Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-27 / 1665. szám
1951. január 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A PECSENYE SÜTÖGETŐK Egy mesterségesen szított háborús hisztéria öntötte el az -országot. Évek óta hallatlanul durva hazugsággal telitett uszítás folyik itt, hogy a közvéleményt alkalmassá tegyék arra, hogy billiókat öljenek bele a hadianyag gyárosok feneketlen zsákjába. A hivatalos százmilliókon kívül, “billiókat érő” uszítás folyik a sajtóban, rádión, televízión és minden más propaganda szerven keresztül, amelynek a célja a “béke biztosítása” oly módon, hogy minden lehetőt és lehetetlent elkövetnek arra, hogy megakadályozzák azt, hogy békés megegyezés lehetséges legyen a két gazdasági rendszerben élő yilág között. Ez a jól megszervezett háborús propaganda ugratta be az elnököt a szégyenletes koreai kalandba, ugyanez a propaganda teszi lehetetlenné azt, hogy ebből a mocsárból kimásszon Amerika. Mindenki “Moszkva zsoldosa” aki azt hiszi, hogy Amerikának semmi keresnivalója se volt Koreában, nem csak “vörösök”, hanem kommunista gyanúsok azok a fiaikat féltő anyák tízezrei is, akik az elnöknek, a törvényhozóknak küldenek leveleket, táviratokat és kérik, hogy vessenek véget a koreai kalandnak, mentsék meg az amerikai ifjúságot a pusztulástól. De Moszkvával egy vonalon járónak mondják már Hoover volt elnököt, Taft óhioi szenátort és társait éppen úgy, mint mindazokat a józan amerikai Írókat, papokat, művészeket, akik ellenzik a koreai kalandot. McArthur kitiltotta a harctér közeléből azokat az újságírókat, akik megírták, hogy a harctéren levő tisztek és katonák is úgy érzik, hogy feleslegesen, magánérdekekért kell nekik szenvedni és elpusztulni. Kommunistának neve z t é k Drew Pearsont is, mert megírta, hogy nem milliós hadsereg verte meg az amerikai csapatokat, hanem a nort koreai és kínai csapatok, akik nem voltak többen mint 97 ezren és ezek tankok, ágyuk és repülőgépek nélkül kergették vissza számbelileg is fölénybe levő, ezer repülőgéppel, ágyukkal, hadianyagokkal, tankokkal támogatott 8-ik hadsereget 120 mérföldre, nem mert a vörösök különösen hősök, vagy az amerikai fiuk gyávák lettek volna, de mert nem találták értelmét annak, hogy Amerikától 6000 mérföldre védjék az amerikai szabadságot, amelyet kívülről senki sem veszélyeztet. De ez a propaganda szervezet éppen úgy támadja az európai és ázsiai kormányok körül mindazokat, akik megegyezést követelnek, köztük a szövetséges kormányokat, Angliát, Franciaországot és Kanadát is. Ennek a háborús uszításnak sikerült elérnie azt, hogy a világ szemében Amerika mint a háború kirobbantója szerepel és ma már csak a tegnap ellenségeire, vagy a véreskezü diktátorokra számíthat mint szövetségesre. Ezt a háborús őrületet ma már csak Chiang, Franco, Tito, a náci fasizta tábornokok, a letört japán imperialisták támogatják, na meg a népek által elkergetett kormányok, kik itt találtak szerető fogadtatásra. A PROFITOUÓK Nem csak a, hadiszer gyárosok azok, akik hatalmas profitra tesznek szert, a közel 50 ezer főnyi halott, sebesült és eltűnt, és kitudja hány ezer kezd*lába lefagyott amerikai fiú véréből, szenvedéseiből, hanem az egész tőkésosztály, amely soha nem létezett magasságba emelte a közszükségleti cikkek árait, amivel mind nehezebbé teszik az amerikai nép életét. Ahol a nagyok profitolnak, ott megjelennek a társadalom apró,élősdijei is, a kullancsok, tetvek és ők is fel akarják szippantani a kiömlő vérből, aranyból a maguk kis részét. Amerikai magyar vonalon is jelentkeztek ezek az élősdiek, akik a maguk kis pecsenyéjét vélik megsütni a világot pusztító nagy tűznél. A magyar újságok egy pár kivétellel, ma mind felsorakoznak “a szabadság, a demokrácia” védelmére. Papok, egyleti fő-korifeusok, ma alkalmasnak látják az időt, hogy a “vörös” jelzővel lehengereljenek minden önálló véleményt és korlátlanná tegyék az uralmukat az amerikai magyar tömegek felett. LIBERÁLISOK ÉS NÁCIK És a kórus összhangja tökéletes, nem zavarja azt semmi diszonáns hang, a “forradalmi szocialista”, a liberális, rikácsoló hangja szépen simul a tegnap nácija bömböléséhez, az együttesben nincs zavar, mert hiszen az irányítás és jutalmazás egy központból történik. Amikor véresre tépik a szájukat az uszításba, amikor összhangba követelik a háborút, az atombombázást, amely elpusztítaná Magyarországot és a magyar népet. A világért se felejtkeznek meg arról, hogy a maguk kis profitját ki ne terrorizálják a megriasztott amerikai magyarokból. Sajtó bálok, sajtó piknikek, sajtó alapok, címén zsarolják a kiöregedett, nagyon sokszor keservesen kicsi nyugdíjból éldegélő magyarok dollárjait. Szégyenletes, hogy a hirdetésekkel tömött, jól jövedelmező hetilap, hogy fizettette meg extrán az “önzetlenségét” a nyugdíjas “bányásztestvérrel”. Más kis kullancsok hogy zsarolják ki a nehezen küzködő kis üzletemberekből a számukra értéktelen hirdetéseket. Ezek a kis élősdiek is aratnak ma a háborús hisztériában halászgatnak, adomány dollár- kák és előfizetők után, akiktől kitudnak koldulni egy-egy dollárt, vagy egy uj előfizetést az jó amerikai, aki nem áll be fejőstehénnek, aki jogait védi az egyletbe, aki gondolkodni mer még ma is, az vörös, amerikai- atlan, akinek majd elhúzzák a nótáját a McCarran törvény alapján. AMERIKA ELLENSÉGE Ez az amire még nagyon büszke lesz az, akire ezt ma rányomják. Ki fog tűnni, hogy azokra, akikre ma lesújtani készülnek egy alkotmány ellenes törvény alapján, amelyet minden valószínűség szerint ki fog dobni a Legfelsőbb Bíróság, azok voltak az igazi amerikaiak, mert megakarták védeni ezt az országot attól, hogy egy pusztító, véres háborúba menjen bele, amely háború megsemmisíti az ország legnagyobb értékeit, a fiait, a nagyszerűen felépített termelő eszközeit és koldussá tenné az ország népének túlnyomó többségét. Akik ma a magyar vonalon a legnagyobb terrort fejtik ki, akik a legnagyobb bélyegzőt tartsák a kezükben, azok, akik ma nagyon verik a mellüket mint a szabadság és a demokrácia lovagjai, azokat csak egy kissé meg kell vakarni és rögtön le jön róluk a frissen rájuk kent demokratikus máz és elő- bujik a tegnapi Horthy-Szálasi legény. Kitűzött nagy amerikai zászló csak gyengén takarja be a nyilas-keresztet. Egy ilyen egyáltalán nem gusztusos vakarást végzünk egy ma nagyon hangos 100 percentes amerikain, aki nem is olyan nagyon régen, még Hitler-Szála- si demokráciájára esküdött fel. A FŐ ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ UR Az “Amerikai Magyar Népszava” amerikaiasságáról nem kell sokat beszélgetni. Mióta azt néhai Berkó Géza elcsaklizta a munkásoktól, az a mindenkori magyar kormányok fizetett csa- hos kutyája volt. Állandó szubvenciót kapott a magyar kormányoktól és ezt a szubvenciót mindenkor igyekezett “becsülettel” megszolgálni. Nem volt magyar földön olyan kormányzat, amelyet ez a prostituált sajtótermék ki nem szolgált volna, természetesen ha megfizették. Csak akkor csapott fel ellenzéknek, ha nem kapta meg a harisnya pénzt. így lett ellenzéke a Károlyi kormánynak és a második világháború utáni rendszernek, mert ezek nem voltak hajlandók ezt a kiöregedett prostituáltat pénzelni. Náluk nem számított a demokrácia, amerikanizmus, ott csak egy elv volt az irány — ide a pénzt, — aki fizetett azt szolgálták. Ez volt a múlt és amilyen gyalázatos volt a múltja, éppen olyan a jelenje is. Egy virginiai analfabéta dohány ültetvényes, az akasztófa alól szökött nyilas gyilkosok patrónusa, Ottó királyfi rajongója kezébe került most a Népszava. Ezzel a dohányossal nem ér- j demes sokat foglalkozni, neki csak egy szerepe van, adni a “dohányt” a lap kiadásához, a lap szellemi részét azután a volt Horthy-Szálasi legények intézik. A nyilas fiuk felett mint főszerkesztő trónol és irányit Borshy Kerekes György, ki egyben az Amerikai Református Egyesület központi titkára, az egyesület lapjának a felelős szerkesztője, a Magyar Szövetség igazgatója. Ez a hosszunevü és sok állású ur, mint főszerkesztő a Népszavában elkövetett egy cikket, melyben a McCarran törvényre való hivatkozással uszít a vörösök ellen. Köztük lapunk, a Bérmunkás ellen is. Ezt a för- medvényt, amit Borshy Kerekes a Népszava főszerkesztője irt, átvette a Református Egylet lapja a Testvériség, amelynek a szerkesztője Borshy Kerekes, ugyan ott ezt megtoldja a Református Egylet titkára az uszításával, akiről már fentebb megírtuk, hogy szintén Borshy Kerekes névre fülel. Ez az ur három minőségben nevezi a Bérmunkást Amerika ellenesnek, azt a lapot, amely egy az amerikai viszonyokból kialakult, tisztán Amerikában alakult szervezet eszméinek a hirdetője. Azt a lapot, amely sem most, sem a múltban, soha egyetlen külföldi kormánnyal semmiféle összeköttetésben nem volt. Amely lap sem a múltban sem a jelenben semmiféle amerikai vagy külföldi politikai párttal összeköttetésben nem volt, soha senkitől, az olvasóit kivéve, egyetlen centnyi pénzt nem kapott. Vájjon elmondhatja-e ezt magáról a Népszavánál, a Református Egyesületnél a főszerkesztő, titkár, felelős szerkesztő, igazgató ur? A Népszava “amerikanizmusát, már ismertettük s ehez pontosan igazodik Borshy Kerekes ur múltja is. A második világháború kitörése után, Kerekes ur, aki akkor a Református Egylet főszervezője volt, nagyon aktiv volt, nem az amerikai vonalon, hanem éppen az ellenkező oldalon, a hitleri egy cseppet sem demokratikus vonalon. Annak idején a Hinder és a Göndör lapjai megírták, hogy Borshy ur nagyon gyakran utazott Magyarországra, hogy ott összeegyeztesse Horthyékat a nyilasokkal, hogy azok már* akkor Hitler mellett avatkozzanak be a háborúba. Amikor a fent említett lapok leleplezték Kerekes ur eme Amerika ellenes tevékenységét, egyben élénken érdeklődtek aziránt, hogy ugyan ki finanszírozza a főszervező ur eme Amerika ellenes tevékenységét. Tudott dolog, hogy Kerekes ur tevékenysége gátolta, paptársa Takaró Géza ama akcióját, hogy az amerikai magyarság tömegesen adjon vért az amerikai katonák segítésére. A Szabadságba irta meg annak idején egy másik paptársa és a Református Egylet számvevője, hogy őt “hitvány magyarnak” nevezte’, mert náci ellenes volt és a fia önként állt be az amerikai hadseregbe. Még oldalakon keresztül lehetne folytatni Kerekes ur múltbeli tevékenységét, amely minden volt, csak amerikai nem és csak akkor lapult meg, amikor Amerika is bekerült a háborúba és veszélyes volt a további nyilas tevékenység. A nagyon amerikai Kereskes ur a Reformátusok Lapjában idéz az egylet alapszabályából, amely kimondja, hogy az Egylet tagja lehet minden “fehér fajú
