Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-16 / 1647. szám

1950. szeptember 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal Tito nagy baiban van (Az alábbi, igen érdekes adatokat tartalmazó cikket Gaston Coblentz, a New York Herald-Tribune Belgrádi levelezője irta a Riporter cimü folyóirat egyik utóbbi számában. — Szerk.) A koreai háború uj bajokat, uj gondokat hozott Tito mar- shallnak, holott volt már neki eddig is elegendő. A koreai há­ború kitörése éppen összeesett azon időpont második évfordu­lójával, amikor Tito megkezdte anti-szovjet politikáját s amely­nek terjesztésén igen erősen dol­gozott, remélve, hogy átragad más országokra is. Most ennek nem csak befellegzett, hanem azonkivül még elrontotta a hi­telét a United Nation nemzetek előtt is, nem is szólva arról, hogy nagymértékben emelte Ju­goszlávia már magugy is igen magasfoku gazdasági válságát. Junius 25-öt megelőzőleg Tito többször mondotta az idegen diplomatáknak és újságíróknak, hogy hosszú békés korszak előtt állunk; erre alapította kül­ügyi politikáját, amely lényegé­ben az egymással szembenálló amerikai és szovjet blokk közöt­ti kötéltáncolásból állott. Meg volt győződve, hogy a szovjet­től való “eretnekségét” (elpárto­lását) más országok kommunis­tái is követni fogják, de különö­sen biztosra vette, hogy Kina is fel fog lázadni az orosz “Polit­büro” ellen. Az észak-koreai csapatok megindulása óta . azonban Tito már nem olyan biztos, hogy va­lóban hosszú békés évek előtt állunk, amely idő alatt meggyőz­hetné a külföld kommunistáit, hogy Belgrád gyakorolja az iga­zi Marxi-Lenininizmust. A Kíná­ra vonatkozó reményét is fel kell adni, amióta Ales Bebler, Jugoszlávia követe a United Na­tion Biztonsági Tanácsában a koreai beavatkozás ellen szava­zott. NEHÉZ MEGÉRTENI Ezt a szavazatot nem lehet egykönnyen megérteni. Az egyik magyarázat szerint a jugoszláv követ nem mert másképpen sza­vazni, mert félt, hogy az ellen­kező szavazat okot adott volna Moszkvának a támadásra. A má­sik magyarázat szerint Tito at­tól tartott, hogy ha Bebler a többséggel szavaz, akkor ez ve­szedelmesen nagy ellenszenvet váltott volna ki magukból a ju­goszláv kommunistákból, akik között úgyis egyre érezhetőbb a Kominform iránti szimpátia, kü­lönösen a közép- és az alsóbb ré­tegek között. Ez a nyugtalanság ugyan még nem nagyméretű, de állandó veszedelmet jelent Tito- ék számára. Titoék az utóbbi időkben egy­re élesebben támadják Moszk­vát, — különösen a Sztálin kul­tuszt. Némely jugoszláv újság még az amerikai Hearst lapokon is túltesz ebben a tekintetben. De Tito, dacára ezen támadá­soknak, állandóan hangoztatja, hogy ő a világ-kommunizmus hirdetője. Ezért ha a jugoszláv követ a UN Biztonsági tanács­ban Amerikával szavazott vol­na, azt a kommunisták minde­nütt a kommunizmus elárulásá­nak vették volna, mert ezt mon­dották volna: “íme, Tito a kapi­talistákkal szövetkezett”. Ilyen lépés krízist okozott volna a ju­goszláv kommunista pártban, amelyet Tito képes volt össze­tartani 1948-ban, a moszkvai “kiátkozás” idején. ELMARADT A KÖLCSÖN Másrészről Bebler szavazata viszont elhidegitette a már ba­rátságossá váló viszonyt Ameri­ka és Jugoszlávia között éppen akkor, amikor remény volt arra, hogy innen kölcsönt kapnak. Azon amerikaiak, akik nem is­merik a jugoszláv viszonyokat, azt mondták, hogy Tito-Stalin ellenségeskedés talán nem is igazi, hanem csak ámító. Mások viszont rámutattak, hogy a ju­goszláv szavazat csak megerősí­tette a United Nation álláspont­ját, amennyiben a szavazat után Belgrád is csatlakozott a továb­bi intézkedésekhez. így nyolc szavazattal kettő ellenében tör­vényes szint adott a koreai be­avatkozásnak, ellenkező esetben Oroszország inkább( törvényelle­nesnek mondhatta volna ezt az intézkedést. Tito bajait növeli az, hogy az amerikai barátság révén még nem kapta meg azt a gazdasági segítséget, amit remélt. Már két éve várja a World Banktól a 250 milliós kölcsönt, amelyet nem kapott meg, hiába egyezett be­le, hogy annak egyharmadát francia és olasz pénzben is elfo­gadja. A tárgyalások még nem nyertek befejezést és kitudja, meddig elhúzódnak még. Tito pártfogói nem is merik siettet­ni, mert mit szólnának hozzá a szenátorok, ha mostanában ke- rülnefelszinre ez a dolog? Ezért Tito már Nyugat-Németország kormányától is kért kölcsönt, il­letőleg rendelt sok gépet hitel­be. Elküldte kereskedelmi meg­bízottait Bonnba, ahol százmil­lió dollár áru gépeket rendeltek 1952-es szállításra, amelyet a ju- goszlávok öt év utáni részletfi­zetésre akartak szerezni. No­ha a németeknek nagyon kellene a rendelés, ezt még sem tartot­ták előnyösnek és kijelentették, hogy legfeljebb csak 30 millió dollár áru gépeket szállítanak, de azt is csak rövidebb lejáratú kölcsönre. KÉTSÉGBEEJTŐ GAZ­DASÁGI HELYZET Ezzel a Tito bajai alaposan megszaporodtak, mert a jugosz­láv gazdasági helyzet kétségbe­ejtő. Miután a nehéz iparok ki­építését túlságosan erőszakolták, a könnyű ipart elhanyagolták s most nagy áruhiány van csak­nem mindenben. Jugoszláviában ma nem lehet borotva pengéket kapni, sémi ollót, fogkefét, gom­bokat, meg igen sok másfélét sem. Természetes, hogy emiatt nagy a zúgolódás. Éhez járul még a tavaszi szá­razság, amely miatt gyenge a termés, Tito nem tud annyi ga­bonát kivinni, mint számítottak, márpedig azzal fizetnek Angliá­nak és Nyugat-Németországnak az ipari cikkekért. A gyenge ter­més miatt máris emelkednek az élelmiszer árak. A városi ember három-napi keresetével tud egy font vajat venni a fekete pia­con, ahol a parasztok árulják termelvényeiket. Viszont ők is csak fekete piacon vásárolják a másféle használati dolgokat. A fiksz fizetésű munkások és hi­vatalnokok természetesen szen­vednek s a jelek szerint még rosszabb viszonyok következnek. Az ilyen állapotok nem erősi­tik meg Tito marshal helyzetét olyan országban, ahol a háború előtt csak 10,000 kommunista volt a 16 millió lakos között. Ti­to uralma tehát valóban diktá- torság, ahol a “kenyér és a cir­kusz” elmaradt. De nem sikerült Titonak a nem-kommunista szomszédok barátságának a megnyerése sem. Olaszországgal ma is fe­szült a viszony Triest miatt. Car­lo Sforza, az olasz külügymi­niszter áprilisi beszédében azt mondotta, hogy jobb lesz, ha Róma és Belgrád abbahagyják a Triest fölötti marakodást, mert úgy lehet, hogy hamarosan együtt kell védelmezni Zágrábot, vagy a Pó völgyét. Tito azon­ban még az ilyen figyelmeztetés­re sem adhatja fel Jugoszláviá­nak Triestre vonatkozó igényét, mert azzal nagyon felingerelné a jugoszlávok soviniszta érzelmeit s jó propaganda anyagot szolgál­tatna a Szovjetnek, amely ma is azt követeli, hogy Triestet csa­tolják Jugoszláviához. Titoék mást nem tehetve, elodázzák a triesti kérdést. A NAGY HADSEREG Görögországgal sem sikerült a barátságos viszony kiépítése. A jugoszláv kommunisták való­ságos “atyai jóindulatot” mutat­nak a görög macedóniai kisebb­ség iránt. A görögök órolnak ezért, tagadják; hogy van ilyen kisebbség, mert annak elismeré­se utat engedne Jugoszláviának, hogy Macedonia egy részére jo­got formáljon. Ezért még csak odáig sem jutottak, hogy kölcsö­nösen követségeket állítottak volna fel. Csupán csak az Auszt­riához való közeledés hozott va­lami eredményt. A többi oldalakról Jugoszlá­via a Komintern országokkal határos. Ezekkel szemben Tito­nak állítólag 34 divíziót kitevő hadserege van, ez 350,000 em­ber; azonkivül még 150,000 em­bert tudna felfegyverezni, azért nem kell tartani a csupán csak csatlósállamok támadás ától, mert azoknak hadereje az övé­vel szemben elenyésző. Azonban támadás esetén azonnal elfog­lalnák a Bánátot, amelynek nin­csenek természetes védővonalai. A Bánát után megint könnyen elesik Belgrád is. Azért a hábo­rús hangulat nagy izgalmat okoz a szerbek között. És az sem bizonyos, hogy váj­jon a jugoszlávok olyan elkese­redetten harcolnának-e a szláv támadókkal, mint harcoltak a németek ellen. így látható, hogy Titonak a bajai igazán megsza­porodtak. Jacob A. Malik, a Szovjet Uni­on delegációjának vezetője a United Nations Biztonsági Ta­nácsának gyűlésén a 44-ik vétó­val intézte el azt a javaslatot, amely Észak-Koreát agresszor- nak nyilvánította és megtiltotta volna a többi államoknak, hogy bármi módon segítsék az észak- koreaikat. A javaslatot a tanács 9 szavazattal egy ellenében fo­gadta el, ami aztán létrehozta a vétót. MOST VASÁRNAP! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szenzón- záró KOSARAS PIKNIKET tartanak most vasárnap, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a_ Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmun­kás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek itt pontos időben. Az oroszok azt állítják, hogy az amerikaiak minden ok nélkül lőtték le azt az orosz bombázót, amely a koreai partok mentén rutin gyakorlati repülést végzett és nem is vitt magával fegyvere­ket. Az amerikaiak ellenben azt hangoztatják, hogy a bombázó megtámadta a hajóikat. Az igazság felderítésére csak egy tanú van, — a vizből kihalászott HALOTT orosz repülőhadnagy. — A halott tanútól természete­sen mindenki olyan választ kap, amilyet vár tőle. DRÄGASÄGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTA SAHOZ szeptember 9-ig: J. Halász, Cleveland ....... 1.00 L. Birtalan, Cleveland...........50 Mrs. J. Kovács, Cleveland 1.00 Rose Koncz, Cleveland ..... 2.00 Elizabeth Lapi, L. Island .. 1.00 A. Klein W. New York, N.J. 1.00 J. Schneider, Detroit......... 3.00 Bérmunk. olv., Cleveland Í36.41 St. Kovács, Detroit........... 2.00 A. Buzsinszky, Toledo ........ 3.00 J. Sivák, Maynard _____ 2.00 Wm. Berkovitsné, Clev...... 1.00 A. Gross, Trenton............. 3.00 N. Gáspár, Mineral Springs 2.00 J. Grécs, Cleveland_____ 1.00 G. Wiener, Newark................50 E. Szigety, New York __ 2.00 J. A. King, Lombard ___ 3.00 J. Strohmayer, Chicago _ 3.00 G. Szosznyák, Chicago__ 1.00 J. Ternay, Kenmore ____ 5.00 A. Sohajda, Cleveland___ 2.00 J. Bischof, Akron ______ 2.00 D. Rosenthal, Phila______10.00 Julia Bécsi, Phila ..............10.00 B. Blatt, Phila ...................10.00 Ch. Ruttkay, Phila .............8.00 P. Bécsi, Phila ........ 10.00 J. Asztalos, Phila_______10.00 N. N. Phila .............. 10.00 P. Kistóth, Camden_:___11.00 K. H. Phila .........................10.00 A. Sqhöpf, Upper Derby ...,10.00 K. Pintér, Phila................. 3.00 A. Bordás, Phila ....._____ 5.00 J. Hornyák, Phila ______ 1.00 S. Szibler, Phila________ 1.00 J. Németh, PhUa ______ 6.00 J. Kelenberger, Phila __*_ 1.00 L. Odor, Newark............... 1.00 Kerületi értekezlet_____101.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom