Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-04-28 / 1678. szám
MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI TJNIONIZMTJS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act af March 3. 1879 VOL. XXXVm. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1951 APRIL 28 NO. 1678 SZÁM MÁJUS E LSEJEN Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak s mint fészket ütik le a kis falut. József Attila Az ifjan elhunyt nagy proletár költő ezen szavai soha olyan aktuálisak nem voltak, mint most, 1951 májusában. Mert most valóban “forgolódnak a tőkés birodalmak” s nemcsak kis falukat, hanem nagy, milliós lakosú városokat is leütnek, mint pajkos gyermek a madárfészket, mitsem törődve az elpusztított életekkel. És mégis, midőn májusi seregszemlét tartunk, — mint tettük ezt a világ osztálytudatos munkásaival együtt minden MÁJUS ELSEJÉN, a koreai “rendőr akció” és a minden pillanatban kirobbanható harmadik világháború dacára is azt kell mondanunk, hogy a tőkés birodalmak rendkívüli “forgolódá- sát”, eszeveszett fegyverkezését a kollektív termelő rendszer térhódítása okozta. A termelőeszközök fejlődése okozta társadalmi változás oly fázisához jutottunk, amelynél a “a tőkés birodalmak forgolódása” ezen rendszer kiváltságosainak a készülődését mutatja elvesztett területeik visszaszerzésére, vagy talán az utolsó ellenállásra. Történelmi tény, hogy a termelőeszközök fejlődése megváltoztatja a termelési módszereket, amelyek az individuális ember módjára születnek, kialakulnak, megöregszenek és végre elhalnak, hogy átadják helyeiket az újabb rendszernek. Ilyen már elhalt társadalmi rendszerek a rabszolga és a feudális termelő rendszerek, amelyek után a magántula jdon jogán alapuló tőkés rendszer vette át az uralmat. De a mai igen gyorsan fejlődő termelőeszközöknek már nem felel meg ez a rendszer, amelyben a közösség termelte javak felett csak a tulajdonos osztály rendelkezik, noha azt nem a tulajdonosok, hanem a munkások hozzák létre. Ez a kisebbség egyben kisajátította a természeti kincseket is s ezzel a nagy néptömegek élete felett uralmat szerzett magának, amit erőszakszervezetekkel tart fen. A tudományos szocializmus megalkatói már egyévszázaddal ezelőtt meglátták, hogy a tőkés termelő rendszerben a vagyon egyre kevesebb kezekben fog összpontosulni s ezen kisszámú osztály nem képes felhasználni a munkások által termelt javak azon részét,' amit a dolgozók képtelenek visszavásárolni munkabéreikkel, igy árufölösleg keletkezik, mire lezárják az ipartelepeket, a munkások az utcái ra kerülnek, beáll az ipari pangás. A tőkés termelő rendszerben egyre gyorsabb ütemben követték egymást az ipari pangások, amelyekből az utóbbi fél évszázadban csak a háborúk, vagy háborús készülődések segélyével menekültek. A kollektiv termelő rendszer sikerének titka éppen abban áll, hogy végetvet az ipari pangásoknak háborúk nélkül is. Ezt a tényt bebizonyította a Szovjet Union; bebizonyították a népi köztársaságok, dolgozókon nem fogott a propaganda édes-mázos szava, azért kellett tehát a “Marshall Terv” név alatt ismert megvesztegetés, lekenyerezés. A gyakorlatban azonban ezen megvesztegetésből csak a forrongó országok uralkodó osztályainak jutott konc, nem csoda, hogy a dolgozók továbbra is a kollektiv termelés bevezetését követelik. Az ily követelések fegyveres elnyomására kell az Atlanti Szerződés, — a nagy fegyverkezés. Május elseje ősidók óta a természet magujhódásának az ünnepe. Nem véletlen tehát, hogy azon munkások, akik a tudományos szicalizmus szemüvegén át figyelik a társadalmi változásokat s hiszenk abban, hogy a tőkés termelő rendszer is helyet fog adni a sokkal tökéletesebb utódjának, világszerte május elNYITOTT SZEMMEL Csak nyitott szemmel figyeld a világot, így nézd a völgy növekvő folyamát, Ha medre szűk lett, szakit partot, gátat S a messze síkra nyilgyorsan csap át. Nem lehet másként, — a természet rendje, Ami már van, kell, hogy legyen helye. Csak nyitott szemmel nézz körül a földön S láthatod a piros lobogók raját, Mily büszkén lengnek a légben ott fönn, Hirdetve a népek minden óhaját. A nép jog szűk medréből már kiáradt, Honnan, miből tesznek eléje gátat? Csak nyitott szemmel lépj a küzdelembe, Ha törekvésünk mellett síkra szállsz, Nézd, mily hatalmas seregünk terjedelme, Elvünkért küzdve már hány embert találsz? Megszámlálhatlan zászlónk leng a légben, Hinned kell hát célunk sikerében! Abet Ádám holott az Egyesült Államokban a háború után 3-4 évre az ipari pangás jelei már mutatkoztak, hiába voltak itt a legtökéletesebb szerszámok. Sőt éppen azért teltek meg az áruházak oly gyorsan, mert a gyárakban a legtökéletesebb gépeket használták, ami bizonyította, hogy minél fejlettebbek a szerszámok, annál hamarább jutunk el az ipari pangáshoz. Ezt a tényt nem csak az európai munkások, de Afrika és Ázsia gyarmati népei is felismerték. Felismerték dacára annak a rendkívül nagymérvű propagandának, amit a tőkés érdekeltség világgá szór az uj rendszer ellen. Az évszázados kizsákmányolás után most öntudatra ébredt sej ét választották ezen eszme ünneplésére. És mert egyben ezen eszme hívei a vörös zászló alatt csoportosultak, május elsején nagy zászlós felvonulásokat rendeztek az összes fontosabb ipari központokban. így lett május elseje nemzetközi ünnep, — az osztálytudatos munkások ünnepe. Ezen a napon az uj rendszer hívei, az osztályharc harcosai a nagy felvonulásokkal egyben seregszemlét tartottak s uj erőt gyűjtöttek a további küzdelemre. Mert küzdelem volt a szocialista eszmék terjesztése amióta felszínre került, teljes évszázadon át. A tőkés rendszer zsoldosai rendőri erőszakkal igyekeztek elnyomni a május elsei tüntetéseket. De minden erőszak dacára is azt látjuk, hogy ez év május elsején a föld egy-harmadán, 8- 900 millió ember lakta területen lobogtatják diadalmasan a vörös zászlót; — a föld egyhar- madán már megvetette lábát az uj termelő rendszer s szaggatják ott a régi rendszer gyökereit. Noha május elsejének, mint a nemzetközi munkások ünnepének ünneplését az Egyesült Államokban kezdték először, mégis itt most legkevésbé ünnepelhetik. A tőkés termelő rendszer itt érte el legmagasabb fokát, itt vonja össze erejét támadásra és védelemre, igy most itt üldözik leginkább az osztályharc híveit is. Miután kezükben van a hatalom és a komunikáció minden eszköze, az osztálytudatos munkásokat meg akarják félemliteni, ezért haldokló rendszerük kritizálóival töltik meg a börtöneiket. A megfélemlítés céljából az uj társadalmi rendszer felé törekvést azonosítják a Szovjet Unionnal mesterségesen élesztett ellentéteikkel s igy a kollektív termelő rendszer híveire az “áruló” bélyegét igyekszenek rásütni. De a történelem bizonyítja, hogy a fejlődést az erőszak alkalmazásával legfeljebb csak ideiglenesen lehet megakadályozni. A fejlődés árja elsöpri az akadályokat, s halad tovább feltartózhatlanul a teljes győzelemig. EZT BIZONYÍTJÁK A MÁJUS ELSEI FELVONULÁSOK MÉG AKKOR IS ÉS OTT IS AHOL ELNYOMJÁK AZOKAT. Mert a május elsei felvonulások elnyomása ma már a kizsákmányoló osztály félelmét mutatja. Ezért most a világ munkásai joggal nézhetnek reménynyel a jövőbe dacára a rendkívül nagy háborús veszélynek. A kollektív termelő rendszer ma már nem ábránd, — nem a messze jövő álma, — hanem olyan valóság, amely életképességét igen nagy területen bemutatta. A technika fejlődése hozta létre az uj rendszert és fogja uralomra juttatni az egész világon minden ellenállás dacára is. De a régi rendszer híveitől függ, hogy ez a nagy társadalmi változás ^ békésen, avagy irtózatosan véres háború közepette men- jen-e végbe. Természetesen jól tudjuk, hogy a munkásosztály teljes fel- szabaditásától még messze vagyunk a világ minden részén, mert az ily felszabadítás elengedhetetlen tényezője a munkás
