Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-05-05 / 1679. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1951. május 5.

OSZTÁLYELLENTÉT

Mind nagyobb és nagyobb erővel törtet előre az amerikai sajtó hasábjain, hogy a következő elnökválasztásnál katonai diktatúrát, illetve elnököt kell, hogy válasszanak. Á reakciós sajtó már az elmúlt elnökválasztásnál kísérletezett. McCormick és He- arst érdekeltségekkel az élén a Philadelphiában tartott Republikánus konvención MacArthurt kívánták előtérbe juttatni. De ez a hires hadvezér, aki minden egyes Phillippini szigetet úgy foglalt el, mint New York, Chicago, San Francisco, stb. amerikai vár osokat, csak azzal a kü- lömbséggel, hogy az óriási ren-1 dőr fedezet helyett, hatalmas katonai fedezet állott rendelkezésére és felügyelt életére. A Philadelphiában tartott republikánus konvención csúfosan kibukott, mert a több mint ezer szavazat közül összesen tizenegy szavazatot kapott.

Ma sincsen a republikánus párt nagy kutyáinak semmi bizalmuk abban, hogy MacArthurt a nép megválasztaná. Elsősorban egy cseppet sem szimpatikus. Megjelenése, beszéde, diktátorias, mogorva, ellenvetést nem tűrő, vad, erőszakos. A republikánusok arra használják őt föl, hogy Mac Arthur úgynevezett “hős” tettein nyargalva, jó ütőkártya, jó kortes lehet belőle. A republikánus berkekben megindult az elnökségért való hadakozás. Taft, az ohioi sikerein nyargalva, semmi ^ körülmények között nem kívánja feladni elnöki aspirációit. Dewey aki már kétszer elbukott, harmadszor is kacsingat a jelültetés felé. New York állam nagymennyiségű szavazatát inkább California állam kormányzója részére adja le, csakhogy Taftot kibuktassa.

De ha már MacArthur sikerei bizonytalanok lesznek és a demokrata párt Eisenhowert jelöli — mert a mi demokrata honatyáink éppen úgy, mint a republikánusok katonai diktatúrát kívánnak a nép nyakára ültetni — több mint valószínű, hogy a két párt megegyezik és közösen Eisenhowert ^ jelölik. Eisenhowert már annál is inkább megválasztanák, mert ez- ideig sem a republikánus, sem a demokrata párt platformját nem tette 'magáévá. Nagyban befolyásolná ezen eshetőséget, hogy milyen sikereket fog elérni az elnök jelölés idejéig a nyugat európai nemzetek Amerika melletti felsorakoztatásával.

De akár egyiket, vagy a másikat jelölik, egy bizonyos és ez az, hogy Amerika katonai diktatúra alá fog kerülni, a következő választások alkalmával.

EGY Wall Streeti fiskális, aki kilenc esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok kormányának adta el szellemi képességét és kidolgozta, hogy ^ a bérrabszol- gák kereseti adóját a munkaadó fogja le, minden fizetés alkalmával, ma az Egyesült Államok kutyaszövetségén keresztül tudomásukra hozza a munkáltatóknak, hogy hogyan kell felhasználni a tulmagas hasznot, hogy azt ne kelljen adó képen az állam pénztárába fizetni. A fölös profit minden dollárjából az állam 77 centet követel magának

adó fejében. Hogy ezen összeget jó részben, vagy teljes egészében az üzemvezetőség megtarthatja, a mi fiskálisunk, Mr. Rumi az alantiakat ajánlja. Ter: mészetesen ezek az ajánlatok törvényesek. A mi honatyáink gondoskodtak arról, hogy a nagy üzletembereknek, korporációknak, szóval a munkásnyu- zóknak legyen alkalmuk üzemeiket kifejleszteni azon az összegeken, amelyeket fölös profit adó fejében a szövetségi kincstár pénztárába kellene befizetniük.

Felhasználhatják áruik újabb formában, vagy minőségbeni kísérletezés kiadásának fedezésére. Újabb piacok keresésére, az üzem teljes felszerelésére, uj vagy újabb gépek telepek és raktárak kinyitására. Beállíthatnak újabb üzletvezetőket, mérnököket, szóval minden olyan dologra felhasználható, amely az üzem előmozdítását irányozza. Mr. Rumi meg is állapítja, hogy 1952-ben 3 billió 600 millió dollár fölös profitra van kilátás és ezen összeget teljes egészében az üzemek fejlesztésére fordíthatják.

A mi honatyáink úgy argumentálnak, hogy ezáltal serkenteni fogják az iparok urait, hogy minél hatalmasabban építsék ki az iparokat.

De honatyáink nem csak azoknak adnak kedvezményt, akik a bérrabszolgák millióiból különleges hasznot sajtoltak ki, hanem azoknak is, akik az úgynevezett mérsékelt hasznot hajtották be. Ezeknek meg van engedve, hogy üzemeiket a legmodernebb felszerelésekkel lássák el, tetszésük szerint megnagyobbíthatják azokat és a költségeket a következő öt esztendőben a fizetendő bevételi adóból levonhatják. Ez a törvény eredetileg csak azokra szólt, akik a hadsereg részére, vagyis hadi- felszereléseket gyártanak. Éppen az elmúlt napokban tették szóvá a kongresszusban, hogy egy rágó gumi gyár, néhány milliós befektetésre kapott engedélyt és ugyan abban a kedvezményben részesül, mint a hadi felszereléseket gyártók.

Azt is mondják honatyáink, hogy az iparok fejlesztésével, nagyobb munkaalkalmat teremtenek a bérmunkások millióinak. Ezek azok a páriák, akik a szükséges és szükségtelen dolgokat előállítják. Ők azok, akik mindent termelnek és ők azok akiknek nélkülözhetetlen keresetükből a szövetségi kormány kereseti adó fejében minden dollárból levonhat 18 centet, ezenkívül mindennemű bevásárlásnál újabb adókat, újabb centeket kell fizetniük úgy, hogy az egy dolláros áruban, amire a fogyasztóhoz kerül 55 vagy 60 cent adó van. Mindezeket az adókat a városok, államok és a szövetségi kormány intézői herdálják el közigazgatás neve alatt. Hogy minél többet herdálhassanak el, hogy minél nagyobb hadsereget fejleszthessenek ki, az adót évről-évre emelniük kell. Az ilyen emelésekkel ássák alá egyik vagy másik néven nevezendő politikai párt uralmát. Ebben a társadalmi rendszerAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELV1NYILATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, umig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áU.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat meg\ áltoztatni és a munkásosztály érdekeit" megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer teietét építjük a régi társadalom keretein belül.

ben, nincsen más kivezető ut. A bérrabszolgák millióinak nem a politikusok vagy politikai pártok cselédeire van §zükség, hanem a mai meglévő ósdi szak- szervezetek helyébe, ipari szervezeteket kell, hogy építsen, amelyek nem a kizsákmányoló osztály, hanem a bérrabszolgák érdekeit szolgálja.

AZ AMERIKAI szakszervezetek munkás hadnagyai .néhány héttel ezelőtt otthagyták a Wilson vezetése alatt működő Védelmi Toborzó Bizottságot. Ott- hogyták, amint annak ide; én tudtunkra adták, mert a bizottság nem a munkásosztály, nem a nép érdekeit, hanem a kizsákmányoló osztály szekerét tolja, hogy abban a bizottságban a munkások képviselőit csak csaléteknek használják, hogy rámutathassanak arra, hogy a kormány védelmi bizottságában helyet foglalnak a szakszervezetek is az iparok uraival együtt. Ez alkalmasnak látszik arra, hogy megnyuzhassák Amerika népét, hogy azok az áremelések, hogy azok az adók, hogy a bérrabszolgák fizetésének befagyasztását együttesen határozták el a haza védelmének érdekében. A mi munkás hadnagyaink tes- testől-lelkestől hozzájárultak a fenti okok életbeléptetéséhez. Megkülömböztek azon, hogy nem azt az egyént tették a hivatal intézőjónek, akit ők akarnak. Nagy lármával leplezték le Wilsont és társaságát és kivonultak. Kivonultak az első ajtón és néhány heti szünet után ha- soncsuszva jöttek vissza a hátsó ajtón.

Megegyeztek Truman elnökkel, hogy a kilences bizottságot

17-re emelik fel és pedig négy egyén fogja képviselni az iparok urait, az Egyesült Államok kutyaszövetségét, négy egyén a mezőgazdasági érdekeltségeket, négy a publikumot és végül négy egyén képviseli Amerika szervezett munkásságát. A tizenhetedik egyén pedig, aki ennek a bizottságnak az elnöke, Charles Wilson. Ugyanaz az egyén, aki amikor a munkás hadnagyok kivonultak azt mondotta, hogy “neki nincs a munkások képviselőinek tanácsára szüksége.” Erről az egyénről a kivonuló hadnagyok megállapították, hogy “Mr. Chas. E. Wilson. az Egyesült Államok meg- koronázatlan királya.” Ez a Wilson ugyancsak elnöke a General Electric társaságnak, amely az ország külömböző részében 90 teleppel rendelkezik. Intéző bizottsági tag a Westinghouse, Western Electric és az RCA hatalmas társaságoknál. Intéző bizottsági tagja az ország hat leghatalmasabb pénzintézetén e k, mint a Chase National, Guarantee Trust, First National of Chicago, Bankers Trust Corp, Chemical Bank and Trust és a Mellon National Bank and Trust- nak. Intéző bizottsági tagja a világ két leghatalmasabb biztosító társaságának, a New York Life és az Equitable Life társaságoknak. Az American Telephone és Telegraph Co., A New York Central Railroad társaságnak. Döntő szava van a U.S. Steel, Youngstown Sheet & Tube, Superior Steel, General Steel Casting, Kennecott Copper, U.S. Smelting és American Metal társaságokban. Mr. Wilson megharagudott a . szakszervezetek kivonult képviselőire, nem értette meg, hogy miért mondják azok, hogy ő a Védelmet Toborzó Bizottságban a nagytőkét képviseli.

Amikor a munkás hadnagyok kivonultak, napok, hetek múltával megállapították, hogy Mr. Wilson 66 ezer dollár nyugdijat húz a General Electric társaságtól élete végéig. Huszonkét ezer dollárt kap a kormánytól, mint a Védelem Toborzó Bizottság elnöke, 25 ezer dollárt húz évente a General Electric üzemeiből osztalék fejében. Ennek a társaságnak a részvényei, ahogy ő foglalta el a Védelmi Toborzó Bizottság elnöki tisztségét, 37 százalékkal emelkedtek, melynek folytán Wilson újabb 100.- 000 dollár birtokába jutott.

Mr. Wilson követelte a régi bizottságban, hogy azok a munkás hadnagyok, akik a Bizottságban résztvesznek és egyik vagy másik szervezetnek az elnöki tisztségét töltik be, arről a ! (Folytatás a 7-ik oldalon)