Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. szeptember 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ..... 1.00 Single Copy ..............r...... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Bejelentés A Bérmunkásról lekerült, hogy “Hungarian Organ of the Industrial Workers of the World” úgyszintén az IWW jelvénye. így határozott Chicagóban az IWW konvenciója. Novemberben lesz 38 esztendeje, hogy az osztálytudatos magyar munkások, megismerve az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai Szervezetének) gyönyörű elvinyilatko- tát, az ipari szervezkedés népszerűsítésére megjelentették a Bérmunkást. Azóta a Bérmunkás minden száma hirdette ennek az elvinyilatkozatnak az igazságát. Hirdette a társadalmi forradalom eljövetelét, amit siettet világszerte a telhetetlen profit rendszer. Abban a pillanatban, ahogy Magyarország népe és más országok népei széttörték a kapitalista rendszer bilincseit, amik őket szolgákként kezelték és uj rendszer építéséhez fogtak, a Bérmunkás az ipari unionizmus tanítását követve, erkölcsi segítségére sietett az uj életet építőknek. Az IWW konvenciójának más véleménye van e társadalmi forradalommal szemben, amelyet a Bérmunkás nem fogadhat el. Fájó szívvel teszünk eleget a konvenció határozatának. De a Bérmunkás továbbra is az Ipari Unionizmus eszméje szolgálatában áll. A Bérmunkás Lapbizottsága. ló “business” a háborús uszítás Az amerikai belföldi eseményeket figyelve napról-napra várjuk, — vagy legalább is reméljük, — hogy a háborús hisztéria okozta akciók, hivatalos vagy félhivatalos intézkedések, amelyek végeredményben nem egyebek a polgárjogok eltiprásánál, majdcsak végetérnek, az emberek észhez térnek és a felhevült kedélyek lecsillapodnak. Joggal várhattuk ezt, amennyiben a kongresszus már megszavazta a 17-18 billió dollárt kitévő hadiköltségvetést s közismert dolog, hogy a háborús hangulat ily magasfoku felhevitése éppen ezt célozta. A hadiszállítók tehát már meg fogják kapni a határtalan nagy profitot hajtó rendeléseket, jut azokból valami morzsalék a professzionális háborús uszitóknak is, akik a hazafiság jelszava alatt mindenkinek a szabadságát szeretnék eltiporni. Ugylátszik, hogy ez a szabadságtipró-business igen jó üzlet, sokat lehet vele keresni. Pár héttel ezelőtt nyilvánosságra került, hogy a nagy korporációk, vagy azok tulajdonosai, milyen készséggel adták le a 10-15 ezer dolláros támogatásukat a Marvin K. Hart által vezetett féreg-fasiszta csoportnak. Nem lepődtünk meg tehát, amikor hallottuk, hogy az FBI pár elcsapott ügynöke most “business”-be ment, irodát nyitottak arra, hogy a gyárosoknak listát szolgáltatnak a “vörösökről”. Zsaroláson alapidó gyalázatos üzletüket a “Counter Attack” cimü folyóirattal álcázzák. Jókeresetüket a hasonló férgek egész raja megirigyelte s ezek közül az egyik csoport szintén “business”-t kezdett a nyugati partvidéken az “Aliért” nevű folyóirattal. Minden józaneszü ember tudja, hogy az ilyen uszításra semmi szükség sincs, hiszen az 50 ezernél is kevesebb, teljesen fegyvertelen kommunista még akkor sem tudná erőszakkal “megdön- teni” az amerikai kormányt, ha valóban akarná is. A kormány erőszakos megdöntéséhez fegyverek kellenek. A kommunista vezérek pőrének a tárgyalásánál szó sem volt arról, hogy a vádlottak fegyveres csoportokat szerveztek volna; sehol semmiféle fegyvert sem raktároztak el, mire való tehát a nagy félelem tőlük? A választ jól tudjuk: kellett a háborús hisztéria arra, hogy megszavazzák a nagy hadiköltségvetést. És kell a háborús hisztéria tovább azért, mert sokan abból élnek és igy a leggonoszabb módon tovább élesztik. Az egyik ilyen féreg-fasiszta nem is tartja elégnek a már megszavazott 17-18 billiót, hanem jelzi, hogy hadikiadásokra ezentúl évi 40-45 billió dollárra lesz szükség, ekkora összeg kell arra, hogy a kommunistákat ellenőrizzük. De hogyisne, hiszen az “Army and Navy” által a hadianyagot szál- litó gyárak részére kiadott “Industrial Intelligence” figyelmeztetése szerint a következőkre kell elkészülni: Az ellenség már a háború kimondása előtt megkezdi az ipartelepekre a beszivárgást. Ezért minden olyan gyártelepen, ahol fontosabb hadianyagot készítenek fegyveres őröket kell állítani minden kapuhoz. Minden lunch-boxot meg kell vizsgálni; minden automobilt, truckot és bármiféle edényt, amit a gyárból kivisznek. Ahol csak lehet a munkások automobiljai részére a gyár kerítésen kívül kell parkoló helyet keresni s igy a kapun keresztül csak gyalog mehet be mindenki, akiket meg kell vizsgálni. (Bizonyára azért, hogy nem visznek-e be bombát. — Szerk.) Miután a legtöbb gyárban éjjel is dolgoznak, ajánlatos az egész telepet villanyos kerítéssel körülvenni, azonkívül nagy fényszórókat kell alkalmazni, nehogy bárki is bedobjon valamit (?) a telepre. Az irodában minden kis darab papirt, amit eldobnak, el kell égetni. A súroló asszonyokat felül kell vizsgálni, nem-e visznek el iratokat. Az iratokat a kasszában kell tartani s a zár-kombinációit időközönként cserélni kell. Mindent jól el kell zárni; az ablak drót-hálóit erős vasrostélyokkal kell megerősíteni, hogy ne lehessen rajtuk betörni. Minden munkásnak viselnie kell a jelvényét, amely de- partmentenként különböző szinti legyen és engedelem nélkül egyik munkás se mehessen a másik departmentbe. A jelvényen kívül minden munkásnak legyen fényképpel és újlenyomattal ellátott ismertető kártyája ,amit az őröknek fel kell mutatnia. Miután az ellenség ügynöke legkönnyebben mint uj munkás jut be a gyárba, az uj munkásokat erősen felül kell vizsgálni és felvételük után szemmeltartani. Minden department- ben “bizalmi embereket” kell tartani, akik figyelik a többieket. Aki sokat-'költekezik, adósságokba keveredik dacára a magas fizetésének, az már gyanús, mert nála jelen vannak a korruptáló tényezők . . . Nyivánvaló, hogy amelv gyár szószerint követni akarja az ilyen utasításokat, akkor annak a szó szoros értelmében egy vagy talán két “security” őrt kell állitania minden dolgozó munkás mögé. így aztán nem csoda, ha a 18 billió nem lesz elég. És ez igy lesz mindaddig, amig a háborús uszításból jó üzletet lehet csinálni. A túlzó profit Amig a kongresszus elsóházának tagjai egyöntetű nagy lelkesedéssel szavazták meg a hadikiadások felemelését, addig némi eltérés mutatkozott arra, hogy hogyan teremtség meg ezen újabb költségeket. Nemcsoda, hiszen a közel 18 billiós hadikiadásokra a jövedelmi adókat igen sok billióval kell növelni. És itt mutatkozott eltérés a honatyák között, mert akadtak olyanok is, akiknek eszükbejutott, hogy a hadirendeléseken a hadiszállítók rendesen túlzottan magas profitot keresnek s igy úgy vélték, hogy mint a háború alatt, talán most is meg kell adóztatni az üyen túlságos magas profitot. A képviselők egy picike csoportja, Cecil R. King (D. Cal.) képviselő vezetése alatt benyújtotta tehát azon javaslatot, amely újra életbe léptetné az 1945-ig fennálló azon adótörvényt, amely visszavesz valamit a tulkapzsi háborús profitharácsolóktól. King képviselő a javaslat megindokolásában többek között ezeket mondotta: « Az alacsony keresetű emberek már eddig is igen nagy adóterheket viselnek, nem értik meg tehát, hogy miért kell az adójukat olyan hirtelen emelni. A jelen (többségi) javaslat már megadóztatja a heti 12 dollárt keresőket is és ezek meg a kis üzletek aránylag sokkal nagyobb adóterheket viselnek, mint a nagy korporációk. De még igy is csak négy és fél billió dollárt hozna be ezen javaslat, amig a túlzott profit megadóztatásával hat billió dollár jövedelmet nyernénk. Nem kérkedünk azzal, hogy adószakértők vagyunk igy elhisszük a King congressman állítását, hogy a túlzó profit megadóztatása hat billió dollárt hozna. De ha nem is vagyunk adószakértők, annyit mégis tudunk, hogy amikor valamely jövedelmet megadóztatnak, még mindig marad belőle elegendő. így elcsodálkozva kiáltunk fel: Hát mennyi lehet az a profit, amiből csak adóban hat billiót vissza lehetni venni?! v Bizonyára szörnyű sok lehet. De azért a képviselők többsége mégis úgy találta, hogy ahoz egyenlőre nem szabad nyúlni, nem szabad elbátoritani az üzleti vállalkozókat. Akadt olyan képviselő is, aki határtalan szemtelenségnek bélyegezte a King javaslatot, mert mint mondotta, még meg sem született a nagy profit, hiszen még nem szállítják a rendelést és igy a kormány nem fizeti a számlákat. Amire aztán King képviselő igy válaszolt: Koreában sem vártuk meg, amig kitör a nagy világháború, hanem a veszély pillanatában azonnal csatavonalba rendeltük katonáinkat, de ugylátszik, hogy a profittal másképpen állunk. Meg kell várnunk, amig teljesen kifejlődik, megerősödik, jól meghízik, hogy egy kis szeletet levághassunk róla. Az amerikai honatyáink többsége igy tartja helyesnek! VÉTKET KÖVETETT EL LONDON —- Az angol parlament alsóházában pánikszerű zavart keltett W. L. Wyatt laborparti képviselő beszéde, amelyben MacArthur generálist kritizálni merte. Wyatt azt mondotta, hogy nem bizna angol katonaságot olyan ember keze alá, “mint Gén. MacArthur, akinek csúnya politikai reputációja van”. Erre kitört a nagy vihar, mert az angol képviselők úgy tartják, hogy MacArthurt nem szabad kritizálni. Thomas E. Dewey, New York állam kormányzója azt mondja, hogy a koreai háború miatt nem vonul vissza magánéletbe. — De nem halljuk, hogy harctéri szolgálatra jelentkezett volna.
