Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-02 / 1645. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS Harc a szocializmusért egy féltucat atombombát dobálhatnának le a magyar népre, amely őket és úri fajtájukat kirúgta az ezer éves parazita élős- ködésből. Miután a főkérdésbe« egyet értenek, ott csak nagy szónoklatokra van szükség és azt a magyar urak a fehér asztalnál, hatalmas evés és ivás után, a jóla- kottság böfögésénél lehet jól elmondani, igy érezhető, hogy az urak a két napi gyűlésen a rendes étkezésen kívül 6 alkalommal ülnek össze banketozni. Banket lesz a Free Európa, a Nemzeti Bizottmány, alapitó tagok, a dohányos Szántó tiszteletére, lesz egy ismerkedési és egy záró banket is. Elmondhatjuk Bánk Bán Tibor cával, hogy úgy látszik, hogy az urak minden egyes tagjának egy külön gyomra van, annyit zabáinak. Miután a banketeken való részvétel dijat nem hirdetik, valószínűleg a nagy magyar egyletek pénztárából kerül ki az urak etetése is a féltucat banketen keresztül. De jellemző ezekre a dupla hazafiakra, hogy a nagy banketo- zás tervezése közben elfelejtkeztek arról, hogy október 6-ika a magyar nép gyász-napja, amely napon a Habsburg hóhér a szabadságharc 13 tábornokát végeztette ki Arad városában. Erről nem lehet megemlékezni, hisz az urak egy jórésze a degenerált és magyar gyűlölő Habsburgokat akarja visszajuttattni a magyar trónra, illetve a magyar nép nyakára és Ottó “királyfi” is megsértődne ha ott a kedves nagybátyja Ferenc Jóska aljas gyilkosságait emlegetnék. Hát csak faljanak, szónokoljanak a jó urak két napon keresztül, már ezt nem a magyar nép bőrén végzik el, mint tették azt ezer éven keresztül, a magyar urak és papok. SZABAD A VÁSÁR A háborús hisztéria szabadjára enged minden szabad szó, vélemény megnyilvánulás üldözését. Minden olcsó babérokra pályázó politikus, vörös üldözéssel akar feltűnni a választások előtt. Nem kell más csak dörögjön a vörösök ellen, már a legnagyobb publicitás van a részére biztosítva. A vérmesebbek akasztófát követelnek, mig a szerényebbek megelégszenek ha a munkájuktól fosszák meg őket, ha koncentrációs táborokba, vagy börtönökbe zárják őket. Ohioban az igazságügyi miniszter regisztrálást, börtönt javasol. Detroit polgármestere eltiltotta a munkáslapok árusítását. Pennsylvania kormányzója akasztófát javasol. Birmingham, Alabamaban törvényellenesnek mondottá ki, hogy valaki kommunista legyen, 48 órát adtak nekik a város elhagyására. Ezt óhajtja Syracuse, N. Y. városi tanácsa is törvénybe iktatni. McKeesporton a rendőrségen kell regisztrálni minden kommunistának. Georgiába hasonló törvény kerül tárgyalás alá és igy lehetne oldalakon keresztül folytatni. Ezek a politikusok jól tudják, hogy ezek a törvények alkotmány ellenesek és a felsőbb bíróságok megfogják azokat semmisíteni, de nekik a fő a publicitás és a gyűlölet keltése. A magyar Népi Demokrácia állandóan kemény harcot viv a belső és külső ellenségei ellen, amikor sikeresen építi a szocializmust Magyarországon. Tévedés volna azt hinni, hogy a szocializmus ellenségei közé csak az imperialista nagytőkét kintről és a volt uralkodó osztályt, a kulákot, a papságot bentről számíthatjuk. Sajnos, hogy ezt az ellenséges álláspontot nagyon gyakran megtaláljuk a dolgozók között is. A falvakban a papok, a volt falusi intelligencia által félrevezetett parasztok, sőt a forradalom élcsapatánál, a munkásosztálynál is megbújnak a forradalom ellenségei, az öntudatlan papi maszlagon élő munkásnál éppen úgy mint a nemzetközi imperializmus cselédjeivé zülött jobboldali szociáldemokraták között is. A munkás viszonya egy kollektiv társadalomban megváltozik. A munkához már nem a kizsákmányoló tőkésnek termel, aki a munkája értékének csak egy részét juttassa el a munkáshoz, mig a fentmaradt érték- többletet magának tartja. Ma a dolgozó a társadalomnak termel, az öntudatos munkást lelkesíti az a tudat, hogy a szocializmust építi a termelékenységének az emelésével. Ez a lelkesedés, az öntudat készteti hogy versenyre keljen a termelés emelésére, mert tudja, hogy a maga, a családja és munkástársai javára dolgozik. Hogy az ipari termelés növekedése emeli az életnívóját, lehetővé teszi az ipar építését, emberi lakóházak, iskolák, kórházak, üdülők építését, vagyis hogy az előálló többlet a köz, a társadalom javára lesz fordítva. Politikai téren az ellenség teljesen meg van verve, a régi uralkodó osztály teljesen fel van számolva, vagy külföldre szökött, vagy pedig a gazdasági hatalmától megfosztva vált tehetetlenné. Még a legvakmerőbb ellenfél, a római katolikus főpapság is visz- szavonulóban van, rrlert nem csak a hívek, de már az alsó papság tekintélyes része is szembeszáll a Vatikán által irányított Miért ne csinálnák ezt a kis kocapolitikusok, mikor jó példával járnak elő a szenátorok, kongressmanek, sőt maga az elnök is. Ők is overtimozva készítik a vörösfaló törvényjavaslatokat, elfelejtik azt, hogy egyetlen eszmét sem lehet börtönnel, de még akasztófával sem megtörni, megsemmisíteni. Ezt megpróbálták már náluknál keményebb fából faragott legények is, de beletörött a bicskájuk. Erről nem csak az állásnélküli királyok és csavargó nagyurak tanúskodnak, de az a 800 millió ember is, amely felett minden erőszak dacára is kisütött a nap. A szomorú az egészben az, hogy milyen messzire estek a mai politikusok azoktól, akik annak idején megírták az amerikai alkotmányt és annak forradalommal érvényt is szereztek. Szomorú az, hogy a megértés helyett a gyűlöletet hirdetik, amely az emberiség katasztrófájához vezethet el. uszítással, látva azt, hogy a Vatikán a nemzetközi imperializmus szolgálatába áll. Az ötéves terv első féléve kitűnő sikerrel végződött. A termelést minden vonalon a terven felül teljesítették, de ennek dacára, az életnívó nem emelkedett és nem emelkedhetett a várt módon, mert az osztályellenség a termelés frontján támadott és végzett káros tevékenységet. A szocialista tervgazdaság előnye az, hogy a bajokat nagyon rövid időn belül felfedezik és hamarosan feltalálják annak az okait is. Nem sok idő kellett ahoz, hogy az öntudatos munkások rájöjjenek, hogy a bajokat a bér és norma csalók okozzák. Ennek a megállapítása után hamarosan lelepleződtek azok az elemek, akik el nem végzett munkáért vettek fel béreket, akik csalással nagyon laza normákat állapítottak meg. A gyárak munkásaiból alakított fegyelmi bizottságok, amelyek az üléseiket az egész gyár dolgozói előtt tartották meg, erélyesen leszámoltak a közösséget megcsaló, a közösséget meglopó hitvány alakokkal. Bűnükhöz mérten szabták ki rájuk a fegyelmi büntetéseket, amelyek a nyilvános megrovástól, az okozott kár megtérítésétől, az elbo- csájtásig, a szakszervezetből való kizárásig, súlyosabb esetekben még a népbiróság elé is kerültek a csalók. Számtalan gyárvezető, előmunkás, munkavezető lett elbocsájtva, ha rájuk bizonyult a hanyagság, vagy a csalókkal valő összejátszás. A SZAKSZERVEZETEK SZEREPE De a Népi Demokrácia nem elégszik meg azzal, hogy bünteti a csalókat, hanem kutatja az okait és hogy kiknek a hibájából történhettek meg azok és intézkedéseket tesz oly irányban, hogy a hibák ki javitassanak A Párt Politikai Bizottságának a vizsgálata megállapította, hogy tervszerű szervezett támadás volt a termelés vonalán, amelyet a klerikális reakcióval szövetkezett jobboldali szocde- mek szerveztek és hajtottak végre. De megállapította azt is, hogy a támadás elkövetését az tette lehetővé, hogy a szakszervezetek nem állnak a hivatásuk magaslatán. A gazdasági szervezetek mulasztásait a következőkben állapította meg. A szakszervezetek vezetői elszakadtak a tömegektől, közönséges bürokratákká váltak, elmulasztották az ellenőrzést, idegen osztályellenségnek a szak- szervezetekbe való befurakodá- sánál tűrték a norma és bércsalásokat, a munka fegyelem meg- lazitását, a szakszervezet ügyeit nem a dolgozók, hanem egy túlméretezett, fizetett bürokrácia intézte. Nem építették ki az ipari szervezkedés alapját az üzemi szervezeteket, gátolták a tagság szerepét és kritikáját, nem értették meg, hogy az uj szervezési forma az üzemi szervezkedésre kell, hogy helyezze a szakszervezeteket. Nem vonták be a szakszervezeti munkába a párton kívüli dolgozókat. A Politikai Bizottság meg is tette az intézkedéseket, hogy ezek a hibák haladéktalanul megszűnjenek. Utasította a központi vezetőségeket a bürokrácia leépítésére, az üzemi szervezetek kiépítésére, a tagság szerepének a fokozására, a szak- szervezeti demokrácia megvalósítására. Utasítást adott a nevelés fokozottabb fejlesztésére, szak- szervezeti kultur otthonok kiépítésére. Természetesen minden erőt az ötéves terv sikeres keresztülvitelére kell fordítani. Hiába tört ki örömrivalgásba a külföldi ellenforradalmi banda, a bér és norma csalások leleplezésekor, hogy ime a magyar munkás szabotál. A dolgozók kis hányada vett részt ebben a szervezett csalásban. A Népi Demokrácia elég erős nem csak arra, hogy megszüntesse ezeket a csalásokat, de arra is, hogy önkritikával megállapítsa a bajok okait, amely a bürokratizmus, a dolgozóktól való elszakadás, a szakszervezeti demokrácia hiánya, az elbizakodottság volt. , Ezeket felszámolva, a dolgozó tömegekre támaszkodva, a Magyar Népi Demokrácia továbbra is tervszerűen halad a szocializmus építésének az utján. 1950. szeptember 2. Jobb meglátás Vad dülöngésben száguld a világ népe, még a római pápa sem jön segítségükre, már pedig a költő szavai szerint “ahogy a kolompos birka vezeti nyáját a zöldelő terekre, úgy hatnak nagy emberek, kis emberekre.” Pedig mint a keresztény civilizáció egyharmad részének főembere “szent szava” hatna a kisemberekre. Csak egy kinyilatkoztatásába kerülne a tizpa- rancslot ötödik versének kiáltása, hogy “NE ÖLJ . . .” És mit tapasztalunk? Ennek az ellenkezőjét és pedig azért, mert a világ egy másik harmadrésze nem hisz a természetfelettiségben. Hogy is hihetne, amikor borzalmáiban annyira kisíró. Ennek a civilizációnak olyan demokrácia kell, amelyben 1-2-3 sőt négy osztályra tagozódik az emberiség nyomorúság á b a n. Csak természetes, hogy a magukat az első csoporthoz tartozóknak vélők kívánják irányítani a rendszert. A szószéket, a sajtót, az iskolát, rádiót a maguk elgondolása szerint. Uj rendszer, népi demokrácia nem kell nekik, mert abban csak egy osztály van, a dolgozók osztálya, amelybe nem lehet beleilleszteni a henyélők, a munkanél- külélők csoportját. Ezért szemrebbenés nélkül uj háborút indítanának, hogy inkább pusztuljon el, semmisüljön meg minden érték, sem hogy a dolgozó emberiség életnívóját szolgálja, emelje. De az előbbi háborúk még közöttünk járó szenvedői óvatosságra intik a világ népét, amely egy újabb világégésben nem csak az “ellenséget” pusztítja el, de önmagát is. Ezért a technika fejlődését ne pusztításra használjuk fel, hanem az élet szépé, boldoggá tevésére. F. Vizer
