Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-01 / 1637. szám
1950. julius 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hát te még most is élsz? Az Egyesült Államokban az ipari zavargások megszüntetésére törvényekkel tiltották el a munkáltatókat attól, hogy fegyveres privát őröket alkalmazzanak a sztrájkolok megfélemlítésére. A törvényhozók véleménye szerint sztrájkok alkalmával a közpénzekből fizetett és igy teljesen pártatlan városi vagy állami rendőrségnek kell fentar- tani a > rendet és ha ezek nem lennének arra képesek, akkor szolgálatba hívják a “National Morristown Tenn, városban mindenki ismeri Blackie War- wickot, aki egyike az itteni Textile Workers Union (CIO) tevékenyebb tagjainak. De hogyisne ismernék, hiszen Warwick ezen a vidéken született, alig 15 mér- földnyire innen, 47 évvel ezelőtt és ezen a vidéken élt azt a pár évet leszámítva, amit Detroit városban dolgozott a Chrysler autógyárban és pár hónapot Oak Ridgen, majd Eriében a General Electric vállalatnál. Warwick még Detroitban csatlakozott a szervezett munkásokhoz és azóta állandóan tagja a CIO szervezetnek. így egészen természetes, hogy amikor az American Enka Company textilgyárában, — amely itt van a közelben, Lowlansben, — a munkások bérköveteléssel álltak elő, az a régi szervezett munkás lett az egyik szószólójuk. A bérkövetelésből március 28-án sztrájk lett és Warwick elfoglalta helyét a piketvonalban. Blakie Warwick nem valami hatalmas termetű ember, nem sok fölös hús és zsir van rajta. Arcbőre igen barna, haja pedig egészen fekete, talán azért ragadt rá a “blackie” név. De azért nem nézett ki olyan borzalmasan egy héttel ezelőtt, mint most és a hangja is jóval erősebb volt. Ezen nagy változás okát Blackie és társai igy beszélik el. Amikor az állami rendőrök és megkritizálták. Volt elnökünknek, F. D. Rooseveltnek, egyik legnagyobb élvezete volt, mikor Will Rogers “lassú” forgatás közben a legcsipősebb viccekben megkritizálta cselekedeteit. Nem igy jelen vezetőink. Ők nem bírnak, tehát nem engednek helyet semilyen kritikának. Pedig ezzel is úgy vagyunk, mint azzal a bizonyos krumplis fazékkal, amelyre gazdája követ tett, hogy ne lökdösse le folyton a fedőt és a fazék felrobbant. Minél nagyobb erőt használunk valamely dolog elnyomására, annál nagyobb az alulról jövő ellennyomás. A szigorított rádió cenzúra, milliószámra ritkítja a hallgatók számát, mert oly semmitmondó ostobaságokat bömbölnek, hogy az ember gyomra felfordul és inkább lezárja a rádiót. így jutunk el a szellemi némaság zónájába. Guards” név alatt ismert állami katonaságot, amely szervezet minden bizonnyal egészen pártatlan s nem csak a munkáltatók, hanem a munkások érdekeit is védi. — Ez az elmélet. Most pedig nézzük, hogyan vált be ez a gyakorlatban. Erre nagyon szép példát mutat az alábbi történet, amit a New York Post nevű újság Murray Kempton nevű riportere irt egy textilgyári sztrájkkal kapcsolatban. — Szerk. az ezen alkalomra felesküdtetett sheriff deputik a sztrájkőrszemeket el akarták kergetni a gyár kapuitól, Blackie megmondotta nekik, hogy állami és szövetségi törvények biztosítják a munkásoknak a sztrájkhoz való jogait. A deputik jól ismerték Warwickot és azért május 30- án, az Emlékezés napján behatoltak a union helyiségébe és magukkal hurcolták Warwickot és az ott talált hat másik sztráj- kolót. VÉRESRE VERTÉK A deputik Tommy Sams állami rendőr vezetése alatt bevitték őket a Hamblem County börtönbe, ahol Carl Gilbert, Highway patrolman őrmester vette át a foglyokat. A börtön épület maga is elég ijesztő kinézésű, de a “veszedelmesebb” rabok részére a pincében vannak a cellák. War- vickot és társait átkisérték az első szobán a pincébe vezető lépcsőkhöz. Amikor Warwick az első lépcsőfokról lelépett a másodikra, nagyon nyájas kinézésű, őszülő hajú, színes szemüveget viselő sheriff, Bob Medlin, hir“BASING POINT” Truman elnök a múlt héten megtagadta a.' “Basing Point” név alatt említett törvényjavas- let aláírását, azaz ezen uj törvénnyel szemben használta az elnöki “vétó” jogot s igy megakadályozta, hogy a javaslat, amelyet a kongresszus mindkét háza elfogadott, törvényerőre emelkedjen. Tekintettel arra, hogy a javaslat nem valami túl nagy többséggel ment át a kongresszusban, nem sok kilátás van arra, hogy megkapja a két-har- mad többséget, amely esetben elnöki aláírás nélkül is törvény lenne belőle. Amikor a javaslat keresztülment a kongresszuson, igén heves hírlapi csata keletkezett felette, mert a szakszervezetek és a kis üzleti érdekeltségek nagy- mérvben ellenezték és agitáltak azért, hogy az elnök éljen a vé- j tó joggal. A kongresszusban leg- I inkább a republikánusok álltak a télén kinyújtotta az egyik lábát, hogy Warwick azon keresztül essen. Erre azért volt szükség, mondotta ez a máskülönben nagyon nyájas sheriff, mert Warwick megtámadta a deputikat. Blackie, hogy el ne essen elkapta a lépcsőkarfát, ami elég bizonyíték volt arra, hogy a jól felfegyverzett rendőrséget meg akarta támadni. Ilyen esetben mit tehettek volna mást a rendőrök, mint tette Carl Gilbert deputy, aki a “black-jack” néven ismert ütőszerrel végigvágott a kapaszkodó ember fején úgy, hogy abból kibuggyant a vér. Blackie ujjai elernyedtek és legurult a lépcsőn. Ez megint valami nagy gonosztett lehetett, mert annyira felingerelte Haskins fegyőrt, aki már lent várta a lezuhanó embert, hogy azonnal nekiállt és a súlyos börtönkulccsal ütlegelni kezdte. Közben Tommy Sams is lement és a revolvere agyával ütlegelte a már számos sebből vérző embert. Mindez nagy titokban történt, nem látta senki, kivéve azt a 15 National Guardistát, akiket az erőszak elnyomására hivott ki az állam kormányzója, akik azonban inkább csak mulattak ezen nyilvánvaló erőszak láttán. A KÓRHÁZBAN Blackie Warwick ott maradt vérbefagyva a börtön cellában tovább mint egy órán át. Közben Bob Cahon, a union ügyvédje és Silas Switzer szervező megérkeztek és követelték, hogy a csaknem agyonvert emberhez orvost hívjanak. Végre engedtek a követelésnek, megjött az orvos, aki a vizsgálat után kijelentette, hogy Warwickot azonnal a kórházba kell vinni. Elvitték tehát a kórházba egy csomó National Guardista felügyelete alatt és az ügyvéd, meg Switzer szervező kiséreltében. Hogy mi történt a kórházban, az megint más lapra tartozik. (A guardisj avaslat mögött, de csatlakozott hozzájuk elegendő demokrata törvényhozó arra, hogy keresztülmenjen. Ez a javaslat tulajdonképpen a trösztellenes törvény hatástalanná tételét célozza. Ezen törvények ugyan eddig sem voltak valami hatásosak, de a nagyon is furfangos “basing point” rendszer, amit ez a törvényjavaslat létre akart hozni, a nagyüzleteknek szabad kezet adott volna a kisebb konkurencia teljes letörésére. A megvétózott törvény lényege az, hogy azon nagyiparok, amelyek árucikkeiket az egész országban árulják, mindenütt egyenletes árakat számíthassanak. Ezt a rendszert a cement gyárak kezdték meg vagy négy évvel ezelőtt. Tegyük fel, hagy California államban van egy nagy cementgyár, amely természetesen a nyugati partvidéken olcsóbban adhatja áruját, mintha elszállítja mondjuk Ohio államba, mert ott már az árhoz ták összeverték Switzer szervezőt — Szerk.) A kórházi diagnózis szerint Warwick fejét öt helyen szakították be valami tompa ütőszerrel, eltörtek öt oldalbordáját, az egész teste tele volt ütés foltokkal. A sheriff hivatalos jelentése szerint Blackie “meg akarta támadni a deputykat, mire meglökték és leesett a lépcsőn, de senki sem bántotta”. Erre tanuk a National Guardis- ták is, akik végignézték a bestiális kegyetlenséget. Memorial Day után Tommy Sams patrolman és a black-jacket forgató Carl Gilbert deputy meglátogatták a kórházban a súlyosan összevert Warwickot. “Sajnálom, hogy ez a dolog igy történt,” — mondta Sams, — “de a jövőben másképpen kell viselkedned”. Gilbert azonban csak ennyit mondott: — Hát te még most is élsz?! (New York Post) hozzá kell számítani a szállítás költségét is. Ezért Ohio államban egy uj cement vállalat, vagy egy kisebb vállalat megélhet, mert helyben nincs szállítási költsége és igy bírja a kompeti- ciót azon nagy üzemmel, amely éppen nagyságánál fogva sokkal olcsóbban tudja előállítani az árut. A nagy cementgyárak tehát kiokoskodták, hogy mindenütt azonos árért adják a cementet. Kiszámították, hogy mennyit fizetnek a vasutaknak a szállításra és azt arányosan felosztották az összes termelvényre, arra is, amit helyben adtak el. Vagyis azt az árat szabták meg, mint amibe került volna nekik egy ilyen képzeletbeli pontra szállítani az árut. Ezt elnevezték “basic point”-nak. Ezzel a furfanggal elérték, hogy messze távolban is olcsóbban tudták adni a cementet, anélkül, hogy egy centtel is kevesebbet kaptak volna az összes termelvényeikért, mert a vevők éppen annyit fizettek, mint előbb. De az a furfang elég volt arra, hogy a kis cement gyárakat tönkretegyék. Mikor aztán ezt elérték, akkor felosztották maguk között az egész országot, hogy ne kelljen tulmesszire szállítani a cementet és felemelték az árakat. Közben persze vigyáztak arra is, hogy mindig inkább egy kis hiány, mint tulbőség legyen a cement-piaon. A szövetségi kormány két évvel ezelőtt port indított a cementgyárak ellen és bírói Ítélettel, eltiltották a kompeticiónak ezt a nemét. Ezt a bírósági Ítéletet a Supreme Court is helybenhagyta. Közben az acél- és más bazikus iparok is utánozni kezdték a cementgyárakat. Mit tehettek ilyen esetben az iparbárók? Ráüzentek a képviselőikre és szenátoraikra, hogy amennyiben a “basing point” rendszer törvényellenes, hát hozzanak olyan törvényt, amely szentesíti ezt a rendszert. így született az a törvényjavaslat, amit most Truman elnök megvétózott, amennyiben a két nagy szakszervezet nagyon élesen ellenezte és a Demokrata Párt most annyira összeházasodott ezen szakszervezetekkel, hogy Truman nem mert ellenállni a követeléseiknek. Összeverték a sztrájkoló! a guardisták szemeláttára Irta: Murray Kempton
