Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-02 / 1645. szám
1950. szeptember 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI FREE EUROPA INCORPORATION Nem kérem, ez nem egy kereskedelmi vállalat, vagy gyár, amelyért a hangzatos címet vette fel cégérül. Ez egy vállalkozás, amelynek a tagjai Amerika nagytőkései, politikusai, diplomatái, kik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy anyagilag támogatnak minden olyan csoportot, amely európai Népköztársaságok, a Szovjet Unió megbuktatására törekszik. Ez a korporáció ' ismeretlen forrásokból hatalmas összegekkel rendelkezik, amelyekből pénzelik a Népköztársaságokból idemenekült, levitézlett uralkodó osztály képviselőit. Ez a korporáció fizeti a havi 300 dollárokat a Nagy Ferenceknek, Varga és Fábián Béláknak, bármelyik olyan országhoz is tartoznak, amelyben a tőkés termelési rendszernek befellegzett. Vagyis az a korporáció pénzeli az európai ellenforradalmárokat, akik a régi jó uri-papi rendet szeretnék visszaállítani a kizsákmányolás alól felszabadult országokban. Valójában mégis csak egy profitra alakult társaság ez, mert az ellenforradalom pénzelésével, tehát egy befektetéssel akarják visszaszerezni az elveszett gyárakat, bányákat és bankokat, módot remélnek arra, hogy siker esetén újabb befektetések profitja behozza kamatostól azt, amit a nagyferencekre elköltötték. Hisz az kétségtelen, hogy ezek a bérbevett hazaárulók hűséges szolgái lennének a monopol tőkének, de hála a jó istenkének, hogy ebbe a kérdésbe egy kis beleszólása lesz az illetékes európai és ázsiai népeknek is, ez viszont kétségtelenné teszi, hogy a monopol tőke befektetését már akár ma le lehet Írni a veszteség oldalra, mert nincsen olyan erő a világon, amely a kapitalista rendszer alól felszabadult 800 milliónyi népet újra az imperialista kapitalizmus igájába hajtsa. Ez a vállalat most uj befektetést eszközölt, egy nagy erejű rádió állomást létesített, amely a “Voice of America” mellett szintén a levegő hullámain keresztül akarja a Népi Demokráciáknak eladni a nagytőke demokráciáját. A Free Europe rádiójának van lengyel, cseh, tót, román, bolgár, albán és magyar osztályai. Hogy milyen “demokráciát” terjeszt ez a rádió, arra jellemző, hogy a magyar osztály vezetésére Bakács Bessenyey Györgyöt találták alkalmasnak. Ez az ur Horthy-Szálasi követe volt Svájcban. Nagyon előkelő ur, hajón-vo- naton lakosztályokban utazik. A legdrágább szállodákban is két- három szobás lakásokban lakik. Horthy bizalmasa. Őreá lett bízva az a sok millió svájci frank, amelyet Horthyék, amikor már a vesztüket érezték, a magyar állam kicstárából Svájcba lopták át. Erről a nehéz milliókról nincs elszámolás, pedig az európai D.P. táborokban élő Horthy- nyilas legények erősen követelik, hogy ez a hosszunevü ur számoljon el és adja ki nekik is a részüket a “szajréból”, a lopott milliókból. Bessenyey urnák az első teendője az volt, hogy Németországból importálta a helyettesét, egy honvédelmi minisztériumi katonatisztet, ki ezideig ott szerkesztette a “Hungária” cimü nyilas lapot, amelynek az egyik munkatársát, Marshalkó Lajost csak a közel múltba eresztettek el Ellis Islandról, mert ide a nagy felháborodás miatt nem engedték be azt a náci uszitót, de most a főnöke, nem csak beutazást, de fontos pozíciót is kapott ebben az országban. Mostanában a kongresszusba és a lapokba is sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi az oka az “Amerika Hangja” rádió adás eredménytelenségének, dacára a ráköltött száz millióknak. Sok okot felhoztak, csak azt nem ismerik fel, hogy a Népi Demokráciákból kiebru- dalt élősdiek a legkevésbé szavahihetők, alkalmasak arra, hogy ezeket a népeket megnyerjék nem is arra, hogy ellenforradalomba menjenek, de még arra sem, hogy Amerika iránt szimpátiát keltsenek. Minden ország utálja a maga Benedikt Arnoldját és ezek propagandájára azzal válaszol, hogy szorosabbra zárja a sorait, fokozott mértékben építi a szocializmus felé vezető utat és nem kér abból a demokráciából, amelyet Fábián-Bessenyey urak akarnak nekik eladni. Hadd szóljon a “Free Európa” rádió, a régi közmondás még mindig áll az ugató kutyáról és a haladó magyar népről. A KÖVÉR PAPOK ÉS A LUDTALPUAK Amerikától 6000 mérföldre, amerikai fiuk pusztulnak el véres harcokban. Mi, akik a legfőbb értéknek az emberi életet tartjuk, a leghatározottabban ellenezünk minden háborút és nem tudjuk megérteni, nem tudjuk helyeselni, hogy amerikai fiuk pusztuljanak el, 6000 mérföldre a hazától, azért, hogy egy korrupt, gyalázatos kormány- rendszer fenmaradjon. Nem csak mi, hanem minden haditudósító, minden kormánymegbízott, ki Koreát járta, azon a véleményen van, hogy az egész koreai kormányrendszer nem éri meg egyetlen amerikai fiú életét sem. Nem csak a Bérmunkás, nem csak a radikális és liberális lapok, de nagyon is jobboldali polgári lapokban is megjelentek olyan tudósítások, amelyek azt igazolják, hogy Amerikának nem szabadott volna beleavatkoznia a koreai polgárháborúba, rá kellett volna bízni a koreai népre, hogy maga intézze el a belső ügyét. Mert ez a háború, amely még ha Koreára lokalizá- lódik iSj sok ezer amerikai és koreai életbe kerül és végeredményben Korea teljes pusztulására fog vezetni, ahol a háború után csak romok és nyomor fog maradni. Hosszú évek kellenek ahoz, hogy a “felszabadítás” borzalmait kiheverjék. Mert ezt megmertük Írni, mert védjük a fiaink életét, mert békét akarunk, a bridgeporti szemét lap nekünk rohan és le ha- zaárulóz bennünket és természetesen a háború kíméletlen folytatását követeli, nem csak Koreában, de ez a zöld, még alig pár éve itt lebzselő firkanc, azt a merészséget veszi, hogy követelje ettől az országtól, hogy világháborút provokáljon ki, hogy az amerikai fiuk milliói pusztuljanak el, hogy dőljön romokba az egész világ, beleértve Amerika hatalmas városait is, asszonyainkat, gyermekeinket, kik azokban laknak csak azért, hogy ez a firkanc bosszút álljon nem csak a magyar népen, de az egész világon azért, mert Magyarország nem adja meg neki többé azt a lehetőséget, hogy a pesti kávéházakba, mulatókba lebzseljen. Ez a harcias szerkesztő ezideig, dacára, hogy két világháborút élt át, elmulasztotta, hogy a saját hitvány bőrét tegye ki annak, hogy kilukasszák. Ő csak másokat hajlandó biztatni ma is arra, hogy haljon meg, ő maga csak tisztes távolból hajlandó résztvenni a világégésben. Ő nem meghalni, hanem a milliók hulláján keresztül akar bevonulni Budapestre. Ha megvalósulna az, hogy mindazok, akik a háborút óhajtják, elsőnek kellene a harctérre vonulniok, ezek a lud- talpu hősök. > a világ legcsendesebb, legbékésebb emberei lennének abban a pillanatban. Méltó partnere a bridgeporti szájhősnek a többi magyar lapok is, de még egyetlen ilyen háborús uszitóról sem hallottunk, hogy önként jelentkeztek volna a koreai háborúba harcolni. De legutálatosabb a papsza- kácsnék lapja, amelyben a jó kövérre hízott istenkereskedők, a kirsztusi eszméket megcsufolva, habzó szájjal, szemérmetlenül uszítanak a háborúra. Nekik sem elég a koreai háború, ők is világméretekben akarják, hogy folyjon a vér. Nincs még egy lap, amely olyan ádáz gyűlölettel uszítana, mint a Magyarok Vasárnapja, a tömeggyilkosságot követelő cikkek váltakoznak a szent beszédekkel. Papok Írják az egyiket is a másikat is és vígan kontráz nekik a házi zsidajuk Róbert Oszkár. Ő sem fél a háborútól, hisz az első háborút is megúszta ép bőrrel, mert inkább beveszekedte magát az őrültek házába, mintsem, hogy a harctérre menjen verekedni. Az 1919-es proletár forradalom idején is ő volt a leghangosabb a burzsoá fejek levágásának a követelésébe, mint ahogy most is az előcsahos, amikor proletár fejeket akar lesakterolni, de maga sem akkor, sem ma, nem óhajtja a becses bőrét a vásárra vinni. Urak, papok, urak és papok cselédei magyar újságírók, jó lesz egy kissé hangfogót tenni a nagy hangjukra, mert egyszer ráébredhet az amerikai nép is arra, /hogy az életét nem érdemes feláldozni idegen érdekekért és akkor felelni kell minden feláldozott életért, amely azért pusztult el, hogy a társadalom parazitái, urak, papok és cselédeik továbbra is élősködhesse- nek a népek nyakán. ÚRI MURI A demokrácia hős bajnokai az Amerikai Magyar Szövetség országos közgyűlést hirdet New York városában október 6 és 7- ikére. Persze mi jól ismertük e vezér urakat, amikor kevésbé voltak demokraták, amikor nagyon is horthyista és nem kevésbe nyilasok voltak. Mentségükre legyen mondva, ők ma sem változtak, éppen olyan reakciósok, munkás és paraszt gyűlölik, mint a múltba voltak, inkább az amerikai “demokrácia” idomult hozzájuk. Nagy programot készítettek elő. Kétségtelen, hogy a program hükifejezője a magyar úri szokásnak, amely szerint a tárgyalásokat nem annyira zöld, mint a fehér asztalnál szeretik lebonyolítani. Nem lesz itt vita, argumentálás, hogy mi történjen a kiöregedett, segélyen tengődő öreg magyarokkal, ez nem érdekli az urakat, papokat, úri és papi cselédeket, nekik egy a főprogramjuk, a mai Magyarország a magyar nép gyűlölete és ebben tökéletesen egyetértenek, ha rajtuk múlna, úgy a cécó- juk teteje az volna, ha legalább ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A salakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztalt. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezeiét építjük a régi társadalom keretein belül.
