Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-20 / 1664. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. január 20. OSZTÁLYELLENTÉT AZ INDUSTKIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály közötti semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer kőzetét építjük a régi társadalom keretein bellii. A 1950-ik esztendő után pontot tettünk. De annak szomorú maradványai mély barázdát szántottak a világ népeinek, de leginkább a nincstelenek osztályának agyában, testében. A Bérmunkás és a világ ipari munkásainak nyomdatermékei, nem csak az elmúlt esztendőben, hanem megalakulásaik napjától kezdve figyelmeztetik a világ bérrabszolgáit, hogy mely utat kell, hogy válassza, hogy az elnyomástól, a kizsákmányolástól, a borzalmak borzalmától az emberiség egymás brutális mészárlásától megszabaduljon. A világ népének tunya, közömbössége, helytelen szervezkedési formája és a vallási szektákhoz hasonló széttagoltsága az oka, hogy az elmúlt esztendőben is szomorú és megrázó események vonultak el szemeink előtt. A legmegrázóbb az összes események között a koreai embermészárlás kitörése volt. De vegyük sorra az elmúlt esztendő ránknézve fontosabb eseményeit. Ezen események vizsgálatánál elsősorban is a Wall Street ipari mágnásait, bankárait, burkoltan képviselő honatyáink cselekedeteit boncolgassuk. Az elmúlt év január hó elején az Egyesült Államok elnöke a szövetséges államok (State of the, Union) tartott szózatában, amikor ebben az országban is rohamosan terjedt a munkanélküliség arra kérte fel az amerikai iparok mágnásait, üzletembereit, hogy minél nagyobb befektetéseket eszközöljelek, a munkásokat pedig arra, hogy minél szorgalmasabban dolgozzanak és ha ezt fogják tenni, akkor az ur 2000 esztendejében biztonságban, kényelemben, sőt fényűzésben fogunk élni. És most, amikor a huszadik század második felébe, léptünk át azt látjuk, hogy az egész világ egy őrült fegyverkezési, mániába keveredett, amely nagyon, de nagyon homályos szinbe tünteti fel azt a jólétet, amelyet elnökünk beszédében beigért. Ma ez az ígéret úgy tűnik fel előttünk, mintha, az egy más korszakból, egy más társadalmi rendszerből hangzott volna fel és nem pedig egy rövid esztendővel ezelőtt. Ugyan ezen hónap közepe táján hozta a táviró, hogy Chiang Kai-shek reakciós hadseregeit a kinai népköztársaság seregei Formosa szigetére szorították. Amerika és Anglia pénzügyi mágnásai befektetéseiket látták veszélyeztetve, Chiang tönkrevert hadseregében reményt vesztettek, megszakítottak minden összeköttetést, financiális támogatást, sőt Anglia a népi demokrácia kormányát ismerte el a kinai nép kormányzójává. Amikor már Amerika kormánya is csaknem azon a ponton volt, hogy Kina uj kormányát, uj társadalmi rendszerét elismerje, kiütött a koreai háború. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége kinevezte MacArthurt főhadvezérnek, aki kinevezése után rövidesen Formosába repült, nem azért, hogy Madame Chiang kezét megcsókolja. Persze ezt úgy az orosz, mint a kinai hadvezetőség is tudta és ezért aztán, amikor az egyesült seregek Manchuria határához értek, egy újabb, egy borzalmasabb háború vette kezdetét, amely a mai napig csak az orosz hadvezetőség higgadtságán múlott, hogy az egész világot egy borzalmas vágóhiddá nem formálta át. Ugyancsak január végén egy másik nem várt meglepetés ért bennünket. Az Egyesült Államok kormányának magasrangu irányitói Spanyolország véres- kezű diktátorával kezdtek kacérkodni. Millió és millió dollárokat kölcsönöztek Franco kormányának, kölcsönösen nagyköveteket állítottak és Amerika Európa nyugati államai kqzé sorozta Spanyolországot is s annak felfegyverezését éppen úgy szorgalmazza, mint a görög, jugoszláv, olasz vagy más nyugati államét. Miért ne jutalmazná meg az Egyesült Államok kormánya Franco diktátort, hiszen ugyan azzal a vággyal jutott a spanyol nép nyakára, mint amelyért ma Amerika demokratikus kormánya kíván hatalomra jutni az egész világ népe felett. Ez a kommunista kormányzati rendszer megvalósítását teljesen eltörülni a föld színéről. Az Egyesült Államok úgynevezett munkásszervezeteinek basái, hogy a demokratikus látszatot fentartsák a világ népei előtt, nagyon lanyha módra tiltakoztak Franco kormányának elismerése ellen. Ma már Franco előtt is két rétre hajlonganak, hogy annak kegyét is megnyerjék. Február havában az Egyesült Államok elnöke kefébe ragadta a suhángot s azt a sztrájkoló bányászok ellen használta. De azok a sujtások, melyeket a bányászok Amerika demokratikus intézményeitől kaptak, mint a falról a borsó peregtek le. A bányász bérrabszolgák sikereitől vérszemet kapva, a vasúti munkások is sztrájkkal, részleges sztrájkkal feleltek követeléseik kierőszakolása érdekében. De mivel a vasúti munkások két tucatnál is több szakszervezeti részekre vannak tagolva s vezéreik hatalma nagy a tagság felett, nem vezethet eredményes szolidaritásra, mint a bányászok sztrájkja. Április havában egy újabb szenzációt hozott a táviró, a rádió. Tudtunkra adták, hogy Amerika az elmúlt világháború egyik leghatalmasabb ellenségét, Nyugat-Németországot kísérli meg a keleti államok elleni felfegyverkezésre. Május havában az Egyesült Államok kormánya a nagyszámú munkásszervezetek hozzájárulásával meggyorsították a Marshall tervet, azóta gőzerővel szállítják a világ minden’ reakciós államának a fegyvereket, hogy egy újabb társadalmi rendszer keletkezését megakadályozzák. Junius hó első felében Amerika nagy kapitalista lapjai nap- ról-napra tudtunkra adták, hogy az európai, ázsiai, délamerikai szóval az egész világ népe, gyűlöli az amerikaiakat, gyűlöli a mi társadalmi rendszerünket, amely elnyomatást, kizsákmányolást, borzalnias háborúkat hoz az emberiség leigázására. A népek milliói gyűlölik az orosz társadalmi rendszert is. De ez a társadalmi rendszer úgy tűnik fel, mint az elnyomottak, kizsákmányoltak egyetlen útja a felszabadulás felé. A világ minden részében elterjedt kommunista pártok, a nincstelen parasztoknak földet Ígérnek, az ipari bérrabszolgáknak a gyárak, ipartelepek államosítását, a magántulajdon eltörlését, egy újabb társadalmi rendszert Ígérnek, de ennek a rendszernek felépítésére a bérrabszolgák millióinak újabb áldozatot kell hozni, megfeszített erővel kell termelniük, hogy a régi társadalmi rendszer rombolásának helyére egy újabb társadalmi rendszert építsenek. Ezen építési folyamat alatt, egyesek a végletekig dolgoznak, mások pedig még mindig csak a régi módszer alapján megmaradtak parazitáknak. A Marshall tervet meggyorsították, hogy a régi rendszer híveit annak védelmébe megnyerjék, felfegyverezzék. Ugyancsak junius havában mint egy villámcsapás hatott a világ népére a dél és észak koreai seregek összecsapása. Az Egyesült Államok Oroszországot, Oroszország pedig az Egyesült Államokat vádolja eme mészárlás elindításáért. Nekünk, hét-nyolcezer mér- földnyire a harctértől nagyon bajos megállapítani, hogy kik kezdték a háborút, mi csak a háború előtti hírekből következtetünk, mint amilyen hírek voltak amerikai újságírók tolláiból, akik megírták azt a nagy elnyomatást, melyben a Rhee kormány részesíti Dél-Korea népét s azt a tudósításokat, melyek hírül hozták, hetekkel a háború kitörése előtt, hogy a déliek hadseregeinek előőrsei vagy határőrei nap-nap után támadásokat intéznek az északi határőrök ellen. Akárhogyan történt a támadás, egy bizonyos, hogy ma a világ népe egy borzalmas gyötrődésben, bizonytalanságban szenved. A harmadik világháborút, annak borzalmait, barbarizmusát, lehetetlenség elhárítani. Ma Kina, Oroszország és szövetséges államai népének túlnyomó részt a régi rendszerben kizsákmányoltak,^ / elnyomottak, életük feláldozása árán is védelmezik, vagy védelmezni fogják. Az idők múltak s a viszonyok változtak. A koréi háború már a hetedik hónapjának befejezése felé közeledik s ezideig sem Korea, sem Kina, sem Amerika nem üzentek egymásnak hadat, de még ezideig Amerika kongresszusa sem "hagyta azt jóvá, hivatalosan. Az Egyesült Államok hadseregeinek főhadvezére az Egyesült Államok mindenkori elnöke már ezideig is több mint kétszázezer amerikai katonát bo- csájtott az Egyesült Nemzetek hadvezérének önkénye alá. Ezideig, azaz január hó közepéig, több mint 50 ezer amerikai fiút ütöttek ki a szövetséges seregek, akiknek túlnyomó része a két koreai borzalmas visszavonulásban estek el. Az ellenség veszteségét, MacArthur tizszer- annyira, vagyis 500 ezerre becsüli. Mily borzalmas veszteség emberéletben, micsoda borzalmas pusztítás a munkáskezek alkotásában. Augusztus havában, amikor már a háborús hiénák napról- napra emelték az életszükségletek árát, az Egyesült Államok elnöke kijelentette, hogy még nem látja szükségét az árak szabályozásának, amely egy újabb s csaknfem elviselhetetlenné lett árakat zúdított Amerika népére. Minden áremelkedésért, a koreai mészárlásért Oroszországot tehát a kommunistákat okozták és ma is okozzák, ugyannyira, hogy augusztus havában az Egyesült Államok szerte igen sok városban, ipartelepeken kitiltották a kommunistákat és progresszív elemeket. Törvényeket hoztak számtalan városban, ahol megtiltották, hogy kommunisták lakhassanak s azok, akik ott laknak 24 vagy 48 órán belül el kellett hagyniok azon várost, vagy városokat. Nagyon sok helyen karhatalmat is alkalmaztak azok eltávolítására. De az árak csak mindég emelkedtek. Újabb és újabb törvényeket hoztak vagy Ígértek, amely valamennyi a termelő rabszolgák | helyzetének súlyosabbá tételét
