Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-26 / 1644. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. augusztus 26. "Tudja Pál" levele Az olvasóink még emlékeznek egyik volt irógárdistánk Írásaira, amelyek pár évvel ezelőtt “Tudja Pál” aláírással jelentek meg a Bérmunkásban. Ez a munkástársunk egész életét a munkásmozgalomban töltötte el. Harcos, világosfejü, képzett katonája volt a proletá- riátusnak. Éppen ezért a legnagyobb megértést tanúsította azzal a társadalmi változásokkal szemben, amely a szülőföldön végbement. Nem azt nézte, hogy az ő elképzelése szerint történt-e ez a társadalmi forradalom, hanem azt, hogy megtörték az évezredes magyar uralmi rendszert és a proletáriá- tus vette kezébe a hatalmat. Tisztában volt a magyarországi adott helyzettel, a lehetőségekkel és ez irányította harcos tollát a Magyar Népköztársaság védelmébe. Tudja Pál két évvel ezelőtt visszaköltözött Magyarországra és nagyon sokan érdeklődéssel vártuk, hogy személyes tapasztalatai megváltozta s s á k, vagy megerősítik a Magyar Népköztársaság melletti kiállását. Két évig kellett várni, mig Tudja Pál élet jelt adott magáról és egy az Országos Értekezlethez irt jelentésében ismerteti a tapasztalatait a magyarországi viszonyokat illetőleg. Ez a közvetlen tapasztalat alapján megirt jelentés annyira érdekes, hogy szükségesnek tartjuk azt, hogy annak egyes részeit lapunk olvasóival megismertessük. MIÉRT HALLGATTAM? “A lapot kapom, örülök, hogy szavukat újból hallhatom. Sok mondanivalóm van, különösen ami önöket érdekelné, de nincs elég helyem, hogy egyszerre kitárjam, immár két éves tapasztalataimat az egyik legsikeresebb népidemokráciában. “Tudom önök sokat vártak tőlem, de nem irta és jól tettem, hogy nem hamarkodtam el a dolgot, mert jobb ha a saját fejükkel gondolkoznak, amúgy “Wobbly” módra. Az sem baj, ha egy kissé akaratosak, mert inkább bosszankodjon az ember egy akaratos ember fölött, mint száz talpnyaló hulligánt utáljon meg. Azonban önöket nem fogja kielégíteni, hogy megdisérem önöket, hanem várnak tőlem valamit. Hiszem, hogy jogosan.” A BÉRMUNKÁS ÁLLÁSPONTJA “Először szegezzük le mint lásra, de nem engedelmeskedtek neki, hanem megtámadták a béke mellett tüntetőket, vagy a sztrájkolókat, stb. A hivatalos személyek aztán eltűntek, mire megindul a vérengzés, a lincse- lés. A csőcseléket mindig valamilyen hivatalos vagy félhivatalos egyének vezetik. Máskor a támadást teljesen a rendőrök csinálják. Szóval semmi sem uj a nap alatt! Még kevésbé az, hogy a csőcselék támad olyan embereket, akiket később a történelem mint koruk legértékesebb embereit mutatja be. És az ily emberekkel együtt támadnak olyan tényt, hogy helyes volt a Bérmunkás álláspontja az európai viszonyokat illetőleg, helyes volt az irányvonala akkor, ha a mai társadalmi rendszerek közül a Népi Demokráciák mellett foglalt állást, ezt kellett volna csinálni még akkor is, ha itthon egyáltalán nem talált volna az megértésre. Ez a mai politikai viszonyok mellett észszerű és dialektikus. Észszerű azért, mert az aki a fasizmusért rajongó, imperialista nagytőke törekvéseit támogatja a népi demokráciákkal szemben, tudatosan vagy tudatlanul, direkt vagy indirekt, a dolgozók osztályának vizaláme- ritését szolgálja. Ilyet pedig a munkásmozgalomban nem szabad megtenni. Dialektikusnak azért mondom, mert csak egy lehetőség marad a nemzetközi munkásmozgalom részére, ha nem akar az imperialista nagytőke uszájhordozójá- vá válni, ha nem akar résztven- ni az egész világ dolgozóinak a nyugati tőkések, főleg a Wall streeti pénzfejedelmek általi le- tiprásban, akkor a Népi Demokráciák mellé áll. “Ma, amikor a munkásosztály és az imperialista nagytőke között életre-halálra folyik a harc, nem szabad a munkásosztályt cserben hagyni, vagy a munkás- osztály szolidaritását gyengíteni. i “Jól ismerem azokat az érveket, amelyeket felhoznak. Akik őszintén bírálnak, azt mondom bíráljatok józanul, és a bírálat közben soha se felejtsétek el, hogy ez a tábor a ti táborotok, ez a család a ti családotok, a munkásosztály nagy közös családja, ahol lényegében még ha bérért dolgoznak is, az iparok gyors fejlesztésével a szocializmust építik és megfeszített erővel dolgoznak, hogy az imperializmus fenyegető támadása készületlenül ne találja őket.” ELVI KÜLÖMBSÉGEK “Igen! Helyesen ismerte fel a Bérmunkás, hogy ebben a gigászi küzdelemben hol a helye. Helyesen teszi, hogy a Népi Demokráciák mellett foglalt állást még akkor is, amidőn előrehaladott elvei és szervezkedési formái mellett meglátta a közös célt a maga elvei a Népi Demokrácia elvei és céljai között. “Vannak, akik csak a külömb- ségeket látják a két forma között, de ha megértenék azt a veszélyt, amit a fasizmus tartogat a számukra, akkor nem csak a külömbségeket, de a hasonlósáeszméket, amiket pár évtized múltán már általánosan elfogadnak és az ellenzői, — ha élnének, szégyélnék, hogy valaha is ellene voltak. Az utódaik azonban éppen olyan hévvel, éppen olyan igazságtalanul támadják korunk uj eszméit. És azért ma az ily “előkelők” éppen olyan eréllyel szeretnék meglincselni azokat, akik a kollektiv termelést sürgetik, mint elődeik lincselték a rabszolgaság ellenzőit. De a történelem mutatja, hogy minden ellenzés dacára is a szabadságért küzdők győztek. (gb.) got is felfedeznék. Meglá:nák azt is, hogy a Népi Demokrata államok nem csak elnyomó eszközök a munkásosztály kezében, az osztály ellenséggel szemben, hanem az iparok felépítésében egy példátlanul hatalmas erejű motor is. “A Népi Demokráciákban ma nem tűrnek meg egy oly szervezési formát, amely az IWW jegyében folyik. Amerikából ezt megérteni nehéz, de érthetővé válik ha tudjuk, hogy az ellen- forradalmi propaganda amúgy is annyira igyekszik megzavarni az emberek fejét, hogy ember legyen aki megtudja értetni a különböző elméleteket. “A legnagyobb veszélyt az jelentené, ha a munkásosztály sorait nem szorosabbá zárnánk az imperialisták elleni küzdelemben egy uj elmélet bedobásával, hanem meglazítanánk azt. Ezt nem csak lehetetlenség megtenni, de öngyilkosság isi lenne a mai korszak közepette.” TARTSAK MAGASABBRA A ZÁSZLÓT ... “Soha nem volt az önök szervezetére nagyobb szükség mint ma. Lobogtassák magasabban az IWW zászlaját, agitáljanak erősebben az imperiaIsmét egy küzdelmes munkás élet után tett pontot a halál. Zeichner Jenő munkástársunk évtizedek óta lelkes olvasója és támogatója volt lapunknak és mielőtt a balsors elérte egyik legaktívabb tagja és szereplője volt a chicagói Modern Színkörnek. Az utóbbi években azonban aktivitása lehetetlenné vált, amennyiben egyik szerencsétlenség a másik után érte. Úgy nyolc évvel ezelőtt felesége súlyos beteg lett, akit kórházból, kórházba hordozott abban a reményben, hogy sikerül az orvosi tudománynak egészségét helyreállítani, ez a törekvése azonban a mai napig eredménytelennek bizonyult. Közbe Zeichner munkástársunk egészsége is leromlott és hosszabb szenvedés után két évvel ezelőtt súlyos operáción esett át. Azóta látszólag javulásnak indult, amig pár hónappal ezelőtt ismét súlyos beteg lett és gyermekei által hozott minden áldozat meddőnek bizonyult, mert augusztus 9-én szive végleg felmondta a szolgálatot. Zeichner munkástársunk halálával nem csak közvetlen családját érte pótolhatatlan vesztesség, hanem a munkásmozgalmat is és általában a chicagói magyar közéletet amelynek általánosan tisztelt tagja volt. Temetése augusztus 10-én volt és csak egy este állt rendelkezésre, hogy munkástársai és tisztelői kifejezhessék részvétüket a gyászoló családnak, igy az idő rövidsége folytán nem volt alkalom sokakat értesíteni, akik fájlalni fogják, hogy nem jelenhettek meg a ravatalánál. Mivel az évekóta tartó kórházi, orvosi és gyógyszer költségek anyagilag a családot súlyos helyzetbe juttatták, az IWW chicagói magyar tagjai — akik idejében értesültek munkástársunk listák háborús propagandája ellen. Értessék meg Amerika dolgozóival, hogy egy az érdekük az egész világ dolgozóival, hogy Oroszország és a Népi Demokráciák nem akarnak háborút, nekik, miként Amerika dolgozóinak, békére van szükségük.” Ez a lényege Tudja Pál levelének, amelyet két évi hallgatás után a Bérmunkáshoz küldött. Ismerősei, harcos társai itt Amerikában remélik, hogy Tudja Pál rendszeresen tudósítani fogja a Bérmunkást mindazokról az eseményekről, amelyek bennünket a Magyarországban történtekről oly nagyon érdekelnek. Várjuk Tudja Pál uj rovatát a Bérmunkásban. A SZEPTEMBER 2-IKI VACSORA rendezősége kéri mindazokat, akik készülnek résztvenni személyesen ezen a vacsorán, hogy egy postakártyán vagy a küldött borítékban jelentsék azt a bizottságnál, hogy megkönnyítsék a bevásárlást illetve a vacsora készítését. Különösen vonatkozik ez a kérelem a Cleveland és Környéke olvasóinkhoz, hogy tudjuk, hogy hány személyre kell főznünk. elhalálozásáról és módjukban volt megjelenni a ravatalnál —- úgy határoztak, hogy a részvétet kifejező virág helyett az e célra szánt összeget a súlyos betegen fekvő özvegynek adják át, aki sajnos nem jelenhetett meg férje temetésén sem. Az igy befolyt összeg 65.00 dollár volt, melyhez hozzájárultak: Feitlich Antalék, Horváth Béláék, Köhler Sándorék, Pika Pálék, Szabady Istvánék, Mrs. Schmidt, Sebestyén Gyulá- ék, Wiener Andorék, Zára La- josék és Zára Jánosék. Zeichner munkástársunk 62 éves korában dűlt ki sorainkból, melyből 46 évet az Egyesült Államokban küzdött le. 40 évet robotolt a B&O vasút társaság mozdony javító műhelyében és kétségtelen, hogy az ottani füst és por éltetője volt a veszedelmes rák betegségnek, amely az élet delén ragadta ki sorainkból. Bár a szó kevés vigaszt nyújthat ily helyzetben, de ha egyáltalán, úgy ezúton is a legőszin- az IWW chicagói magyar tagjai tébb részvétünket nyilvánítjuk nevében első sorban özv. Zeichner Jenőnének, Manci és Gertrud gyermekeinek és családjaiknak, valamint a Nussbaum családnak és mindazoknak akik a vesztességben osztoznak. Zára. KÖSZÖNETNYIV ANITAS Őszinte hálámat és köszöne- temet fejezem ki az IWW chicagói magyar tagjainak, akik féljem néhai Zeichner Jenő elhalálozása alkalmából virágmegváltás címén, olyan szépén kifejezték részvétüket. Hálás köszönet mindnyájuknak Mrs. Zeichner Jenőné és leányai ZEICHNER JENŐ
