Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-27 / 1665. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. január 27. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI A kalendáriumot megkaptuk, amely kitűnő, nagyon élvezem olvasni, mert tanulságos cikkek tárháza. Egy másik magasztos munka Geréb munkástárs részéről. Kívánom, hogy még nagyon sok éveken keresztül folytathassa ilyen munkálkodását és tanítását úgy a Bérmunkásban, mint a kalendáriumon keresztül. Ezen eszmék fentartására itt küldök öt dollárt, reméljük, hogy a mai bonyodalmas helyzet, egy megértőbb jövőhöz vezeti az emberiséget. St. Phillips és családja * So. Bend, Ind. Tudatom önökkel, hogy a kalendáriumot megkaptam. Igen megörültem, mert sok jó olvasmány van benne, bemutatója a mostani helyzetnek. Ezek helyesen vannak megalapozva, tanulhat belőle úgy öreg, mint fiatal. Tudjuk mint volt a múltban, látjuk mi van a jelenben és reménykedünk az igazságos, a szabad jövőben, de küzdenünk kell, különösen a békéért és jobb jövőnkért, amit mihamarabb elérhessünk. St. Frayták és családja Portage, Pa. Itten küldöm a pénzt az előfizetésem megújításáért, úgyszintén a naptárért. A naptárt még nem volt időm átnézi, kívülről nagyon szép és tudom, hogy a egyén”. Hát ez bizony sem nem nem amerikai, sem nem demokratikus és főleg nem keresztényi, amelyre úgy szeret hivatkozni ez a gyűlölet papja. Az amerikai alkotmány törvény ellenesnek mond minden faji megkülönböztetést. Számtalan felső birósági döntés mondotta már ki, hogy minden oly intézkedés* amely ilyen faji megkülönböztetést tesz, az amerikai alkotmánnyal ellenkezik és ha valamelyik fekete vagy sárgabőrü egyén tagja óhajtana lenni az Egyesületnek, azt a törvény erejével megtudná tenni, sőt az alapszabályból e fenti pontot töröltetni is tudná. AKINEK VAJ VAN A FEJÉN az bizony ne menjen a napra. Olyan lap, mint a Népszava és olyan főszerkesztő mint Kerekes ur, jobb ha nem tolakodik a napra, hanem hűvös helyen marad, mert ha annak idején nem is kerültek hűvösre, ^tekintve az amerikai nép ébredését, még megtörténhet a jövőben. Az a Református Egylet,^ amelynek ilyen múltú titkára és alapszabálya van, ne oktasson ki bennünket amerikanizmu s r a, mert azt először saját maguknak kellene megtanulni, nem csak amerikai, hanem ^ a jellegük, a keresztyéni ideálok szerint is. Végül is ilyen sokoldalú elfog- laltságu ur mint Kerekes jobban tenné ha elhanyagolna bennünket, nem csak fent megírtak alapján, hanem azért is, mert tartalma is megfelelő a munkásnép részére. P. Molnár, Cleveland, O. Tudatom, hogy a naptárt megkaptam, amely most is kitűnő, hasznos olvasnivalók vannak benne. Mellékelve küldöm az árát, valamint előfizetésem megújítását. Julius Sáfár Akron, O. A naptárt megkaptam, köszönet érte. Itt küldöm az árát és az előfizetésem meghosszabbítását. Steve Horváth, So. Bend, Ind. Ide mellékelve tartozásom kiegyenlítésére hat dollár, a Bérmunkás és a naptárért. Remélem nem neheztelnek a késedelmemért. A Bérmunkás és a Naptár minden kritikát kiáll. Egyedüli kívánságom, hogy az olvasói megtudják emészteni amit olvasnak. Az a kis csoport munkástársunk, akik türelemmel kitartanak és segítik a Bérmunkás fenntartását, megérdemlik a legnagyobb elismerést. (Nem értem alatta, hogy a római pápa szenté avassá őket.) Minden jókívánságomat fogadja Lefkovits munkástárs és kérem adja át az írógárdának is. J. Solderits, Hamilton, O. mi nem olyan fából vagyunk faragva, akiket nyavalyás kis nyilasok megijeszthetnek. Kár a gőzért szerkesztő-titkár ur, a Bérmunkás, az irói, az olvasói kemény legények, kik minden terror, hisztéria dacára is kitartanak az amerikai álláspontjuk mellett, mert ez az amerikai nép érdekének a védelme, az igazi amerikanizmus. No meg azért is, mert a mi környékünkön nem igen akad hal a jól felcsalétkezett horgukra, nyilas uraimék. < MILITARISTA PAZARLÁS Washington — A hadsereg részére vásárló “Army Quartermaster” irodája, amikor elrendelte a 4,770,000 font szárított tojás vásárlását a szabad piacon, fontonként 1 dollár 39 centért, csodálkozva hallotta, hogy a kormányzat egy másik ága, a “The Commodity Credit Corporation” 67 millió font száraz tojást tart elraktározva és nem tudja, hogy mit csináljon vele. Mikor ez a dolog nyilvánosságra jutott a Quartermaster iroda azzal állt elő, hogy a Department of Agriculture által ösz- szevásárolt tojás nem úgy van preparálva és csomagolva, mint azt a hadsereg követeli, azért a szabad piacra kiadott vásárlási rendeletet nem vonták vissza. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutái verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseegébe? * Katolikus papok a békeért és a szocializmusért x. Befejezésül főtisztelendő urak egy képet szeretnék önök elé idézni, amit néhány hét előtt Velehrádban láttam. A keresztény papok békehatározatát a csehszlovák kormány képviselőinek jelenlétében népszavazás alá bocsátották. Sok-sok ezernyi nép hullámzott az ősi apátság temploma előtt. Nem gazdagok, hatalmasok: szegények, dolgozók. Azok, akik az Üdvözítőnek voltak hallgatói a Genezareti tó partján, akik hallgatták a hegyi beszédet, akik Tőle várták sorsuk javulását. Ezekhez szólt a kérdés: — Akarjátok-e a békét? — Akarjátok-e a szociális fejlődést? Kitörő lelkesedés, szűnni nem akaró taps volt a válasz. És a közös célért való lelkesedésben összeforrtak papság és hívek, kormány és nép. Ezt szeretném itt is, hazánkban, ahol a nép vágya ugyanaz, a papság kötelessége ugyanaz, a kormány törekvése ugyanaz. Adja a jó Isten, hogy a kormányunkkal együtt a békéért folytatott harcunk, népünk jobb sorsáért való küzdelmünk és egyházunknak Isten dicsőségét és a lelkek üdvét szolgáló munkája győzelmet arasson. E célból nem elégedhetünk meg azzal, hogy ma egyszer összejöttünk. Mozgalmunkat állandósítani kell és minél szélesebben kiterjeszteni. Javasolom alakítsuk meg a magyar r. katolikus papok békebizottságát, mely az Országos Béketanács kebelében működik és javaslom állandó bizottság megválasztását, amely a mozgalom állandó feladatait folyamatosan intézi s ügyünket sikerre viszi. Darvas József, vallás- és közoktatásügyi miniszter beszéde: NÉPÜNK MEGVÉDI AZOKAT AKIK HŰSÉGESEK HOZZÁ A Magyar Népköztársaság kormánya nevében köszöntőm az értekezlet részvevőit és őszinte örömmel üdvözlöm a néphez hü, hazafias katolikus papok mozgalmát, amely mozgalomnak az a mai értekezlet egyik nagyjelentőségű állomása. Szeretném mindjárt az elején megmondani azt, hogy Népköztársaságunk kormánya helyesli ezt a mozgalmat. Céljával, törekvéseivel egyetért. Sőt azon túl, hogy helyesli és egyetért vele, — anélkül, hogy bármi módon bele kívánna szólni ennek a katolikus egyházon belül spontán kibontakozó megmozdulásnak az ügyeibe—, örömmel támogatja, szívesen segíti fejlődését, eredményes előrehaladását. — Mint ahogyan — bizonyos vagyok benne —-, a katolikus hívők, egyszerű emberek tömegei s a katolikus papság, főleg az alsópapság nagy többsége is helyesli és támogatja ezt az egészséges, tiszteletreméltó, bátor mozgalmat. Mi ennek a sokrahivatott, szép mozgalomnak a célja? A mozgalmat elindítók nyilatkozataiból, az előkészítő bizottság felhívásából, a csatlakozó katolikus papok és szerzetesek leveleiből, de itt, az értekezleten eddig elhangzottakból is világosan kitűnik a cél: Szivvel-lélekkel segíteni, erőteljesen munkálni népi demokratikus államunk és a katolikus egyház közötti mielőbbi megegyezést. Nyíltan, félreérthetetlenül, együtt munkálkodó akarattal odaállni amellé a hősi küzdelem mellé, ameyet magyar népünk folytat az újjáépítésért, felszabadult, boldog, uj életének a felépítéséért, a teljes társadalmi igzaságosság megteremtéséért. Nyíltan, félre érthetetlenül, hittel és cselekedettel odaállani népünk békeharcához, ahhoz az igazságos harchoz, amelyet ma a népek százmilliói folytatnak világszerte a béke megvédéséért, az imperialista háborús uszítok ellen Úgy hiszem, nincs becsületes ember, nincs becsületes, egyházához hü katolikus pap, aki ezeket a célokat ne vállalhatná tiszta lelkiismerettel és teljes, őszinte meggyőződéssel. S ugyhi- szem, igen sokan vannak a katolikus egyházban, magán a katolikus papságon belül is, akik már régen várták, hogy jöjjön végre egy mozgalom, amely bátran hangot mer adni ezeknek a céloknak s e célokért való határozott, nyílt kiállásnak. Ez az értekezlet is meggyőzően bizonyítja azt, hogy csakugyan történelmi szükségessék, múlhatatlan követelmény volt ennek a mozgalomnak a kibontakozása. “Végre! . . .” ez a felszabadult örömteli szó csendült ki sokszáz üdvözlő, csatlakoz!) levélből, papok és egyszerű katolikus hívek bátorító soraiból s ez hangzott el a mai értekezleten is, nem egy felszólaló pap és szerzetes beszédéből. Végre, hogy szava, hangja, nyilvánossága van azoknak a gondolatoknak, törekvéseknek, amelyek az állam és az egyház haladéktalan megegyezését sürgetik, melyek a katolikus egyház ma egyedül helyes útját jelzik s amelyek a néphez és az egyházhoz egyként hü katolikus papság érzéseit, véleményét fejezik ki. Akik ma itt megjelentek, azokat nem az egyházi hierarchia fegyelme parancsolta ide. Sőt — mondjuk meg őszintén —, voltak törekvések, próbálkozások, még fenyegetések is egyes egyházi elöljárók, püspökök részéről, hogy éppen az egyházi fegyelemre való hamis hivatkozással távöltartsák, elriasszák a részt- venni akarókat. Ha volt mégis parancs — mert volt —, amejy mégis az itten való megjelenésre kötelezte azokat, akik minden riasztás, minden fenyegetés ellenére eljöttek —, az a saját lelkiismeretük parancsa volt! Az a szilárd meggyőződés, hogy nem azzal lesznek árulói egyházuknak, ha csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz —, hanem azzal, ha nem merik nyíltan is megvallani
