Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
1950. szeptember 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal OSZTÁLYELLENTÉT (Folytatás az 1-ső oldalról) közre, az osztály szolidaritásra van szükség. Amig ezt nem teszi magáévá, addig az elnyomatás, kizsákmányolás határtalan marad és az egységes kizsákmányoló osztály olyan törvényeket alkot, amely valamennyiünket a koncentrációs táborokba fog terelni, ahol aztán dalolhatjuk, hogy “Solidarity for Ever”. AZ AMERIKAI sorozó bizottság egy kellemetlen helyzetbe jutott, mert a sorozásra behívott ifjak hatvan százaléka nem felel meg harctéri szolgálatra. A U.S. News egyik legutóbbi számában a következőn írja le, a visszautasítás okait. “Minden száz felülvizsgált ifjúból 15-öt visszautasítanak gondolkodó képességének alacsony fokánál fogva. Hatot nagyon rossz idegrendszerük alapján, tizenkettőt törvényelleni kihágásért volt büntetve, huszonhetet pedig fizikailag nem megfelelőnek találnak. Ennél hatalmasabb vádat nem emelhettek volna az amerikai munkások ellen, amelyeknek gyermekei közül kerülnek ki a visszautasitot- tak túlnyomó része. Vád az életstandard ellen. Vád a mai társadalmi rendszer ellen, amelyben a munkás, a bérrabszolga gyermekei helytelen, szűkös táplálék és csapnivalóan rossz nevelési rendszerben részesülnek. Az elmúlt világháborúban minden száz közül harminchat volt a fenti okoknál fogva visz- szautasitva és néhány éven át csaknem megduplázódott az amerikai ifjak elkorcsosodása. Ma a déli államokban, ahol az elnyomatás, kizsákmányolás még a szovjetek úgynevezett “kényszermunka táborait” is megszégyenitik, minden száz ifjú közül negyvenet tudatlansága, elmaradottsága folytán utasítanak vissza. A katonai képző iskolák, tanítók azt állítják, hogy ezeket az egyéneket, képtelenek a katonai fegyelemre, fegyverforgatásra begyakorolni. Az eddigi kimutatás szerint az elmúlt két hónapban a visszautasítottak száma meghaladja az egy milliót, ez nagy gondot ad a sorozó bizottságoknak, mert már sok helyen kifogytak az if- jakból és kénytelen a nős, sőt családos egyéneket felülvizsgálatra behívni. A hadsereg egyik szó-szólója panaszkodott, hogy a tengerészek, haditengerészek és a repülő osztagokhoz csak olyan egyéneket vesznek be, akiknek szellemi képességük meghaladja a kilencven fokot. A hadsereg szellemi képességéhez elegendő a hetven fok és ha ennél is alább fogják azt vinni, akkor mi nem kapunk mást csak moránokat.” Mindezek dacára a verbuválás folyni fog tovább, mindaddig, amig legalább három millió felfegyverzett katona nem lesz szolgálatban, vagyis egészen 1952-ig, amely időre számítják, hogy úgy az amerikai, mint az orosz hadseregek készenlétben lesznek a támadásra. Amerika 1952. középére 25 divíziót kíván felszerelni, amelyeknek évi költségére 35-40 billió dollárt fognak előirányitani. Ezért kell aztán nekünk munkásoknak is a keservesen megkeresett bérünkből kereseti adó fejében jóval nagyobb összeget fizetni, most ez év október elsejétől, mint eddig fizettünk. Szükség van arra a pénzre, nem azért, hogy azzal elősegítsék a népek millióinak életstandardját, hanem, hogy lerombolják azt. Minden háború, a győztes vagy legyőzött ország bérrabszolgáinak csak kárára van és az is marad mindaddig, amig a világ munkássága az ÄR és BÉR rendszer társadalmában van kizsákmányolva. Egy másik figyelmeztetést is közöl ez a folyóirat és pedig felhívja és számokban kimutatja, hogy hogyan csalódott Amerika népe, az elmúlt évtizedben eszközölt befektetései által. Kimutatja, hogy azok akik 1940-ben 7.500 dollár értékben állami kötvényeket vásároltak, amelyért ma a kamatokkal egyetemben 10.000 dollárt kapnak, amely összeg az 1940-es dollár vásárló erejéhez arányitva csak 5.810 dollárt ér. Tehát nem, hogy kamatozott volna a pénze mint azt nekünk hirdetik, hanem az akkor vagy azóta befektetett összeg igen megrövidült a dollár vásárló képességének leesésével. A kizsákmányoló osztály gondoskodik arról, hogy a munkásosztály a gyomrától elvont és kötvényekbe fektetett összegeket, akár depresszióval, akár inflációval visszavegye. Kimutatja, hogy azok, akik 1940-ben 7.500 dollárért házat vásároltak, annak az értéke ma 16.000 dollár, tehát 9.600 dollár kamatot hozott a pénze. Kimutatja, hogy a kormány által kiadott “szabadság” kötvények nem csak, hogy nem kamatoztak, hanem még a befektetett összegből is felemésztett az infláció egy tetemes részt. Nagyon nehéz és lesújtó ítélet, nem csak a befektetőkre nézve, hanem a világ leggazdagabb államának, Amerika kormányára nézve is. De azért megfogják találni a módiát, hogy újabb és újabb befektetőket találjanak, hogy a készülődő és az egész világra szóló embermészárlás költségeit előteremtsék. AZ Egyesült Államok kongresszusa megszavazta a társadalmi biztosítási nyugdíj emelését, hogy ezáltal lecsillapítsa az elöregedett és mindenükből kifosztott bérrabszolgák nyugtalankodásait. Ha a munkás elérte 65-ik életévét és az elmúlt 14 esztendőben átlag véve havonta 150 dollárt keresett, amely után munkáltatójával egyetemben 522 dollár adót fizetett, akkor ma az uj, vagyis a felemelt ösz- szeg szerint kap 58 dollár és 20 centet. Ha felesége is betöltötte a 65-ik évét, akkor kap 87 dollár és 30 centet. Mindezekhez meg van engedve, hogy a nyugdijat élvező munkás havonta 50 dollárt kereshet valamely végzett munka, vagy más egyéb bevételekből anélkül, hogy az állami nyugdija veszélyeztetve volna. Azon nő, akinek férje az elmúlt hét évben évente háromezer dollárt keresett és fizetéséből a társadalmi biztosítás fejében lefogtak $226 férje elhalálozása esetén, ha nincsenek kiskorú, vagyis 18 éven aluli gyermekei, akkor kap egy ösz- szegben 850 dollárt és semmi többet, amig 65 életévét be nem tölti. A biztosítás legújabb szabályai szerint bevonják azon üzletembereket is, akik nem alkalmaznak segítőket, mezőgazdasági munkásokat és kisgazdákat, cselédeket. Például egy 25 éves férfi vagy nő elszegődik házimunkára és hetenként keres 25 dollárt, amelyből évente 19 dollár és 50 centet lefognak az első évben, későbben többet és ha 40 esztendő alatt befizet keresetéből 1450 dollárt, 65 éves korában kap havonta 51 dollár és 30 centet. Ha a következő negyven esztendőben úgy megy az infláció, mint az elmúlt tiz évben, akkor azért az összegért vehet majd fogpiszkálót. A kizsákmányolt bérrabszolgák nyomorának megszüntetésére, nem béremelések, társadalmi biztosítások, nyugdijakra van szükség, hanem arra, amit a Világ Ipari Munkásai Szervezetének alapszabálya kimond, a bérrendszer megszüntetésére. A UNITED Mine Workers vezetősége átiratban értesítette Ohio állam bányatulajdonosait, hogy azon esetben, ha Taft szenátor valamely az állam területén levő bányában megjelenik, a bányászok kivonulnak a bányából, tiltakozásul, hogy egy olyan egyénnel, aki a munkás- osztály gúzsbakötését elősegítette, nem hajlandók egy bányában lenni. Miért csak Taft szenátor ellen hoznak ilyen határozatot vagy figyelmeztetést? Hiszen Amerika ipari fejlődése elérte azt a fokot, hogy ne csak egyes kizsákmányolókat, vagy azok szócsöveit, hanem az iparok urait zárja ki a termelés és szétosztás színhelyéről. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS egyik alapos arculcsapását követték el, amikor Andrew May volt országgyűlési képviselőt, aki az elmúlt világháború alatt tetemes összegek erejéig megkárosította a kormányt, háborús rendelések elfogadásával és kiadásával, nyolc hónapi bebörtönzés után szabadon bocsáj- tották azzal a megjegyzéssel, hogy egészségére való tekintettel eresztik szabadon. Amikor kiszabadult az újságírók megkérdezték, hogy mit fog tenni, azt mondotta, hogy Preston- burg, Ky., városban ügyvédi irodát nyit. Valószínűleg egészségének helyrehozására. Egy másik honatya, aki szintén az államot károsította meg, J. P. Thomas, aki a vörösfaló vizsgáló bizottságnak volt az elnöke, szintén kiszabadult. Nagyon jó tanáccsal járulnak a mi honatyáinknak, hogy a zsivá- nyokat futni engedik, mert azok az urak sarjadékai. A bérrabszolgák felvilágositóit pedig a koncentrációs táborokba záratják, a háború időtartamára, vagyis egyszer és mindenkorra. Ez az igazságszolgáltatás, ez a demokrácia, ez a vélemény, sajtó és gyülekezési szabadság a honatyáink szemében. Sok, sok évekkel ezelőtt törvénybe iktatták a szólás, sajtó és gyülekezési szabadságot. Akkor még nem volt mitől tartania az uralkodó osztálynak, mert Amerika népének túlnyomó része egy tejjel-mézzel folyó Kánaánban élt. Ma, amikor az ország lakosságának túlnyomó része a mindenéből kifosztott, elszegényedett bérrabszolgákból áll és félnek attól, hogy Amerika munkássága is Európa és Ázsia munkásságának felszabadító útjára lép és belátja, hogy nincsen mit veszteni, csak “láncait veszítheti és helyébe egy világot nyerhet”. Ettől félnek az urak és ezért hoznak törvényeket a szólás, vélemény és gyülekezési szabadság ellen. Minnél szigorúbb törvényeket alkotnak, minnél jobban elnyomják a nincstelen bérrabszolgákat, annál hatalmasabban fog elindulni az a lavina, amely megfogja semmisíteni a mai társadalmi rendszert és helyébe behozza az összemberség szabad társadalmát, az Ipari Demokráciát. BUDAPESTRŐL Bécsen keresztül hozza a hirt a táviró, hogy a kormány rendeletet bo- csájtott ki, hogy mindazon egyének, akiket elfognak, hogy élelmet, ruházati cikkeket vagy egyéb szükségleti cikkeket ösz- szeharácsolnak, szigorú büntetésben részesítik. Az amerikai nagy háborús felkészülődésre, Magyarország népe is mint minden más európai országé, megrohanták az üzleteket és felesleges bevásárlásokat eszközöltek, mely által veszélyeztetik a tervgazdálkodás fokozatos keresztülvitelét. Tisztogatás történt Magyar- országon. A magyar kormány és a katolikus egyház fejei megegyeztek abban, hogy 2.500 barátot, szerzetest és 8900 apácát megfosztanak állásuktól és a civil életbe helyezik őket vissza. Ezeknek a szerzeteseknek és apácáknak vagyonát az 1945-ös törvények alapján már széjjel is osztották a földet művelő parasztság között. A betiltott szerzetesek közé tartoznak a Jezsuiták, Dominicanusok, Carme- liták és a Szent Szív testvérek, apácák. Amikor ilyen tisztogatást végez Magyarország és a népi demokráciák általában, hát csodálatos, hogy a kizsákmányoló osztály közegei minden eszközt felhasználnak arra, hogy a felvilágosodás és az igazi testvéri szeretet, társadalmi egyenlőség gyökeret ne verjen a magántulajdon, a szabad ipar és kereskedelem államainak elnyomott páriái között. Köhler Andrew J. May volt képviselőt, akit 8-tól 24 évig terjedő börtönre ítéltek azért, mert 53,000 dollárért hadirendeléseket járt ki és a templomépités- re adott összegeket is elsikkasztotta, 9 havi börtön után most szabadon engedték azon megindokolással, hogy a nagy hazafi példásan viselte magát és “kitűnő befolyást gyakorolt rabtársaira”. — Bizonyára megtanította őket arra, hogy a haza- fiság álcája alatt miként lehet csalni, pénzt harácsolni. /
