Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-01-20 / 1664. szám

1951. január-20. BÉRMUNKÁS 3 oldal szorgalmazták. Megszavazták a magasabb kereseti adót, közben az árak újból emelkedtek. Szeptember havában a mi honatyáink megszavazták, hogy Amerika progresszive elemeit koncentrációs táborokba gyűj­tik össze, a harmadik világhábo­rú idejére. Ez a borzalmas arcul- csapása az amerikai demokráci­ának, a szólás és sajtószabad­ságnak, mély nyomott hagyott az igazi demokráciát védelme­zők arcán. De még ez sem állot­ta útját az árak emelkedésének. A viszonyok mind felszültebbé váltak a két társadalmi rend­szert követő ellenfelek között. Október havában a kormá­nyunk újból azzal kecsegtet bennünket, hogy újabb kereseti adót, újabb terheket kiván róni az alsóbb osztály, a bérrabszol­gák keresetének megadóztatá­sával. November havában Amerika kongresszusának “demokrati­kus” honatyái az úgynevezett munkásszervezetek vezetősége­ivel egyetemben, nagy meglepe­tésben részesültek. A demokra­tikusnak nevezett választási | rendszerben a választók milliói kinyilatkoztatták elégedetlensé­güket a kormány és á munkás­vezérek balkezes politikájával szemben. December havában Koreában megfordult a kocka. A gőgös MacArthur seregei csúfos vere­séget szenvedtek és a borzalmas visszavonulásban ezrek és tíz­ezrek estek el a szövetséges se­regek katonái közül. Száz és száz millió dollár értékű hadi felszerelés esett a támadók ke­zébe, vagy semmisítettek meg. Ennek tetejére a honatyáink újabb billiókat szavaztak meg, hogy a háború uszitóknak minél több tej és méz jusson az asz­talukra. Az Egyesült Államok elnöke újabb és erélyesebb támadást in­tézett a kommunista társadalmi rendszer felé haladó országok kormányai, népei ellen, hogy Amerika népének ingadozását helyreállítsa, amely ingadozást, elkeseredést s félelmet a koreai szövetséges seregek borzalmas vesztesége hozott létre. Ugylát- szott, hogy az elnök beszéde le­csillapította az aggodalmat, ami­kor váratlanul, mint villámcsa­pás, Hoover volt elnök lépett a rádió elé és Truman beszédével homlok egyenest beszédet inté­zett Amerika népéhez, amely a nép csaknem minden rétegében visszhangra talált. Azóta tiz és százezrével érkeznek a kérelme­ző és tiltakozó táviratok, leve­lek az elnökhöz, a kongresszus tagjaihoz. De mert a kormányunk túl­nyomó részben oly Wall streeti érdekeltségekből áll, akiknek busás profitot, érdemet, kitün­tetést hoz az emberek millióinak mészárlása, ennélfogva karácso­nyi ajándékul tudtunkra adták, hogy a tervbe vett két és fél milliós hadsereg létszámát há­rom és fél, négy millióra emelik. Ezzel mondottak nekünk örven­detes karácsonyi ünnepeket. Ez­zel méltányolták a szerető szü-J lök, a hitvesek tiltakozását, ag­godalmát. A Bérmunkás egész éven át fáradozik azon, hogy mindazon rosszakaratra, mely a munkás- osztály ellen irányul, rámutas­son. Ezt tette az 1950-ik eszten­dőben is. Köhler. Pár szó a naptárról Egy kissé megkésve, de vé­gül mégis az olvasó kezében van a Bérmunkás ezévi Naptára. Mióta Geréb munkástárs szer­keszti a Naptárt, minden évben pontosan elhatározta, hogy a Naptárnak karácsony előtt az olvasó kezében kell lennie. Ge­réb munkástárs mentségére le­gyen mondva, hogy a rendes és rendkívüli késések nem az ő hi­bájából történnek. Ő pontosan kitervezi az elvégzendő munká­ját, de hol a munkatársak, hol a hirdetés gyűjtők késnek. Ez esetben a november végi orszá­gos hóvihar, majd a középnyu­gati postai nehézségek és igy Geréb szépen kidolgozott tervét keresztülhúzzák az események. De végül is a Naptár a rendel­tetési helyére került és ma már az olvasók állapítják meg, hogy Geréb megint jó munkát vég­zett. Nem hiábavaló az arról való elmélkedés, hogy miért oly sike­resek a Bérmunkás Naptárai, miért múlja messze felül a töb­bi lapok kiadványait. Az amerikai magyarság túl­nyomó többsége dolgozó munká­sokból kerül ki és ezeknek a már elöregedett magyaroknak csak az tud jó lapot vagy jó naptárt imi, aki közöttük él, nem szakadt el a tömegektől, is­meri azok problémáit és tudja azt, hogy mik azok amik őket érdeklik. Geréb és a Bérmunkás irói dolgozó emberek, munkások és igy a szocialista tudásuk alap­ján úgy imák, hogy az olvasó úgy érzi, hogy az iró az ő gondo­latait, az ő vágyait irta meg. Ez jellemzi a Geréb által szer­kesztett Naptárt is. Mit akart a Naptár szerkesztője elérni? Tanítani és szórakoztatni. Mind a két célját teljes mértékben el­érte. Egy csomó jól megváloga­tott, ismeretterjesztő tanul­mány, amely nem nagyképüskö- dik, hanem egyszerű magyar nyelven ad nevelést az olvasó­nak, mert az irók célja nem az ő tudásuk fítogtatása, hanem az, hogy amit tudnak azt tovább adják az embertársaiknak. Nagy elismeréssel veszem tu­domásul, hogy a szórakoztató cikkei, a versek és tárcák is szo­rosan kapcsolódnak a szocialis­ta irodalom célkitűzéséhez: Szó­rakoztatva is nevelni. Nem sze­relmi nyavajgások, nem Hári Jánoskodó hősök a tárcák sze­replői, hanem egyszerű munkás emberek, kiknek a napi élete, küzdelme van megörökítve ezek­ben az írásokban. A tárcák mindegyike egy remekmű, külö­nösen tetszik nekem Camilar, Csizma és Bocskor cimü nagy­szerű írása, amely anélkül, hogy vezércikk formát venne fel, mély bepillantást ad a román nép életébe és abba a viszonyba is, amelyben a hitleri “ur nép” és a magyar-román stb. “szolga nép” között fenállt. A versek összeválogatása is kifogástalan, különösen felhívom az olvasók figyelmét Kucka Péter verseire, amelyet nagy élvezettel olvas­gatok. Meg kellene dicsérnem Geréb munkástársat a nagyszerű mun­kájáért, kit Visi kivételével az irógárdisták cserben hagytak, ha másért nem már ezért is di­cséret illeti Gerébet, hogy an­nak dacára is teljes sikerrel vé­gezte a szerkesztői munkáját. De a dicséretet az olvasóra bí­zom, annál is inkább, mert meg vagyok győződve arról, hogy ebben bőven lesz része a kitűnő munkájáért. Magára a Naptárra még ha jobban átolvastam visszatérek. Megérdemel egy bővebb foglal­kozást, de a szerkesztő munkás­társ nem veszi rossznéven, hogy azt ajánlom neki, hogy a jövő­ben hagyja ki a naptári részből a “Civilizáció fontosabb dátu­mai” rovatot, mert nagyon sok fontos dátum hiányzik, ami ter­mészetes is, mert ha a Naptár egész terjedelmét erre használta volna is fel, még mindig hiányos maradna, hiszen köteleteket tesznek ki ezek a dátumok. Én inkább visszatérnék a régi szo­káshoz és a haladás, a munkás- mozgalom fontosabb dátumait írnám meg, amelyeket a polgári Lexikonok amúgy is elhallgat­nak. Ettől eltekintve, azt hiszem, most is ismételhetem Geréb munkástársam ez “a legjobb Naptár” amit ezideig csinált. A Naptár technikai kiállítása méltó a tartalomhoz, jó papiros, tiszta, olvasható szedés és fel­tűnően kevés sajtóhiba a nyom­da kitűnő munkáját dicséri. K. E. TULVILÄGI HELYET VÁSÁ­ROLT SANTA FE, N. M. — Mrs. Hephzida Powell igen jó másvi­lági helyet vásárolt. Vájjon ez a hely egész házhely (lot) vagy csak ülő, vagy állóhely, nem de­rült ki abból a panaszból, amit az itteni bíróságnál emelt. A panasz szerint Mrs. Pow­ell 9000 dollár készpénzért és 3000 dollár értékű ékszerért je­lenleg protekciót a tulvilági élet­re pedig “jó helyet” vásárolt magának az “I Am” vallást ala­pitó Mrs. Edna Ballardtól. Mrs. Ballard nyolc évvel ezelőtt Los Angelesben alapította az “I Am” vallást, ami azt jelenti, hogy “Én Vagyok” (az isten it­teni képviselője), de ugylátszik ott nem akadt elég követőre s azért ebben a kis városba költö­CHICAGO FIGYELEM! Chicago és környékbeli Bér­munkás olvasók a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. alatt február 11-én va­sárnap délután pontosan 2 órai kezdettel DISZNÓTOROS EBÉDET rendeznek a BÉRMUNKÁS javára. A rendezőség gondoskodik arról, hogy a megszokottnál is izletiesebb hurka, kolbász stb. legyen a megjelentek leg­nagyobb megelégedésére, csa­ládiasán felszolgálva. Ebéd jegy személyenként $2.00. Kérjük a Bérmunkás olva­sóit, a munkásmozgalom párt­fogóit, hogy ezen összejövetel sikere érdekében hozzák ma­gukkal ismerőseiket is. A RENDEZŐSÉG zött, ahol mintegy 30 követője van. A panaszból kiderült, hogy Mrs. Ballard, mint az isten itte­ni ügynöke, pártfogást igér a hívőknek és megfelelő árért jó helyet biztosit nekik a másvilá­gon. Ugylátszik, valaki felvüá- gositotta a vallás nevében elkö­vetett csalásról a 75 éves Mrs. Powellt, aki a bírósághoz for­dult pénzének és ékszereinek visszaszerzéséért. Mrs. Ballard azt állítja, hogy senkit sem csalt meg, teljesiti az ígéretét és Mrs. Powell elhamar­kodta a panasztételt. Valószínű­leg azt akarja, hogy Mrs. Powell előbb nézze meg a másvilágon a számára lefoglalt helyet és csak azután jöjjön vissza pa­naszra, ha a hely nem tetszik neki. Mrs. Ballardnak eddig még egyetlen ilyen ügyfele sem jött vissza panasztételre. A “GENOCIDE” TÖRVÉNY NEW YORK — “Genocide”, — egy népfaj, vagy népcsoport kiirtása nemzetközi bűnné lett január 12-én. Az Egyesült Nem­zetek Tanácsa nemzetközi bűn­ténnyé nyilvánította ezt a ret­tenetes gonosztettet s a határo­zat értelmében az törvényerőre emelkedik 90 nappal azután, hogy 20 ország jóváhagyta. Ez a 90 nap január 12-én járt le és ezzel a népirtást az Egyesült Nemzeteknek meg kell büntetni. | TOLDI SÁNDOR | Alig, hogy elhantoltuk Toldi mamát, férje, Toldi Sándor mun­kástársunk is követte a sírba. Tiz napra élettársának halála után, január 2-ikán, szintén ki­szenvedett, súlyos betegsége kö­vetkeztében. Amint előzőleg megírtuk, Bé­késgyulára való, 71 éves korá­ban érte utói a halál. Szép mun­kás élete hasznossá tette a tár­sadalomnak, mert nem csak csa­ládja érdekében, hanem az össz- munkásság érdkeiben is fárado­zott, azokkal érzett, akik meg­akarták javítani az életet. Köny- nyebbé tenni a létért való küz­delmet, amely bizony nekik is elég nehéz volt. A temetést január 6-ikán ren­dezték le és élettársa mellé he­lyezték, örök nyugalomra. A Bérmunkás olvasói nevében vi­rágot helyeztünk koporsójára, részvéttel kisértük ki a temető­be, megőrizzük emlékét. A virágokra adott összegből megmaradt 10 dollárt a Bérmun­kásnak juttatjuk, amely lap összetartott bennünket, egymás megbecsülésére tanított, azáltal megérdemelte az elismerés vi- rágkoszoruját, amint a Toldi házaspár életben is szeretett, megbecsült, segített mindazo­kon, akik a Bérmunkáson ke­resztül közel álltunk hozzájuk. Tudósitó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom