nap alatt a vásárlók a magasabb árakban tulfizettek. A General Motors az áremelés visszavonásával hivatkozott a hazafiságra. És miután az állam nem csak az árakat, hanem az automobil munkások béreit is befagyasztotta, igy ez a nagy cég is hazafias kötelességének tartotta, hogy mint a többi nagy automobil társaság, úgy ők is elálljanak az éremeléstől, noha az igen nagy veszteséget jelent, de l>elátták, hogy egy hazafias cégnek el kell viselni az ilyen veszteséget az országot nyomorba döntő infláció megkadályozására. Bizony nagyon szép és magasztos dolog a hazafiság, különösen az amerikai nagy korporációk hazafisága! Már éppen tollat vettünk a kezünkbe, hogy meghatott hangú köszönő és dicsérő levelet Írjunk a General Motors Corporáció vezetőségének ezen nagy áldozatokkal járó hazafias tettükért, amikor hírül hozták a lapok, hogy úgy a General Motors, mint a többi nagy automobil cég milyen hatalmas hadirendeléseket kaptak. A hadirendeléseknél természetesen az árakat majd úgy szabják meg, hogy maradjon egy kis profit is, meg megtérüljön az a veszteség is, amit állítólag az áremelkedés visszavonásánál szenvedtek. Az eddigi közzétett lista szerint a General Motors Corporation 100 millió dolláros rendellést kapott army truckokra. De ez csak az első rendelés, amit hamarosan követni fog több hasonló. A Chrysler Corporation rendelése 160 millió; Willys-Overland száz millió dolláron felül és Kaizer-Frazer is száz millió dolláron felüli rendelést kaptak. Hasonló nagy rendeléseket kaptak Ford és más autó társulatok is. Az automobü gyárosok már eddig is egy billiót kitevő ordert kaptak, de azon kívül még számos rendelés előkészítésén dolgoznak a katonai irodák. Szóval nem irtuk meg a dicsérő levelet. Ahelyett megértőén tudomásul vettük, hogy nem kell félteni az amerikai nagy korporációkat. Jól tudják azok, hogy a hazafiság kifizetődik még akkor is, ha itt-ott egy kis árengedményt kell tenni. Mert az amerikai tőkések mind igen jó hazafiak, csak éppen megfelelő árat követelnek és kapnak is a hazafiságukért. Az istenek alkonya A koreai harctéren beállt nagy fordulat óta nem halljuk a már szinte émelyítővé vállt MacArthur dicséretet. Ugylátszik, hogy MacArthurnak ügyes sajtóügynökei vannak, akik a generálisból embertársai közül messze kimagasló, valóságos fél-istent igyekeztek csinálni, amit maga MacArthur is elősegített a viselkedésével. Ennek tudható be. hogy nem ő jött az elnökhöz jelenteni, hanem Truman ment el hozzá a beszámolóra. Akkor az amerikai haderők még győzelmesen nyomultak előre a Yalu folyó felé, hiába figyelmeztették a hadvezért, hogy Kina nem fogja tétlenül nézni a Mandzsúria gazdasági életére any- nyira fontos vízierőművek elfoglalását. MacArthur nem hallgatott a figyelmeztetésre s ime valóban bekövetkezett a katasztrófa. Nem sokat értünk a hadműveletekhez s nem tudjuk elbírálni, milyen jó vagy rossz hadvezér MacArthur. De határozottan elismerést kell adni neki azon furfangos nyilatkozatért, amivel a balsikert kimagyarázni igyekszik: Tudtuk, hogy Észak-Koreának és Kínának volt valamilyen titkos megegyezése, — mondotta MacArthur ebben a nyilatkozatban, — és csak egyetlen ut volt annak kifürkészésére, hogy vájjon ez a titkos megegyezés a kínai fegyveres beavatkozást jelentette-e, hogy megtámadjuk őket Észak-Koreában. Most aztán nyilvánvaló, hogy Kína fegyveres beavatkozásra készült, még nagy szerencse, hogy idejében rájöttünk. Szóval azért rendelte át az amerikai csapatokat a 38-as szélességi vonalon, mert tudni akarta, hogy van-e ott valaki, aki visszaüt. Ugylátszik ugyanígy járt Formosa szigettel is. A kínaiak azt sem vették alázatos köszönettel, hogy a Kínához tartozó
